Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

4 Csütörtök, 1987. december 24. Réti-jubileum, Tokodyval A címszerep nemzetközi rangú kiválósága, Tokody Ilona „asszisztált" kedden este a Szegedi Nemzeti Szín­házban Réti Csaba jutalom­játékához. Hogy „asszisz­tálj", csak így, idézöjelesen értendő persze, hiszen közel­múltban a budapesti Operá­ban Placido Domingónak is egyenrangú partnere volt — a mostani vendégszereplésé­nek különössége, hogy Szegedről indult (Herdál Va­léria növendékeként), s most lépett föl először e város szép színházában. Aidája igazi, saját szerepkörébe il­lő. világlapok áradoztak már róla: extra minőséget hozott egy olyan előadásba, aminek végső soron Réti Csaba volt az ünnepeltje. A szegedi szinház friss jubilánsának (huszonöt éve itt a pályán) ugyanis jobban illett volna valami lírai, testhezállóbb föladat (Mozart vagy mond­juk a Szerelmi bájital, ami egyébként a repertoáron van) — Radameséről már korábban leírtuk, voltakép­pen kényszermegoldás, nem ő igazodik a hősi szerephez, h.'inem azt formájja saját ké­pességének szellemében. Mindettől azért szép, lélek­mclengető estét szerzett a szinház az operabarátoknak: folytatódott egy sorozat, Somogyi Károlyné felvétele ami Gyimesi Kálmán jubi­leumával kezdődött, s remél­hetően ezt a figyelmes szo­kását meg is tartja a szín­ház. Képünkön Réti—Rada­mes az Aidában. Kulisszanyitogaló Regionális hullámhosszon Szeged és a régió legfiata­labb tömegtájékoztatási esz­köze a rádió. Gyönyörű épü­let, színvonalas műszaki be­rendezés, sokat akaró, fia­tal, lelkes csapat. És szám­talan nehézség. Ezekről be­szélgettünk a stúdió vezető­jével, Várkonyi Balázzsal. — Korábban említette, hogy várat szeret építeni, de csak olyan kövekből, amiket v.om más hord az építési te­rületre. Nos, a vár elkeszült, és Várkonyi Balázs lett a ka­pitánya. Mit szeret jobban: építeni vagy kapitánykodni? — Építeni. Azért, mert ak­kor még megfoghatóbbak a hibák és az erények. Most, a folyamatos és feszült tempó­jú munka közben viszont olykor nem láthatók meg az értékes vagy értéktelen ele­mek. Erényünknek tartom, hogy próbálunk őszinték len­ni. Eleg gyorsak és elég pon­tosak vagyunk, de az elkép­zelhetetlen számomra, hogy ne lehessen tovább lépni. A stúdiónk munkáját értékelve mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy körülöttünk mind­egyik tömegtájékoztatási esz­köz föl tud mutatni néhány öreg rókát, nálunk viszont mindenki fiatal. Ráadásul a többség úgy tanulta a mun­kát, hogy közben a várost is meg kellett ismernie. — Hallottam olyan bírála­tot, hogy belterjes a szegedi rádió. Más azt mondta, mi­ért volt szükség még egy üzemi lapra? — Ezekkel a bírálatokkal nem tudok mit kezdeni. Csak néhány műsort említek, amelyekkel országos megbe­csültséget vivtunk ki: Né­meth Lászlóról készült mű­soiunk, bányásznapi összeál­lítás, a kábítószer-problémá­ról összeállított dokumen­tumműsor, az Országgyűlés mindenkinél gyorsabb és át­fogóbb földolgozása, Ribár János lelkésszel készült ri­portázs, kemény és progresz­szív összeállítás a nyilvános­Könnyűipari középvállalat felvesz gyakorlattat rendelkező programozó matematikust „Commodoro 4846/12" jdlgéro a Sajtóházba. ság működéséről. A belter­jességhez annyit: reggeli szolgáltató műsorunk nem is lehet más, hisz a tótkomlósit rum érdekli, hogy mi történt Szarvason, de nekünk három megyét kell ellátnunk friss, kezelhető hírekkel. — Ugyanakkor nem is ér­ződik eléggé az általános szintre emelés igénye ezek­ben a reggeli műsorokban. — Ez valóban probléma. Azt még nem tudjuk megcsi­nálni, hogy egy domaszéki tanyás gazda életét ügy mu­tassuk be, hogy azt publi­cisztikusan feltöltve valami általános kimondására is vállalkozzunk. Általában le­ragadunk