Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

Szombat, 1988. január 16. 11 ® magazin | DM Ncmrcg egy kitűnő ír;ís címéhen olvastam a kérdést: Mennyit dolgozunk? Ez így. vagy más formában naponta elhangzik, söt arról is szó esik. miszerint már nem is lehet bírni az életnívó tartásáért folyó igyekezetet. Ugy tűnik, talán nem is ez a mód. a munka mennyiségben és időben való túl hajtása a célravezető. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a köztudat mennyire nem emésztette meg a párt XIII. kongresszusán elhangzott intelmet. mely Kádár János megfogalmazásában valahogyan így hangzott: nem többet, hanem másként kell dolgozni! A munkásember ezt olyan attitűdben éli meg. hogy állandóan hallja a szerkezetváltás szükségességét, másrészt alig halkulnak cl a szorgalmasabb. a jobb és a tóbb munkára buzdító ősrégi sztereotípiák. Szakadék van a felismerés és a valóság között. Másként: már tudjuk, mi lenne jó. dc nem véljük a módszereket megtalálni. Az ellentmondás viszont abban a jól érzékelhető miliőben folyik, melyet a változások lassúsága és az egyre gyorsuló infláció jelez. A végeredmény: sokuk szerint már nem lehet többet dolgozni és ezt túl az egyén szubjektív érzéscin az egészségügyi statisztikák is jelzik. Talán itt üt vissza az az évtizedes gyakorlat, mely az államot jelölte meg minden jó forrásaként. Mivel pedig rossz alig akadt egy külterjes (extenzív) és alacsony igényszintű szakaszban. ma már egy retorikai váltás is képes reményt fakasztani. Nem akarom az Országgyűlés öszi ülésén fakasztott bizakodást csökkenteni, hiszen ott arról is szó volt: invenció nélkül a dolgok nem mozdulnak el holtpontról. De az már érdekes, hogy mily kevesen hallottak meg azt az alapvető üzenetet, miszerint nem kell a kormányra várni, mindenki, egyén cs kollektíva lásson hozzá szénájának rendbetételéhez. Értekezleten tapasztalom a régi svádák: sokan vannak, akik azonnal és kiválóan tudják, mit és miért nem lehet megcsinálni, de alig akadnak vállalkozók az újszerű, kezdeményező mentalitásra. A munkás pedig, közgazdasági műveltségének e's etatista neveltetésének okán. nem tehet mást: többet akar cs kényszerül dolgozni. Miért hajtja magát a dolgozó? Sommás válasz az. h»?gy saját és családja boldogulásáért. És minek árt leginkább azzal. ha túlhajtja magát? Önmagának és a családjának! A kígyó saját farkába harapott. Csakhát a kígyónak ez lehet, hogy fáj. de nem árt. A társadalom azonban nem immúnis saját mérgei ellen. Érdekes elgondolkodni azon is. hogy mennyire leragadtunk a hajdani, mára már ideológiailag is tévesnek minősített szemléletnél. Mi az ipar kizárólagos és ugrásszerű fejlesztésével akarunk kitörni, amikor a kritikus hetvenes években a legfejlettebbek jelentősen fejlesztették a szolgáltatást és a marketinget. Ha nálunk struktúraváltásról esik szó. csak csúcstcch.nológiat-technikát látunk, meg leépítendő ágazatokat, amelyek hajdani tévedéseink (vas és acél országa) emlékművei. Szívósan el akarunk tüntetni olyan ágazatokat is. — pl. a textilipart — amelyeket csak radikálisan át kellett szervezni. Minden gyárat megakarunk tartani, amelyet be kellene csukni. átalakítani, mert nem merünk gazdasági ismérvekkel érvelni. A politika rendkívül megértő a munkásokkal szemben. Ez azonban legtöbbször nem előny, hanem az elhúzódó ..bonyolítás" következtében (lásd a RÁBA pesti gyárának esetét) inkább hátrány. Nem mozog a munkaerő, mert nincs érdemi motiváció. Itt-ott nem tudunk munkát adni. de mindenütt hosszú, kígyózó sorok az ABC-k és a Patyolat pénztárainál, pultjainál. Vitatkozunk a bérszabályozás reménytelen változatain, de nem tesszük vonzóvá a szolgáltatás béreit. Pedig tudjuk, ez a jövő útja! Ülünk a krajcárjainkon, miközben vgm-ek és más alakulatok húzzák ki zsebünkből a forintokat. A boltban senki sem kérdezi: kérem, honnan származik ez a pénz. bérkeretből. vagy költségből? Vállalkozástól hangos a tudomány, a közélet, dc senki sem vállalkozik. — a munkást