Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

magazin "M f O r O* 1 Mottó: A/ cmlu-r Uirvav It Maganyos tertiak jyg^r^ Csütörtök, 1987. december 24. 11 DM Műanyaggal újra látnak :nv, de néha v/emagánv civili/aí. de biztosan ol. SZIRTES JÁNOS: HAJNAL Közép-Európában elsőként 1962ben a szegedi szemklinikán Galli Lóránt ültetett be műanyag szemlencsét egy nagybaracskai nőnek, aki a hírek szerint azóta is jól lát. Az első. s az ezt köveiő ilyen műtéteknél az akkoriban friss diplomás Vass Zoltán asszisztált Galli Lórántnak, majd később önállóan ő is beültetett műanyag lencséket betegek szemébe. A 60-as évek közepe táján Galli Lóránt Miskolcra került, Vass Zoltán főorvos pedig 1970 óta a bajai kórházban dolgozik. Felkerestem a Duna-parti város kórházának szeméveti osztályán, mert azt hallottam róla, hogy az ország minden tájáról sokan felkeresik műanyag szemlencse beültetéséért. — Először is arra kérem, mondja el a miianyag szemlencse beültetésének lényegét, vagyis azt, hogy mikor és miért van erre szükség? — Ha az eredeti szemlencse elszürkül, tehát szürkehályog keletkezik, a lencsét el kell távolítani. Ezt 10— 12 dioptriásal lehet pótolni. De a szemüvegnek több hátránya van. Egyrészt az, hogy ilyen nagy dioptria csőlátást okoz, vagyis 30 fokra beszűkül a látótér, másrészt irreálissá válik a távolságbecslés. A tárgyakat közelebb látja a beteg, s ez például lépcsőn balesetet okozhat. Egy másik megoldás a kontaktlencse, aminek a ki- és betétele, gondozása okoz problémát a betegnek, s rendszerint töri is a szemet. Úgyhogy véleményem szerint a műanyag szemlencse beültetésével lehet legjobban megközelíteni az eredeti állapotot. — Erről van más vélemény is. Legalábbis az 1980-ban sugárzott Vilray-műsorbó! az derült ki, hogy vannak szemészek, akiknek más nézetük van. S azóta változott a helyzet? — Először a tévéműsorról: Vitraynak az volt az elképzelése, hogy a kamera előtt egy asztalhoz ülteti azokat a szemészeket, akik helyeslik, illetve elvetik a műanyag szemlencse beültetését. Az előbbiek tábora eleget tett Vitray meghívásának, az utóbbiak közül senki sem jött el, igy féloldalas lett a műsor. A jelenlegi helyzetről azt tudom elmondani, hogy jóval kevesebben, mint azelőtt, de még ma is vannak olyan kollégáim, akik ellenzik a műanyag szemlencse beültetését. Megítélésem szerint ez olyan vita, mint annak idején a kontaktlencse körüli „háború" volt, aminek az lett a vége, hogy ma már, ha szükséges, minden szemész egyetért az alkalmazásával. — Milyen indokkal ellenzik a műanyag lencse beültetését? — Azzal, hogy a beültetés komplikációt okoz, és a műanyag lencsével nem kielégítő a látás. — S ez ön szerint nem így van? — Minden orvosi beavatkozásnak lehet komplikációja. De a beültetések nagy százaléka azt igazolja, hogy a műanyag lencse igenis segili a rehabilitációt. A nem kielégítő látással kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy ha a betegnek más problémája is van, például cukorbeteg vagy szemfenéki vérzése van, akkor ezek miatt a műanyag lencsével valóban nem lát kielégítően. — Eddig hány beültetéses műtétje volt? — Pontosan nem tudnám megmondani, de a közel húsz év alatt többezer. — Milyen eredménnyel? — kaptam egy-két olyan visszajelzést, amiből tudom, hibáztam. Ha ez gyakori lenne, az önkontroll is azt diktálná, hogy leálljak... — Szavaiból kiderült a sajnálatos tény: sok embernek van szürkehályogja. Mi okozza? — Vele született, vagyis örökölt is lehet és szerzett: sérülés következtében, más betegségtől, idős kortól. És egyre több fiatal paciens keres föl szürkehályoggal. — Ők mitől kapják meg ezt a betegséget ? — Sok minden szóba jöhet, az életmód vagy például a mikrohullámú sugarak is