ott, hogy milyen a világ. Áz értelmezést, a rendszerezést átengedjük másoknak. Mentségünk, hogy ebben a világban na­gyon nehéz igazodást találni. — Ha nem is hangosan, de többször kifejtett terv volt az egyetemek szellemé­nek bevonása a stúdió min­dennapjaiba. Hogyan való­sult ez meg? — Volt néhány jó összeál­lításunk, melyeket egyetemi kutatókra alapoztunk. Au­gusztus 20-át, a Függetlensé­gi Front megalakulásának évfordulóját egyetemiekkel „ünnepeltük". Igyekeztünk a helj i természettudományos eredményeket a lehető leg­frissebben bemutatni. Ez utóbbi területen rendre „el­scközlők" vagyunk. — Az viszont szerencsét­lenség, hogy a helyi irodal­mi, művészeti teljesítmények ncpyon kevés visszhangot kaptak. — Mivel kevés az eliga­zodni képes és az eligazodás­hoz bátor ember. Sok ember­nek odatartottuk a mikro­font, aki még oda se böffen­tett. Mostanában tartanak az emberek a mikrofontól. Sokszor úgy jártunk, hogy minket beavattak, de mi nem avathattuk be a hallgatót. A legkényesebb irodalmi-mű­vészeti kérdések megvála­szolására egyszerűen nincs jeientkező. A mi stábunk ar­ra elegendő csupán, hogy -a part menti vízből mintákat vegyen. Akinek napi infor­mációk után kell loholnia, nem képes szociológusi igéi,nyel tudósítani a folya­matokról. — Mik a stúdió tervei? — A műsoridő változatlan lesz, így a tartalmi igényes­ség és a formai megújulás kerül az előtérbe. Föl kell készülnünk arra, hogy egyre kényesebb belpolitikai kér­désekkel fogunk találkozni. Ezek megválaszolásában re­mélhetőleg az általánosság publicisztikai szintjére is el fogunk jutni. Dlusztus Imre Gregor elment Hátha egyszer hiányzik Szeged! Jaj annak: a városnak, amelyik isten áldotta tehet­séget őriz. őrizheti reggel, őrizheti éjjel, mégis retteg­nie kell. Hátha elcsalják mások! Hátha megsértődik, és ránk vágja az ajtót! Mennyivel egyszerűbb an­nak, amelyiknek senki te­hetsége nem nyomja a lel­két! Igaz, szürke marad benne a szürke, de gondja semmi. Élheti világát, és mivel mindig szürke volt, akkor se hánytorgatják föl neki, ha fesztivált rendez­nek benne a szürkeségek. Gregor József most 48 éves, és életének felét vá­rosunkban töltötte. Vaszy Viktor hívta ide tettleg is, nemcsak színháza jó híre vonzotta. Mostantól nem a Szegedi Nemzetj Színház, hanem a győri Kisfaludy Színház tagja. Megsértődött, és ránk vágta az ajtót? Mindenki tudja, ha ő szín­padra áll. körülötte törté­nik minden. Azt is sejtheti mindenki, aki ennyire mű­vésze hangjának és mester­ségének, átlátszó annak a lelke, mint a tisztára törült pohár, és legalább annyira törékeny. Amit mással soro­zatban, szinte állampolgári jogon lehet megtenni, attól ő képes huszonnégy év után egyszerre összetörni. Elin­dul. mint a malomkő, rö­pül, röpül, ki tudja, hol áll meg. És annak is jaj, aki elindította. Mi történhetett evvel a pohár lelkű emberrel? Asz­talán hét évrfe visszamenő­en egymásra hajtogatott zsebnaptárak vannak. Elő­jegyzései és megtörtént munkái vannak benne. Így beszél: — Évek óta jeleztem, olyanok történnek a szín­házban, amikkel nem azo­nosulhatok. Lehet, hogy nem volt igazam, lehet, hogy el­ragadtak az indulataim, de az biztos, rosszat egyszer se akartam. Többször volt már úgy, hogy elmegyek, vagy nyugdíjba kérem magamat, de mindig megoldódott kö­zöttünk a vélt vagy valódi ellentét. Volt olyan nyolc évür,k, amikor tető se volt a fejünk fölött, a moziban játszottunk. Hívott az Ope­raház akkor is, hívtak kül­földre is, de erkölcstelen­nek tartottam volna akkor elmenni, amikor legszorul­tabb helyzetben volt a tár­sulat. Pál Tamáshoz baráti szálak fűztek akkor is, az­óta is. noha szinte rendsze­resen, majdnem-majdnem ölre menően veszekedtünk. Tamás tehetségét el kell is­mernem, akkor is, ha gon­dolataink nem mindig estek egybe. Megkérdezett a vá­ros annak idején, mit szól­nék Oberfrank Gézához? IV&it szólhatnék? A legmesz. szebbmenőkig támogatom! Képzett, jól fölkészült, ió muzsikus, ilyen előrelátó emberre van szüksége a színháznak. * Megcsörren a telefon, a Stúdió keresi a televíziótól. Van egy szussaanásnyi időm belegondolni. Innen fújna mégis a széi? A képzett, fölkészült és előrelátó mu­zsikustól? Ennyire igaz len­ne, hogy két nagy tehetség leginkább egymást nem tud­ja elviselni? Visszajön, és folytatja: — Ha ki lehetne ezt a várost szörnyű tespe­déséből mozdítani, bizony isten nem mennék el. — Állj meg. Jóska! Azt is mondják, és ha mondják, kötelességünk a szemedbe mondani, hogy újabb nőd van, azért mész el. — Nem csodálkozom, hogy ezt mondják, mert aki nem képes szembenézni önma­gával, titkos szálakban ke­resi a mentséget. Ha egyet­len szó igaz lenne belőle, akkor nem úgy mennék el, hogy itt maradok! A laká­som is itt marad, és ezután is ide. járok haza, sőt a színházban is föllépek. Most januárban is, kétszer is. Kikötöttem, persze, föllépti díjat nem fogadok el, át­utaltatom a petőfitelepi szo­ciális otthon javára. Nem értitek? Sehol nem éreztem jól tartósan magamat, csak Szegeden. Akárhol beszél­gettünk, mindenkinek mond­tam, én nem pesti énekes vagyok hanem szegedi. Elő­vettem a kis naptáramat, látjátok, mindegyiknek az elején van egy kicsike tér­kép. Megmutattam, itt van Budapest, és tőle kétszáz kilométerre, itt van Szeged. Benne élek, és itt dolgozom én. Kinyitottam most egy ajtót, kimegyek rajta, de ugyanazon az ajtón vissza is akarok jönni. Remélem, a város nem csapja be utá­nam. , Kerülgetjük, mint macska a forró kását. Mondd meg végül, mi történt? — Nem hiszem, hogy ma­gyar színházban magvar énekessel jlyet megcsináltak már. November 28-án meg­egyeztünk. hogy december l-jén és 10-én lesz előadá­som. Megyek be l-jén, és a szemembe mondják, nem én vagyok kitűzve. Nekem az a sorsom, hogy színész va­gyok, nekem készenlétben kell mindig állnom, és bács­almási föllépésért mondtam már le salzburgit is. Sokszor kértük, párttaggyűléseken is. legalább két hónappal -elő­re tudhassuk, mikor va­gyunk soron, és ehhez tud­jam igazítani én is pesti föllépéseimet, iemezfölvéte­leimet, és külföldi szereplé­seimet, de ha megegyezünk valamiben, és három nap múlva kiderül, hogy nincs rám szükség, akkor nekem más lehetőségem nem ma­rad, el kell mennem. Most bogarászom elő a naptárak­ból, hogy hét évvel ezelőtt 58 előadásom volt itthon, tavaly már csak tizenöt, fe­le ennek is tájban. És soro­zatban jelentéktelen szere­pek!. Elmegyek külföldre, világnagvságok társaságában főszerepet énekelhetek, hazajövök, és legyek az epi. zodista? — Tehát? — Most is azt mondom, belső szervezetlenségről le­het csak szó, de nelm en­gedhetem meg magamnak, hogy legalább két hónappal előre ne tudjam, mit csiná­lok majd. Előadásaim 1990­ig el vannak osztva, itthon, és külföldön, és saját vá­rosomban három nap múl­va kiderülhet, hogy nincsen rám szükség? Mondtam,; büszke voltam rá mindig, hogy szegedi vagyok.' de most már nem annyira. Azért is elmegyek, hátha egyszer hiányzik Szeged. — Kollégám szkeptikus, azt mondja, te se jössz ide vissaa, Jóska. Aki innen el­megy, nem jön vissza. — Nem akarok én mást, csak vekker szeretnék len­ni. Remélem, egyszer meg­hallják majd, akinek meg­hallaniuk kell. Megint mondom, nem méregből, de keserűséggel megyek el in­nen. A mi szakmánkban, mindenki tudja, képességei­nek a dupláját nyújthatja, aki érezheti, hogy fontos. Nekem, sajnos, azt kell éreznem, ötödik kerék va­gyok a szekérben. Csak zö­työgtem benne. Ebben az országban mindenhol otthon vagyok Pestre vendégként szívesen megyek, de állan­dóra nem mennék, elmen­tem