Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

CM il \ f-f '«¿SP" VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! y}l±s! 77. évfolyam, 308. szám 1987. december 31., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint • • A gyors szárnyú idővel... U

j esztendőre mindig is írtunk emelkedett, bizakodást sugárzó, szép vezércikkeket. Rendszerint határozatokba, tervekbe kapaszkodtunk, s a szocialista építés újabb sikereit jósoltuk. Ezek a kis jóslások általában be is következtek. Ilyen megszokások" után most dadogósabb az újévi pohárköszöntő. Nyíltan, bevallottan komoly próbatételek elé állit bennünket 1988, s ezzel együtt sem ígér gyors sikereket. Többet és jobban kell dolgozni —, s kevesebb viszonzásért. De nem nélkülözések között! Valamivel szerényebb, ám emberhez és szocialista társadalomhoz méltón telhet el fölöttünk az új esztendő is. Igaz, hogy nagy szembenézésekre késztet bennünket az idő. Egyszerre derül ki, hogy nem tudunk gazdálkodni; súlyos elmaradások vannak ideológiai szemléletünkben; nemcsak a gazdaságot, hanem a politikai intézményrendszert is meg kell reformálni... És ez a sok felismerés szorongató körülmények között történik. Olyankor esik több szó a kötelességekről és az elkötelezettségről, amikor jóval kevesebb az ígéret. Felelős ember ma nem meri azt mondani: kapaszkodj erösebben, dolgozz jobban —, s holnap már megszámolhatod, miért tetted. Felelős ember ma nem ígérhet többet, mint hogy meg lehet kapaszkodni; még föl lehet szállni a jövő vonatára. De legyünk őszinték: helyjegyet már nem osztogatnak erre a vonatra. Ez a szerelvény már nem kifejezetten menetrend szerint közlekedik. Kiszakadtak a csalódás zsákjai. Hogyne szakadtak volna ki! Íme, egy társadalom, amelyben ideológiai erővé nőtt a hit és a meggyőződés: mindig, minden évben többet nyújt valamivel .... mindig, minden emberi erőfeszítést gavallérosabban díjaz; szemmel láthatóan növeli erkölcsi erejét és folyamatosan demonstrálja anyagi elsőbbségét is ... —, s ez a szocialista társadalom is levegő után kapkod egyszer! Ne keressük most a múltban ennek a csalódásnak a magyarázatait. S különösen ne nyomozzunk bűnbakok után. Nagyon is megfelelt nekünk az az állapot, amit szocialista társadalmunk biztosított. Az a nosztalgikus szöveg, amit pár éve szeltében-hosszában memorizáltunk: csak rosszabb sose legyen! — ma már az óhajtás ráolvasásánál is kevesebbet ér. Nagy küzdések ideje jött el. Nem lehet visszavonulni, nem lehet feladni — csak előre lehet menekülni. És ez már nem agitáció dolga, hanem a legparancsölóbb szükségszerűség. Vívhatjuk közben kis csatáinkat —. hogy mit vegyünk, mibe fektessük kis pénzecskénket —, ezek ötperces személyi előnyt hozhatnak jó érzék alapján, igazándiból jelentéktelenek. A kollektív boldogulás garanciái nélkül mit érnek? Azt lenne jó tudni, érezni és komolyan venni, hogy a szocializmus változatlanul a kollektív küzdés és boldogulás társadalma. Kis személyi, családi, szűk közösségi érdekek nem fogják megváltani. Miért panaszos a hangom? .Mert év végéig is első helyen azt láttam: igyekezett mindenki pozíciókat szerezni az új törvények, rendeletek életbe lépése előtt. A lakosság vásárolt és átcsoportosította anyagi eszközeit; az üzemek a váltás előnyeire spekuláltak. Hirtelen fölvettek fölösleges embereket, hogy előnyük származzék belőle a létszámcsökkentés gazdaságosságának anyagi elismerése idején; minden lehetséges módon srófolták a béreket, hogy a bruttósításnál be tudják vasalni ennek kamatait; áremeléseket kezdeményeztek okkal és oknélkül, hogy már a startnál kedvezőbb helyzetbe kerüljenek. Igazán nevetséges — bár ez a mosoly inkább tragikomikus —, hogy miközben felelős megfontolás dolga kell legyen a létszámgazdálkodás, még mindenki embert keresett. Tessék csak megnézni a hirdetéseket! S ezzel szemben van-e akármekkora hír, arról, hogy valahol megyénkben, városunkban komolyabb létszámcsökkentést terveznének valamelyik munkahelyen? Bár állna olyah egyensúlyban a mi gazdaságunk! Nem tudom, emlékeznek-e még rá, valamikor a reform elején mindenki kocsmát, vendéglőt, melléküzemágat akart nyitni. Rájövünk már egyszer, hogy a modern szocialista nagyüzem — iparban és mezőgazdaságban egyaránt — lehet az egyetlen kapaszkodó? Tudós, mérnök, munkás, traktoros, szántóvető ebben az általános keretben lelheti meg tartós boldogulását. Egy nemzet nem lehet butikos, lángossütő, fagylaltos, fogadós, benzinkutas, taxis ... A hagyományos értékteremtő szférákban dől el a mi sorsunk, s nem a 2., meg a harmadik gazdaságban. Kellenek rugalmas kis formációk, mozgékony gazdasági szervezetek, jó üzletkötők, jó szimatú piackutatók, kiváló pénzemberek, képzett menedzserek, de mindenekelőtt az egész népgazdaság súlyát képező szocialista iparban és mezőgazdaságban, a nemzeti tudományosságban, az általános technikai és technológiai fölzárkózásban tapogathatjuk a jövőnket. Rátaláltam erre a gondolatra Gorbacsov legújabb könyvében is (Átalakulás és új gondolkodás), amit a két ünnep közötti szabadság alatt ceruzázgattam ki. Lenint hozza elő, tőle idézi a gondolatot: ha a nagyipar és a hatalom a mi kezünkben van, semmitől sem kell félnünk. Erre az erőre támaszkodva tervszerűen valósítsuk meg a szocialista átalakításokat. Ez az igazi szocialista munka. És a továbbiakban példákat hoz fel arra, miként lehet ' átmozgatni egy gazdaságot. „Bámulatos dolgok történnek, amikor az emberek maguk felelnek mindenért. Merőben más eredmények .születnek, és olykor az emberre nem lehet ráismerni. Az ügy is változik, meg az ügyhöz való viszony is ... a kollektív vállalkozás és az ezzel összefüggő demokrácia — ez igen, ez ébren tartja az emberben az állampolgár, a gazda tudatát" Természetesen mondandómhoz választottam az idézetet, hogy tekintélylyel erősítsem. Azt kell végre megértenünk és megtanulnunk, hogy a szocialista építés igenis és valóban kollektív vállalkozás. Nem politikusok, nem közgazdászok, nem menedzserek dolga, hanem teljességgel nemzeti ügy, ami csak akkor Ígéretes, ha az egyes emberben is tudatosan munkál. Ha személyes felelősség szegélyezi! Egyáltalán: mindenkinek meg kell ezt jegyeznie, akire bármit ís rábízott a társadalom. Tíz megspórolt tégla, egy Ígéretes újítás, egy jó befektetés, egy gondosan fölépített lakóház, egy új piac, egy minden ízében jó termék, egy ügyviteli ésszerűsítés... — csupa hétköznapi dolog; de csupa olyan, amely mindenki számára lehetővé teszi a kollektív vállalkozáshoz való hozzájárulást. De hogy ezt nem nélkülözheti semmiféle zseniális gazdaságpolitika, a vezetés bármilyen magas fokú hivatástudata, azt jó lenne megérteni. A

kkor most milyen lelkiismerettel nyúljunk az újévi pezsgő után? Megdolgoztunk érte. Nem valami elesett, elszomorodott ország áll talpra éjfélkor Himnuszára. Emberhez méltó, a gyarapodás szép évtizedeire visszatekintő nemzet polgárai mondhatják egymásnak a hagyományos jókívánságot: „Boldog új évet!" Tőlünk, általunk lehet boldog vagy jól viselhető. Csak higgyünk ebben, egész esztendőben. Csak forduljunk az évvel, a gyors szárnyú idővel. Sz. Simon István Illési tartott az Elnöki Tanács Szerdán ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A testület a Minisztertanács előterjesztését megtárgyalva, módosította a magánkereskedelemről szóló 1977 évi 15. számú törvényerejű rendeletet. Eszerint a jövőben magánkereskedői igazolvány közös név alatt működő polgári jogi társaságnak is adható. A polgári jogi társaság létszáma a panzió, a kemping szakmánál, ha ezekhez vendéglátóipari tevékenység is kapcsolódik, valamint vendéglőknél 30, egyéb panzió, kemping, továbbá ABC-áruház, tüzelő-, építőanyag-kereskedői és mutatványos szakmánál 20, más magánkereskedői szakmánál 15 fő lehet. Az Elnöki Tanács módosította a gazdasági társulásokról szóló 1978. évi 4. számú törvényerejű rendeletet. Ennek alapján a jövőben magánszemélyek és ezek közös ngv alatt működő társaságai, jogi személyekkel közösen, korlátolt felelősségű társaságot létrehozhatnak, illetőleg ilyen társaságba beléphetnek. A magánszemélyek részvételével működő korlátolt felelősségű társaságok törvényességi jellegű felügyeletét — a többi társaságéhoz hasonlóan — a cégbíróságok látják el. A jogszabály-módosítások 1988. január l-jén lépnek hatályba. Az Elnöki Tanács határozott bíróságok és ügyészségek összevonásáról, illetve megszüntetéséről, személyi kérdésekben döntött, valamint bírákat mentett fel és választott meg. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobos Ist(Folytatás a 2. oldalon.) Pénzes gazdát keresnek a szegedi tavak Szeged körül annyi a tó, hogy azt sem tudjuk, mitévők legyünk velük. Gondozásukra nincs pénz, beépíteni bűn lenne őket. Nagypál Miklós, a városi tanács építési osztályának vezetője azt mondja, nem tud arról, hogy bárki is meg akarná szüntetni a tavakat. Ügy gondolja, mindenki tisztában van azzal: a tavak feltöltése pótolhatatlan veszteséget okozna a városnak. De vajon miben állna ez a veszteség? Hiszen ezekre á vizekre — legalábbis jelenlegi állapotukban — időnként még ránézni se jó. Partjaikon annyi a szemét, mint égen a csillag, vizük pedig tiszta piszok. Környékük gondozatlan, gazo6, tüskés, bozótot?. Halak, igaz, élnek bennük, de ez csak káprázatos szívósságukat bizonyítja, nem pedig azt, hogy életkörülményeik megfelelőek. Némelyikben nyáron megfulladnak a halak, 'télen meg kifagynak, ami a végeredményt tekintve egyre megy. Kész csoda, hogy még mindig van belőlük. Mindebből igen jól tátható, hogy egyrészt e vizek helyzete nem túl biztató, másrészt viszont a legtöbb gond forrása megszüntethető. Ha a szemetet összeszedik, akkor a szemét onnan elkerül; ha a környező bozótost parkosítják, akkor a környék nem gondozatlan lesz, hanem gondozott. Ha a vizek aljáról az iszapot kikotorják, a viz megtisztul, a halak száma pedig ugrásszerűen megnövekszik. A környéken fel-alá sétálnak •majd a kirándulók, boldog apukák emelik nyakukba kisgyermeküket. miközben bemutatják nekik a környék gazdag élővilágát, mely szerencsésen fogja egybe a Dél-Alföld jellegzetes flóráját, valamint faunáját. Az anyukák pedig, miközben piros padokon horgolnak és réklit kötnek, fél szemmel azért a parton tollaslabdázó csöppségeket figyelik. Szép lesz ez ... Nagyon szép. Az viszont, hogy ki fogja megvalósítani, s főképpen miből — hát ez tényleg érdekes kérdés. Amikor megkérdeztem Nagypál Miklóst. mégis mennyi pénz kellene a tavak rendbehozatalához minima-kalkula, annyit mondott: alighanem tízmilliók. S mindéi csak arra lenne elegendő, hogy legalább a jelenlegi vízfelületek megmaradjanak. Szeged szempontjából, amint az építési osztály vezetője elmondta, mindenekelőtt az úgynevezett Méntelepi Fehér-tó rendberakása lenne a legfontosabb. Hogy miért? Mellette ott a kemping, könnyűszerrel hozzá lehetne csatolni, ezzel is bővítve az általa nyújtott szolgáltatásokat. Erről persze szó sem lehet addig, amíg a Dégáz, a Kazánkovács Isz., a Magas- és Mélyépítő Vállalat szennyvizeit el nem vezetik másfelé, hogy még hírüket se lehessen hallani. A tulajdonképpeni kitisztítás, parkosítás csak ezután következhetne. Ennek megvalósítása után a Búvár-tó kerülhetne sorra. Sokan laknak a környékén, nem mindegy, miféle vízre néznek. S az sem mindegy, milyen benyomás éri a Rókusi állomáson leszállókat. Rendbehozatala azonban csak akkor kerülhet napirendre, miután kiderült: a tervezett buszpályaudvar mennyit vesz el területéből? Ezután a Sancer-tavak következhetnének a fontossági sorrendben. Első lépés a volt Medikémia-szeméttelep megszüntetése lehetne, a második pedig az egész tórendsze.r körülkerítése. Ez elengedhetetlen, hiszen hiába szedik össze a szemetet, ha boldog-boldogtalan mindenféle hulladékot idehord. És hát nem hagyhatjuk figyelmen kívül: az úgynevezett „harmadik körút" is elég erőteljesen „érinti" majd a tavat, olyannyira, hogy egy tónyúlványt részben föl is kell belőle tölteni. (Az eredetileg tervezett hid túl drága lenne, negyven-ötven millió forint). A Keramit nevű vízzel — annak ellenére, hogy a téglagyár folyamatosan tölti föl — nincsen sok gond, a horgászok rendben ' tartják, hallal telepítik. Az úgynevezett Bika-tó pedig olyan adottságokkal rendelkezik, hogy viszonylag kis költségek árán is turisztikai központ lehetne belőle. Ez azonban a gyálaréti HoltTisza alsó szakaszára nem áll, e víz ugyanis jelenleg nem más, mint folyékonyhulladék-lerakó hely, amibe ráadásul a szalámigyár, s egész Hattyas szennyvizét is beleeresztik. Még ránézni is félelmetes. A Mihálytelek alatti rész ehhez képest tiszta, mint a patyolat s ezzel nem mondok sokat. A sort a Holt-Maros zárja, melynek rehabilitációs terve már időtlen idők óta elkészült; lapunk már több ízben foglalkozott e kérdéssel. Csak hát amíg Üjszeged csatornázása nincs befejezve. hozzá sem lehet fogni kitisztításához, ami hozzávetőleg hatvan-nyolcvan millióba kerülne. S, ez még csak egyetlen víz! Tessék ehhez hozzáadni bármely óriási számot; megkapjuk a rekonstrukcióhoz szükséges pénz összegét. Sajnos, csak az összegét, nem pedig a pénzt. Annyi bizonvos: a feszültségek levezetése érdekében kitalált, igen eredményes kiskertmozgalom már lefutotta előirt pályáját; viszont az embereknek egyre nagyobb része szeretné kevéske szabadidejét a szabadban eltölteni. Hosszú távon nagyon megérné a tavak fokozatos szabad időparkká javítása. Megtérülne kipihentebb emberekben, jobban végzett munkában, több keletkezett új értékben, s hasonló csekélységekben. Farkas Csaba A Sancer-tavak egyik ¿ága"