okozhatnak szurkeháIvogot. Laboratóriumi kísérleteket folytató embereknél, akik mikrohullámokkal dolgoznak, elég gyakori betegség a szürkehályog. És az okok között vannak egyebek között a nyugtató hatású gyógyszerek. A 60as években forgalomban volt egy magyar gyártmáfiyú jó hatású nyugtatószer, a Qietidin. Ennek a gyógyszernek a tartós szedése szürkehályogot okozott, úgyhogy be is tiltották a gyártását. — Önt felkeresi egy beteg, akinek szürkehályogja van, s kéri a műanyag lencse beültetését. Mennyi időt kell várnia? — Lehet, csak én érzem, de kérdéséből úgy tűnik számomra, mintha jelenleg az országban egyedül én foglalkoznék műanyag szemlencse beültetésével, holott egyre több szemész kollégám végez ilyen műtétet. S mint hallom, a szegedi szemklinikán is újra foglalkoznak múanyaglencse-beúltetéssel. Nos a kérdésre válaszolva: a műtétre nem sokat kell várni. De az országban kevés műanyag lencse van, évenként mintegy 500-at kapnak a kórházak a forgalmazó OMKER-től. A valutakeretet az Egészségügyi Minisztérium biztosítja. Ebből a félezerből a bajai intézmény most mindössze 20-at kapott. Ezeket a lencséket azoknak a betegeknek ültetjük be, akiknek a szeme megsérült. — Mennyit kell fizetni érte? — Ingyen kapják. A beültetés másoknak is ingyenes. — Kik azok a mások? — Akik maguk hozzák a lencsét. — Honnan tudják beszerezni? — Külföldről, például az NSZKból. Jelenleg a legjobb minőségű műanyag lencsét a nyugatnémet Adatomed cég gyártja. Tiszta szilikon, a legkiválóbb anyag erre a célra, s nem is drága, 180 márkába kerül. Különböző típusai vannak: olyanok, amelyeket az eredeti helyre, vagyis a pupilla mögé, aztán a szivárványhártya síkjába, illetve a szivárványhártya elé helyezünk. Esete válogatja, hogy melyik a célszerű. A betegek külföldi rokon, ismerős útján juthatnak hozzá a műanyag lencséhez. Vámot nem kell fizetni érte, az Orvostechnikai Intézet engedélye viszont szükséges. — Mihez adnak engedélyt? — Ahhoz, hogy importból származó anyagot emberi szervezetbe beültessenek. Ez egy formális dolog, a lényeg az, hogy valamennyi beteg, aki műanyag lencsét akar beültettetni szemébe, egy-két hét alatt be tudja szerezni külföldről a lencsét, mi pedig elvégezzük a műtétet. — Mennyi a gyógyulási idő? — A műtét után 10—12 nap múlva hazaengedjük — mert újra lát. TARNAILÁSZLÓ Pletykálnak a férfiak a borbélynál. A 30—40 éves emberek a halálról beszélnek. Elment a Józsi is, pedig alig múlt harmincesztendős. A vasárnapi ebéd után szenderült át az örök vadászmezőkre, a szive vitte el. Nincs már több tennivalója a földi paradicsomban Bandinak sem, alkoholizmusa ellen szedett tablettát és ráivott. Összecsuklott, a mentő már nem szállította el. Pisti 31 éves korában felkötötte magát. Amerikába készült, rokonlátogatóba, megvolt a repülőjegye is, mégis a végtelen utazást választotta. így megy ez egy óráig, alig várom, hogy rámkerúljön a sor a fodrásznál, s megszabaduljak a nyomott hangulatú helyiségből. Legalább 10 olyan halottról is beszélnek, akit én is ismertem. Kiderül, szinte valamennyi magányos volt, többségük túl az első vagy második házasságon. Megborzongok. Egy év óta nyomja vegetatív idegpályáimat ez a téma. Tavaly karácsonykor a magányos nőkről készítettem riportot, és akkor az interjúalanyok arra próbáltak rábeszélni, inkább a teremtés koronáival foglalkozzam, mert sokkal szerencsétlenebbek, mint ők. A férfiak közel sem bírják úgy a magányt, mint a nők. Belepusztulnak az egyedüllétbe, mondták az elvált asszonyok, akik kissé diadalittasan és fitymálóan beszéltek életük egykori párjáról, aki valamelyik albérletben tengődik vagy éppen bebocsátás reményében kopogtat valamelyik hervadt matrónánál. Ezt a kifejezést is a női riportalanyoktól hallottam, merthogy egykori férjeiknek csak hervadt matróna dukál. Az akkori véleményeket nem felejtettem el, a lesajnálás még férfiönérzetemet is bántotta. Előbb a KSH megyei adatait vizsgáltam, hogy állunk magány-ügyben. Bár a nők vezetik a ranglistát, de a férfiak tábora sem lebecsülendő. A 20—34 éves magányos férfiak száma Szegeden 7691, a nőké 7363. Ez a város korosztálybeli férfilakosságának 37, illetve a nők 31 százaléka. A 35—49 éves egyedül élő férfiak száma 2027, a nőké 3406. Ebben a női számbeli fölényben már az is bennefoglaltatik, hogy a 30—60 éves férfiak halálozási arányszáma az utóbbi tíz évben szinte megduplázódott. A számszaki felmérés után magányos embereket kerestem. Úgy látszik, fantasztikus pechem van, mert ilyenre nem leltem. Akivel beszélgettem, nem érzi magát egyedülállónak. /— Tele vagyok nőkkel, az albérletemben is kopogtatnak. Sorba állnak az 55 éves hapsik társaságáért is — igy a fejlesztőmérnök, aki reggel, mielőtt a munkába menne, egy Seduxen tablettát lenyel, délben két deci vörösborral enyhiti feszültségét, este pedig töménnyel folytatja és retteg, egykori felesége meg ne tudja, hogy ismét a pohár után nyúlt, mert akkor a gyereket nem engedi hozzá látogatóba. Egy másik alannyal sem volt szerencsém, pedig a 37 éves művezető több mint egy éve elvált második feleségétől. — Többször nem nősülök. Anyámnál lakom, jól kijövök a mutterral. Két gyerek után fizetek tartásdijat, igy az albérletben nem tudnék a fizetésemből kijönni. Inkább elviselem a mamám zsörtölődését, ő is csak azért szól, hogy ne igyak. Apám tavaly halt meg, igy anyámnak is jól jön, hogy most nincs egyedül. Amig másnak van felesége, addig nem nősülök — ezzel válunk el. Nem lettem okosabb magány-ügyben, be kell látnom, a férfiak nem nagyon közlékenyek, vagy az is lehet, szégyenlősek. Felkerestem egyik jó barátomat, remélve, megnyílik előttem. Felesége a tengerentúlra disszidált a barátjával, igy neki nem kellett albérletbe költöznie, megmaradt itthon a családi ház, a kocsival, tehát anyagi gondok nélkül él, tudomásom szerint évek óta egyedül. Ismerősei ezért Szerencsés Lajosnak is nevezik. — Nem vagyok egyedül, különösen a jövő héttől nem. Nősülök öregem,. mégpedig azért, mert megpályáztam egy főnöki helyet és bizalmasan a fülembe súgták, rendezzem a családi életemet, ha el akarom nyerni az állást. Tudod, egy facér pali nem elég megbízható. Meg azt sem akarom, hogy a nőügyekért megfúrjanak. Igazán csak ezzel lehet kikezdeni egy vezetőt. Öt évig éltem az aranyifjak életét, olyan forgalom volt itt... Férjes asszonyok is megkérték a kezemet. Tudod, egy családi ház nagyon vonzó, az ilyen összkomfort az igazi ajánló levél. Számitóak a nők barátom, ezért veszek el egy romlatlan lányt. Egyetemi hallgató még a jövendőbelim, 20 év a korkülönbség, de hát ez a divat. Különben is lebeszéllek erről a témáról, fatökű az olyan ürge, aki egyedül él. Elővettem a tavalyi riportomat, pontosabban azt a címlistát, amelynek alapján a sztorikat lejegyeztem, felkerestem azt a hölgyet, aki a legjobban bizonygatta, szerencsétlenek a férfiak. A középkorú nő gyermekével ma is egyedül él, havonta felad egy házassági hirdetést és várja az igazit. Rendkívüli igényei vannak az orvosnőnek, ám a nekem átadott levélcsomó valóban irásos dokumentuma: a társtalanság mindkét nemet egyformán sújtja. Részletek a levelekből: „Érzelmekben gazdag, őszinte szeretetre vágyó és azt viszonzó társra vágyom, és szeretném megtalálni az erotikát is nagyon szerelő hölgy személyében. 37 éves barna, elvált férfi vagyok, gyermekem nincs. Káros szenvedélyem a dohányzás. Komoly életvitelű, de vidám alaptermészetű vagyok, rendezett körülmények között élek, lakásom van." „A valóságos megtalálás nagyon nehéz dolog. Régóta vagyok már elvált és kezdetben nem is kerestem, most meg már nagyon nehéznek tűnik, hogy van-e igazi. Talán az elvárásom túlzott? Lehet, ennek ellenére bizom, hogy van a számomra is igazi és meg is találom. Az Ön hirdetése nagyon biztatóan hangzik. Szeretném, ha a jövendőbelim elég romantikus lenne. Jó lenne, ha természetkedvelő lenne. A családcentrikusság is elvárásom. Ezt nem úgy értem, hogy lakás- vagy szobaeentrikus. Ez szinte egyet jelent a romantikussággal, vagyis bármit el lehet követni, de együtt mindnyájan. Talán a leglényegesebb még az, hogy vonzó legyen. Ez nem azonos a szépséggel, de elengedhetetlen a jó belső kapcsolathoz. A vonzódást erősebb kapocsnak tartom sok mindennél. A közös vagyon, a közös gyerek nem tud úgy összefogni két embert, mint az egymás vonzása: kívánása. Ha ez megvan, ez szinte hozza a többit. Ekkor nem kell a naptárba feljegyezni a névnapokat, évfordulókat, mert magától adódik, hogy a másiknak örömet szerezzünk minden téren. A kínosan tiszta konyhát meg a szőnyeget, meg a kikeményített ingnyakat stb. sokkal lényegtelenebbnek tartom, bár az egyszerű tisztaságot, a természetes rendet szeretem." „Olvastam a hirdetését az újságban és úgy érzem, válaszolnom kell rá. Gyermekem nincs. Sportos testalkatom van. Amennyiben Ön is úgy gondolja, hogy megismerkedhetnénk egymással, abban az esetben a címem a következő." „Kérem, ne értsen félre, de én nemcsak ismerkedni szeretnék mindenáron, szeretnék egy rendes társat találni. Igaz, kissé kopaszodó, de azért kellemes ember tudok lenni." „Kedvesem! Magamról csak anynyit, hogy kétszer elváltam. Anyagi helyzetem rendezett, van egy kis lakásom, garázsom, kocsim, ami a tartásdíj fizetése mellett csakis úgy lehetséges, hogy a főálláson túl is sokat dolgozom. Szeretek adni, ajándékozni, szeretem boldognak látni a társamat. Úgy tartom, hogy nincs értelme az együttélésnek, ha már nem tudunk egymásnak örömet nyújtani. Nos. asszonyom, ha nekem is sikerül a maga érdeklődését felkelteni, úgy kérem irja meg, hogy mikor és hol találkozhatunk." * Wagner Ádám, a szegedi idegklinika pszichológusa negyven éve gyógyítja a szexuális zavarokkal küszködő betegeket. — Az utóbbi években egyre több a férfipáciensem. Meglepődve tapasztalom, hogy növekszik az olyan huszonéves fiatalemberek száma is, akik a lelki betegségek mellett szexuális potenciazavarra panaszkodnak. No persze ezek a tünetek pszichikai gondokkal magyarázhatók. A férfibetegek többsége vagy magányos, vagy csalódott, kiábrándult és bizalmatlan. Köztudott, hogy a magyar férfiak mennyire veszélyeztetettek. Európában a halálozási statisztikát ők vezetik, társadalmunknak erre meg jobban kellene figyelnie. * Ki figyeljen, ki, mit tegyen? Újabb fejezeteket tennének ki a kérdések, vaskos köteteket a válaszok. Mégis valami zárógondolattal illene befejezni a riportot. Talán ezzel: A boldogságot sem viszi senkinek a helyébe az élet. Tiszta emberséggel szabad csak utánaeredni, de érdemes. HALÁSZ MIKLÓS KISS BENEDEK Szűkülő szemmel Egy hete még a tenger, cigánylány-sirályok rikoltozása, homokpart gyehennájára vetve testek kagyló-kitárulása, combok közt gyöngy-ígéret, csalánzó sötét moha, az örökkön-örökké-várlak, s a tiéd-nem-leszek-soha. Szítja szomjad a sós szél, de szemed egyre szűkül, és szűkülő szemedben minden nő egyre szőkül, már nem lányt kereset régen, mégis mind lánnyá válnak, bőrük feszes, nem rontja ránca tapasztalásnak, mint elsőt, mind úgy nézed, miként az Örök Évát, s nem tudod: öregedés ez benned, vagy fiatalság? Egy hete még a tenger, cigánylány-sirályok rikoltozása, egy hete még a tenger s most kész vagyok megint a halálra.