Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

Szombat, 1988. január 16. DM! [JMgazin Elfogyatkoznak a fejek... Tömörkényünk kifejezésével él­ve: ugyancsak elfogyatkoznak a fe­jek városunkban. Persze, afféle ke­ményebb fejekre gondolunk itt. amelyet egy időben, mint „nemzeti díszítő tényezők", nagyon divatosak voltak, sez okból kerültek fői jobbá­ra belterületi házaink homlokzatá­ra. Ilyenek voltak, hogy csak a főb­beket említsük, az Oroszlán utcai Ivánkovits-félc emeletes házon Hu­nyadi János. Zrínyi Miklós és Rákó­czi Ferenc kalpagos. sisakos mell­szobrai. Ezek s meg más ehhez ha­sonlók együtt tűntek el a régi Palánk arculatával, többnyire a nagy víz után. Nem tudunk az állítólagos Szent István mellszoborról (?) a Vidra utcában. Utolsónak aztán Pe­tőfit ábrázoló kófejünk „lépött mög" a Mikszáth Kálmán és a Tábor utca sarkáról. Pedig az utóbb emlí­tettekhez nem kellett az árvíz sem. mely zavaros hullámaival romba döntötte az. akkori Szeged legna­gyobb részét, elpusztítva műemlé­keivel együtt. S ami kevés számmal még megmaradt, azokon itt-ott lel lehet fedezni az elmúlt idők érdeke­sebb maradványait. Melyiket is említsük a közelben az ilyen megmaradt fejek közül? Talán a két Kossuth-fót. Az egyiket a mostani Tolbuhin sugárúton. Ne­hezen hihető, hogy az egykori Bach­huszár. Bonyhadi-Pcrczcl István megtűrte volna lakóháza kapuja lö­lőtt a nagy „rebellisnek" kömását. De hát szájhagyomány ide. szájha­gyomány oda. a fej ott van még ma is... Ugyancsak bujdosó kormány­zónk feje díszlik a Juhász Gyula és Sóhordó utcai sarokház homlokza­tán. a magasban. (A közeli házban lakott fiatal újságíró korában Móra Ferenc Farkas Antallal, a népszerű „Róka Tónival" egy kenyéren.) meliy (sekély esmérctünk vol­na az elmúlt dolgokról..." mondaná a jó öreg P. Ordinánsz Konstantin. Minden megmaradt emléknek, kő­nek megvolt a maga érdekes törté­nete. melyet illene tudnia minden szegedi embernek, aki összekötötte sorsát ennék a városnak nemcsak jelenével, jövőjével, de a — múltjá­val is. A legtöbb eltűnt fejnek valójá­ban csak múltja van. mint annak a legendás „torok fcj"-nek is. amely­ről végtére is szólnunk kell. Ez is szinte szemünk láttára pusztult el. a Kossuth Lajos sugárút 17. szám alatti lakóházról, amely Kováts Ist­váné. a derék építőmesteré volt. Mint önéletrajzában említi, a házat IX57-bcn maga építtette s homlok­zatát egy turbános torok fejjel díszí­tette. Szóban forgó fej valamikor kocsmacégérül szolgálhatott, s talán kettő is volt belőle. Mi az. igazság, nem tudjuk. E sorok írója gyermek­korában látta először, akkor csak egy volt ficlölc. A torzót, eredetét tekintve, a XVIII. századra lehetne tenni, mint az anyagát illetően ha­sonló. a barokk stílusban épült Dá­ni-ház kerek sarokerkélye alatt ülő oroszlánt. A szegedi szájhagyomány szerint Kováts István nyakas magyar volt. A házépítés során holmi bizoltságjá­rás. hónapokig tartó tanácskozás előzte volna meg az osztrák katonai műszaki bizottság (amely a szegedi varban székelt) építési engedélyét. Még talán Iccsukással is fenyegették Kováts uramat, mint „török bará­tot". Kováts István azonban kiböj­tölte a sok viszontagságot, s a turbá­nos török fej végül is a háza falán ékeskedhetett. De nézzük, mii mond maga Ko­váts István erről: Born pénzügy­igazgató hozzám üzent, hogy 1X5,8. évi május hó t-tői hat évre nem lennék-c hajlandó hazamat bérbe adni pénzügyőrségi laktanyának. Azt feleltem, hogy igen. azon felté­tellel. hogy én is ott lakhassam... A pénzügyőri lakóimmal meg voltam elégedve, amíg Glantz főbiztos ná­lam lakott... később a másik biztos kötözködött velem... azt sürgette, hogy a középső, második emeleti ablakok alá helyezett török fejet és felírást távolitsam el. mert az épület nem kocsma, hanem császári királyi hivatali helyiség... Én