Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

12 Csütörtök, 1987. december 24. DM] magazin <U Sóvári háromkirályok E

zt a három embert a véletlen dobta így össze a vasgyárban. Egy műhelyben dolgoztak, Gáspár volt a legidősebb, ő már elhagyta a negyvenet, a sors kirúgta alóla az egyenes utat. meghalt a felesége, maga maradt, mint a kisujjam; szállást kellett keresnie, a másik, név szerint Kis Pál fiatal volt még, de a háborút megjárta, ő is magára maradt, örült, hogy Gáspárral megismerkedett a satupad mellett. A harmadik, Boldizsár Endre, keltőjük között volt kora tekintetében, harmincéves, hibás lábú, ő nem volt katona, csak árva, magányos ember a vas- és olajszagú világban. Ezt a három embert sodorta össze a sors Bokor Antalné ágyas szobájában, a Sóvár utca közepén, pontosan a tizenhetes számú ház leghátsó lakásában. Ha nem tartozna hozzá szorosan a három munkáskirályok történetéhez, csak futólag említeném a házat, igy most bevezetem önöket a hosszú, keskeny, mindig nyirkos udvarra és megmutatom, hogy az U alakú földszintes épületben, amely Vince hentes tulajdona, kétoldalt öt-öt szobakonyhás lakás van, elöl az utcára néző kétszobásban Fürge rendőr őr-' mesterék laknak, négy szépen növekvő gyerekkel. A többi lakást, az udvarra nyíló konyhákat, kis szobákat egytől egyig nagyon szegény munkáscsaládok bérlik, ugyancsak sok gyerekkel, elnyűtt asszonyokkal és hajnaltól vakulásig dolgozó emberekkel. Mondtam, hogy Bokor Antalné, hetvenesztendős apró öregasszony három ágyrajárót tartott, a háromkirályokat, ezekkel egy szobában hált, de esténként a hideg konyhában vette magára a hosszú hálóinget, a bolhákat is ott csipkedte ki belőle az alacsony petróleumlámpa alatt. El kell még mondanom, hogy a három ember nem egy időben vette ki a szállást. Kettő, Gáspár és Kis júliusban érkezett, a harmadik, Boldizsár szeptemberben csatlakozott hozzájuk. Ő volt közöttük a legelevenebb, messzire futkosott a képzelete, ő fedezte föl az ablakkal szemben lévő falon a halvány vásári képet, amely a betlehemi jászolt ábrázolta, középütt a három napkeleti bölccsel, s ez volt a kép kacskaringós felirata: „Háromkirályok a kisded Jézuskával". Amikor Boldizsár beköltözött, csúnya esős este volt, az ember egy kis vesszőkosárban hozta a holmiját, megnyomkodta a szalmazsákot, amelyen majd az éjszakáit tölti, aztán megnézte a falakat, a feszületet, amelyről pókháló lógott le és a képet. Hangosan olvasta a szöveget és fölnevetett. — Komák, ha jól vesszük, mi vagyunk itten a háromkirályok! Gáspár az van, Boldizsár is, tégedet pedig Kis, nevezünk Menyhértnek. Mit szóltok hozzá? Tetszett ez az embereknek, nevetgéltek, legjobban az új Menyhért örvendezett, hogy Boldizsár ilyen okos dolgot talált ki, mondogatta hangosan, hogy Gáspár, Menyhért, Boldizsár, és az öregasszonynak is elmondták, milyen nevezetes emberek laknak nála. Azt is tudni kell, hogy a házban tizenhét gyereket neveltek, volt ezek között nagyocska, aki már eljárt dolgozni a zsidó boltosokhoz, a fatelepre, de legtöbbje apró volt még, jó időben rendszerint kint hancúroztak a csúf udvaron, játszadoztak a kopott macskákkal és rongylabdáikkal, össze is kaptak olykor, de az asszonyok sohasem engedték, hogy üssékvérjék egymást. Ezek a gyerekek egészséges ösztöneiknél fogva korán ráeszméltek arra, hogy a háromkirályok nagyon szeretik őket. Az emberek kora délutánonként együtt értek haza a gyárból, piszkosak, olajosak voltak, jó időben a konyhaajtó elé