Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

4 Szombat, 1988. január 16. 11 A jubiláns: Amneris Lengyel Ildikó csütörtökön este az Aida Amneris szerepében ünnepelte színházi tagságénak 25. évfordulóját Az előadás után a művésznőt Oberfrank Géza fő-zeneigazgató és Nagy László, a színház igazgatója köszöntötte. Képünkön: Lengyel Ildikó, az első felvonásban Felmentés, megbízás Szeged Megyei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén Sándor Jánost — megköszönve eddigi munkáját — 1988. július 31-ei hatállyal felmentette a Szegedi Nemzeti Színház főrendezői munkaköre alól. Sándor János továbbra is a szegedi színház rendezőjeként kíván dolgozni. A prózai társulat tagjait a végrehajtó bizottság döntéséről a tegnap délután megtartott tagozatértekezleten tájékoztatták. A végrehajtó bizottság — ugyanezen az ülésén — Borbély András hosszan tartó betegsége miatt — Mari Kálmánt, a városi sportintézmények igazgatóját bízta meg ideiglenesen a Szeged Megyei Városi Tanács V. B. ifjúsági és sportosztályának vezetésével. Magyar Rádió Új irodalmi sorozatok A magyar és az egyetemes próza és líra értékei, a kortárs magyar és világirodalom alkotásait áttekintő ¡korábbi műsorai, dramatizált összeállításai és adaptációi mellett tobb új sorozatot indít az idén a Magyar Rádió irodalmi osztálya. A tervek szerint negyed évenként egy-egy órás műsorban a Magvető Kiadó Tények és tanúk című sorozatának legfrissebb es legjelentősebb darabjait mutatják be. A kerctbcszélgetés mellett részleteket közölnek majd a müvekből. Új ciklus lesz — várhatóan májustól — a „Humor és Magor" nyomában című, amely a magyar szatíra és humor történetét tekinti majd át több mint húsz részben. Az adások e műfaj előzményeit, fejlődését, változásait és történelmi vonatkozásait elevenítik fel, áz irodalmi ismeretterjesztést ötvözve a szórakoztatással. A korai sámán színjátékoktól, a középkori udvari mulattatástól a reneszánsz szatirikus költészetig, a magyar nyelvű humoros epika kezdeteitől a XVII. századi tréfás és szerelmes versekig, s az újabb magyar humoros és szatirikus irodalomig tekinti át a műsor a csúfolódó irodalom, a groteszk, az. irónia és az abszurd több mint ezeréves ívét. A humor és a szatíra szemüvegén át igyekszik képet rajzolni a XIX. századi magyar társadalomról és életről a Handa-banda című új sorozat, amely a legjelentősebb korabeli magyar élclapok Írásaiból válogat — hat adásban. A verseket, jeleneteket, zenei betéteket és ismertetéseket ötvöző műsorban egyebek között Jókai Üstököséről, a Bolond Miskáról, az. egykori Ludas Matyiről, a Borsszem Jankóról és a Bolond'Istókról hallhatnak az érdeklődök. Az elképzelések között szerepei a szomszédos országok magyar irodalmát szisztematikusan áttekintő sorozat, jeles irodalomtörténészek közreműködésével, valamint egy havonta jelentkező műsor, amelyet közismert személyiségek — tudósok, képzőművészek, színészek — állítanak össze irodalmi élményeik, olvasmányaik alapján. 'Külön műsorokkal emlékezik meg a rádió írók munkásságáról, évfordulóik alkalmából többek között a 200 éve született Kisfaludy Károlyról, a 125 éve született Bródy Sándorról, továbbá Jékely Zoltánról születésének 75., Füst Milánról, valamint Tersánszky Józsi Jenőről születésének 100. évfordulóján. Változatlan címmel, de új formában folytatódik az idén a mai szovjet irodalmat bemutató, eddig egy-egy kiemelkedő alkotó személye köré szervezett műsorsorozat, az Etűdök hangszalagra. A tervek szerint az idén kéthavonta, mintegy háromnegyed órában magazin formában jelentkezik az adás, amely a szovjet irodalmi újdonságoknak, az ottani irodalmi élet legfrissebb folyamatainak, a hazai ruszhzisztika legújabb eredményeinek ad fórumot. A Shakespeare-életmű teljes bemutatására tesz kísérletet a világirodalmi szerkasztőség tavaly megkezdődött, s idén folytatódó Tükörképünk harminchét darabban című ciklusa. Havonta egy-egy adásban dolgozza fel Shakespeare királydrámáit, vígjátékait és tragédiáit. Ugyancsak 'havonta egyszer jelentkezik majd a modern egyetemes novellairodalom grotaszk, humoros, abszurd vonulatának egy-egy jellegzetas darabját bemutató összeállítássorozat. A világirodalom úgynevezett bestseller-könyveinek titkát, sikerük szociológiai, •lélektani okait igyekszik feltárni az az űj sorozat, «melyet kéthavonta sugároznak majd, míg a Beszélő múlt című ciklus egy-e^v korszak kultúrtörténeti képét vázolja fel irodalmi értékű külföldi emlékiratok tükrében. (MTI) A megalapozatlan elméletek ártalmai A Délmagyarország január 12-i számában „Tulipán és székely kapu" címmel megjelent egy ismertetés, amely a Kina északnyugati részén élő ujgurok és a mai magyarság közötti rokoni kapcsolat feltételezésével foglalkozik. Ez a feltételezés nem először lát napvilágot a sajtóban, sőt, képviselője, Kiszely István (nem tévesztendő össze Kiszely György orvosprofeszszorral) az elmúlt év végén többek között Szegeden is tartott erről a hallgatóságot egyáltalában nem meggyőző előadást. Azt hiszem, hogy mégis korai lenne pálcát törni az említett feltételezés felett és azt tudománytalannak minősíteni; ugyanakkor legalább ilyen mértékben lehet azt — kellő bizonyítékok hiányában — kétségbe vonni. A Népszava 1987. szeptember 16-i számából értesülhettünk arról, hogy a szerológiai rokonságot Hideo Matsumoto professzor, az Osakai Orvostudományi Egyetem tanszékvezetője vizsgálta. A tények pontosabb megismerése érdekében a professzortól levélben információkat kértünk. A levél „Inconnu" („ismeretlen") jelzéssel érkezett viszsza. A vérben kimutatott úgynevezett jelzőgénekről ugyancsak az említett cikkben a következő olvasható: „A kék és zöld gének minden emberben megtalálhatók. A sárga ellenben csak az északmongolid, míg a piros a délmongolid népeknél. Az europidokra a zöld, a kék és a fehér gén jellemző. A magyarokra nem. Az alföldi és őrségi emberek vérében sárga és piros jelzőgéneket találtak." Ebben a megállapitássorozatban több ellentmondás található. Először is az összes emberre jellemző zöld és kék jelzőgének érdekes módon a magyar embereknél nem mutathatók ki. Ezek szerint tehát még az is i»4tspgbe vonható, hogy emberek vagyunk. Továbbmenve: a mai magyarság mintegy 98 százaléka az úgynevezett europid nagyrasszhoz tartozik és legfeljebb 2 százalék körül lehet nálunk megfigyelni az europid és mongolid nagyrassz keveredéséből kialakult változatokat. Hogyan lehetséges akkor mégis, hogy az europidokra jellemző zöld, kék és fehér gén a magyaroknál nem található meg? minthogy tudunk arról, hogy több rangjáról-hiteléről ismert szegedi tudományos műhelyben egyöntetűen visszatetszést szültek a Kiszely István „kutatásairól" beszámoló sajtóközlemények, s mivel ezek köz,ül egy — az MTI közleménye — lapunkban is megjelent, olvasóink korrekt tájékoztatása végett közöljük most Farkas Gyula antropológus (JATE, Embertani Tanszék) cikkét. Ügy gondolom, ahhoz semmilyen különleges szaktudás nem szükséges, hogy bárki meggyőződjön europid voltunkról. Végül a mongolidokra jellemző a sárga és piros gén és ezek a mai magyarságnál is kimutathatók, jóllehet igazi mongolid jellegű ember ma már nem található a magyar népen belül. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az immunglobulinokhoz sorolt jelzőgének biokémiai, szerokémiai tulajdonságáról sem a közleményekben nem volt szó, sem a feltételezések képviselője nem szólt arról előadásában. A Délmagyarország idei, január 12-i számában megjelent cikkben olvasható, hogy „Az ujgurok pentaton zznéje ugyancsak rokoniszomszédi kapcsolatokra utal." Nos, nemrégen tartott a Körösi Csorna Társaság szervezésében a SZAB székházában Vikár László zenetudós előadást, aki a csuvas, tatár, baskir (törökös) és a magyar dalok közötti hasonlóságot a következőkben jelölte meg: uniszóló, pentaton, deszcendens, a dallam első fele a másodikban négy-öt hanggal lejjebb megismétlődik, a főhangok mellett díszítés (improvizáció) figyelhető meg. Hangsúlyozta, hogy ezek a tulajdonságok csakis együtt bizonyítanak, mert külön-külön más népeknél is megtalálhatók (például a pentaton dallam a peruiaknál.) Az észak-kínai pentaton dallam a magyarság szempontjából tehát nem jelent semmit, inkább a török népek felé mutat kapcsolatot és a kínai, valamint a magyar p'entatónia is a török népektől származik. Ha tehát csak a pentaton dallamot fogadnánk el bizonyítékként, akkor akár Peruból is származtathatnánk magunkat. Világos tehát, hogy a pentaton zenét aligha lehet önmagában bizonyító erőként elfogadni. Az már többször olvasható volt a közleményekben, ugyancsak mint „bizonyíték", hogy az ujgur ételek emlékeztetnek a hagyományos magyar konyha ízeire. Ez azonban legfeljebb csak mosolyt válthat ki az emberben. A Természettudományi lexikon adatai szerint ugyanis a nálunk ma már közkedvelt paprika közép-amerikai eredetű és hazánkban a 15. század óta termesztik. Fűszernövényeink közül a vöröshagyma Afganisztánból és Iránból származik, a fokhagyma a kirgiz sztyeppéken, a fűszerként használt bors Indonéziában őshonos, a mustár mediterrán eredetű, és így lehetne folytatni a sort. Ételeink ízeit tehát a Föld Igkülönbözőbb területein termesztett, vagy onnan származó fűszernövényeinkkel állítjuk elő, s így nagyon sok ország ételeinek ize mutathat hasonlóságot a magyar konyhai ízekkel. Mindezeket és még sok mást célszerű, tehát szem előtt tartani, amikor az ujgur és magyar rokonság megállapítását feltételezik, s ezzel együtt az Ural környéki őshazát elvetik, ,ahol egyébként az europid és mongolid nagyrassz keveredett. Ha a nagyközönséget legalábbis már érvekkel és kellően megalapozott bizonyítékokkal nem tudjuk meggyőzni, akkor felesleges megalapozatlan elméleteket gyártani és azt terjeszteni. A tudományos kuriózumok, érdekességek ugyanis nagy népszerűséget válthatnak ki, de megalapozatlanságuk legalább ilyen mértékben árt a tudománynak. Farkas Gyulai egyetemi docens, antropológus Néprajzi gyűjtőpályázat Milyen Rosalinda a Denevérből? Nóra valóban forradalmár? Melinda sárgában, kékben, már-már szűzies? Tosca az utolsó jelenetben megjelenhet-e almazóld ruhában, lefátyolozott arccal? Traviatához miért illik jobban a fekete, mint a fehér? Masnik, gyöngyök, bársonyok, csipkék, tüllök. És akik viselik. Violetta, Musetta, Stuart Mária, Gertrudis ... Az apró kosztümöket, jelmezeket pedig Papp János, a Szegedi Széchenyi István Gimnázium negyedik osztályosa készítette. — Ha jól tudom, nem itt, az Ifjúsági Házban mutatkozik be először. — Ez már a harmadik kiállításom. — Hobbi, vagy több annál a jelmeztervezés? — Tízéves, ha lehettem, amikor elkezdtem operákat hallgatni, és a nővéremtől egy babát kértem karácsonyra. A család megbotránkozott. Hát így indult. Most már van legalább harminc jelmezalbumom és több száz jelmezmakettem. Női ruhákat készítek, mert azok mutaBabaöltöztetés — operáról operára tósak, könnyebb kiszabni és mégvarrni is. Természetesen a munka minden fázisát én csinálom. — Kollekciója kész viselettörténet. — Tudatosan próbálok megismerkedni az egyes korszakokkal. Nagyon szeretem a gótikát és a szecessziót. — Hogy születik meg egy-egy jelmez? — Hónapokon át hallgatok egy operát. Minden szereplő helyébe igyekszem magam beleképzelni. Toscát például újra és újra másként értelmezem. Ügy érzem, még mindig nem jutottam el a lényégéig. Szóval, amikor már jól ismerek egy életutat, nekiülök rajzolni. — Nem viszik el a részletek? — Azt már megtanultam, hogy nagyon fontos a szinszimbolika. Vagyis a jelmez már első ránézésre is fejezzen ki valamilyen jellemet. — Nagyon szakszerű, hol tanulta ezt? — Sok segítséget kaptam Kopasz Márta nénitől és a rajztanáromtól. Szabó Andrástól. De gyakran lapozgatok viselettörténeteket is. Továbbá bejárhatok a szegedi színház varrodájába, ahol szintén lehet tanulni. — Az iskolában nem nézik csodabogárnak? — Egy kicsit komolyabbnak érzem magam a kortársaimnál. Ebből természetesen rengeteg konfliktusom van. Az operák nekem menedéket adnak, átsegítenek a kríziseken. Minden hangulatomhoz megtalálom az odaillő zenét. — Most például mit hallgatna szívesen? — Jelenleg boldognak érzem magam, ezért Cherubini Médeiaját tenném fel a lemezjátszómra. A görög kor különben is izgat. Ebből az időszakból ugyanis még nincs jelmezem. — Az természetesnek tűnik, hogy jelmeztervező akar lenni. — Nem azért, mert divatszakma lett. Szerintem egy jó tervezőnek színésznek, képzőművésznek, viselettörténésznek és rendezőnek kell lenni egy személyben. És addig jelentkezem. míg fel nem vesznek. — Addig mit fog csinálni! — Szeretnék bekerülni inasnak a színházba. És természetesen adig is varrom a ruhákat. — De hisz még az érettségi is hátra van ... — Félek is tőle. Komolyan tanulnom kellene. Ehelyett mit csinálok? Színházba járok, operákat hallgatok, és kutyagolok, anyagok után. Tudja, hol vásároljon? A Török utcában még hernyóselyem is van! Azt hiszem, mindketten szeretnénk egy-két évtizeddel előbbre látni... B.E. A Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága az idén is meghirdeti a megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatot. Pályázni lehet helyszíni gyűjtésen alapuló, vagy a paraszti élet saját tapasztalatón nyugvó (esetleg levéltári kutatáson alapuló), eredeti ismeretanyagot feltáró pályamunka beküldésével, amely más pályázaton még nem vett részt és nyomtatásban nem jelent meg. Az ajánlott témakörök a következők: egy parasztcsalád termelése, üzemszervezete, bevételei, kiadásai a termelőszövetkezeti átszervezés előtt; egy falusi vagy tanyai ház teljes tárgyi leltárának elkészítése; egy falusi család élete, hétköznapjai a tszszervezés előtt és napjainkban; az áru- és termékcsere módjai egy településen (kofák, kupecek, piacok, vásárok) ; gyermekek, fiatói lányok és legények játékai, szórakozási alkalmai 1945 előtt; egy énekes teljes dalkincsének, ismeretanyagának bemutatása; paraszti életrajz, családtörténet, önéletrajz. Ezeken a témakörökön kívül természetesen más néprajzi tárgyú dolgozattól is lehet pályázni, a hivatásos kutatókon kívül — bárkinek. A pályamunkákat 1988. augusztus 31-éig két azonos tartalmú és kiállítású példányban kell beküldeni a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága címére (6720 Szeged. Roosevelt tér 1—3). Az eredményhirdetés októberben, a múzeumi hónapban lesz. Műsorajánlat FARSANGI BÁLt rendeznek ma, szombaton este 7 órai kezdettel a Tisza Szállóban: nyitótáncot a Volán Társastánc Klub táncosai lejtenek, a zenét a Melody Combó 5 szolgáltatja. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKRÓL indul diaképekkel illusztrált előadás-sorozat a Juhász Gyula Művelődési Központban, amelyet minden második héten Soproni Lajos tart: első alkalommal január 18-án, hétfőn este 6 órai kezdettel Washingtonról és Los Angelesröl hallhatnak az érdeklődők. ROMÁN NYELVEN ad HÍREKET a szegedi tévéstúdió január 19-én, kedden 17 óra 25 perckor a 2-es programban. Ugyancsak román nyelvű adás — az ECRANUL NOSTRU — jelenti a szegedi körzeti stúdió másik jövő heti adását: január 21-én. csütörtökön este 7 órától, ugyancsak a 2-es műsorban láthatják majd a nézők.