Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

4 Szombat, 1088. január 0. Kossuth, ennyi év után Lehetne írni évtizedeket is. Súlyos, egymásra rakódó évtizedek sorát, amikor — ilyen is megtörténhetett — magának Kossuth Lajosnak egyetlen sora sem jelent meg Magyarországon. Akinek módjában állt, itt-ott, magánkönyvtárak féltett kincseként, megcsodálhatta az egykori, csodaszép kiállítású „Kossuth lMjos Munkái" sorozatot — de „a" kormányzó írásaiból, beszédeiből, a magyar történelem legnagyobb politikusának bőségesen dokumentált megnyilatkozásaiból érdemben újra összegyűjtve nem látott napvilágot semmi, de semmi. Nem olvashattuk a hires „megadjuk" jelenetének hiteles, autentikus nagy beszédét, a hétköznapi érdeklődő nem vehette kezébe sem a nevezetes vidini levelet, sem a különféle Duna menti konföderációs elképzelésekről szóló fejtegetéseket. (Utóbbiakat máig nem.) És most végre itt egy karcsúságában is súlyos, különleges fontosságú, kitűnő kötet — Kossuth Lajos: írások és beszédek 1848—1849-ból. A „csúcs" dokumentumai, bizonyságul és tanulságképpen. Mert „Kossuthról sokat olvasunk, Kossuthtól szinte semmit. Évtizedek óta nem jelent meg írásaiból összeállított kötet. Engedelmesen ismételgetjük azokat az igazságokat, amelyeket a róla szóló könyvtárnyi irodalomból kiválogatunk, ki-ki ízlése szerint — de nem szembesítjük ezeket kossuth szavaival. Nem csoda -tehát, ha a róla való képünk megmerevedett, körülbelül olyan hősi pózban, amilyen Kossuth a minden vidéki városunkban megtalálható szobrokon, és amilyen az életben sohasem volt." Milyen volt hát valójában? A könyvet szerkesztő Katona Tamas fent idézett előszavának mondataira összesen llfí, egyenkent és összességében annál kiválóbb, meggyőzőbb, egyszerre megindítóan szép és elgondolkodtatóan súlyos válasz található: ennyi Kossuthírást és -beszédet tesz közzé a közelmúltban megjelent gyűjtemény, az 1848. március 3-án Pozsonyban, az Országgyűlés teendőiről és az uralkodó elé terjesztendő feliratról szóló beszédtől egészen ama bizonyos, az angliai és franciaországi magyar követeknek és diplomáciai .ügynökségeknek címzett vidini levélig, amelynek dátuma: 1849. szeptember 12. Nemcsak egy kivételesen tiszta, erkölcsi kötelezettségeiben vasakaratú, döbbenetesen mély érzésű embert és egy rendkívüli felelősségerzettel rendelkező, hihetetlenül fejlődőképes (és ezért nagy) -politikust ismerhetünk meg ezekből a dokumentumokból: előttünk áll maga a szobor is. Pontosabban: annak igazi, póztalan, mélységesen emberi valósága. A legenda maga. A mítoszok ősforrása és a mondák alapja. Az istenalak, aki elé — nem lehet megindultság nélkül olvasni Mocsár Gábor Gyémántperében — a valóságban, mint a földre szállt Megváltó elé térdelt Je a Tisza mentén két öreg algyői halász „Mit érezhet egy ember, aki előtt így áll meg két öreg halász?" Most ebből a kötetből megtudhatjuk. Éppen Mocsár Gábor az, aki említett könyvében felteszi a kérdést: „Miképp és hogyan hatott Krissuth a maga népére? . . maga is e szenvedély imádó, képzeletdús kor gyermeke volt, de annyira túlemelkedve rajta, hogy nemcsak a maga korára, hanem az utána következő nemzedékekre mindmáig rá tudta sugá rozni igézetét. Kevés embernek adatik ez meg, neki megadatott." A férfi, aki a magyar nép lelkében évszázadnál hosszabb időre, millió formában, rnint a népmesék alakjai, ott tudta hagyni talán csak Szent István koronájához hasonlítható jelképi rekvizítumát — még az én nagyapám is Kossuthbankót őrzött (mast én őrzöm); hány ilyen lehet? —, ez az ember most a leghitelesebben mutatja meg önmagát. És ezt a 116 irástbeszédet olvasgatva, nem olyan nehéz ám észrevenni, hogy igazából nincs semmi különleges, megfejthetetlen titka: a tisztaság, a nemzetért érzett, mélyen és folyamatosan átélt felelősség, az egyetemes emberi humánum, egyáltalán — a szigorú erkölcsi kontrollok szerint élő földi lény hatása, aki történetesen politikussá lett, vezérévé válván egy meggyötört nép életigényröl tanúskodó küzdelmének. Ahogyan a '48 óta folyamatos átokként a Kárpátmedencét sújtó nemzetiségi acsarkodásokban szól és ítélkezik, alighanem kötelező olvasmányként volna e térségben kézbe adandó. Hogy a fénylő április 14-ei f ü gge 11 en ségi ny i la t koza tot ne is említsük, amely — meggyőződésem — legnagyobb históriai dokumentumaink egyike. Amikor egy" cinikusnak, eszmenytelennek mondható, pátoszt, fenséget, erkölcsi normakat otromba önteltséggel lesajnáló korban ennyi év után újra előttünk áll Kossuth Lajos, a könyvet becsukva, úgy képzelem, véle van a két öreg algyői halász is. (Európa. Pro Memoria-sorozat, 1987.1 Domonkos László Könyv és pénz A vidéki terjesztési joggal rendelkező nagyvállalat 1986-hoz képest 1987-ben tizennégy százalékkal növelte forgalmát. Mielőtt azt gondolnánk, meredek ívben emelkedett — minden pénzügyi nehézség ellenére — honfitársaink könyvvásórlási kedve, egy másik adatot is ide kell tennünk: a 86-os 19 millió 200 ezerrel szemben tavaly 19 millió 500 ezer könyvet vásároltunk vidéken, ami két és fél százalékos növekedést jelent A forgalom további emelkedése tehát az áremelésekből ered. Lám, máris a pénznél vagyunk. Idén a vállalat nem tervez áremelést, március 31ig változatlan összeget kell fizetnünk az írott kultúráért. Hogy utána mi várható? Drasztikus árnövekedés. E látszólagos ellentmondás kulcsa az, hogy a vállalat ugyan nem emeli «íz árait, a nyomdákban viszont most kalkulálják a forgalmi adóval terhelt összegeket, aminek a második negyedévtől érezhetjük — cseppet sem örömteli — hatásait. Ha már pénzről beszélünk, két adat: a Müveit Nép kiskereskedelmi forgalma 1 milliárd 887 millió forint volt 1987-ben, ebből 180 millióval veszik ki részüket a tankönyvek. Ez a szám azért érdekes, mert a 25 millió darabos tankonyvíorgalom jóval meghaladja a más kategóriájú könyvmennyiséget, alacsony árai miatt viszont öszszegszerűen eltörpül a pénzben kifejezett részesedése. Sok szó esett a terjesztés kérdéseiről is. A vállalat vezetői szerint a terjesztők a kapott példányszámot minden eddiginél jobban tudják Ila kultúráról van szó, elkerülhetetlen manapság, hogy pénzről is beszéljünk. így volt ez azon a sajtótájékoztatón is, melyen a Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat vezetői adtak számot elmúlt évi -eredményeikről. befolyásolni, nem titkolták azonban, hogy a valós igények kielégítésének vannak olykor pénzügyi, vagy politikai korlátai. Ezzel együtt beszerzési gyakorlatukat nyitottnak ítélték, s e nyitottságra annál is inkább szükség lesz, mert a szaporodó kiadók egyre nagyobb súlyt fektetnek saját terjesztési hálózat kialakítására, megszervezésére. A korábbiaknál is többet kívánnak foglalkozni az idegen nyelvű, a nemzetiségiek érdeklődésére számot tartó kiadványok terjesztésével. Ezzel kapcsolatosan érdekes kérdés vetődött fel: vajon a külföldi kiadókkal javítja-e a kapcsolatot a Müveit Nép, különös tokintettel a szomszédos országok kiadóinak magyar nyelvű kiadványaira. A válasz úgy hangzott: a külföldi kiadókkal való kapcsolatot államközi egyezmények szabályozzák, a terjesztő vállalatnak nincs külön lehetősége a forgalomnövelésre. Néhány szót a tervekről. A pedagógusokat, és a felsőoktatási intézményekben tanulókat érintő jó hír, hogy — valószínűleg szeptember elsejétől — tízszázalékos engedménnyel vásárolhatnak meg minden új kiadású könyvet a Művelt Nép boltjaiban. A várható legnépszerűbb kiadványokkal kapcsolatosan a vállalat vezetői elmondták, a nagy sikerű Planétás ételrecept-sorozat mintájára „Sa fari "-sorozatot terveznek, az állatvilágról. Ezzel elsősorban a gyerekek érdeklődésére számítanak, de a kártyákon levő, szakszerű kiegészítő szöveg miatt sokak figyelmét fölkelthetik. Az Aranykéz kötésmintákhoz hasonlóan — kaptak valamit a nők, kapjanak a férfiak is alapon — autós-motoros sorozatot indítanak a közeljövőben. Bár a futballistamatricás kiadványnak óvatos megfogalmazás szerint nem volt túl nagy sikere, ugyanilyen rendszerű popsztáralbummal próbálják most a fiatal vásárlók kegyeit elnyerni. Balogh Tamás Szent-Györgyi arcai Kalmár Márton szobrászművész egy interjúban nagyon szép>en 'és pontosan fogalmazta meg. miért -készített két márványportrét is Szent-Györgyi Albertről, Szeged Nobel-díjas tudósáról. Az 1973-as szegedi látogatás élménye ragadta meg: a világhírű tudós kötődése ehhez a városhoz, a modern értelmiségi típusa, aki nem tagadja meg gyökereit, aki egyszerre képes felelősen gondolkodni népben-nemzetben és emberiségegészben, s cselekedni is ilyen dimenziókban. Ugyanakkor — mint mondotta — Szent-Györgyi arca rendkívül kifejező, plasztikus, izgalmas, vonzóan sugárzó. Szobrásznak való. A Nobel-díj odaítélésétől, 1937-től az ötvenéves jubileumig, az orvostudományi egyetem névfelvételi ünnepségéig nem véletlenül készült jó néhány képzőművészeti ábrázolás SzentGyörgyiről. A nagy tudományos sikert követően az első megörökítők a fotográfunél. Az immár „elfelejtett" szegedi szobrász, Vágó Gábor megmintázta a tudóst, a majdnem kész alkotást, a modellt és a művészt Liebmann Béla több felvétele is megörökítette, de a szobor hollétéről csak feltételezések vannak. Igazán értékes kincsként tisztelhetnénk, ha előkerülne. Festői megöröéletnek olyan alakja, akinek arcát-szellemét ilyen spontán szimpátia, őszinte művészi érdeklődés kísérte volna. (Természetesen a cen t enár i u m< >k föld u zza sztják az emlékállítási készséget, s ez a Szent-Györgyikollekció nem vetekedhet az Ady-, Bartók- vagy Kodályábrázolásokkal.) A hetvenes évek közepén a Szent-Györgyi-látogatás nyomán megpezsdült szellemi mozgások eredménye a cikk elején említett Kalmár-portré is. Tobb rajz, egy fehér- és egy vörösmárvány-szobor a bizonyítéka, hogy a szegedi szobrász nem kötelező feladatnak, hanem belső igénynek érezte a munkák elkészítését. A gazdag plasztikával, finom vésőnyomokkal faragott vörös márvány arcmás ma a nemzeti emlékcsarnok becses darabja. A végére egy óhaj, egy — úgy tudom, már másokban, felelős országos, városi és egyetemi vezetőkben sok voltak — színes, gazdag tematikájú, dokumentumértékű felvételek sorát készítette a díj hírének vételét követő napokban Liebmann Béla —, de a képzőművészek közül is többen vállalkoztak a híressé vált szegedi professzor ábrázolására. Elsők között Szentgyörgyi István — véletlen-e a névhasonlóság?! — készített még 19.'17-ben portrédomborművet, a plakettváltozat a SZOTE rektori hivatalában található. A tavaly decemberi névfelvételi ünnepségre e mű alapján készített az Állami Pénzverde 5 centiméter átmérőjű vert ezüstérmet és 20 centiméter átmérőjű bronzplakettet. Az eddig elkészült nagyszerű Szent-Györgyi-ábrázolások ismeretében születhetett volna egy művészeti szempontból érdekesebb és értékesebb emlékérem is, de egy értő tervező kézre mindenképpen szükség lett volna. Mert az, eredeti portréadaptáció ügyetlen, az arcmás elhelyezése esetleges és mérethibás, a hátlap igencsak közhelyszerű. De maradjunk még a harmincas-negyvenes évekkítése a barát, Vinkler László nevéhez fűződik. A negyvenes évek eleji „csütörtöki beszélgetéseken", Vinkler műtermében Kerényi Károly, Sík Sándor, Bálint Sándor, Rusznyák István mellett gyakorta megfordult Szent-Györgyi Albert is. Nem lehet véletlen, hogy Vinkler 1942-es kiállításán két portré is szerepelt a Nobel-díjas professzorról. Az USA-ban élö világhírű tudós 1973-as magyarországi látogatása szinte megpezsditette a művészvilágot is, elsősorban az érmészeket. Bóna Endre a szegedi vonatkozású orvos- és gyógysze részérmeket összegyűjtő szép munkájában a SzentGyörgyiről szóló részben utal is erre. A látogatást követően megszaporodtak az alkalmi és jubileumi érmek — közöttük jó néhány bravúros, értékes mű is található. Az alkotók sorában van Topái Antal, Tóth Sándor, Lapis András, Fritz Mihály a szegedi művészek közül, de készített érmet Borsos Miklós, Lisztes István, Beck András, Nyirö Gyula és mások is. Alig található a magyar szellemi A budapesti Cég-együttes, valamint a szegedi Wattaegyüttes lép föl az Arany János utca 9. szám alatti Kiszöv-klub amatőrrockklubjában ma, szombaton este 7 órai kezdettel. Folytatja régi magyar filmekbőt összeállított videovetítéssorozatát a Postás Művelődési Ház, a Csanádi utca 9. szám ülatt: ma, szombaton és holnap vasárnap délután 4 és este 6 órától a Dankó Pista, A kölcsönkért kastély, illetve A szerelem nem szégyen és a Katyi című filmek lesznek műsoron. VáIsiighelyzet és alternatívák — ezzel a címmel Agh Attila, az MSZMP KB PártMűsorajánlat történeti Intézetének tudományos tanácsadója tart előadást január 11-én, hétfőn délután 2 órai kezdettel az MSZMP Csongrád Megyei Oktatási Igazgatósága és a TIT megyei szervezete Korunk kérdései című társadalomtudományi fórumán, a Somogyi Könyvtár Dóm téri épületének harmadik emeleti társadalomtudományi kutatótermeben. Polkaszinó lesz január 11-én, hétfőn este fél 7-töl a Vár utca 1. szám alatti Dólép-klubban: Nógrádi György tart előadást aktuális küpolitikai kérdésekről. Muzsikus-vendégség — ezzel a címmel jó néhány szegedi zenész résztvevővel lesz közvetítés a Magyar Rádió márványterméből. A január 11-én, hétfőn 19 óra 85 perckor a Bartók-adón kezdődő műsorban többek között közreműködik Gregor József, Maczelka Noémi, a Canticum Kamarakórus Gyüdi Sándor vezetésével, a Weiner Kamarazenekar Weninger Richárd vezényletével, valamint Meszlényi László, Ránki György, de — Tolcsvay Béla, Tolcsvay László és Kincses Veroniku is... Házigazda: Pál Tamás. is felmerült — igény maradt. A Dugonics téri épület immár közös otthona a József Attila Tudományegyetemnek és a SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetemnek. Az egyetemek nevükben is vállalják, hogy otthonai, műhelyei és nevelő fészkei a tudományoknak és a művészeteknek. Az épület előtti téren áll József Attila szobra, Varga Imre 1964ben felállított alkotása. Ide kívánkozik most már a költő szoborpárja, a tudósalak is. Csakhogy a döntés előtt érdemes sokfele tájékozódni, sokféle szempontot figyelembe venni és egyeztetni. Hadd járuljak ehhez egy adalékkal. Varga Imrével néhány évvel ezelőtt, egyik szegedi látogatása alkalmával beszélgettünk. Sajnálkozott, hogy munkásságát Szegeden egv, a pálya korai Szakaszából származó, nem is igazán sikerült J. A.-szobor reprezentálja. Ajánlotta, szívesen készítene ide egy új költőszobrot. Most itt az alkalom. Véleményem szerint egy kettős szobor, a tudós Szent-Györgyi és a kiütő József Attila azonos szellemi fogantatású alakja fejezné ki a legszebben és legsummázottabban a szegedi felsőoktatás hagyományait, a régi egységet, de a mai kapcsolatokat, a különbözőségek egységét is, az értelmiségi lét jelképeit. S erre a feladatra keresve sem találhatnánk alkalmasabb szobrászt Varga Imrénél. Tudom, szűkös esztendőket elünk, egyre kevesebb pénz jut a kultúrára, a művészetre. De ezzel tartozunk annak az embernek, aki Szeged nevét beírta a világ tudománytörténetének legszebb lapjaira. ,s ennyivel tartozunk önmagunknak, múltunknak és a jövőnek. T.L.