körömsza­kadtáig védelmeztem magamat, mondván, mindenki tulajdonát tar­tozunk tiszteletben tartani. Ezt még a király is megtartja, azért van a királyi telekkönyv... a biztos be­ment a várba, az ezredestől pártfo­gást kérni, de nehezen kapott... mégis eljött vele vagy tíz katona­tiszt. megálltak a ház előtt, vagy tizenöt percig a dolgot bírálgatni, aztán s/ep csendesen elmentek... S biztos uram többé nem háborga­tott." Az önéletírásból hát kiderül az igazság. Azt azonban máig sem tud­juk. mi lehetett az említett felírás. A török fej sorsarol a továbbiakban annyit: 1937/38-ban a házat légvé­delmi „mintaépületté" építették át s — mint Cs. Sebestyén írja — a megmaradt egyetlen turbános főt restaurálták és visszatették. A leg­utóbbi tatarozáskor, mint Péter László könyvében olvashatjuk, nyo­ma veszett, ma csak a helye latható. Magam tudomása szerint valaki el­vitte a fejet, mondván, a hódmező­vásárhelyi kerámiagyárban majd „felújítják". Azóta üres a helye a ház falán. Llmúlt. gallérja sem maradt... mondaná Dugonics András. (Példa­beszédek cs jeles mondasok.) azóta fölmerült a szüksége. Vissza kellene helyezni, ha más nincs, akár máso­latban is. De hogyan is nézett ki? Van-e róla fénykép, rajz. valamiféle ábrázolás? Engem is megkerestek ebben az ügyben. Emlékeztem rá. hogy valahol láttam a torok fej raj­zát. Nyolc év után . végre ráakadtam a turbános török rajzára, a Szegedi Napló 192b. január elsejei számá­ban. Itt van! Szemléljétek, késő uno­kák...! CSONGORGYŐZŐ KERESZTESJÓZSEF Terror-varjak Es ráérősen öl (nagyobb is a hutás). Micsoda rettentő, micsoda aratás! Micsoda hangtalan, falán k nyeldek elés ! Terítve a mező s mégis minden kevés. Letépeti naptárlap, pörög le a levél: Z.örög-esörög, altogv megf orgatja a szél. Keserű füsttel ég a kukoricaszár. A perzseli fold felett varjak csapata száll. Egér, pocok futos a tűz, a füst elöl. Sultog-kereng, lecsap: a varjak serege öl. DALI: DANTE-1LLUSZTRACIO M ajdnem megnyílt a mennye­zet. ahogy bámultuk fenn a szivárványos mázolást. Giccs? Barbarizmus? A hívek akarata, erre adták a pénzüket. A plébános másra terelte a szót. — Nézzék inkább a képeket! A jobb oldali értéktelen, bar a kere­te... Átellenben viszont egy kü­lönös madonna. Sötét, hűvös Mária-tekintet. Fenséges. — Egy szegedi. Bálint Sándor kiderítette róla. hogy Szlovákiá­ból való. A lelkünkre kötötte, nagyon vigyázzunk rá. Á madonna lefelé pillogott, akár a plébános. Milyen lehet az élete? Egy mozdulatát örökre őr­zöm. Kötelet imitált a nyaka köré. miközben a templom hajdani plé­bánosáról. Viktorin Józsefről be­szélt. Plébánossors. megfutamo­dás? (Egyébként Viktorin emlék­műve a túlpartról. Nagymarosról is látszik.) A szomorú szemű pappal U1I4I­ko/tiink meg néhányszor a viseg­rádi Főutcán, meg egyszer a teme­tőben. Hullámokon A hegy teraszán, egészen fenn szürke sírkő. Rajta cseppet sem hivalkodón: Áprily Jékely Lajos. A kövön gyertya, nemrég aludha­tott el. E/t írta egyik négysorosá­ban: A visegrádi hegységben lakom. S ha itt halok meg. az mi válto­zást hoz? O. nem sokat, csak annyit, egy napon szorosabban ölel a hegy magá­hoz. Ennél szorosabban már aligha. Karácsony volt. az orgonákon duzzadtak a rügyek. Az út túlolda­lán csupasz mederben sictett lefe­lé a patak. Fölöttünk egy madár neszezett. Otthonról. Erdélyből, a Bihari havasokból hozott kará­csonyi üzenetet? A kövön a gyer­tya gyújtásra v ár. r V©.«* * •• ; ' Alig egy sóhajtás. komppal át­szelve a Dunát a nagymarosi par­ton állunk. Kassák nyaralójának Győzelemre ítélve EGY KÖRBEJÁRÓ FOLYÓIRATRÓL Sokkal jobb a körbejáró, mint a helyben járó. A megyei tanács művelődési központja által majdnem rendszeresen kiadott .lót? a teljes körbejárást ígéri, és többnyire meg is tcs/i. Alcíme szerint témája a közmű­velődés Csongrád megyében, itt pedig egyre több az egyre jobban körbejárandó föladat. Azért mondtam, hogy majdnem rendszeresen jelenik meg. mert a leg­utolsó még csak a tavalyi második szánt, noha évenként hármat ígérnek belőle. Úgy látszik, legkönnyebb késés­ben utolérni a nagy folyóiratokat. Mi is a népművelő? A balastyai Kiss István e/t mondja többek között: „Állami alkalmazott vagyok. A két kezembe adott (lyukas) vödörrel hordom a vizet a hutaság tengeréből; cn ug>an tudom, hogy fogy a víz. hiszen hordom, de magam is látom, hogy növekszik." Sötétnek tűnik így a kép. tegyünk hozzá egy makacs megszállottsággal szóló mondatot is: ..Hosszá távon... győzelemre vagyok ítélve." Sokkal többet nem mondha­tunk a dolgozatról, hiszen akkor szóltunk róla már. amikor a Népművelési Intézet kiadásában, összesen kilencven példányban megjelent. Jót mondtunk róla akkor, tartjuk a v éleményünket ma is. Biztosak vagyunk benne, a mostani ötszáz példány se jelenti a teljes nyilvánosságot, de becsüljük a továbbadás szándékát így is. még ha kivonatosan is. A dolgozat címe: lények, adatok egy falusi népművelő szakmai életéből. Tény. hogy 19S3-ban jelent meg. de szavai föltehetően igen sokáig érvényesek még. Bárkányi Júlia a képesítés nclkul dolgozó népművelő­ket járja kórul, igen alapos fólkészültséggcl. A képesítés nélküli nevelő ismerős az írott sajtóban, a hasonló cipóben járó népművelőről nyilván azért beszélünk ritkábban, mert sokkal tóbb dolgozik még mindig szak­mai bizonyítvány nélkül. Jani bácsi alakja jut eszembe azonnal a fogalom hallatán. Kitűnő könyvtáros volt. hajdanában talán kőműves. Kereste valaki, egy gimna­zista leány a Hiúság vásárát, cs ó azonnal rámondta, hogy nincsen. Amikor azonban rájött, hogy a szerző Hilliain Makepeuce Thackerav minden idegen nevet betű szerint ejtett, ha a nyelve majdnem beletörött, akkor is —. már nyúlt is crtc. cs néhány mondatos útbaigazítót is mondott hozzá. Pista is eszembe jut. aki valamikor fényképész volt. de nem tudott kitalálni hetvenhét fölöttes se olyasmit, amit sikerrel meg ne próbált volna azonnal. Végigfut agyamban azonnal a gondolat, mint számítógépen a program: fölsöfokúan végzettnek nyilvánítjuk a/t ís. aki egyetemet végzett, és . azt is. aki azért jutott at valamelyik főiskolára, mondjuk a tanítóképzőbe, mert nem vették föl az egyetemre. Érzi a különbséget ó maga is. vehemensebben kapcsol rá tehát az érvényesülés minden lehetőségére, és hama­rabb hagyja el kínálkozó jobbért az állását. Hol kényte­lenek leginkább képesítés nélkülit alkalmazni? Ahol a legnagyobb szükség lenne a valódi tudásra. Az a példa is előjön a program lefutásakor, hogy a hatvanas évek derekán, amikor a/ első képesített népművelő szeretett volna állást keresni megyénkben, e/t az elutasító választ kapta: sajnos, nem tudjuk kimunkálni, hogy nálunk helyezkedjen el. Pedig az a valaki ráadásul ízig-vérig népművelő volt. nemcsak végzettsége szerint, és a/óta is sajnálni lehet, hogy hivatalnok lett belőle. A tanulmány mindenesetre emlékezik olyan időkre, amikor a kél hónapos mozigépcsz-iskolát egészítették ki egy hónapos (!) kultúrotthon-igazgatói gyorstalpalóval, hogy a két félállásból összevontan egész lehessen. Érde­mes elolvasni a nagyon alapos munkát, bőséges adato­kat találhatunk benne arra is. időközben annyira clsilá­nyult a sokak által szent hivatásnak vallott foglalkozás, hogy föladatát legtermészetesebb ellensége, a vendéglá­tóipari dolgozó is cl tudná látni. Jó szívvel ajánlom közfigyelemre ezt a tanulmányt is. Tavaly, nyár közepén művészeti és pszichológiai na­pokat rendeztek Szegeden, amelyen a narkomániáról. az AIDS-röl ésa szexuális nevelés gubancaimi beszéltek az előadók, nyilvános fórum keretében. Érdemes volt közlésre elkérni Lóska Szilárd. Bayer István. Marék Kotan.sky, Kisszéki Ödön, Mikus Gyula és Gerevieh József vitaindító előadását, és azok kezébe adni. akik sokat tehetnek a meg-megtévedö. zavarokkal küzdő, idétlen divatoknak is hódoló, önmagukat rontó embe­rek fölébresztésében. Miért lettünk ilyenek? Kotansky szerint azért, mert oIván társadalmat teremtettUtrk, amelyben nagyon kevés az igazság, sok a hazugság, és a tisztesség is kevés. Itt nincs különbség aközött, hogy kapitalista vagy szocialista társadalomról van szó. Azért ót idézem, hogy megint aláhúzhassam: teljes körbejá­rást jelent a 360 fok. de szinte minden lépésnél meg kell állnunk, hogy bevéssük legalább, amit tapasztalunk, és megpróbáljunk feleletet is adni rá. Mucsányi Lajos Kinek a háza ég? címen igyekszik v isszaadni azt a vitát, amelyet a televízió szegedi stúdiójában rendeztek a narkomániáról. A televíziót még mindig nem lehet visszalapoznunk, a folyóiratot azonban lehet, és szükség is van rá. ha valóban akarunk előbbre lépni. Ez a kör. a mostani 360 fok minden szavával azt mondja, kötclczó észrevennünk a fenyegető, rémségekbe döntő veszélyt, és cselekedni is kötelességünk. Vannak igen egészséges módszerek a folyamat megállítására. HORVÁTH DEZSŐ bejáratát keressük. Gyanúsan nagy a csend. Benyitok a szom­szédba. Se esengő, se kutya. Egy udvari ajtón kopogok. — Másfél éve meghalt Kassák felesége. Azóta zárva a ház — igazit el fakanállal egy asszony. — Volt. de már nincs itt múzeu­ma. Emléktábla sincs! Kíttenber­ger lakóházát is hiába keresi. A Kassák-ház kertjének végé­ben állok. Hátain mögött a Duna. A kerítés sűrű. Sehogy se tudom beérni azzal, hogy — mentségül — Pesten létezik Kassák Emlék­múzeum. Valahogy úgy érzem magam, mint a tőlem néhány mé­terrel odébb kucorgó szobrocska a fagyott fűben. Kiszolgáltatva. * Leszállt a köd. Lelke lett Nagy­Villámnak (melynek tövében la­kott Áprily Lajos). Mogyoró­hegynek, Kis-Villámnak és a Sih­rik-dombnak. Makovccz Imre épületei őrzik a tájat. A jurtatá­borban egy hatalmas fdmadár tér- , jeszti ki szárnyait. Odébb 110- és, férfióriások népesítik be a zúzma-, rás hegyoldalt. A vendéglő már­már mesebeli. Hogy a csodában lehet ennyire organikusan együtt élni a tájjal? Kökénybokroktól kékcll egy­egy völgyhajlat. A kilátó zárva, a felvonó nem működik. Merede­ken fut le a hegy. Látni, hol kezdő­dik a Szentendrei-sziget. Megsza­porodnak a faragott faóriások. Persze. Makovccz ötletei alapján. Az Áprily-völgy mintájára le­het. hogy Makovccz is leend név­adó ezen a v idéken? * Talán Zebegeny majd kárpótol. A patak mellett kúszunk felfelé. Kis tornácos ház. nyitva a kapu. Bent hatalmas könyvtár, többek között Márai Sándor művei, hiánytalanul. Aztán zebegényi há­zak. arcok. Egy pad a kertben, a napsütésben. Szétolvadó zöldek. A festő felesége háttal, lefekvés előtt. Majd egy hattyúnyakú zon­gora. A Zebegényi temetést hiába keressük. Az cpiilet végében műterem. Festőállvány, félbehagyott képek. A mester huszonnyolc éve halott. A kertben festőiskola. Hívogat a zebegényi temető. A kapu nyitva, mindig. Semmi fel­irat. Nem messze kőlap, rajta: Szónyi István. Tél van. didergünk. A ministráns gyerek helyett egy fiú ugrál a sírok között. Áz öreg­asszonyoknak épp csak az orra látszik ki a fejkendóből. A Duna szürkés-kek, a túlpart rózsaszínes. Nincsenek koporsóvivók, nincs pap. Egy kőangyal vigyázza a te­metőt, kezében liliom. Villanyfű­rész sikít valahol lenn... * Júdásarcok vonulnak el előt­tünk meg a szenvedőké. Garam­szcntbencdck iránt érdeklődünk az esztergomi múzeum tcrcmóré­töl. — Odaát. Szlovákiában, nem messze a határtól. A hegyről rálátunk Stúrovóra. azaz Párkányra. Közöttünk a Du­na. és egy lebombázott híd. Több. mint négy évtized nem volt ele­gendő. hogy felépüljön? A hullá­mok egyébkent félelmetesek. BOD7.S* R ERZSÉBET 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents