Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

Csütörtök, 1987. december 31. Emelkednek egyes közlekedés» szolgáltatások díjai A Közlekedési Minisztérium tájékoztatása szerint 1988. január l-jétől az új forgalmiadó-rendszer következtében megváltoznak egyes közlekedési szolgáltatások díjai. Legfeljebb tizenöt százalékkal növekedhet az árufuvarozások közül a maximált díjas árformához tartozó valamennyi vasúti és közúti áruszállításnak, a darabárufuvarozásnak, a házhoz szállításnak, a propán-bután gáz és a háztartási tüzelőolaj lakossági megrendelésre való szállításának, továbbá a hatóságilag közzétett egységdijas szolgáltatásoknak, és szállítótartályban történő árutovábbításnak az ára. Mivel a háztartási szilárd tüzelő szállítása fogyasztói árkiegészítésben részesül, e szolgáltatás ellenértéke nem változik. *A vállalatok által üzemeltetett tehertaxi és személytaxi viteldíja az általános forgalmi adóval növekszik. Ahol a taxiórát az adóval növelt tarifára nem tudták átállítani, ott a vállalat által hitelesített díjszámítási táblázat ad átmenetileg eligazítást az utasoknak. Amennyiben a taxiórát már átállították, ezt a készülék előlapján leplombázott 1988-as jelülés mutatja. (MTI) II hitellevél elönyösebb A gépjárműkárok térítésénei; jól bevált módja a kárfelmérés után az azonnali készpénzkifizetés. Ezt azonban a jövő év elején megnehezíti az alkatrészek árának és a javítási szolgáltatások díjának változása, amelyekről a biztosítási szakembereknek széleskörűen tájékozódniuk kell ahhoz, hogy valóban a tényleges kárértéket állapítsák meg. Ezért a Hungária Biztosító azoknak az autós ügyfeleinek, akik balesetet szenvednek az új év első napjaiban, előleget ad, s a számla alapján egyenlíti ki véglegesen a javítás költségeit. Az ügyfelek és a biztosító munkáját egyaránt megkönnyíti azonban ebben az időszakban, ha a károsultak hitellevelet kérnek, s a biztosító a számlát a megbízott javítónak fizeti ki. (MTI) ' Januártól kamatoznak az utazási számlák Az Országos Takarékpénztár értesíti utazási, úgynevezett BC-számlával rendelkező ügyfeleit, hogy 1988. január l-jétől a számlán elhelyezett összeg után 6 hónapos, vagy 1 éves lekötés esetén kamatot térít. Az ügyfelek kényelmét szolgálja, hogy a betét lekötése céljából nem szükséges a számlavezető fiókot személyesen felkeresni. A fiókok a postán levélben küldött nyilatkozatot is elfogadják s ezt írásban visszaigazolják. A megbízásnak a néven, lakcímen és személyi számon kívül tartalmaznia kell a lekötni kívánt összeget, valutanemet, és a lekötés időtartamát. Az OTP az 1988. január 31-ig adott megbízás alapján 1988. január l-jétől visszamenőleg számítja az ebben az" időben érvényes kamatot. A kamat valutanemenként és a lekötés idejétől függően változik. Egyéves lekötés esetén az USA-dollár '6,3/4 százalékkal, az NSZK-márka 3 százalékkal, a svájci frank 2,1/2 száza lékkai, az osztrák schilling 3,1/2 százalékkal, a francia frank 7,1/2 százalékkal, a jugoszláv dinár 2 százalékkal kamatozik. (MTI) Iparcikk-matuzsálemek „A termékszerkezet-váltás hatása a versenyképességre." Ezzel a címmel készítettek fölmérést pár évvel ezelőtt az egyik megyében. Mar a cím is feltűnt: azt sugallta, hogj a termékszerkezet-váltás fontosabb, mint a versenyképesség. A tanulmányt olvasva be is bizonyosodott, valóban ez a szemlélet uralkodott akkoriban. Vállalaton kívüli — fölötti — szférákban egy ideig az volt a megítélés mércéje: változik-e a termékszerkezet, vagy azonos marad. Az, hogy az új termék nyereséges-e, vagy éppen