Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

Grimmi krimi A keménykezű favágót meggyőzte az erdőnél is sötétebb mostoha A per szereplői a Grünwald-család (nevük később Zölderdőre változott) tagjai, akik a Fekete-erdő szélén laktak. A családfő, Grünwald Kazimir foglalkozására nézve favágó volt, ám ebből nem.tudta eltartani terebélyes feleségét és két szép, jóravaló gyermekét. Ezért másodállásban favágást is vállalt. Ez sem volt azonban elég — el ne felejtsem, mindez még a bérbruttósítás áldása előtt volt —, ezért házastársával szörnyű tervet eszelt ki. No persze, az aszszony volt az értelmi szerző, aki rávette urát, szabaduljanak meg a két gyermektől. Az OTP-t már fölvették rájuk, más hasznuk úgysem lesz már ebben a betyáros életben — mondta az asszony. Amikor ezt Grünwaldné Gonosz Gizella férjének előadta, A HÉT kiválasztottjainak népbutítása éppen eredményesen véget ért, ám a Grünwald-gyerekek még ébren voltak. Közülük a nagyobbik, János kihallgatta mostohája — mert Gonosz Gizella nem volt édesanyja az ártatlanoknak — szavait. A fineszes gyermek fogta tőle elválaszthatatlan úttörőnyakkendőjét, kiment, a szomszédos építkezésről kavicsokat gyűjtött kendőjébe, s azt Trapper farmerének zsebébe rejtette. Testvérével, Juliannával ekkor közölte, hogy hunyjon nyugodtan, másnap úgyis átvágják mostohaanyjukat, akit maguk között az egyszerűség kedvéért csak rohadt ribancnak hívtak. Másnap, jókor reggel — még az Alföldi Hírmondó sem vette kezdetét a rádióban — Gonosz Gizi kiparancsolta az ágyból a Grünwald-családot. Elindulták a Fekete-erdő legfeketébb része felé, s egy tisztásra érve Grünwald Kazimir foglalkozása gyakorlására indult, hitvese pedig ráparancsolt a két gyerekre, hogy várják meg. A gyerekek estig is hiába vártak, ezért a G. János gyermekkorú által útközben egymástól szabályos távolságra elhelyezett, átlagban mintegy egy centiméter átmérőjű, többségében fehéres szinü, mészkő eredetű kavicsok nyomán visszafelé indulva hazamentek. Otthon búsuló apjukat találták, aki már megbánta tettét (a bíróság később azonban nem tudta figyelembe venni kellő súllyal megbánását, tekintettel a cselekmény folytatólagosságára — mint a későbbiekből kiderül). Nem sokkal később — pontosabban meg nem határozható napon — Grünwaldné újból rávette férjét, hogy az azóta csak egyre inkább fokozódó gazdasági helyzetben paterolják el otthonról a két kölyköt. Grünwald ismét hajlott a szóra, s ugyanúgy tettek, ahogy azt a vádirat első pontja az első cselekményre vonatkozólag tartalmazza. A különbség csupán annyi volt, hogy a gyermekkorú G. János ezúttal nem volt olyan körültekintő, mint a bíróság által pontosan meg nem állapitolt időben lezajló első bűnesetnél, s igy apró kavicsok helyett kenyérmorzsát szórt el útközben hazatalálás végett. A kenyérmorzsákat azonban utólag K

ülönös bűnügyben ítélkezett a minap az Önmagától is Független Magvar Bíróság. Még különösebbé tette a pert, hogy öt vádlottja közül csupán három ülhetett a vádlottak padjára, kettő időközben elhalálozott. pontosan meg nem állapitható számú és típusú madár (föltehetőleg madarak) fölzabálta (fölzabálták), így a két gyerek úgy eltévedt az erdőben, akár a mesében. A biróság a Grünwald házaspár terhére folytatólagosan, több emberen, társtettességben elkövetett kiskorú veszélyeztetésének bűntettét állapította meg. G. János és G. Julianna, miután szüleik által elhagyottak leitek, bolyongani kezdtek a Fekete-erdőben. Pontosan meg nem állapítható időben G. János egy házra lett figyelmes, amit testvérével együtt megközelített. A ház — mint a bravúros rendőri akció anyagából kiderült — Vasorrú Borbála okleveles cukrász kisiparos tulajdona volt, melynek egyes részei is cukrászáruból készültek. G. János és G. Julianna ezt kihasználva enni kezdte a Vasorrú Borbála tulajdonát képező ingatlan egyes részeit, mely cselekményük alkalmas az AHATK (Alkalmazom Ha Akarom Törvény Könyv) tizenhárom szakasz egy bekezdés szerint minősülő és tizenhárom szakasz két bekezdés szerint büntetendő társtettességben elkövetett magánlaksértés és lopás bűntettének kimerítésére. A G. János és G. Julianna által előidézett csámcsogás zajára előbújt házából Vasorrú Borbála érdemei felismerése miatt' nyugállományba helyezett cukrászmester, és hajlékába invitálta a két gyermekkorú bűnelkövetőt. Miután azok kipihenték a szüleik által megvalósított átvágás fáradalmait, Vasorrú Bo,rbála G. Jánost egy ketrecbe helyezte el bezárás megvalósítása mellett, G. Juliannát pedig háztartási teendők ellátására rendelte el. G. Jánosnak Vasorrú Borbála első osztályú ételválasztékot biztosított, súlygyarapodás elérése végett, s amikor testsúlyát, alkatát fogyasztásra alkalmasnak ítélte, G. Juliannával a kemencébe gyújtatott. A gyermekkorú G. Julianna vallomása alapján egyértelműen megállapítható, hogy Vasorrú Borbála G. János és G. Julianna megfőzésére tett előkészületet, igy nemcsak a személyi szabadság megsértése és kényszerítés bűntettét valósította meg, hanem az aljas indokból elkövetett emberölés kísérletét is. Vasorrú Borbála G. Juliannát akarta a kemencébe behelyezni, ám a gyermek nem tudta ennek módját. A talpraesett G. Julianna — akinek a tanintézetben ötös érdemjegye volt számolásmérésben — Vasorrú Borbálát kérte meg a művelet bemutatására, s eközben G. Julianna az idős asszonyt a tűzbe helyezte. Az ügyészség G. Julianna ellen különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt emelt vádat, ám a bíróság jogos védelmi helyzetnek nyilvánította az esetet, mondván, a gyerek élete ellen indult jogtalan támadás. Fölmerült az arányosság kérdése is: vajon szükség volt-e ilyen komoly következményekkel járó cselekmény elkövetésére a védelem érdekében. A biróság úgy ítélte meg, hogy a gyermek menthető felindulásból nem volt képes felismerni az elhárítás szükséges mértékét. Ezután G. Julianna kiszabadította rabságából fivérét, majd együtt át- 11 kutatták az elhamvasztott Vasorrú Borbála hagyatékát. A biróság megállapította, hogy a két gyermekkorú a kifosztás bűntettét valósította meg, amikor elvitte a házból a maszek cukrászoknál szokásos mértékű — adócsalásból, sikkasztásból, kizsákmányolásból származó — aranyal és drágakövet. Arra az érdekes körülményre is rámutatott a bíróság, hogy tolvajtól lopni is lopás, s a gyermekkorú elkövetők tettét nem menti, hogy a nagy mennyiségű ékszer is bűncselekményből származik. G. János és G. Julianna ezután hazatalált Grünwald Kazimirhoz, aki örömmel fogadta gyermekeit. A lopott aranyból ételt, italt vásárolt, megvalósítván ezzel az orgazdaság bűntettét. Időközben G. János és G. Julianna mostohája elpatkolt, így rajta sem tudta a biróság — Vasorrú Borbálához hasonlóan — számon kérni tetteit. A G. család a boldog lakoma után visszament Vasorrú Borbála hagya- > tékához, s az ott található nagy mennyiségű aranyat fölajánlotta az államnak. Ebből — találás díjaként — öt százalékkal részesedett Grünwald Kazimir, aki egyébként hivatalosan bejelentette, hogy szögre akasztja a favágó fejszéjét, és maszek cukrász vagy taxis lesz, és soha többet nem hajtja ki szeretett gyermekeit a búbánatos büdös erdőbe. A biróság méltányolta Grünwald Kazimir őszinte megbánó magatartását, s hogy két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, ezért csupán megrovásban részesitette. A gyermekkorú elkövetők, G. János és G. Julianna nem büntethetők, ám a biróság felhívta figyelmüket, hogy a jövőben tartózkodjanak a Vasorrú Borbálák tűzbe dobásától. Az ítélet jogerős, és fel nem függesztett részében végrehajtható. (Ha a történet^váza netán ismerős lenne az olvasónak, az nem a véletlen müve. Bizonyos Grimm nevű szenzációhajhász újságíró, akit mértékadó sajtóirányitási körökben csupán tömegkommunikációs ámokfutónak neveznek, irt már az esetről, mesésitett, jogtudatlan megközelítésben. Ezek után erős — bevehetetlen — bástyánknak, az igazságnak tartozom a tények valósághű feltárásával.) BALOGH TAMAS No, kezdjük óvatosan. A háttérben ne vedd észre a táblát, hogy „kötelező haladási irány jobbra"! Azt nem a magadfajta Puliknak tették ki oda... Menjünk inkább balra! Csak most tudnám, hogy merre kell a kormányt tekerni! Köszönöm, de én innen segítség nélkül is kijövök. Gyere, Bodri kutyám... ...szedd a sátorfádat! S addig gyere, amíg jöhetsz, amíg nem csúszós, s nem HA VAS Is az út! De aztán jó! szolgáld a Gazdit, s ne ugass hiába! Kuncogjanak a kibicek, mi azért csak teszünk egy próbakört, igaz? Lássuk, hogy tereled a nyájat! Megy ez komám, belejövünk, mint kiskutya az ugatásba... „Tegnap tartottuk meg a b.-i R. tsz iroda tanácstermében a fent leirt ünnepséget, melyen a párt, állami, gazdasági vezetők, munkásőrök, önkénles rendőrök, s helyi kmb, r. főtörm. vettek részt. (...) T. S. tartotta meg — rövid, de annál tartalmasabb — ünnepi beszámolóját. (...) az A. téesz elnöke is jutalmazta azokat az önk. r., akik a területen aktiv tevékenységet fejtettek ki. Neveket nem írhatok, mert az érintett személyek megjelenni nem tudtak az ünnepségen. Amikor a hivatalos aktusnak vége lett, asztalra került a b.-i módra készült birkapörkölt, burgonya, valamint az A. tsz. saját tulajdonát képező kétéves háztáji bora. Volt ott még az asztalon különféle üditő italok, és így gyorsan elrepült mintegy három óra beszélgetés, kikapcsolódás és kezdődik majd reggel a munka, melyhez további egészséget kívánok." Teljes névaláírással érkezett társszerzői levelünk helyhiány miatt annak idején kimaradt a Postaládából. Most pótoltuk. Még egy kedves levelet dédelgetünk hónapok óta: azt, amelynek szerzője tudatta velünk, hogy 1944. október 11-én 0 óra 0 perctől 1987. október 11-én 24 óráig hány év, hónap, hét, nap, óra, perc és másodperc telt el. Azok kedvéért, akik akár ma este, akár holnap egész nap fölösleges, számolgatással is eltölthető idővel rendelkeznek, az iménti sorrendben — utánaszámolást ajánlva! — következzenek olvasónk mérésadatai: 43, 516, 2244, 15 706, 376 944, 22 616640, 1356998400. Reméljük, a szökőéveket mindenki figyelembe vette!... postaláda társszerzőnk (¡Z olvasó Nem biztos, hogy mondtuk már nyilvánosan, de szeretjük az olvasók leveleit. Különösen, ha valamely településen nevezetesnek számító eseményről tudósítanak — helyettünk. Következzék hát egy gyöngy a láncból, a legszebbekből való. (Csak így szűzen, kommentár nélkül, s részleteiben.) A nevek helyeit Inkább kezdőbetűket írtunk. A rövidítések az eredeti levélből valók. Kérdésünk: csak nem tőlünk, délmagyarosoktól tanulták el a tudósítás csínját-bínját? »