Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

üűtfő. 19S7. dcccmber 7. 5 Álhír es sor Az elmúlt héten esténként népes csoportok várakoztak a nemrégiben megnyílt szegedi bajor söröző előtt. Azokat várták az utcán álldogálók, akikkel korsó melletti beszélgetést beszéltek meg. A lejutást azonban zárt ajtók tették lehetetlenné. A kudarcra némi magyarázatot mindössze egy kézzel irt tábla adott, ami arról tudósított, hogy a HBH „technikai okok" miatt volt kénytelen felfüggeszteni vendégei fogadását. Talán a szűkszavú, titokzatos, ám de majdnem mindenre jó szópanelt használó feliratnak is volt némi szerepe abban, hogy cifra hírek terjedtek szájról szájra a működésképtelenség magyarázataképpen.Már azt is'hallottam, hogy a város első (mini)-serfözdéjét az építők egyenesen a felső emeletek lakásainak szennyvízrendszerére kötötték rá. S", amikor a fürdőszobai, mellékhelyiségbeni berendezéseket — persze most még csak ritkán — rendeltetésüknek megfelelően használni kezdték, akkor a söröskádakat elöntötte a lé. Nos, ahogy mondani szokták: a hir igaz, csak... A ház felújításán még dolgozó építők kénytelenek voltak az ivó(.')vizrendszer egyik udvari csövét kicserélni néhány nappal ezelőtt. Ennek tisztasága hagyott kívánnivalókat maga után, no és talán munka közben is kerülhettek bele idegen anyagok a rendszerbe. De nem a kólibacik szöktek be, hanem a konyhában és a mosogatásnál használt víz tartalmazott lényegesen több csírát a megengedettnél. Tehát a más vezetéken lévő serfőzdével semmi gond nem volt. Az üzemeltetök úgy gondolták, a márkát és jó hírnevet akkor védik igazán, ha teljes szünetet rendelnek el a vendéglőben addig, mig a konyha vízvezetékrendszerét teljesen ki nem tisztítják. A múlt héten állandóan folyatták a vizet, mosták a vezetékeket. Az egymás után levett vízminták fokozatos javulást bizonyítottak. Ma nyit újra az intézmény. (Remélem ez utóbbi információ valami újabb váratlan esemény miatt nem bizonyul álhírnek.) Az üzemeltetök pedig kárigényüket bejelentették az építést végző építőipari szövetkezetnél. B. I. Irodalmi kávéház Táltos kőparípán A címet Sütő András emlékezetes esszéjéből (Engedjétek hozzám jönni a szavakat) emelte iki a műsor szerkesztője (Maróti György, aki az esten közreműködő Fabatka együttes kiváló prímása is). Az alcím szemelvényeket igér Erdély irodalmából, dalaiból, táncaiból. Ez a szegedi vállalkozás minden eddigitől különbözik. Fontos, szép és jellemző részletek hangzanak itt el Dobos Katalin színművész előadásában Sütő, Kányádi, Szilágyi Domokos és mások műveiből, a prózát, verset azonban nem csupán színezi a dal és a tánc, hanem azzal egyenrangú elemként van jelen mindvégig a Bodolay Géza rendezte műsorban. Fabatkáék (Maróti György mellett Králik Gusztáv, Bozsó .Antal, Szabó János, Otott Zoltán) autentikus népzenét játszanak magas fokú technikai tudással és mély ráérzéssel, a JATE kamara-táncegyüttese (Tésik Péter, Harmados Mária, Kopasz István és Izsó Katalin) pedig egyforma biztonsággal adja elő az erdélyi magyar és román táncokat. A Royal-beli esten Annus József író mond bevezetőt. Vásárlók - a határon Iáiról Hozzánk Szegedre Jugoszláviából áramlik a bevásárlók népes serege. S nem mondhatjuk, hogy osztatlan szimpátia kíséri a személygépkocsijaik csomagtartóját és hátsó üléseit megtölteni kívánó vendégeink vásárlókőrútját. Ennek az is oka, hogy egyes termékeket árusiló pultoknál igencsak megnyúltak az utóbbi hónapokban idehaza is a sorok. Például füstölt hústermékekhez, császárszalonnához, szárazkolbászokhoz, főtt tarjához, nyári turistaszalámihoz, fehérpecsenyéhez, sonkás felvágotthoz, sertésjavához nem lehet mindennap és minden boltban hozzájutni. A korábban megszokottnál lényegesen szegényesebb a választék a sajtokból. Margarint is ritkán látni a hűtőpultokban. A boltvezetők mesélhetnének arról, mennyi utánjárással tudják elérni, hogy legalább majdnem mindig legyen étolaj a gondolákon. De példáult csomagolt sertészsír sincs bőségesen a raktárakban Ilyen körülmények közölt érthető, hogy nem lesz népszerű az a határon túlról érkezett bevásárló vendég, aki, miután negyvenkilónyi egész sajtot leméreteti magának az eladóval, á mögötte állók füle hallatára harsányan elkéri az utolsó füstoltsajt-darabkát is a kés alól. Tetlegességről szerencsére még nem készült jegyzőkönyv, de élénk szócsatáknak már sokan tanúi lehettünk. * Szőke Lászlóné, a Szeged Nagyáruház élelmiszerosztályának vezetője: — A nálunk vásárló, más országból jött vendégeink többsége csak a saját szükségleteire viszi a számukra kurrens élelmiszereket. Meggyőződésem, hogy a kiviteli korlátokkal is általában tisztában vannak. De akadnak kirívó esetek is. Például volt egy vevőnk, aki 40 egész trappistát rakott a kocsijába. Róla nehezen hihető el, hogy csak á saját családjára gondolt a beszerzésnél. De mit szól ehhez a magánimporthoz a határon ellenőrző »hatóság? Erről kérdeztem Bábinszki Gábor pénzügyőr alezredest, a Vámés Pénzügyőrség Csongrád és Békés megyei parancsnokát. Néhány napja az osztrák tévéhíradó riportot közölt a burgenlandi kereskedők rossz hangulatáról. Ennek alapvető oka, hogy a vevpk Magyarországra jarnak át, emiatt az idén milliós haszontól estek el a határtartomány boltosai. Az ö üzleteikben a sajt és más tejtermék szinte eladhatatlan áruvá lett, de az olcsó (?) magyar szalámi is nagy versenytársa az Alpok országa hasonló készítményeinek. — Mi ügyelünk a Magyar Nemzeti Bank kiviteli tilalmi listájának betartására. Ezen Szerepelnek élelmiszerek, így a tejtermékek is. Kevesen tudják, hogy a kiviteli lista hatálya alól felmentést kaphat az a külföldi, aki igazolni tudja, hogy a kötelezően beváltandó valután felül — főként amerikai dollárért és nyugatnémet márkáért — is vásárolt forintot. Ez az engedmény, gondolom, addig lehet érvényben, amíg nem túlságosan zavarja a hazai közellátást. Ennek megítélése persze, nem a mi feladatunk. Mi az érvényes rendelkezések végrehajtásáért vagyunk felelősek. Az elmúlt héten, a jugoszláviai nemzeti ünnep utáni munkaszüneti napokon igencsak megnövekedett a határon a forgalom. Lényegesen többen érkeztek a határsávon túli területekről is. Mintegy kétszáz autóbusszal érkeztek utazási irodák szervezésében bevásárló vendégek is. Az új évet megelőző időszakban megint lehet számítani a forgalom megugrására. Azért is. mert Koszkén túl is értesültek már az 1988. január elseje utáni magyarországi áremelkedésekről. A tartalékolással némi anyagi előny szerzésére való törekvés pedig nem speciálisan magyar találmány. * Az elmúlt napokban több mázsa árut voltak kénytelenek a vámosok a határállomáson elvenni. Ennek viszszaszivárostatása a kereskedelembe már nem egyszerű feladat. Mivel gyorsan romló élelmiszerekről van nagyrészt szó, itt Szegeden kell még a fogyaszthatóság nap jaiban újra eladni ezeket. Ez ma egy kijelólt üzletben történik. A deformált vajakat darabolt sajtot, szeletelt kolbászt és az eredeti csomagolásából zacskóba összeöntör zölt kávét természetesen nem fogadják örömmel a kereskedők. A nagy tömegű áru átvétele nem megy a kívánt gyorsasággal. Az új helyzethez talán gyorsan kellene új, átmeneti megoldást is találni. Erre a célra esetleg megfelelne valamelyik piactéren egy kijelölt pavilon, ahol más, csökkent értékű élelmiszerekkel együtt történne a határról visszaküldött áru értékesítése. Holnap, december 8-án Ausztria ünnepel. A burgenlandi kereskedők — a hírek szerint — a határ túloldalán ingyen tejjel kínálják majd a Magyarországra igyekvő bevásárlókat. Nem hiszem, hogy így sokakat bírnak rá a visszafordulásra. Az osztrák tévéhíradó bevezetőben említett riportja azzal zárult, hogy januárban a várhatóan jóval több magyar bevásárló turista közül mind többel kellene már Burgenlandban megállítani, és így nagyobb haszonra szert lenni a határtartomány kereskedőinek. Egészen bizonyos, hogy az új év a magánexportban és -importban is új helyzetet teremt majd nálunk. Bőle István Nagy puttonyú Mikulás futott Battonyára Érdekes társaság gyülekezett tegnap reggel a Széchenyi téren. Többen közülük melegitöben, sportfelszerelésben, mások csak bámészkodva, egy valaki pedig a legaktuálisabb öltözékben, Mikulás-ruhában. E társaság nem másért készülődött itt, minthogy ajándékokat szállítson a battonyai gyermekfalu lakóinak. Az ajándékozásnak azonban egészen sajátos módját választották: elfutottak a sok szempontból különleges helyzetben levő gyermekek lakóhelyére. Az előzményekhez tudni kell, hogy néhány nappal ezelőtt TESZT néven szabadidős futóklub alakult Szegeden. Ennek tagjai — a szakszervezetek és a KISZ Szeged Városi Bizottsága patronálásával —• ötlöttek ki ezt az akciót. Az éppen 80 kilométeres távot azonban természetesen nem a teljes Széchenyi téri „gyülekezet" futotta le. Évre a különleges sportteljesítményre az utóbbi időkben komoly hírnevet szerzett két szegedi szupermaratoni futó, az SZVSE, illetve a Tápéi SE atlétája, Sipos István és Simon László vállalkozott. A TESZT futóklub többi tagja a kisérésüket, segítésüket vállalta. Ez sem volt persze kevés, Battonyáig ők is lefutották a maguk 25—35 kilométerét. A fő szervező Volford Lászlón kívül erre komoly edzettségü testnevelő tanárok: Révész Gábor, Hegyes István és Németh Ervin jelentkeztek. No meg, a Szegedi Dózsa egyik ökölvívó edzője, Takács István is, aki „másodállásban" krampuszt is alakított. Mikulásnak — talán nem áru-' lünk el hétpecsétes titkot — Németh Ervin állt be. Nem volt könnyű dolga: minden helységtáblánál magára vette a piros gúnyát és azt viselte is pár kilométeren keresztül. Közben bőkezűen osztogatta a cukrot, diót, mogyorót azon falvak, városok gyermekeinek, amerre elfutottak, s ahol e gyerekek kísérőül szegődtek. Mert mindenhol akadtak lelkes buzdítok, Szegedtől Battonyáig." Sőt — adakozók is. A deszki Vörös szegfű cukrászda főnöke például egy hatalmas tortát küldött a gyermekfalu lakóinak, de valami kisebb-nagyobb ajánVlékkal mindenütt kedveskedtek. ígv már sok Mikulás sem bírta volna e] egyszerre azt az ajándékhalmazt, amit az Autóíer — az akció egyik támogatója, a Hódikötön kívül — autóbusza -Battonyára utaztatott. A gyermekfaluban eközben izgatott készülődés folyt. Zuhogolt az eső, így még az is megfordult a gyerekek fejében, vajon ilyen rettenetes időben is meglátogatja-e őket a Mikulás. Meglátogatta. Igaz, közben ruhát kellett cserélnie, mert az egyik szétázott, de egy előrelátó Mikulásnak tartalék köntöse is van. így hát nem maradt el a gyerekek öröme, s biztosra vehető az is, kevés helyen lehet olyan bőkezű a Mikulás, mint éppen Battonyán, ahová — el ne felejtsem — csongrádi, szentesi, vásárhelyi gyűjtőút után érkezett. Míg a gyerekek önfeledt örömmel táncolták körül a Mikulást, jutott idő megbeszélni kevésbé ünnepélyes témát is. Battonya és a gyermekfalu neve és fogalma ugyanis nem kifejezetten pozitív előjellel került az utóbbi időben a köztudatba. Ezek után nem is csodálkozom azon, hogy az itt élő anyák képviselője, Darók Veronika nem fogadott túl nagy lelkesedéssel. Utóbb be is vallotta, nem az újságírók a legkedvesebb vendégeik. Mint elmondta, úgy érzi, fölöslegesen szították .körülöttük a .kedélyeket, hisz nincs velük semmi gond, élik a nyugodt napjaikat. Hason lóakat mondott Hotorán Tiborné, a falu megbízott vezetője. Elmesélte, nekik az lenne a legjobb, ha csendben, nyugodtan dolgozhatnának, bár probléma eddig ¡s csak a vezető személye körül volt, a gyerekek ettől boldogan élhettek. Január elsejétől munkába áll az új vezető, s ezzel talán lekerülhet a napirendről a „battonyai kérdés". Beszélgetésünk végén az egyik sarokban a nap ek-i kor már háttérben levő két hősét, Sipos Istvánt és Simon lAszlót pillantottam meg. Magamban a zuhogó esőben, hideg időben lefutott 80 kilométerüket értékeltem, ám ők csak annyit mondtak: ez nem volt nagy dolog, egy edzésnek jó volt. Simon László a 24 órás futóeredmények alapján öszr,zeállitott világranglista 18. helyezettje rögtönzött kiselőadást is tartott arról, milyen felépítés, izomzat szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen hosszú távot képes legyen lefutni. Azt már csak én teszem hozzá, jó lenne, ha a két kitűnő atléta példája, s ez az okosan kitervelt akció sokakat csábitana futásra. Mert ha Mikulás napja volt is tegnap, erről a szempontról sem szabad megfeledkezni. A példa bizonyára nem marad hatástalan azoknak a (gyerekeknek sem, akik tegnap vidám táncot jártak a gyermekfalu közösségi házában. A táncok között szerepelt a kóló is. Merthogy Battonyát a nemzetiségek mintaszerű együttélésének példájaként is szokás emlegetni, így természetes, hogy a külső iskolákból jött gyerekek román dalokkal, délszláv táncokkal is szóra-" koztatták a bentlakókat, i Tegnap boldog gyerekzsivaj hallatszott a gyermekfaluban. Hogy a hétköznapok is ünnepek legyenek az új otthonra lelt gyerekek számára — azért meg sokat kell dolgozni. B.T. i „folyékony kenyér" Meleg ... Vasárnap délelőtt csörögtek ránk, két napja nincs meleg víz a Felső Tisza parti tízemeletesekben. Aki szóvá tette, nem is annyira a meleg vizet kifogásolta, mint azt, hogy érdeklődésére igencsak szűkszavú, de annál keményebb választ kapott a kazánház telefonvonalán. Meleg víz helyett melegebb égtájra küldték! Hogy ki? Nem tudja, nem volt hajlandó bemutatkozni. Minket kért, hátha tudunk segíteni. Közben kiderült, a csapokból megindult a meleg víz . .. Azért talán mégsem haszontalan felhívni a 14-232öt! — gondoltuk. A nyers kollégáról természetesen senki sem tud. A sztori talán „vicc" — mondták az ott dolgozók. Esetleg valamelyik idegesebb szerelő ragadtatta el magát? Majd utánanéznek. Igaz, a karbantartásról már tudtak a hét elején is. De akkor miért nem értesítették az ott lakókat? Mert a furcsa telefonválaszt mi nem tartjuk értesítésnek. A lakók sem. Igaz, mi magunk, a lap hasábjain is. szívesen helyt adtunk volna a hírnek. Akik pedig fizetnek ezért a szolgáltatásért, annyit minden bizonnyal megerdemeltek volna, hogy tájékoztassák őket: előre, korrekt módon. G. R. A párizsi Louvre-ban őriznek egy i. e. 3000-ből származó domborművet, amelyen Ur-Nina sumér király látható családjával együtt, amint eppen sört iszik. A New York-i Pierpont—Morgan könyvtár is őriz egv i. e. 2900-ból való kőlapot: a „sumér sörivókat". Ezek a sör legrégebbi és tudományosan is elismert „dokumentumai". A sör készítésére azután a sumérok a babiloniakat is megtanították. Hammurubi király i. e. 2000 körül kelt, 360 paragrafust tartalmazó törvénykönyve már szabályozza a sor árát és összetételét is, a csaposnönek pedig — akkoriban ugyanis nők űztek ezt a foglalkozást — vízbe fojtás terhe mellett tiltja a sör „pancsolását". Az utolsó babiloni uralkodó, Nabukodonozor alatt a sörfőzök már céhekbe tömörültek. Egyiptomban (amelyet régebben tévesen a sör hazájának gondoltak) e közkedvelt italnak több fajtáját készítették és külföldre is szállították. Az erre kijelölt üzletek a sört palackokban árusították. Feltalálását Osiris istennőnek tulajdonították, s ezért „az istenek italának" nevezték. Sok egyiptomi emlék maradt fenn a sörfőzésről. Az egyik legértékesebb egy gizehi sírban talált, i. e. 2500ból való, sörkészítőt ábrázoló szobor. A sörfőző kenyérpépet présel át egy szitán. Akkoriban ugyanis előbb megsütötték a kenyeret, majd vízben áztatták, dézsában szétnyomták és megfőzték. (Valószínűleg ebből a korból származik a „folyékony kenyér" elnevezés.) A görögök és a rómaiak sem vetették meg a sört, bár az ő fő italuk a bor volt. A germánok söréről Tacitus emlékezik meg, amikor lakomáikról és vendégszeretetükről ír. KözépEurópában a népvándorlásKépünk egy olyan díszes bronzedenyt ábrázol, amely egy 2 ezer 500 évvel ezelőtti kelta sírból került elő. s eredetileg méhsörrel volt tele. A szakértők ezt a mintegy 10 centiméter vastag üledék elemzése alapján állapították meg tói Nagy Károly uralkodásáig az egyes háztartások maguk gondoskodtak sörükről. Elkészítése — mint máshol is az ó- és a középkorban — a nők feladata volt. Nagy Károly, a frank birodalom megalapítója már nagy figyelmet fordított erre a tevékenységre, és táborában ügyes sörfőző férfiakat foglalkoztatott. A korai középkorban a földesurak saját sörfőzöt tartottak. A .9. században alakultak meg a híressé vált kolostori sörfőzdék. Készítményeik anynyira kedveltek voltak, hogy a szükségletet ki sem tudták elégíteni. A svájci St. Gallenban fennmaradt egy hatalmas kolostor tervrajza 830-ból. Ennek három saját sörfőzdéje volt: az egyikben a szerzeteseknek, a másikban a St. Gallus sírját látogató zarándokoknak, a harmadikban pedig á lakosságnak főzték a sört. A 12. században már külön korcsmák mérték a barátok italát. A „folyékony kenyér" öt évezredes múltja során sokféle alapanyagból és sokféle módon készült. A Nyugat-Európában hajdan élt kelták például különleges módon készült méhsörrel oltották a szomjukat