csak kevésbé veszteséges, mint a régi, amit kiszorított, csak másodlagos, harmadlagos szempont volt. Nem lehetetlen, hogy egyes testületekben nagyobb rokonszenvet élvezett az a vállalat, amelyik új termékeivel veszteséges volt, mint amelyik régi termékeivel nyereséget hozott az országnak. * Szerencsére azóta megváltozott a látásmód. Egyrészt azért, mert a vállalatok — ha nem is elegendőt, de — nagyobb önállóságot élvezni k; nincsenek annyira ráutalva egy-egy testület íróasztal mögött kialakított véleményére. Másrészt — és ez összefügg az előzővel — a piac értékítéletének rangja nőtt: ma a felsőbb szervek s/.emében is az a kedves vállalat. amelyik adót — méghozzá jókorát — fizet be a költségvetésbe, és nem pénzt szivattyúz el onnan, hogy fedezze ráfizetéseit. örvendetes ez a változás, még akkor is, ha súlyos gazdasági helyzet kényszeritette ki. A valóság szorított rá bennünket hogy divatos fogalmak helyett egy régi. bevált eszközt, a pénzt, illetve az ezt kitermelő a piacnak ténylegesen kellő teljesítményt tegyük a megítélés alapjává, legalábbis, ha gazdálkodókról — magánüzemekről. szövetkezetekről, vállalatokról — van szó. A változások jeleként megfogalmazódott egy bölcsesség is. miszerint: a korszerűség mércéié a nyereség! Azaz minél több pénzt hoz a konyhára egy termék, annál maibbnak kell azt tekintenünk. Kissé eltúlozva: mindegy, hogy Iópatkóval vagy éppen, nyomtatott áramköri lapokkal keressük meg a profitot, lényeg, hogy a bevételeink jócskán halad- val lehet felelni, ám ez igen ják meg a ráfordításainkat, tanulságos: semmit. A KSH Több jel is arra mutat, iparstatisztikai osztálya meghogy ez az utóbbi szemlélet próbált összehasonlításokat — bár nemigen hapgoztat- készíteni, csakhogy kiderült: tuk, s ma sem büszkélkednek a fejlett gazdaságú orszávele sehol a világon — a gyakorlatban jócskán érvényesül. Mit mondanak erről a hazai adatok? Többek közt azt, hogy 2,6 százalék, és 16 gokban nem végeznek hasonló méréseket. Egyfelől talán azért, mert érvényesül a „korszerűség mércéje a nyereség" elve. Másfelől, mert év Vagyis: 1986-ban 2,6 szá- ennek az elvnek a hosszú tázalék volt a teljesen új ipari vú érvényesülése szavatolja. termékből elért vállalati bevételek aránya. (Egy százalénkal több, mint az előző évben.) Valamint: ipari termékeink átlagéletkora nem kevesebb, mint 16 esztendő. Hogy ezek a tények elfogadhatók-e vagy sem, azt ni-h^z megítélni. Hiszen az ipari hogy a termékek döntő része korszerű — azaz a mai igényekhez igazodó, olcsó és jó minőségű — legyen. Air. nálunk a helyzet egyelőre más. Gyakran tapasztaljuk, hogy valós piaci érdek egy-egy korszerűtlen , , , . ... termék további gyártása. nak azok a szabványosított ,, . , " „„.u „™„i„„i, /„.,:„„ ma meg ugy-ahogy nyereségesen, de előre láthatermékek közé tartozis, amelyek évtizes valószínűleg még csavarok dek óta, évtizedek múlva is változatlan formában szükségesek. Es azok a berendezésorientált áramkörök — boák — is. amelyek egy-két év alatt elavulnak. * Sokatmondóbb a kép, ha figyelünk a részletekre. A gépiparban az ipari átlagnál jóval magasabb: 4,5 százalék volt tavaly a vadonatúj gyártmányokért befolyt pénz hányada, ugyanitt a termé- való' mind "szorosabb beépükek eletkora az atlagnal le- jís5el. Hozzá kell-e tenni nyegesen kisebb: 11 ev ko- ezekhez: a termékszerkezetrül mozog. A kohászatban v/!tas felgyorsulása is — viszont mindössze 0,3 sza- mint sok más fontos dolog zalek a reszarany, s 26—27 _ attól függ mekkora lépéév a gyártmányok atlagos seV ke] halad ei6re a magyar