Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

4 Szombat, 1987. december 12. Biotechnológiai szakmai nap Szeged orvostudományi egyeteme tegnapelőtt ünne­pélyes keretek kőzött felvet­te a város Nobel-díjas tu­dása, Szent-Györgyi Albert nevét. Ebből az alkalomból biotechnológiai szakmai na pot rendeztek az intézmény Dóm téri oktatási épületé­ben. A ¡megnyitót Szent­Györgyi Albert egykori mun­katársa, Straub F. Bruno akadémikus tartotta. Ezt kö­vetőien a biotechnológia eredményeivel ismerkedhet­tek meg a résztvevők. Köz­tudott, hogy országosan, sót világszerte elismert hírnév­nek örvend a Szegedi Ga­bonatermesztési Kutató Inté­zet, a JA TE Mikrobiológiai Intézete és a Szegedi Bio­lógiai Központ. Ezen intéz­mények történetét és tudo­mányos tevékenységét mu­tatja be a róluk készült vi­deofilm. A szakmai napon ismer­tette kutatási eredményeit — többek között — Cserpán Imre, az SZBK egyik fiatal kutatója. Mint elmondta, Simoncsics András vezetésé­vel háromfős kutatócsoport alakult az MTA szegedi ku­tatóhelyén het évvel ezelőtt (a 'harmadik kutató Kálmán Miklós volt). Munkájuk eredményeként megszületett a tudományos élet nagy szenzációja: sikerült előállí­taniuk a világ eddigi leg­hosszabb, 1600 bázispárnyi mesterséges génjét. Szent-György Albert utó­dai talán — az októberben hivatalosan is megalakult — Dél-alföldi Innováciás Park lehetőségeivel is élhetnek Mécs Imre, a tudományos park igazgatója ismertette munkájuk lényegét, a célki­tűzéseket. Nem hinnénk, hogy meglepi az olvasót, de elhangzott, ezért tény: az. új intézmény is pénzszűkében szenved. Pfxlig éppen a szak­szerűen müveit tudomány az a terület, amely a leginkább •kifizetődőbb vállalkozások­nak nyújt biztos; hosszú tá­vú sikerrel kecsegtető ala­pokat. Ii dali m lehel elfeledni Molnár Róbert, még csak Ili eves, párszor beszéltem vele telefonon, s most szemé­lyesen is találkoztunk. Igazi menedzsernek ismertem meg. Kübekházán lakik. Sze­geden dolgozik, s most úgy latszik, olyanba fogott, amit már rég szereltek volna a helybeliek, csak nem volt, oki kimondja a lappangó gondolatot: az egymástól el­szigetelten élő. reggeltől es­tig a munkahelyen s utána a háztartásban, kertben, földe­ken dolgozóknak megterem­teni az azonos érdeklődésen alapuló együttlét kereteit. A szüreti bálnak nem volt itt újabbkori hagyománya, nem szőlősgazdák laknak er­refelé. ütj ettől még senki sein tiltja, hogy egyszer egy jól mulassanak. Szeptember Iti-én szép, tartalmas rendez­\< nvt sikerült összehozni. A |á:;ati>s (elvonulás, az önfe­ledt nóta/as kellemes emlé­ke a videón bármikor fel­idézhető. Amíg a művelődési ház egvik kis termében gyüle­keztek az asszonyok, magam is végignézhettem a felvé­telt. Akkor még tíz ass/.onv vitte a prímet, s maguk is i re/ték,#s a hallgatóságból teltben is mondtak, szépen megy ez. nem ártana máskor is összejönni. Robi így beszél erről: — Magam is mondtam ne­kik, s egymást is biztatták, alakítsunk asszony kórust. Másokat is megkerestünk, anyut is ..fűztem", ő nem állt kötélnek. Annyiban ma­radtunk, hogy azért segít bennünket. Tizennyolc éne­kesünk van, meg a Bözsi né­ni, aki megadja a hangot, irányítja okét, meg én, a „mindenes". Bözsi néni. Noell Jánosné nagy tiszteletnek örvend e kis csapatban. Tett is érte. Az asszonyok a saját pén­zükből megvették az anya­got. ö megvarrta a tizen­nyolc öltözet ruhát, a kék­festő szoknyát, fehér blúzt, pöttyös kendőt, meg a kö­tényt A kötényt aztán min­denki maga hímezte ki. Most mar csak a papucs hiányzik. — Tudtam róla, hogy a községben keresnek valakit, aki összefogná, irányítaná a csoportot. Gondoltam akad itt értelmiségi, aki 'elvállal­ja Nem akadt. Aztán eljöt­tek hozzám is, s nem tudtam nemet mondani. Fiatalabb koromban, úgy 30 éve én voltam itt a kultúrház, igaz­gatója. Akkor még más idők jártak, nagyobb varázsa volt a közösségi életnek. Színda­rabokat játszottunk, mi, fia­talok szórakoztattuk az idő­sebbeket. Most, hogy olyan sok év elszállt, ha szórakoz­Kosztümiis próba a Somogyi Kírolynő felvétele „premier" előtt Műsorajánlat A C kategóriás népiszövés­tanfolyam hallgatóinak VIZSGÁK lALLITAsAT ren­dezik meg a megyei tanács Közép fasor 1—3. szám alat­ti művelődési központjában. A tárlatot ma, szombaton délután 4 órakor Bakay Er­zsébet iparművész nyitja meg, -s az érdeklődök decem­ber 20-ig naponta délelőtt 10 és este 6 óra között láthat­ják. Az. ÖKLÖK A ZSEBBEN című olasz filmet vetítik a Tisza Volán Filmklubban december 14-én, hétfőn este fél 7 órai kezdettel a Kos­suth Lajos sugárút 52. szám alatti Dugonics moziban Még egy fontos „mozis" információ: december 14-én, hétfőn (továbbá kedden és szerdán) délután negyed 2 órai kezdettel is vetítik a HUPIKÉK TÖRP1KÉK cí­mű belga rajzfilmet a Fák­lya moziban. AKTUÁLIS KÜLPOLITI­KAI KÉRDÉSEKRŐL tart előadást Nógrádi György december 14-én, hétfőn este fél 7-től a Vár utca 1. szám alatti Délép-klub polkaszi­nójában. FONTOS SÁNDOR festő­művész jubileumi KIÁLLÍ­TÁSA nyílik meg december 14-én, hétfőn délután 3 óra­kor a Tisza Volán Vásárhe­lyi Pál u. 4. sz. alatti köz­pontjának kis tanácstermé­ben A tárlatot — melyet az érdeklődök december 10-ig naponta reggel 8 és délután 5 óra között tekinthetnek meg — Kardos János, a vál­lalat igazgatója nyitja meg. ni akarunk, megint rajtunk a sor, hogy szervezkedjünk. Emlékszem még férfi és női kuglicsapatunk is volt, s egy­szer elnyertük a járási ku­pát. Ügy érzem, még mindig hallgatnak rám. Faragó Szil vesztemé 1971­ben került ebbe a községbe. — Balástyáról- jöttem, s nekem szokatlan volt, hogy errefelé nem olyan mulató­sak, közvetlenek az embe­rek, mint azon a homokvidé­ken. Ezért is örültem na­gyon, amikor hírét vettem a mozgolódásnak. Többünknek megjegyezte az, ura: ugyan minek mentek? Nem törő­dünk vele, nem a kocsmába járunk. Attól az otthoni dol­got sem hanyagoljuk el. A kétéves unokámat, a Brigit­hit mindig elhozom, itt sün­dörög mellettem, s ahogy tő­le telik, velünk együtt mo­zog, énekel. A próbákat szombaton— vasárnap öttől nyolc óráig tartják a művelődési ház­ban. Most épp „mecénást", és művészeti vezetőt keres­nek. Pintér József községi párttitkár szivügyének te­kinti az alakuló kórus továb­bi sorsát. Egyelőre annyit sikerült elérnie, hogy az egyik szegedi művelődési központ vezetője havonta egyszer társadalmi munká­ban eljön, s észrevételekkel, tanácsokkal látja el őket. Nem versenyre készülnek, maguknak énekelnek, de ha egy-egy rendezvényre meg­hívást kapnának, szívesen vállalják. December 12-e jelentős dátum az életükben. Ma dél­után (i órakor a művelődési házban a Luca-bálon lép fel az asszonykórus a falu szí­ne elé. Érzésem szerint foly­tatása következik. T. Sz. I. SZENT-GYÖRGYI ALBERT tiszteletére tegnap délelőtt, az egykori munkahely fa­lán — Dóm tér 8. szám alatt —, fölavatták Szeged Nobel-dijas tudósának portrészob­rát. Miiller Józsefné, a megyei tanács el­nökhelyettese a város és a nagy tudós kap­csolatáról szólt. Guba Ferenc professzor — Szent-Györgyi egykori munkatársa — pe­dig a közeli ismerősről, a példaadó mester­ről, a kiváló pedagógusról beszélt. Kalmár Márton szobrászművész alkotásának lelep­lezésekor a SZOTE vegyes kara adott rö­vid műsort, Joó Ete vezetésével. Ezt követően a SZOTE új honoris causa doktorai — Bonfils, Diczfalusy, Kala és Wolff professzorok — tartottak tudomá­nyos előadást az egyetem oktatási épületé­ben. Kulisszanyitogató Pénztelenül és számítógéppel Például a Somogyi Könyv­tarban. Amelyről tudjuk, hogy mióta — három és fél éve immár — a Dóm té­ri „csodapalotába" költö­zött, minden külső, felszí­nes csillogás, minden szó­lumszerű „korszerűség" és „szépség" ellenére jó né­hány gonddal küzd, hogy csak egyetlen — teljesség­gel aktuális, de annál el­szomorítóbb — tényt említ­sek: ebben az évben a pénz­telenség következtében mindössze egy, egyetlenegy kiadványuk láthatott csak napvilágot, Polner Zoltán Jegykendő a forgószélben cimü kötete — a korábbi, hagyományos „kiadói szo. kások" ennél jóval többhöz szoktattak bennünket; ilyen még tényleg soha nem volt. — Az idei esztendő más szempontból elég jónak is mondható — kezdi Tóth Béla igazgató, s szerényen azt is siet hozzátenni: a Dóm téri központban a for­galom nőtt ugyan, de a ki­alakult helyzetet az olvasók részéről is elsősorban anya­gi tényezők tették lehető­vé ... — Ahogyan nyomorodik le gazdaságilag a lakosság olvasni szerető hányada, ahogyan szegényedik el mi­nél jelentősebb mértékben a potenciális olvasók töme­ge: úgy ragaszkodnak egyre jobban hozzánk. Azaz, jó­részt kényszerből: aki a fé­A címben olvasható kétféle állapot, minden el­lenkező látszat darára, nem képez végletes, mondhat­ni kibékíthetetlen, antagonisztikus ellentétet: a pénz­telenség bizonyos esetekben nem zárja ki, hogy szá­mítógéppel rendelkezzünk, továbbá fordítva: a számi­tógép, mint lehetséges, elvárható ccl, nem egyértel­műen elképzelhetetlen ama bizonyos anyagiak hiá­nyának nem éppen szívderítő, ám mindenesetre kény­telen-kelletlen tudomásul veendő valóságával. n decemberi Tiszatál Az erdélyi cigány népköl­tészet néhány darabjával „nyit" a Ti.szatáj napokban megjelent decemberi száma: az érdekes összeállítás 'Bari Károly gyűjtése és fordítása. Közli a folyóirat Veress Dá­niel A levélíró Zágoni Mi­kes Kelemen című tanulmá­nyának befejező részét, s meglehetősen tág teret ad a verseknek: Weöres Sándor, Károlyi Amy, Tandori De­zső, Takats Gyula. Hatvani Dániel, Polner Zoltán, Kár­páti Kamii és Pék Pal köl­teményeit olvashatjuk. Do­bos Mariann pedig Károlyi Amyval készített beszélge­tést, s közreadják Kabdebó Lóránt Miért indulnak el a szobrok? cimü, a költőnő újabb verseitől írott tanul­mányát is. A Müvészet-ro­vatban a hatvaneves Kass Jánost köszöntik, Kova­lovszky Miklós—Láng József Adyról, Adyért, Szőke György pedig „Talán eltűnök hir­telen..." címmel József At­tila betegségéről és halálá­ról publikál érdekes tanul­mányt. A Kelet-európai tü­kör-ben Fonód Zoltán Ady és Fábry című írása olvas­ható, az. Örökség-rovat pe­dig teljes egészében az egy­kori szegedi Nobel-dijas. nagy tudós, Szent-György I Albert előtt tiszteleg: Tóth Béla négy tudós visszaemlé­kezéseivel, Straub F. Brúnó, Guba Ferenc, Marx György és Fodor Gábor segítségével idézi meg Szent-Györgyit, Lambrecht Miklós Szent­Györgyi Albert kutatóegyéni­régét, Szállási Árpád pedig Borsos Miklós Szent-Györ­gyi-érmet ismerteti. A Tiszatáj decemberi szá­mát Vmkler László Szent­Györgyi-portréja és Kass Já­nos Psalmus Hungaricus-so­rozatának darabjai illuszt­rálják. lelmetes iramban dráguló könyvekre figyel, a rohamo­san növekvő árak ellenére olvasni akar: végül bejön hozzánk ... Ezért nőtt olyan nagy mértékben az olvasói létszámunk az idén, hogy mennyivel, hadd ne kelljen most pontosan megmonda­nom, különben is úgy vé­lem, ilyen relációban igazá­ból nem a számok az érde­kesek. — Hanem, a tendenciák, amelyek mögöttük mind vi­lágosabban kirajzolódnak . .. — A másik nagy változás a peremvidékekről való. November elején megnyílt a családi könyvtárnak neve­zett, újjáalakított fiók­könyvtárunk Algyőn. Nagy örömünkre, ugyan, de csak egy fecske. És már csak azért sem csinál nyarat, mert a fiókkönyvtárakban az 1987-es évben nemcsak, hogy nem nőtt az olvasók száma, hanem éppen hoigy folytatódott a nagyfokú „el­olvasótlanodás". Területen­ként eltérő mérték ben ugyan, de tulajdonképpen egységesen és mindenhová kiterjedve. A külső kerüle­tekben lakók, tudjuk, több­nyire nem a könyv, hanem a második, harmadik mű­szak, meg ilyesmik után hajtanak . . . Tulajdonkép­pen mindig is feladatunk volt kapkodni a margón élők után, közülük verbu­válni, akit csak lehet, de például az algyői, félpa­raszt-féliparos lakosságból is már jóval nehezebb az ilyesmi, mint mondjuk az óvárosban. Olyan külváro­sokban pedig, mint például Alsóváros, ahonnan egyre nagyobb mérvű az elván­dorlás és mind több az idős ember — másért van gond ... Jó volna ott is va­lamit ter.ni, node a pénzte­lenség ... A modern negye­dekben még viszonylag jó a helyzet, ott kocsma van, meg könyvtár, szóval túlsá­gosan nagy választása a polgárnak nincs... A fiók­könyvtárakban már hosszú évek óta legalább annyira fogyott az olvasólétszám, amennyire a főkönyvtárban nőtt... Olvasóink egyébként mindenütt 70-80 százalék­ban jelenleg is diákok, akik­kel nagy szeretetben va­gyunk : eléggé idomultak az új épület rendjéhez, kedve­sek, segítenek is... Mi is igyekszünk ügyelni rájuk. — Milyennek tűnhet a jövő e helyzetben a „Somo­gyinak"? — Legfőbb tervünk az volna, ha a megadott jövő évi költségvetésből legalább az 1985-os szintet tudnánk tartani. Es ez a cél nagyjá­ból minden szükséges do­logra vonatkozna. Persze, meglehet, ez is hiú áb­ránd ... Igaz, meg kell val­lani, hogy a város, szidják bár akármennyit, nem for­dította el a figyelmét ró­lunk. Noha soha nem vol­tunk elkényeztetve ... Nagy gondunk volt már tavaly, tavalyelőtt is a gépesítés. Az a bizonyos, sokat emle­getett „korszerűség", amely­nek a puszta látszataival, ilyen-olyan félmegoldásai­val nem érhetjük be. Eb­ben a gyönyörű palotában is például gyakorlatilag százéves katalógusokkal dol­gozunk . . . Tudott dolog ugyan, hogy félig-meddig (mikrofilmek, egyebek ré­vén) jelentős mértékben, például a statisztikai feldol­gozásban sikerült már gé­pesítenünk, 1 ami fontos munkaerőket szabadított föl, de a jövőben talán ahhoz is egyre közelebb kerülhetünk, hogy egységes számitógépes rendszerünk legyen. Ez na­gyon megkönnyítené a könyvtárközi kölcsönzést, az állomány-nyilvántartás­ról nem is beszélve. Belát­ható időn belül, úgy tűnik, minderre lesz lehetőségünk. Persze, hogy el ne kiabál­jam .. . További terveink között szerepel, hogy n-» el­könyvtártulanodó" vidéke­ken egyf.ijta „háztól házig" szolgáltatással az ott mara­di) öregeknek juttassunk el könyveket. Mint a kultúra ház.hoz jövő, kijáró „ápoló­női". D. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents