Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

8 Csütörtök, 1987. december 24. 53/8/4 A számla — Evekig nem fizetett az egész utca számlál! — Mit lettek? — Felszólító levelek, bíróság, végrehajtás... kikapcsolás... Kutyafülét ért az egész! — Nem őszültek bele? — Úgy fizetnek most, mint a köles! ? — írtam egy levelet: Tisztelettel várom önt a hivatalomban, ekkor és ekkor... — Ettől jött rendbe minden? — Került kávé, konyak is a beszélgetéshez. Végül felajánlottam a vendégnek: adok neki havi kétezret, jöjjön hozzám díjbeszedőnek. — És...? — Azóta minden fillér időben ideér. — Karatés vagy díjbirkózó volt a vendég? — Nem. A vajda. RAFAI GÁBOR Kedvenceinkből... ...következzék most egy válogatás. Azokból az újságokban, közterületeken olvasható, látható „mutatványokból", gondolatokból, amelyek elmekben, hirdetésekben, kifejezésekben — jobb híján írjuk így — kedvenceinkké váltak. /\z 1987-es esztendő telitalálatos hirdetése volt például a következő: (Megjelent a DM 1987. május 12-1 számában). különleges állatok gon tlofásához. arjíoliil is beszóló. nyugdíjas* kenesek.. ..Kutya 1 3 53-1 " Jeligére a Sajtóházba. Ezt olvasván kedvet kaptunk arra, hogy föladjunk egy hirdetést, miszerint: „ Magyarul is beszélő szónokot keresünk munkaértekezlet levezetésére". Tudják, miért kell Őt keresni? Azért, mert nem sokkal a fotón is bemutatott hirdetés megjelenése után jegyzeteltük ki egy előadó mondandójából, hogy „a beruházás beindítása megkezdésre készült". És ez — szilveszteri DM-magazin ide vagy oda — nem vicc... De tegyünk komolyak, barátaim, s lássuk tovább eme összeállítás készítőinek kedvenceit. A táblák közül a leginkább szivünkhöz nőttet hadd mutassuk meg a maga szemléletességében: C/l snacoíáJl e/eáva eo u <oze*nél f'vXo 6á/tíoxv ha/óöáxjitxuj tilos! Ami pedig az olvasó figyelmét felkelleni szándékozó cikkcímekel illeti, nos, abból terjedelmi okokból válogatni kényszerülünk. Hogy olvasóink véletlenül se vergődjenek kétségek közt, az itt következő montázsnak azt a cimei is adhatnánk, hogy Hazai lapokból ollóztunk... Amikor az egyik előírás nem tudja, hogy mit csinál a másik... akkor én minek nevezzelek, kedves cimszerkesztő? Közelítő léptek a makói városmonográfia felé — azaz a legjobb úton az idei Kazinczy-díj felé U termálkűtból a jövö is feltör — nyilván a múlt és a jelen után Strandhínártalanítás — valamint szóalkolásképtelenségeilek... Látleletből már jó a kínálat Slágerfis!áh a sárgarépa F

. !v" .k m.ir k>/i>r rs m k mindentől a szr ! /ni,i-i l'cM.tul a ha/.tarinsnk tomegme •ji-prMtfM'nok idnN/.ik.ib.'in a hútnuep lett •• m.Vikit uigri'MO'' kisp.iris.it: télképp A/.i •M.tnk .iii.i. h. uv ni m ,i technikától koll felte , h.tncrn a modern csz.koz.ok elterjed n K < ;-n.n .id.Lsatol. mert akkor csökken a csalad i.n.ik sz.it . 'alrie es jolcte N">. mikor ez a hul Iwnult. ,i"" .1 ..h.i/.tans/.inrtrnma' . Megint ra • ím is.. v n»«m a h ízta 1 ihan termelt elelmt — mit kellelt ezért összebunyóznunk! tessék mondani, melyik együttes játssza? A Kontaktét hibernálják, ugye?... — hogy kit kéne ezért bearanyozni, arról persze nincs szó, ugye? A téli örömökhöz óvatos út vezet apunkban ..1 let végi bal- percekkel megnyújthatja a zetők információveteli — az olvasói örömökhöz pedig ilyen címek A kibontakozás iránya fy ' 4 SCHMIDT ANDREA FELVÉTELE Mi már tudjuk, hol is a merre!... A rádió szegedi stúdiójának avatásakor, június 30-án a kormány szóvivőjétől hallottuk, hogy „társadalmunk, benne a tömegkommunikáció is a reformok idejét éti, egy új kibontakozás felé halad. " A haladás iránya — a szónok tekintetét elemezve — nem lehet kétséges... (Meg is szüntették a Hivatalt!) Eltűnt kések nyomában Új év, új tét, új nyeremény. És veszteség. Ez is szorosan hozzátartozik már az életünkhöz. Bár amiről én szeretnék regélni, népgazdasági szinten nem volt betervezve. November 11-én avatták fel a Tisza bal partján a gyönyörúszép SZOT-gyógyüdülőt. A ceremónián nem vettem részt. Milyen szerencse! Jómagam csak a nyitás után két nappal toppantam be riportot készíteni. Már a bejáratnál valaki a fülembe súgta, bosszús a főnök. Amig az igazgatói szobáig értem, többen is mondták: rosszkor jöttem. Éppen azon tanakodtam, visszaforduljak-e ilyen baljós előjelek közepette, amikor az irodába belépett a direktor. Nem csigázom tovább olvasóim érdeklődését. A főnök tényleg rosszkedvű volt, de nem a fülembe súgott dolgokért. Fáradtnak érezte magát és a nyitás körüli izgalmak egy kicsit megviselték. Amit a bejáratnál a fülembe súgtak, azt ő is világosan, szabatosan, teljes nyelvi helyességgel elmondta. Szent ígéretet tettem, a másnapi riportban a kényes ügyről egy szót sem, de most, az év végi leltárkészítésemnél nem hagyom ki gt sztorit. Nos, azon a bizonyos esős novemberi délelőttön, az avatás napján az ünnepre egybesereglett tisztelt meghívott vendégek megfújtak 60 evőeszközt, körülbelül 3 ezer forint értékben. Az igazgatóhelyettes a nyitás előtti napon készült a várható eseményre, a pincérekkel aláíratott egy elismervényt, hogy azok a késeket, villákat, kanalakat hiánytalanul átvették. A második számú vezető több SZOT-udülő avatásnál átélt már hasonlókat és a ceremónia „forgatókönyvét" úgy állította össze, hogy abban benne foglaltatott az evőeszközök megfújása. Mivel a bűnügyi szervek nem folytattak nyomozást, csak feltételezésekbe bocsátkozhatok a kések, villák, kanalak eltűnése ügyében. Ám jó) tudom, az ilyen meditáció nagyon veszélyes lehet, hiszen bármelyik vendég, aki ott és akkor megfordult, a rágalmazás súlyos vádja miatt — tudniillik, hogy az evőeszközöket valakik ellopták — engem perbe hivhat. Valószínű, hogy minden felelős bíróság nem nekem, hanem •az általam megsértett személynek adna igazat, hiszen senkire sem lennék képes rábizonyítani, hogy ő tette zsebre a tárgyakat. Márpedig, ha ilyen felelőtlen kalandra vállalkoznék, a könnyelmű gyanúsítgatással legalább 100 embert haragítanék magamra. Valószínű, a meghívottak listáját valamelyik irattárban ma is őrzik — ereklyeként. Tehát semmilyen bolondságot nem teszek, senkit nem fogok megbántani. Az eltűnt kések, kanalak, villák nyomában járva arra a felismerésre jutottam, á/ók az evőeszközök nem is voltak valóságos tárgyak, csak szimbolizálták a dolgokat. (Zárójelben jegyzem meg, évezredekkel ezelőtt egy Platón nevű görög úriember felállította az ideatant, ami hasonlít a mostani okfejtésemhez. Tőle származik a hires mondás, miszerint mi csak a tárgyak képeit látjuk, de valóságukban azokat nem érzékeljük. Lehet, hogy a nagy filozófus egy SZOT-üdülő avatására jutott el és messzemenő következtetésekkel nem akarta megsérteni a résztvevőket.) No, de folytassam a gondolatmenetemet az eredeti mederben. Ha szimbólumokról van szó, azokkal azt tesz az ember, amit akar. Legföljebb a költők egymástól plagizálják, tehát ellopják, de ezért tudomásom szerint még senkit sem büntetett meg a hatóság. Különben is: a megnyitón az irodalmi élet egyetlen kiválósága sem fordult meg. Látják, kedves olvasóim, milyen egyszerű az élet: minden csak nézőpont kérdése... / • HALÁSZ MIKLÓS r V • 3! •v\s // Januártól legálisan mehetünk világgá... Közlemény Szerkesztőségünket illetékes helyről felhatalmazták annak közlésére, hogy a Délmagyarország 1987. december 31-i számának 5., 6., 7. és 8. oldalán megjelent írások és képek kizárólag a humorérzéküktől megfosztottakban kelthetnek ellenérzéseket, így közlésüknek kizáró oka nyilvánvalóan nincs. «