éktkora. E szembeállítás is reform tó, hogy az alacsony színvonal konzerválása előbbutóbb a piacon is megboszszulja magát. Ezért hát szorgalmaznunk érdemes a termékszerkezet korszerűsítését — de nem a korábbi: adminisztratív, testületi módszerekkel! Hanem érdekeltséggel, fejlesztési forrásoknak — köztük külföldi működőtőkének — vállalatokhoz való juttatásával, a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe jol mutatja az egyébként nyilvánvaló körülményt: a váltás nem csupán szándék, vállalkozókedv kérdése. Határt szab a változtatásnak a teimékek jellege, valamint a módosításhoz kellő beruházások nagysága is. Emellett a számok önmagukban nem mindig adnak kórnyen értékelhető információt. Hiszen a vadonatúj termékek aránya nem mindig használható adat. Kiderülhet, hogy az új gyártmány nem "válik be. s hamar el is tűnik a színről. Ezért a statisztikusok a 3 év körüli termékéletkort kezelik fontos adatként: a gépiparban ezek hányada megközelíti az egynegyedet! Es mit mondanak a külföldi felmérések? Egyetlen szóMolnár Pál Nehéz döntések közben Az 1988-as évnek a magyar gazdaság fejlődésében, a fejlődés tartatmában a változás évének kell lennie. Az objektív szükségszerűség gazdasági kényszere és a társadalom belső, termelési és elosztási viszonyaiból adódó lehetőségek összhangjának megteremtésétől függ az, hogy bekövétkeznek-e az indokolt változások vagy sem. A döntések megszülettek: az MSZMP KB júliusi határozata nyomán az Országgyűlés elfogadta a Minisztertanács munkaprogramját; jóváhagyta az adóreformot; és kialakultak az 1988. évi népgazdasági terv és állami költségvetés körvonalai. Tudnunk kell: nem vagyunk a döntések után. Az említett határozat, program ugyanis csak a legjelentősebb kapaszkodókat adja meg, csak az utat jelöli ki — és ez nem is kevés! De csak a mindennapok gazdaságirányítási, vállalati, lakossági cselekvésében, a ,,'kis döntésekben" derül ki valójában az: hogyan, merre, mily módon fejlődik a magyar gazdaság, társadalom. Összhang a célok között Az 1988. évi folyamatoknak a gazdaság stabilizálása szempontjából meghatározó jelentősége van. A programmal összhangban olyan gazdaságpolitikát kell megalapozni, amely két alapvető cél — a gazdasági szerkezet átalakításának meggyorsítása és a gazdasági egyensúly lényeges javítása — kombinált megvalósítását helyezi előtérbe. Jövőre a gazdasági egyensúly javításában — a nemzetközi fizetőképességet közvetlenül fenyegető veszély kialakulásának elkerülése érdekében — az időarányosnál nagyobb előrehaladást, ehhez a konvertibilis áruforgalomban számottevő aktívumot, az állami költségvetésben legfeljebb minimális deficitet kell elérni. Számolni kell azonban azzal, hogy a célok között rövid távon bizonyos ellentmondás is van: előbbi a műszaki fejlődést, a termelő szféra korszerűsítését szolgáló eszközök bővítését, valamint a gazdaságtalan termelés és export jelentősebb visszaszorítását igényli, míg az utóbbi a belső felhasználás csökkentését és az exportlehetőségek minél teljesebb kihasználását teszi szükségessé. A terv ezt az ellentmondást azzal kívánja oldani, hogy szelektív, az egyensúlyi és szerkezet-korszerűsítési célokat egymással összehangoló, és más célokat ezeknek határozottan alárendelő termelési és elosztási politikát érvényesít. Ezt a gazdasági mechanizmus reformfolyamatának határozott előrevitele és más intézkedések kell, hogy szolgálják. A „2x2 józansága" azt követeli, hogy tudjuk: ezek az ellentmondások . több, mint egy évtizede útitársaink, eddig nem voltunk képesek Búza- és kukoricafajták ötezer tonna hibridkukorica-vetőmagot szállított az idén a Szovjetunióba az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének erdőháti vetőmagüzeme. A szovjet partner azokból a fajtákból rendelt, amelyeket a korábbi években már eredményesen próbáltak , ki a kísérleti parcellákon, s a legjobbnak bizonyultak az ottani ökológiai viszonyok között. Az idén 19 martonvásári, illetve martonvásári honosítású fajtát „vizsgáztattak" a szovjet tudományos szakemberek. A martonvásári tudományos intézmény és a szovjet szakemberek között immár fél évtizedes az együttműködés, 1982 óta próbálnak ki a Szovjetunió több területén magyar hibrideket. Az idén a kutatóintézet búzái is bemutatkoztak a szomszédos ország 15 kísérleti állomásán. Hat fajtát próbálnak ki. hogy kiválasszák közülük az ottani természeti viszonyok között is eredményesen termeszthetöket. (MTI) megszabadulni tőlük. Ezen a helyzeten most változtatni akarunk! Ki a kedvezményezett? A külső egyensúly javításához szükséges hazai forrásokat a kormány nem a termelést, a műszaki fejlődést, vagyis a jövő megalapozását szolgáló eszközök terhére kívánja megteremteni, ezért a belföldi felhasználás más területein kell forrásokat felszabadítani: 1988-ban tehát a vállalatok, a gazdálkodás relatív előnyt élveznek a lakossággal szemben. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a lakosság, mint termelő, kedvezményezettebb, mint fogyasztó! Gondot jelent, hogy a termelési szerkezet ilyen irányú átalakítását az ipar rugalmatlansága, és nem kielégítő versenyképessége, az energia- és anyagmegtakaritási, illetve az importhelyettesítési törekvések erőtlensége, valamint az 1987. évi gyenge mezőgazdasági eredmények különösen hátráltatják. Jövőre a termelési szerkezet változtatásának fő iránya és tartalma az tesz, hogy a kielégítő hatékonyságú konvertibilis elszámolású kivitel számottevően emelkedjék. Ebből —és csak ebből — adódhat a termelő ágazatokban, különösen pedig az iparban a termelés növekményének döntő része. Ehhez a külpiaci értékesítési lehetőségek ós az érdekeltség, feltételek adottak, az eredmény elsősorban a gazdálkodó szervezetek szerkezetváltoztatási és fejlődési készségétől es képességétől, vagyis árukínálatától és piaci munkájától függ. A rubelviszonylatú kivitel — a reálisan tervezhető importnövekedéssel, valamint az egyensúlyi követelmények szerinti áruforgalmi aktívummal összhangban — alig növekedhet. A belföldi értékesítés pedig — a vállalati és lakossági vásárlóerő biztonságos szabályozását feltételezve — csak a termelőknek a kereslethez való jobb igazodása, piaci részesedésük növelése, azaz a gazdaságos importhelyettesítés erőteljes élénkülése esetén emelkedhet; utólag a pozitív szerkezetváltozás kiegészítő eleme lehet. A termelési szerkezet átalakításának már jövőre is nagy fontosságú eleme kell legyen a gazdaságtalan tevékenységek visszaszorítása, átalakítása, vagy felszámolása, az ezekhez nyújtott támogatások és kedvezmények mérséklése révén. A leggazdaságtalanabb kivitel támogatását meg kell szüntetni, emiatt az egységnyi exportra jutó támogatásnak mind az iparban, mind az élelmiszer-gazdaságban csökkennie kell. Több csődeljárás A gazdaságtalan termelés visszaszorításának fontos eleme, hogy az 1987. évi eredmények alapján, továbbá 1988 folyamán — az árés adóreform hatására valószínűleg erőteljesen növekvő számban — fizetésképtelenné váló gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatban következetesen érvényesüljön a felszámolási eljárás. Az irányítás következetes magatartásának megnyilvánulása, és egyúttal 'kül- és belföldi megítélésének egyik lényeges eleme, hogy ténylegesen is sor kerüljön gazdálkodó szervezetek megszűnésére, beleértve néhány jelentősebb nagyvállalat felszámolását is. El kell érni, hogy a hitelezők — Beleértve a bankokat is — minden fizetésképtelenségi esetben kezdeményezzék az eljárás megkezdését. Szanálásra csak rendkívül indokolt esetekben, igen szűk körben, minimális költségvetési tehervállalás mellett kerülhet sor. A szelektív elosztási politika jegyében a belföldi felhasználás mérséklődését differenciálni kellett, mégpedig úgy, hogy az semmiképpen ne keresztezze a gazdaság korszerűsítésére, a kibontakozás feltételeinek megteremtésére irányuló törekvéseket. Elháríthatatlanná vált a lakosság reáljövedelmeinek viszonylag jelentős csökkentése. Számolni kell azzal, hogy a lakosság erre feltehetően megtakarításainak mérséklésével is reagál (még a megtakarítást ösztönző intézkedések megtétele esetén is), és ezért a fogyasztás csak kismértékben szorítható vissza. Ellentmondás forrása az is, hogy miközben a stabilizáció a gazdaság teljesítményeinek javítását igényli, a kényszerű életszínvonalcsökkentő intézkedések elsősorban a szocialista szektor dolgozóit sújtják, ami szűkíti az ösztönzés lehetőségeit. Ezért a konvertibilis exportot erőteljesen bővítő és magas jövedelmezőséget elérő szervezeteknél számottevő bérnövekedés valósulhat meg; másutt azonban a béremelések rendkívül korlátozottak lesznek. Feszültség és kibontakozás Mai gazdasági helyzetünkben, a változó politikai és társadalmi feltételek között, ugyanakkor, amikor alapvető feladataink a stabilizációs és kibontakozási program megvalósításával függnek össze, elkerülhetetlenül felerősödnek bizonyos társadalmi, szociális feszültségek. Azzal kell számolnunk, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat mikro- és makroösszhangja nem mindenütt teremthető meg egyidejűleg, a többoldalúan hátrányos helyzetek újratermelődése is felerősödhet, a társadalmi juttatási rendszer egyes elemei veszíthetnek értékükből, az intézményi rendszereken keresztül nyújtott ellátások is romolhatnak. Jelenlegi helyzetünkből adódó elmozdulásunk egyik kulcsproblémája éppen az: ezeket a feszültségeket úgy kell és csak úgy szabad enyhítenünk, hogy azok következményeként egyrészt az érintettek egyéni helyzete ne váljék lehetetlenné, másrészt viszont ugyanakkor a kényszerű, de elengedhetetlen gazdasági változások kibontakozzanak, illetőleg ne rendeződjenek vissza! Ehhez az átmeneti és tartós szociálpolitikai eszközöket ki kell alakítani, az 1988. évi intézkedések csak az út elejét jelzik. Döntés közben vagyunk! A gazdasági mechanizmus jelentős korszerűsítésének, valamint a folyamatos kormányzati irányításnak összhatásaként a gazdasági környezet kedvező hatása csak akkor bontakozhatnak ki, ha az évközi gazdaságirányítás az eddigieknél határozottabban és aktívabban támogatja a gazdaságpolitikai célokat megalapozó, azokkal összhangban álló kezdeményezéseket, ha az irányítás összehangoltsága, egységes fellépése jelentősen javul, ha az évközi folyamatos irányítás gyakorlatában következetesen megvalósulnak az ár-, támogatás-, bérés hitelpolitika emiitett elvei. Emellett — ha a gazdasági folyamatok ezt indokolttá teszik — év közben is meg kell valósítani a szükséges kiigazításokat. Ezeket a kiigazításokat a társadalom fogadóképessége, felelősségvállalása alakítja! Ez mindannyiunk felelőssége ! Radnai György, az MSZMP KB munkatársa