kivéve! Nagy a kockázat, hallom. Nagy újság. mintha az egész élet nem kockázatos vállalkozás lenne. A furcsa az. hogy megéltünk mi már ennél nagyobb kockázatokat is: az államosítást. a mezőgazdaság átszervezését. Akadozott a falat a torkunkon a mezőgazdaság áhzcrvczéscncl. de végül is olyart leckét kantunk, melyből mai napig tanulhatunk. Egyéni és közösségi magatartást egyaránt! És annak nincs kockázata, hogy a problcmukut megoldás helyett csak toljuk magunk előtt? Annyira van. hogy ki is mondták már néhány jeles fórumon. Ma valóban fel akarjuk magunkat bosszantani, mélyedjünk el a kereskedelem rejtelmeiben. A mostani, úgymond felvásárlási láz erre jó alkalmat ad. Politikusok és közgazdák mondjak. hogy ez a „láz" a lakosság értetlensége. némi bizalmatlansága az intézkedések iránt. Régi berögződés és gyermekded gondolkodás, mely kiskorúnak véli a felnőttet is. Ez nem fér bele a reformba. Reformot ugyanis csak érett, felnőttnek tekintett és felnőttként viselkedő emberekkel lehet csináTffi. Régi mese, már a Biblia is foglalkozik ezzel Ézsau és Jákob történetében. Összekeveredik a hang és a kéz. Ezért nem a dolgozó, hanem azok a vezetők felelősek, akik tudják ugyan a leckét, de változatlanul és mereven bámulják a felsöbbséget. miközben azt hajtogatják: nincs is olyan nagy baj. csak egy kis pénz kellene, meg néha munkáskéz, meg megrendelés. Tehát helül minden rendben, csak a világ felelőtlen. Közben fogalmunk sincs a piacokról. A bel földiről sem. a tőkésről sem a barátiról már nem is szólva. Ilol van a marketing jellegű gondolkodás? Van-e értelme jószerivel nyelveket alig beszélő vállalati vezetők utaztatásával pótolni azokat az információkat, melyeket az impexek sem tudtak és tudnak beszerezni. Arról már nem is szólva, hogy nyelv- és piacismeret nélkül a vállalati emberek csak kísérőkkel operálhatnak. Még mindig érvényes az a főszabály, miszerint — és főleg a lökés exportban — a legjobb kereskedő a mindenkori v állalati vezető. Mindez nem új. Egyre többször jut eszembe Thomas Mann: Buddenbrook ház című regénye. Ugyan mire jutottak volna a híres Manza-városok. — hogy csak a tisztes polgároknál maradjunk, az angol, holland és portugál kereskedőházak kíméletlen módszereiről nem szólv a — azzal a szemlélettel. amit a mi „terítő" kereskedelmünk mutat. Pedig van példa a jóra is. A SKÁLA-COOP leckét adott kereskedelemből. tókeképzésböl. vezetésből is. Ez éppoly szabályerősítő példa maradt, mint az a fél tucat iparvállalat, amely mindennel dacolva évtizedek óta az élvonalban van. A dolgozó panaszkodik és ereje végső határáig vállalkozik. Elvileg szép. de önpusztító vállalkozás. Mit tehet mást? — mondják sokan. Minap egy beszélgetés során mondotta egy önigazgató vállalat dolgozója, hogy érdekes módon, igazgatójukkal minden olyan szerv elégedett, amely beleszólhat a vállalat ügyeibe, csak éppen ók nem. Elgondolkodtató kórkép. Mindenekelőtt azt kellene eldönteni, hogy ez csak a vezetők kényelmességének a következménye, vagy a reformra nehezen mozduló intézményi rendszer ragaszkodása a régi módszerekhez. A diagnózis nagyon fontos, mert más a gyógymód az egyik, egészen más a másik esetben. Módomban volt informálódni néhány vállalat elkészült, úgynevezett kibontakozási tervéről. Alig van eltérés a régi dramaturgiától. Vágyak és álmok sajátos elegye a jó szándék szaftjával nyakonöntve. Ittott értékelések is elhangzanak: mindenki bizakodó, ha testület, ha szerv. Gyanús, hogy csak az a fiatalasszony nem lát tisztán. Hogy egyre azt kérdezi: mennyit kell dolgoznom, hogy a pénzemnél legyek? Közben tudja, hogy a válasz-bármilyen lesz is. nem tud már többet dolgozni! A kérdés ennek ellenére mégis az. hogy vajon tudják-e valahol a konkrét választ, amikor már a tavaszi-nyári számítások számai is elavullak. Az ácsorgás ára: néhány hónapja még arról volt szó. hogy a vállalati nyereségeknek a felét vonják el. Ma már a 70 százalék körüli arány a valós. Még jó. hogy közgazdasági műveltségünk színvonala olyan, amilyen. Elképzelni is rossz, mit kérdeznénk, ha értenénk a helyzetet... MAROSI JÁNOS FARKAS ISTVÁN: TENGERPARTON FODOR ANDRÁS Kép a vízen Emlékek táborában, hegyeink sátra elölt, minden olyan valószínűtlen. A kristály tér. a ködfalú idö ég-víz gyanánt egymásba nőtt. A csónakba, Itol megismertelek, véletlen párként hívott he a gazda. Mesz.i világok lila taraján billeg azóta, szalmakalapját felhók ormára akasztva. De szerelmünk elnémult perceit meglátni még a szakadék alatt. Síkos tükörben hökkent evezők, gyönyörűség hártyáin feszülő tűlábti bogarak... És mit a hullám elsodort?... Tolvaj szélben, haragos áron, eikkelyes, forgó labda fut előlem. Aznap került s már nem az enyém. Eszembe jut mindig, de sose bánom. Fejest ugrott a mély vízbe? Vízilabdamérkózésen ismertem meg és a tanácsi tisztségviselőkre nem jellemző módon szidta a bírókat. Aztán mikor munkakapcsolatba kerültem vele. észrevettem, kilóg a sorból. A szenvedélyes fiatalember szeretett vitázni, túl sok ötlete volt. nem tisztelte a tekintélyt... Debreczeni Pál. a szegedi tanács egykori pénzügyi osztályának vezetője körül mindig sűrű volt a levegő. Ha éppen nem a feljelentőivel foglalatoskodott, igazoló jelentést írt. hogy intézkedéseit megmagyarázza. Aztán hirtelen eltűnt a közigazgatásból... Debreczeni Pál több mint egy esztendeje a szegedi Ecset- és Seprügyár igazgatója. Beszélgetésünk elején nem kerülhettem ki a kényelmetlen kérdést. — Azt rebesgették. Önt eltanácsolták a szegedi tanácsházáról, mert nem felelt meg az ottani követelményeknek.. . — Éz így talán nem igaz. Abból eredtek gondjaim, hogy soha nem tudtam jó „aparatcsik" lenni. Hét évig dolgoztam a tanács pénzügyi osztályának vezetőjeként, de nem tudtam igazi bürokratává válni. A tanácselnökével — noha úgy éreztem. nagyra becsültük egymást. — munkamódszerünk között lényeges különbségek voltak, ezért 1986-ban áthelyezésemet kértem az Ecset- és Seprűgyárba. Igazgatóhelyettesnek mentem oda. — Fejest ugrott a mélyvízbe. Kívülállóknak ez. bravúrnak számít, de barátai, munkatársai féltették, esetleg nem sikerül vállalkozása. — Mindig az új feladatok dobtak fel és azért nem volt mélyvízes a fejesugrás. Közgazdász vagyok, ezenkívül az ecsetgyár tanácsi irányítás alá tartozott, a gazdasági dolgai nem voltak ismeretlenek előttem. Az ecset- és seprűkészítést valóban csak hallomásból ismertem. de a vezetőnek az a legfontosabb dolga, hogy jó menedzser legyen. — Haladjunk időrendi sorrendben. Ön /ÖS6 októberéhen a gyár igazgatóhelyettese lett, decemberben pedig a küldöttgyűlés megválasztotta igazgatónak. Hogy csinálta ezt a gyors karriert? — Az elődöm. Szélér Ferenc nyugdíjba ment. Nagy tekintélyű vezető volt. ó avatott be a gyár dolgaiba. Egyébként a vállalat évtizedek óta hagyományos profilban dolgozik és termékei ismertek a világpiacon. A cégnek jót tett. hogy 86 végén önállóságon kapott. hiszen a vezetők mozgástere korábban korlátozott volt. Nem • kerülöm ki a kérdést, de arra nem tudok felelni, miért én lettem az igazgató, ketten pályáztunk a vezetői helyre, kérdezze meg a küldöttgyűlést. miért rám szavaztak. — Megvette őket? (Debreczeni elképed, rögtön mondom is. tréfának szántam.) — Nem a legjobb vicc. bár hallottam már ilyenről. Amikor igazgató lettem, megmondtam, egyféle követelmény létezik, ki hogyan teljesít. Aki rendesen dolgozik, annak baja nem lehet. A közvetlen munkatársaimat én válogattam össze. — Milyen szempontok szerint? — Ne legyenek bólogató jánosok. hanem újító, alkotó szellemű emberek, akiknek önálló véleményük van. Ám ha közösen elhatároztunk valamit, akkor nincs vita. a döntést végre kell hajtani. — Küldött el régi vezetőket? — Néhány embertől megváltunk. akik nem feleltek meg az új követe I mé n yek ne k. — Drákói szigor következett a főnöksége alatt? — Új irányítási módszereket vezettünk be. nevezetesen: nyugaton az értékelemzés már régi gyakorlat. Ezért megbíztuk a Közgazdaságtudományi Egyetem kutatóit. vizsgálják meg. miképp csökkenthetjük a vállalati költségeket. Felkértük a Struktúra Szervező Vállalatot, hogy világítsa át cégünket, nézze meg. miképp lehet olcsóbban termelni, a műszaki fejlesztést és információáramlást felgyorsítani, a marketingpolitikát tökéletesíteni. Az elemzés elkészült és annak alapján átmostuk az agyunkat. Fontosnak tartom, hogy vezettük a számítástechnikát a termelésirányításban, a számviteli nyilvántartásban. Az üzemrészek önállóbbak lettek. Nyugati szakmai folyóiratokat járatunk, hogy lépést tartsunk a világszínvonallal. — Ezek az. intézkedések gyors sikerhez vezettek ? — Sok ember megváltozott. Tavaly újításra több mint 1 millió forintot fizettünk ki. A jó ötletek költségcsökkentő hatása cl fogja érni a 20 millió forintot. Fizikai munkások találmánnyal rukkoltak elő. egyikük például kidolgozta a művészi ecsetet, aminek jó piaca lesz. A dolgozók keresetének színvonala 63 ezer forintról 70 ezerre emelkedett, a nyereség pedig a tavalyelőtti 29 millióról 40 millió forintra nőtt. A dolgozók jövedelme nem volt arányban a nehéz munkával. De a több pénz mögött nagyobb teljesítmény húzódik meg. Megszilárdult a munkafegyelem. az osztályvezetők felelőssége kiteljesedett, igaz. a fizetési borítékuk is vastagodott. A havi bérük 7 ezer forint helyett 11 ezer forint lett. Változtattunk a prémiu m rendszere n. igyekeztü n k tudatosítani, ebből a vállalatból kell megélni. Mindenkinek az életszínvonala a gyár sorsától — Brttvűros az eredménysorozat, különösen egy esztendő leforgása alatt. En nem hiszem, hogy a szubjektív fellételek ilyen sokat számítanak. Mert lut így lenne, ükkor ezt az országot a vezetők tömeges kicserélésével gyorsan rendbe lehetne hozni. Vagy nincs igazam? — Nem hallgatom el azt sem. hogy a veszteséges termékek gyártását megszüntettük, vagy nyereségessé tettük. A veszteséges exportot felszámoltuk. Ehhez azért kellett bátorság, mert az én zsebem bánta, a prémiumom csökkent. De hosszú távon a veszteség nem fogadható el az exportnál sem. — Milyen piacokat' mondhat a gyár magáénak? — Seprűt szállítunk az USAba. Kanadáiba, az NSZK-ba. Ausztriába. Franciaországba. Svédországba. Japánba. Svájcba. Az ecset viszont gondot okoz. kínai alapanyagból készítjük, aminek annyira magas az ára. hogy külföldön nem tudjuk eladni. Az éves termelési érték 30 millió forint. amiből 60 millió értékű az export. Manapság már az is nagy dolog, ha a piaci pozíciót megőrizzük. ugyanis óriási a konkurenciaharc. nekünk különösen a jugoszlávok a riválisaink. Ok megkapták a vámkedvezményt Nyugat-Európában. mert fejlődő országnak minősítették magukat. De legfontosabb a minőség, hiszen például az NSZK-ban a söprűink drágábban kelnek el. mint déli szomszédaink portékája és mégis keresettek. Tervbe vettük az önálló külkereskedelmi jog megszerzését is. hogy gyorsabbak legyünk. — Miképp látja a jövőt? — Az ország gazdasági helyzete olyan amilyen. Á szabályzók változása miatt mi nem vagyunk idegesek. meg akarunk felelni az új követelményeknek. A műszaki fejlesztés gyorsabb lesz. Növeljük a műszakok számát a jobb kapacitáskihasználás érdckébelV Különböző vállakózásba helyeztünk ki már tökét, ott vagyunk a kötvénypiacon is. Tízmillió forintot jegyeztünk a Régi Hungária Részvénytársaságnál. — Rokona Önnek a Debreczeni Kálmán, a befektetési leánybank igazgatója, aki összehozta a Hangárt a R T-t? — Az öcsém, de nem itt. hanem Budapesten él. — Hogyan változott személves élete? Elégedett, kiegyensúlyozott, vagy hajszolt embernek érzi magát az új székben? — Elvezettel dolgozom, érzem, bármilyen kis siker hasznot hoz. Mozgalmasabbak a napjaim. Nyílt, őszinte munkahelyi légkört igyekszem megteremteni, ahol az értelmes cél megvalósulásáért senkinek nem kell verekednie. Persze a munkahely nem tánciskola. biztos akadnak olyanok is. akik nem állnak mellem. Úgy hiszem, azonban ezzel a munkaskollektívaval messzire lehet jutni és jó egyetértéssel elérjük a céljainkat. HALÁSZ MIKLÓS *