Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

Szombat, 1988. január 16. 11 DM [magazin — Másfél évtizede szerveződött az Egészségügyi Világszervezet Hu mán Reprodukciós Programja, mely az ENSZ égisze alatt azt a feladatot kapta, hogy előmozdítsa, koordinálja, vezesse és értékelje az emberi reprodukció, a családtervezés és születésszabályozás terén folyó kutatásokat. — Erről a kérdésről azon kevesek egyikeként szólhatok, akik a program születésénél bábáskodtak. 1938ban, amikor orvosi tanulmányaimat elkezdtem a szegcdi egyetemen, Haldane professzor a következőket írta Angliában: „Mi magunk is a történelem részei vagyunk, és nem kerülhetjük el a következményeit annak, hogy képtelenek vagyunk pártatlanulgondolkodni. " Bevallom, én sem tudok elfogulatlanul beszélni a Humán Reprodukciós Programról, mellyel időm nagy részét töltöttem az elmúlt másfél évtizedben. — Gondolom, ha prognosztizálással komolyan foglalkozunk —, hogy ne kerüljünk a fantazmagóriák csalóka hálójába — tudományos módszerekkel kell elemezni a múltat, összegezni a tapasztalatokat, körültekintően levonni a következtetéseket. Milyen útravalót adott a családtervezés-központú jövőkutatónak az emberiség történele? — Egy amerikai filozófus, George Santayna 1905-ben Az érlelem élete címmel könyvel irt, innen való a következő idézet: „akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy megismerjék azt." Tehát kötelességünk emlékezni! Már Sir Fruncis Bacon 1605-ben arra figyelmezteti kortársait, hogy „... aki nem alkalmaz újfajta orvosságokat, az újfajta bűnöket várhat, mert az idő a legnagyobb újító," Mivel én a XXI. századot szeretném vizsgálni, amely rengeteg újfajta orvosságot igényel, kénytelen vagyok mind visszábh haladni az időben. Több bizonyíték áll rendelkezésünkre arról, hogy emberi települések már 1 millió évvel ezelőtt is léteztek Afrikában. Hosszú időbe került azonban, amíg az emberiség létszáma elérte az első milliárdot. Ez körülbelül 1850-ben következett be. Ezután a növekedés felgyorsult. A következő milliárdot nyolvan év alatt, 1930-ra, a harmadik milliárdot már harminc éven belül, 1961-re elérte. A negyedik milliárdhoz már csak tizenöt évre volt szükség. így az én korosztályom életében tanúja lehetett a Föld népessége megduplázódásának. S ime már beszámolhattunk az ötödik milliárd eléréséről. — Ez immár a múlt. S mi történik ezután? — Itt végződik a történelem és kezdődik az én jövőelemzésem — nem jövendölésem! — a XXI. századról. A Világbank becslései szerint a Föld népessége 2000-ben eléri a 6,1 milliárdot, 9,8 milliárd körül lesz 2050-ben és a XXI. század végén mintegy 11 milliárdnál fog stabilizálódni. Mivel ennek a szaporodásnak nagy része a fejlődő országokban következik be, ez jelentős eltolódást eredményez a Föld népességének megoszlásában. Addigra India lesz a Családtervezés • • rr es jovo Ditzfalusy Egon a WHO humán reprodukciós programjáról* Ditzfalusy Egon, a stockholmi Karolinska Egyetem professzora, az Egészségügyi Világszervezet Humán Reprodukciós Programjának vezetője Miskolcon született, a szegedi orvosegyetemen szerzett diplomát summa cum laude minősítéssel, 1946-tól Svédországban él, a WHO vezető tisztségviselője. Tagja a Magyar Endokrin és Anyagcsere, valamint a Magyar Nőorvosok Társaságának, díszdoktora a SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetemnek. világ legnépesebb országa, melyet Kina és Nigéria követ majd. (Ügy gondolom, hogy Magyarország népessége körülbelül 11 milliónál stabilizálódik, de lehetséges, hogy csökkenni fog!) Öt-hat éve az emberiségnek körülbelül negyede fejlett országokban élt, a XXI. század végére már csak 13 százaléka él ott, a többi 87 százalék fejlődő országok lakója lesz. Az ENSZ népesedési osztályának főtitkára egy konferencián kijelentette: „Az ENSZ becslései szerint a Föld népessége tovább fog növekedni a következő 110 évben ... számítások szerint 10,5 milliárd körül stabilizálódik majd a következő évszázad végére. Ennek a népességnövekedésnek 95 százaléka a fejlődő országokban következik be." E helyzetről szólva Mr. Clausen, a Világbank korábbi elnöke azt mondta: „a népességnövekedés nem jelent olyan drámát, mint egy gazdasági válság, vagy politikai felfordulás, de jelentősége gyermekeink és unokáink világának formálásában legalább olyan fontos." A várható életkor is nagymérjéken megváltozik: a következő negyven évben várhatóan 50ről 70-re emelkedik a fejlett, 56 és félről 69-re a fejlődő országokban. (Magyarország sem lesz ez alól kivétel. Mintegy tizenöt éven belül lakosságának 19 százaléka éri el vagy haladja meg hatvanadik születésnapját, ebből következően a nemzeti költségvetés legalább 15 százalékát kell nyugdíjakra és egyéb időskori juttatásokra fordítani.) És ez csak a folyamat kezdete. Gondoljuk el: 1975-ben mindössze 350 millió 60 éven felüli ember élt a Földön, 2025re ez a szám eléri a 1100 milliót. Ők teszik ki majd a Föld lakosságának 14 százalékát. — Ez a fantasztikus fölfutás és átstrukturálódás rendkívül szerteágazó következményekkel járhat az erőforrások felhasználása, a környezet átalakulása, a fejlődés összefüggései szempontjából. Olyan problémakörök ezek, amelyek nem köthetők országhatárokhoz, kizárólag nemzetközi összefogással, egyetemes szemlélettel védhetők ki. — A várható változásokra hadd soroljak néhány példát. Az urbanizáció növekedésével fokozottan nő a 4 milliós városok száma. Napjainkban 14 ilyen metropolisz van a fejlett országokban, számuk 2025-re mindössze huszonegyre emelkedik. A fejlődő országokban található jelenleg 27 ilyen nagyságrendű városok száma 114-re növekszik. Százalékban kifejezve ez azt jelenti, hogy 2025-re a fejlődő országok népességének majdnem 60 százaléka, az emberiségnek közel kétharmada él majd ilyen óriás városokban. Azt sem nehéz belátni, hogy ez a gyors népességnövekedés komoly következményekkel jár az általános életszínvonalra, az élet minőségére is. Ezeket foglalta össze tömören Gertrúd Sigurdsen asszony, Svédország egészségügyi minisztere egy népesedési konferencián: „A népesség növekedése igen nagy megterhelést jelent a már jelenleg is szűkösen rendelkezésre álló élelem, tiszta víz, lakás, energia, oktatás, egészségügyi szolgáltatás és munkaalkalmak szempontjából. Felgyorsítja az e/sivatagosodást, az erdőirtást és a talajeróziót is." — Úgy vélem, ezzel elérkeztünk kutatási témájához, ahhoz ugyanis, hogy a családtervezés és a különböző születésszabályozó módszerek miként képesek befolyásolni a jövőt? — A világnak hosszú időre volt szüksége, amíg ráébredt ennek a problémának fontosságára. Attól az ENSZ határozattól, hogy „a családtervezés emberi jog", a WHO 1971ben létrehozott Humán Reprodukciós Programjáig hosszú időnek kellett eltelnie. Túl egyszerű és naiv lenne azt gondolni, hogy a családtervezés önmagában képes megoldani a fejlődő országok és igy az emberiség jövőjének problémáit, de az is bizonyos, hogy legalább olyan naiv dolog lenne azt hinni, hogy ezek a gondok megoldhatók családtervezés nélkül. A tizenöt éve indított programkutatást és fejlesztést folytat, fejleszti a tudományos búvárkodás korlátait és magára vállal bizonyos speciális feladatokat is. A jövőt boncolgató analízishez tisztában kell lennünk a mai helyzetképpel. Ha csak a felszint szemléljük, megállapíthatjuk, hogy a családtervezés óriásit fejlődött az elmúlt negyedszázadban. Húsz évvel ezelőtt még csak hét országban volt a kormánynak családtervezési programja, manapság több mint 120 támogat közvetve vagy közvetlenül ilyen programokat. Igen sok fejlődő ország dolgozott ki hivatalos népesedési politikát, csakhogy — meggyőződésem szerint —, ezek a célok általában nem reálisak. Kina például a népesség növekedési arányát nullára akarja levinni a következő másfél évtizedben és a népesség számát 1,2 milliárd alatt stabilizálni. India még tovább megy. Azt várják, hogy a nettó reprodukciós ráta egy évtizeden belül 1 százalékra csökken azáltal, hogy a fogamzásgátlást használó párok arányát a jelenlegi 22-ről 66 százalékra emeli. De mi a helyzet a fogamzásgátlással? Friss adatok mutatják, hogy a fertilis korúak — fogamzásképesek — 68 százaléka nem alkalmaz semmiféle módszert. Kínában és a magasan fejlett Amerikai Egyesült Államokban is a reprodukciós korban lévők több mint 30 százaléka semmiféle szabályozó módszert nein használ. A mennyiségileg legfontosabb eljárás ebben a három országban a sebészeti sterilizálás: Indiában a fertilis korúak 20, Kínában 25, az USA-ban 34 százalékának ez a választott módszere. A fogamzásgátló tabletták használata nem túlságosan meggyőző, Amerikában például újjáéled az érdeklődés a „természetes" fogamzásgátló módszerek iránt. A tapasztalatok azt jelzik: a jelenlegi fogamzásgátló módszerek legnagyobb problémája, hogy az emberek egyszerűen nem használják azokat. A WHO becslései szerint