hát Győrbe. Fáj. hogy el kellett mennem. Horváth Dezső u.i fiim Szívfájdalom Színes, szinkronizált amerikai film. Irta: Te­rencc Hofferman. Fényké­pezte: Victor Sárin. Zene: Simon Michael Martin. Rendezte: Donald Shebib. Főbb szereplök: Margót Kidder, Annié Potts, Ró­bert Carradine, Winston Reikert. Jó néhány éve vala egy sláger, amelynek címe azo­nos a filmével. (Bonnié Tyler énekelte.) Noha kevés riasztóbb dolog létezik a nyomdafesték világában, mint már elénekelt dalszö­vegeket írásban dokumen­tálni, ez egyszer, fél sor erejéig tegyünk kivételt, mindjárt elárulom, miért. A szóbanforgó régi sláger ugyanis magyarul olyatén­képpon kezdődik, hogy „ez szívfájdalom, semmi más, csak szívfájdulom." Hát bi­zony éppen ez az. Mert ha valami csak szívfájdalom, még azt mondhatom, egye fene. Csakhogy itt ennél sokkal, de sokkal rosszabb a helyzet. A film angol eredeti címe többes számú: Szívfájdal­mak. S ez legalább annyit elárulni enged a mélyebb, tehát igazibb (és roppant lehangoló) lényegből, mint Bonnié Tyler slágerszövegé­nek kezdete. Ez a másfél óra: szívfájdalmak. Am csu­pán látszólag csak azok. Ami a leányanya és a be­levaló, férfifaló, de lám-lám, ez egyszer nagy szerelembe esett alkalmi barátnő közös históriáját a példátlan szí­vóssággal kitartó bugyuta­ságon túl belengi: a félel­metesen infantilis amerikai közízlés totális szolgálata. A melodrámának, a bárgyú­ságnak, a közhelyekre építő érzelgüsségnek, és a nálunk legföljebb csak ha krónikus elmegyöngeségben szenvedő tizenhárom évesekre hatni tudó meseszövésnek párat­lan elegye. Az ijesztő, nagyon fárasztó és vadul tengeren­túli, hamis, hiteltelen és az elemi pszichológiai realitás­nak fittyet hányó „ábrázo­lásmód". Az elképesztően nagy színészi felkészültség­gel, teljességgel hivatásos, tökéletes szakmai eszköz­rendszerrel eljátszott papír­masé-figurák. Az őskövület­számba menő, az eredetiség puszta eshetőségeire is csak legyintő cselekményszálakés -fordulatok. Satöbbi, satöb­bi. A szívfájdalom persze, főleg ha igaz és így emberi (lenne), tényleg semmj más, csak szívfájdalom. Mint most is. Nem is annyira az amerikai közönségízlés, hanem sokkal inkább a hatást ahhoz, kitartóan iga­zítani igyekvő, gyanús erő­feszítések miatt. Erről bez­zeg nem énekel senki. Domonkos László Q földtörvényről és a honvédelmi kötelezettségről a Házi Jogtanácsadóban Az. új földtörvényt ismer­tető írás második, befejező részében egyebek között az illetményföldről, a háztáji gazdaságokról, a földhaszon­bérletről esik szó a Házi Jog­tanácsadó már kapható de­cemberi számában. Az Igaz­ságügyi Minisztérium, a MÉM és a TOT közreműkö­désével készült ismertető foglalkozik a kártalanítási szabályokkal, a földcsere és a földrendezés új szabályai­val, valamint a földvédelem­mel. Az összeállításból megtud­ható például, hogy mi az il­letményföld, ki jogosult használatára, és ki köteles megművelésére, mi a háztá­ji gazdálkodás korlátja és mértéke, valamint hogyan jön létre mezőgazdasági ha­szonbérlet-szerződés. Megis­merhetik az érdeklődők a föld újrahasznosításának a lényegét, a meliorációs ter­vet, a földvédelmi járulék összegét, a földügyekben el­járó hatóságokat, szerveket és a folyamatban levő föld­ügyi eljárásokra vonatkozó egves átmeneti rendelkezé­seket. A jogtanácsadó másik ki­emelt témája a honvédelmi kötelezettség. Az ismertető az alapfogalmak tisztázása után részletesen foglalkozik a hadkötelezettséggel, a so­rozással, a szolgálathalasztás lehetőségeivel, a különböző kedvezményekkel. Megtud­ható. hogy ki fizet honvédel­mi hozzájárulást, mekkora a mértéke, s ki mentesül a fi­zetés alól. Szó esik az előfor­duló kötelességszegésekről és a büntetésekről, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents