Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

13 Hétfő, 1988. január 11. Szovjet és amerikai orvosok együttműködése Három amerikai orvos érkezik minden reggel az Avicenna nevét viselő taskenti városi kórházba: Dowen Roshius Nowell, Washington állam tudományegyetemén működő belg.vóigyászati tanszék tanára; Roys Allan Morrison, egy funkcionális diagnosztikai és reanimációs magáhklinika igazgatója, valamint Roy George Farrel egy poliklinika igazgatója. A szovjet orvosokkal együtt rendelnek, részt vesznek a konzíliumokon és a viziteken, műtéteket hajtanak végre. Az óceántúli orvosok a Taskent és Seattle között ápolt testvérvárosi kapcsolatok keretében érkeztek ide. E csere fő célja az egészségügy előtt álló gyakorlati feladatok megoldása terén folytatott együttműködés erősítése. Egy hónapot töltenek az üzbég fővárosban.. Krétakori hőmérők' Az Azerbajdzsáni Tudományos Akadémia Földtani Intézetének tudósai szokatlan javaslattal álltak elő: annak a víznek a hőmérsékletét, amely évmilliókkal ezelőtt hullámzott bolygónkon, a tintahal segítségével határozzuk meg. Az intézet igazgatója Alizade profeszszor elmondta, hőmérő gyanánt fejlábú puhatestűek, a ma élő kamárpolipok és szépiák őseinek megkövesedett maradványait használnák. Film-ügyek '87 ozog-e ea front? Amikor idestova egy esztendeje ezeken a hasábokon igénynek részlegesen megfea XIX. magyar játékfilmszemléröl beszámoló soraimnak lelni igyekvő szándék arra azt a címet adtain: A front a közelben van — elsősorban kell késztessen, hogy miniazt szerettem volna érzékeltetni; az 1987-es esztendő ma- mum egy-két szóval — de gyar filmtermésének majdan a közönség elé kerülő, te- remélhetőleg tendenciákat kmtélyes hányada a Lukács György-i szabadságharcát ví- érzékeltetni képes módon — vó művészet nagyon is közeli frontjain küzd, kitartván megemlítsem Sára Sándor rendülellenül. Vagyis állja a csatát — a mai magyar élet fődíjas, Keresztúton című gondjainak-bajainak, egész valóságának minden lehetséges filmjét. Kása Ferencnek, a eszközzel történő, hiteles, pontos, tehát a művészi tisztesség- Béres-cseppek feltalálójáról nck maximális mértékben megfelelő ábrázolásával. szóló, Az utolsó szó jogán Ha viszont a front — váltig — itt van a közelben, című, döbbenetes alkotását, most, az éppen tovatűnt évvel szemeink előtt elvonuló ma- és a Gulyás-testvérek £f.i is gyar filmtermés kapcsán összegező igénnyel felteendő a jártam Isonzónál című, gvökérdés: mozog-e a front? Mi mindent jelentheti a legfris- nyörűen tisztelgő művét, sebb hazai filmalkotások együttese tendenciákban és meg- „Dokumentarista" filmekjelenitö erőben, stilus(ok)ban és alkotói szemléletmódok- ként egytöl-egyig a frontot ban. eszmeiségben és társadalmi-nemzeti felelősségtudat- a fócsapás— maga az igazban? A meglevő frontot vagy frontokat rajon miként, Kág — irányába törték át. mennyire, milyen mennyiségben és tisztasággal törik — Megfigyelhető, milyen szetönk-e? — áí immáron két évtizednél is hosszabb ideje rencsés, mennyire megnyugvilágszínvonalúnak nevezhető, nemzeti kultúránk integ- lató szintézisben olvad össze ráns részévé lett legfrissebb filmjeink? a dokumentarizmus magyar filmekben eddig kétféle időA válasz egyszerre lehet- jócskán mutat közös jegye- tematikában jelentkező félne könnyű is, meg nem is. ket a két alkotás. A Szép- dolgozásmódja, főleg GulyáKonnyű, mert a 87-es nem- leányok klasszikus riport- sóknál: a jelen idejű, szinkzeti fesztivál világosan meg- film, ha úgy tetszik, vérbeli, ronábrázolás és a nemzetmutatta az ilyen-olyan gaz- igazi dokumentarista vállal- tudatot tisztító, történelemda.sógi bajokkal küszködő kozás: Hartaiék az Í985-ÖS szemléletet javító, múltidős, magyar filmművészet szívós hírhedt szépségkirálynő-vá- „diajrron" tematika, megújulási képességét és ki- lasztás kapcsán alaposan A dokumentarista ' eszkötartóan erőteljes kritikai-er- megmozgatták a frontokat, zökkel vizsgált jelen és kölcsi szellemét, méghozzá Taníthatóan pompás ripor- múlt, tisszefonódva és küelég egyöntetűen — ugyan- téri eszközökkel, „első fii- lönválva, egyaránt annak a akkor az egyes ábrázolás- meknél" ritkán tapasztalha- totális magyar életbemutaés közelítésmódok, „irányza- tó szakmái biztonsággal jár- tónak része, amelyhez az tok" és „stílusok" (az idéző- ták körül a szépségverseny idei magyar filmek közül jelek inkább csak a fogalmi kisstílű szélhámosait, és a éppúgy hozzátartozott a tisztázások hiánya miatt pénzéhség által motivált Moldova-regényt megfilmeszükségesek) nem nagyon kalandor-hazudozóit, föl- sítő Maár Gyula Malom a tették világossá, melyik mutatva az aljasul átvert, pokolban című munkája, arányban is és mennyire te- csodaszép, drága kis naivá- mint az Ottlik Géza-i vilászik mozgathatóvá az igaz, kat és a szánalmasan „ele- got kivételes beleérzőképesés bátor valóságfelmutntá- gántoskodni" akaró magyar- seggel és mívességgel represok frontját a legújabb ma- honi rendezvény-hiénákat, zentáló Hajnali háztetők gyar filmek. Ami a mind- A Szépleányok a magyar (Dömölky János alkotása) ezekkel együtt (is) váltig dokumentarista iskolának — vagy éppen, hogy újra a legelső összetevőt, a közön- ha lehet úgy mondani — a másik oldalt, a „nem szépséget, a publikumfogadta- „filmes újságírás" felé el- irodalmit" emlegessük — tást illeti, mintha kissé osz- mozdított frontján állt Kovács András ragyogó éplóban lenne a magyar fii- nagyszerűen helyt, egyene- pen most végleges címet mek körüli, nagyrészt mani- sen a tűzvonalban. Gondo- (Valahol Magyarországon) pulativ, indíttatású, jelentős lom, miféle tüzeket kaphat- kapott műve, a 85-ös vámértékben információhiány- tak a szépségkirálynő-vá- lasztások igazi magyar valóból és elbutitottságból eredő la.sztúsban nyakig benne lé- ságát bemutató dokumenellenszenv és homály. A vő néhány cégtől és az ügy- tum-játékfilm, amit a Két legnagyobb közönségsikerre be még nem belebukott ille- választás Magyarországon ráadásul két olyan film (a tékéstől . . . Friss, tiatalo- ideiglenes címmel vetítettek Csők, anyu és a Szépleá- san bátor, és tiszta, okos, az év vége felé. ni /ok) tett szert, amelyet elegáns és pontos produk- A front tehát, nyugodtan fenntartás nélkül dicsért, ciójuk eredendően élénk mondhatni: mozog. Mert — dicsérhetett a kritika is. társadalmi érdeklődésével, mozgatják. A filmes hadműKétféle, külön-külön is szenvedélyével és ugyanak- velet tényleg frontális, jellegzetes filmtípus, kétfé- kor differenciált és fegyel- Egyik jelszava, egyben erele látásmód. Rózsa János mezett mondandójával tu- dendő erkölcsi parancsa, Csók, anyu-ja nemcsak 'a lajdonképpen pontosan an- úgy hiszem, a Tolsztojtól váltig annyira ritka jó ma- a front-mozdításnak fe- származó mondat, ami az gyar filmvígjátékot repre- 1Tleg> aminek a Csók, Én is jártam Isonzónál zentálta, de egyben azt is anyu is ~ csak éppen egy mottója volt: „Kevés az, ha fölmutatta éppen mitől is rnásik oldal felől közelítve, nyíltan nem hazudunk. Arra nevezhető' jónak egy „mai Lehetne máris kérnem az ^rekedni, hogy elhalltárgyú" magyar filmvígjá- elnézést, hogy 87-es film- 8ataí*al «> tegyük. Ekkora lék- ieénves mélv és ere- , . . morális tartushoz hűnek deti humor, 'szellemesség és ^agadm látszom igyekezve maradni: egyenlő hitel a típusalkotásban, ter- a legnépszerűbbnek ítélt a mai magyar filmmüvémészetes, vagyis átgondolt hazai műnél. Noha az efféle szettel. A frontokat mozdíés nem erőszakolt társadal- áttekintés szükségszerűen ló kamerával. Kapja meg mi töltet. felelősségteljesen C-Sak nagyon vázlatos lehet, érte mindazt, ami a hazáért így nem is áttekintés iga- frontokon harcolóknak jár. zán: legalább a teljesség Domonkos László kritikus szemlélet aktuális hazai szociális nyavalyákról, pompás színészvezetés. Így még a nem túl originális, középszerű — családok elidegenedése, az időhiány miatt fokozódó kommunikációképtelenség — irodalmi alapanyag is kitűnő filmnyelvi eszközökkel színvonalassá tehető. Két, azonnal „berobbant" elsőfilmes rendező, Hartai László és Dér András Szépleányok című filmje ugvan látszólag a Csók, anyu-tói egészen elütő tematikát, és főként műfajt képvisel, mégis egy magasabb nézőpontból, átfogó szemszögből Milyen színű a kávé? Ügy gondolnánk, hogy er- ital készítői szigorúan titokre a kérdésre egyértelmű a ban tartják elkészítésének válasz: természetesen feke- technológiáját. A világos te. De bármilyen különös, ez kávé nagy népszerűségre nem egészen így van. Bel- tett szert a sportolók és a giumban például . . . világos- gyomorbetegségben szenvedő szürke színű kávét szolgál- emberek körében. A szaknak fel a/. éUornu'k lálo- emberek szerint ugyanannyi gatóinak. A kávé azért vilá- kofferint tartalmaz, mint a gos. mert a kávébabot nem feketekávé, de azt az empörkölik meg, hanem zöld beri szervezet jobban fel állapotban megőrlik. Az új tudja dolgozni. Á kultúra forintjai N

éhány évvel ezelőtt, midőn egyértelművé vált, hogy a többi felsőoktatási intézményhez hasonlóan, a szegedi tudományegyetem is „sorsára hagyottan" kénytelen élni, az oktatók két táborra szakadva vitatták a jövöt. Az egyikbe tartozók azt hangoztatták, hogy egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy tartósan alábecsülje a tudomány és a felsőfokú képzés szellemvárait, így kérni, sőt egyre hangosabban követelni kell a költségvetés előkészítőitől a jogexs járandóságot. A másik csoport tagjai arra helyezték a hangsúlyt, hogy az ország és az egyetem jelenlegi helyzetében a belső tartalékok mozgósítására kell koncentrálni, szerződéses munkákkal pénzt kell termelni, a meglevőkön túl új, nyereséggel kecsegtető, alkalmazott kutatási irányok felé kell lépni. Ma, a szerteágazó érdekek és a több rétegű igazságok korában nem csoda, hogy mindkét tábor véleménye valós alapokon nyugodott. Ha megpróbáljuk kibontani mély meggyőződésük tartalmi összetevőit, minden bizonnyal közelebb kerülünk nem csupán a tudomány, hanem a kultúra társadalmi — politikai — megítélésének fundamentumához is. Ilyen módon az egyetemi vita modell lehet arra, hogy bemutassuk: ma, az áremelések után, az egyén, a család, a munkahelyi és egyéb közösség miként viszonyulhat a kultúrához. Előbb szóljunk azokról, akik az egyetem falain belül keresték a megoldást! Azt állították, hogy ahol ennyi intelligencia összegyűlt, ott mindenképpen van lehetőség arra, hogy pénzt termeljenek. A külső szervektől, vállalatoktól kapott kulatási pénzek tovább növelhetők, ha — különösen a természettudományos tanszékek — jobban odafigyelnek a vállalatok igényeire, mintegy fölkínálják szolgáltatásaikat. Ebbe a munkába bevonhatók azok a tanszéki dolgozók is, akik — elfordulva az univerzitástól — óráik letudása után bedolgozással, fusizással, építőipari segédmunkával egészítették ki nevetségesen alacsony bérüket. Ilyen módon többet vállalhatna az egyetem — tanszéki csoport, intézet —, több kutatási pénzen osztozhatnának a dolgozók, és ennek megfelelően, több anyagi csurranna a karnak és az egyetemi kasszának. Súlyos gond az — és erről e tábor szellemi irányitói sem feledkeztek meg —, hogy a bölcsészettudományok legtöbb művelője és a jogtudományok kutatóinak jelentős része, a szó „manufakturális" értelmében. kéütelen a pénztermelésre. Igv eleve hátrányban vannak azokkal szemben, akik nagyvállalatok részére hosszú időn át értékes eredményeket biztosító kutatásokat végeznek. A másik tábor, a „jussot követelők" csoportja, még azt a körülményt is fölerősítve mondta el. hogy a kutatások számának gyarapítása elképzelhetetlen akkor, amikor objektíve fogy a külső megrendelések mennyisége. Hiszen a vállalatok sem engedhetik meg maguknak ma már minden esetben a kutatások megrendelésének luxusát". Ilyen helyzetben a központi akaratot kell befolyásolni, hogy végre a gyakorlatba is ültesse át a társadalmi elsődlegességekről vallott nézeteit. Ha tehát évtizede azt harsogjuk, hogy modern, fejlett társadalom nem létezhet a tudomány igényeinek megfelelő színvonalon működő kutatóhelyek, felsőoktatás nélkül, akkor klapjon is elegendő pénzt az egyetem. Nézzen ki úgy az intézmény — s benne az oktató —, mintha ez a jövő műhelye lenne! A társadalom valóban becsülje meg a tudást, hisz nélküle — e mondandót kissé átpoétizálva — csupán bomlott cimbalom. Ugyanez a csoport hangoztatta azt is, hogy az egyetemi okúitok többsége a külső megbízatások elfogadása nélkül is erősen leterhelt, sőt olykor napokra alkalmatlan valódi kutatómunka elvégzésére. Ezért az egyéni és tanszéki terhek túlzott megnövekedését, veszélyes elhatalmasodását látnák abban, ha a pénztermelesre kellene időt és energiát fordítani. E modell hétköznapi nyelvre lefordított értelmezésekor nem tartom szükségesnek hangsúlyozni, hogy a kutatás, a tudomány az. emberiség fejlődésének legtartalmasabb, legértékesebb hajtóereje. Tehát a haladás minőségi energiahordozója, a legmagasabb szintű termelőerő. Nos, ha ennek a megbecsüléséről mondunk le, akkor tulajdonképpen kijeliiljük az utat a harmadik világ felé. Hasonlóképp egyfajta „afrikai út" a család és az "egyén számára is, ha lemond, illetve kénytelen lemondani a kulturális fogyasztásról. A kulturális javaktól mind jobban elhatárolódó tömegek — lásd a fentieket — kétféle törekvést mondhatnak magukénak. Az egyik azt vallja, hogy országunk jelenlegi helyzetében mindenkinek a belső erőforrások felé kell fordulnia, a meg fesz. ülésig kell dolgozni, hogy aztán megfizethessék a mind drágább kultúrát. A másik csoport szerint a kultúra nem szabad, hogy elérhetetlen vágy, avagy korlátozott adomány legyen. Maradjon csak az, ami minden fejlelt társadalomban: a természetes emberi lét természetes része. Az első csoport — látható mindenütt — „önnön dumájába dől". Dolgozik éjt nappallá téve, így sem ideje, sem ereje nincs a kultúrafogyasztásra. Hosszabbik esetben ingerült önfenntartó, kevésbé szomorú esetben presztízsfogyasztó lesz. A

z. állami költségvetés egy évtizede tervezi az. általános fogyasztás csökkentését, de ez, egyetlen évben sem vált be. Várhatóan, idén is csak úgy, hogy az. anyagi fogyasztás változatlan méretei mellett a kulturális kiadások jelentősen csökkennek majd. A barbarizálódás útján eddig is komoly lépteket tettünk már meg. Félő, hogy a kultúra forintjai szükségesebbnek látszó értékek felé' gurulnak majd, s nyomukban az a jövő, amiért mindannyian egyként izgulunk. Dlusztus Imre Ápáthy István születésének 125. évfordulóján Sokszor hivatkozunk önigazolásként §rra, hogy nekünk milyen nehéz, hogy körülményeink, működési feltételeink milyen rosszak! Apáthy küzdelmes és tragikusan rövid élete szolgálhat példaként arra, hogy a semmiből is lehet és kell teremteni újat, időtállót és hasznosat. Szakmai fejlődését kiváló mesterek irányították, Margó Tivadar tanársegédjeként dolgozott 1885 és 86-ban. A piócafélék kutatásában már itthon olyan kiemelkedő eredményeket ért el, hogy Nápolyban, a tengerkutató állomáson reá bízták a piócafélék alaktary és rendszertani kutatásának végzését. Három év alatt 12 nagyszabású, gyakran könyvterjedelmű cikket irt. Nápolyból több jelentős európai egyetemre is eljutott, így Svájcban, Németországban, Belgiumban és Hollandiában is járt, és sok értékes tapasztalatot gyűjtött. Kiemelkedő kutatási eredményei alapján 1888-ban a budapesti egyetemen magántanári képesítést szerzett, majd 27 éves korában. l.'ülOben a kolozsvári egyelem rendes tanárává nevezték ki. tatlan körülmények közé került. Az állattani intézetet egy kis nyaralóban helyezték el, ahol az intézet mindössze három szobából állott. Apáthy a nyaraló pincéjét, padlását, lépcsőházának minden zugát használhatóvá tette, dolgozóhelyiségekké alakította át. Három évig kellelt várnia a víz és gáz bevezetésére. 1890-től 1901-ig mintegy 15 ezer preparátumot készített az állatvilág minden csoportjára vonatkozóan. Apáthy nagy erőfeszítései ellenére még mindig nem volt elegendő hely sem a hallgatóknak, sem a vendég kutatóknak. A korszerű állattani intézet terveit előbb a milléniumi majd a párizsi világkiállításon mutatta be. Szívós fáradozásainak végre meglett a gyümölcse. 1909ben egy korszerű állattani intézet nyílott meg a kolozsvári Mikó-kertben. Közéleti tevékenysége elismeréséül 1903-ban rektori megbízást kap. Székfoglalójából csak egy mondatot emelek ki, de ez az egy mondat felér egy élet hitvallásával. „Természetvizsgáló ül most a rektori székben <">nök elolt, akire né/.ve nincsen letel, sem emberi, sem isteni, Európa egyik legkiválóbb csak egy, amely bírálat és tézoológusa, Kolozsvárott mél- pelődés tárgya nem lehet, mindent a hazáért, s a magyarok hazájával ezer évtől összeforrott magyar nemzetért. Az első világháború alatt Apáthy Erdély kormánybiztosa volt, ezért a román királyi haditörvényszék börtönre ítélte. Küzdelmeiben és fogságában szerzett szívbaja egészségét súlyosan aláásta, Nápolyba ment, hogy azt visszanyerje. Élete utolsó erejével még berendezte a Szegedre költözött kolozsvári egyetem állattani és összehasonlító bonctani intézetét, de 1922. szeptember 27-én elragadta1 őt a halál. Szelleme, példája ma is töretlen fénnyel ragyog. Benedeczky István tanszékvezető egyetemi tanúr Ma, hétfőn délelőtt 11 órakor Apáthy Istvánnak a Belvárosi temetőben levő sírjánál koszorúzást rendez a Csongrád Megyei Tanács, az MTA Szegedi Bizottsága, a József Attila Tudományegyetem és a Szent-Györgyi Albert <)r\ osti:i!nman> i Egyetem. Ezt követően az egyetemek vezetői a Dóm téri puntheonban tisztelegnek Apáthy emléktáblájánál.