a fejlődő országokban élő mintegy 600 millió reproduktív korú házaspár közül 500 millió nem használ családtervezési módszert. Ez a helyzet különösen akkor tűnik súlyosnak, ha a népesség állandó növekedését is hozzászámítjuk. Az ENSZ egyik vezető tisztségviselője hangsúlyozta: „A népesség növekedésének folyamatos lendülete a fejlődő országokban a reproduktív korú asszonyok számának megduplázásához vezet 2025-re." Ebből következik, hogy a nem kivánt gyerekek száma, a fogamzásgátló módszereket abbahagyok magas aránya és az abortuszok emelkedése meggyőzően jelzi, hogy a jelenlegi családtervezési módszerek és szolgáltatások nem elégítik ki a fejlődő országok szükségletét. — Ebből a helyzetképből egyenesen következik a kérdés: vajon mi lehet a megoldás, milyen tudományos előrejelzéseket vázolhat a szakember, s milyen kutatási irányokat kell megcéloznia a WHO Humán Reprodukciós Programjának ? — A már említett mexikói népesedési konferencia elfogadott egy ajánlást, amelyben többek között ezt olvashatjuk: „Felszólítjuk a kormányokat és egyéb támogató ügynökségeket, hogy juttassanak növekvő erőforrásokat a humán reprodukció és a fertilitás-szabályozás kutatására, beleértve az orvosbiológiai kutatásokat annak érdekélten, hogy javítsák a jelenlegi családtervezési módszerek biztonságát és hatékonyságát, hogy új módszereket fejlesszenek ki (beleértve a férfiak által alkalmazható módszereket is), hogy jobb eljárásokat dolgozzanak ki a nők fertilis periódusának felismerésére és hogy foglalkozzanak az infertilitás és szubfertilitás problémáival, ide értve a környezetszennyezés hatásait is." Ezek az ajánlások jelzik a jövő kutatásainak fő irányait. Az új módszerek kifejlesztésével kilenc munkacsoportunk foglalkozik és a program globális jellegét mutatja, hogy eddig több mint 180 multicentrikus nemzetközi vizsgálatot folytatott 185 ezernél több résztvevővel, 53 ország 150 központjában. Programunknak csak kétszázezer személyre vonatkozó adatfelvételi lapja van. Fokozott hangsúlyt kapnak kutatásainkban az úgynevezett természetes fogamzásgátló módszerek és a férfiak számára kidolgozandó új eljárások. Ez utóbbi terén igen előrehaladott kutatások folynak. Az új utak keresésében talán legnagyobb reményekkel azok az anyagok kecsegtetnek, amelyek a spermium mobilitását és penetrációs képességét befolyásolják anélkül, hogy a spcrmiogenczisrc hatnának. Szilárd meggyőződésem, hogy a XXI. században megszületik a „férfitabletta", de kétlem, hogy 2000-ig rendelkezésünkre állhat. Az asszonyoknak szánt új eljárások között akadnak olyan speciális aktus utáni módszerek, amelyeknek folyamatos, hosszan tartó adagolásával hosszú időre védettséget élveznek, kiküszöbölik a vérzészavarokat. Némelyik öt évre is folyamatos védettséget jelent. A laboratóriumokban ezeken kívül is sokféle kísérlet folyik. Szép jövőt jósolok az úgynevezett menses-indukáló módszereknek. A néhai Indira Gandhi mondta: „A családtervezési programok nagy áttörésre várnak. Biztonságos eszköz, lehetőleg orális gyógyszer nélkül, melyet nők és férfiak szedhetnek, a kormányok elkötelezettsége semmit sem segít. " Ilyen gyógyszert, illetve gyógyszereket csak kutatók állíthatnak elő és ők meg is birkóznak ezzel a feladattal. S ha egyszer megteremtik, akkor meg fogják változtatni a világot, lényegesen megjavítják az emberi élet minőségét. E század végére 6 milliárd, a XXI. század végére pedig 10 milliárd férfi- és nőtársunk a tudományba veti minden reményét és abba, hogy a kutatók képesek lesznek megoldani ezeket a nehéz problémákat. A történelemben a nemzetközi tudományos élet még soha nem állt szemben ilyen nagy kihívással! Egyre érvényesebbek Nehru szavai: „A jövő a tudományé és azoké, akik megbarátkoznak vele." TANDI LAJOS * A beszélgetés 1986-ban, a profeszszor szegedi látogatásakor zajlott. Aktualitását az adja, hogy Ditzfalusy l'.gont a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem közelmúltban rendezett név felvételi ünnepségén „lionorus cuusa" doktorrá választotta. Küldjön egy képet! Most közölt két képünk Vass József (Jósika u. 27.) gyűjteményéből származik. Az első a viszonylagos közelmúltból való. Ha hihetünk a kép hálán föltüntetett időponlnak, 1942 áprilisában készüli: a gyufagyár számára tulajjal szállított fa rakparti rakodásáról. A második kép a régebbi: 1922-es aratást ábrázol. Azon a területen méghozzá, amelyen most a Szegedi K ""»rvevár ált.