állították a néni konyhaszékét, arra a csorba lavórt és mezítelen felsőtesttel nekifogtak tisztálkodni. A gyerekek ilyenkor körbevették őket, Gáspár mulatságos fintorokat vágott és rájuk prüszkölt; ezen nagyokat kacagtak. Amikor aztán belopakodott a hideg, esős ősz az udvarra, a háromkirályok a sötétedő délutánokon behetértek egyik-másik lakásba, ahol különösen szükség volt arra, hogy a gyerekeket szórakoztassák, s az ilyen lakásokba fél órára beköltözött a vidámság. Különösen a beteg gyerekeket szerették látogatni. Ott volt például Yargáék hétéves kisfia, az szegény nem tudott járni, valami csúnya idcgbetcgséggcl született, az apja magas széket csinált neki, ha nem könnyezett az ablak, odaültették, hogy legalább lássa az udvart, a verebeket és a macskákat, amelyek jobbak voltak a gyerekeknél. A jó ég tudja, honnan veszik az emberséget, a tapintatot az ilyen iskolázatlan királyok, de Gáspár, a legjobb mesélő olyan történeteket talált ki a beteg kisfiú szórakoztatására, amelyek hősei sohase jártak, nem futottak, hanem repültek. Elvitte ezeket a mesefigurákat a rétek, az erdők, hegyek fölé, bevitte őket a városi utcákba, idegen udvarokba, s a kisfiú nem győzött bennük gyönyörködni. Öröm volt látni, mennyire szívesen fogadták a gyerekes családok a háromkirályokat. Volt asszony, aki vacsorával kínálta őket, de nem szívesen fogadták el az ételt, minden estére hoztak magukkal kenyeret, szalonnát, töpörtyűt a Sánta hentestől. Abban az esztendőben Katalin napjára esett le az első hó. Nem takarta be a földet, gyorsan olvadt, de az emberek örültek a fehérségnek, megszínesítette az életüket a fekete udvarokban. A tél közeledtével beszorultak a háromkirályok a szobába, Gáspár fölidézte a régi falusi teleket, hármuk közül ő volt az egyetlen, aki falun nevelkedett. Megemlítette, milyen szép volt, amikor betlehemest játszottak a zsúptetős házakban, a versezetekre is emlékezett valamennyire, ezeket el is kántálta és megkérdezte a másik két királyt. — Mit szólnátok hozzá, hogy betlehemest csináljunk? Tetszett ez a másik két királynak, s azon nyomban el is határozták, hogy betlehemes ünnepséget rendeznek az udvarbeli családoknak. A Kőnig boltosnál szereztek egy vékony deszkából való dobozt, abba álmodták bele a maguk esze szerint a betlehemi istállót. Csak azt nem tudták, honnan, hogyan szerezzenek berendezést és figurákat az istállóba, hogy a gyerekek képzeletét az igazi jászolhoz elvezessék. Menyhért azt mondta, elég lenne, ha az istálló falára kivágott képeket ragasztanának, ez tetszett a másik kettőnek, s már törték a fejüket, honnan szerezzenek képeket. Munka után bementek a városba, nézték a kirakatokat, be-betértek egy-egy üzletbe is, és két napra rá találtak egy Máriának való képet. Hosszú szoknyás fiatal munkásaszszonyt ábrázolt, karján keservesen siró gyerekkel. A sirás ugyan nem nagyon tetszett nekik, de a képet odaragasztották az istálló hátsó falának közepére, s megint két nappal utóbb voltak már társai is a kisdedes anyának, ezeket kinevezték pásztoroknak. Nagyon Örültek ennek, s elhatározták, hogy Luca napján, ahogyan Gáspár hajdani falujában tették, elindulnak az udvari családokhoz betlehemezni. /Menyhértnek és Boldizsárnak nem volt más szerepe, csak a betlehemet fogták felváltva, s amikor Gáspár befejezte a toldottfoldott mondókáját, együtt énekelték a „Mennyből az angyalt". Tetszett ez a szerény betlehemi játék az udvarbeli családoknak, sorra vették valamennyit, a gyerekek ámuldoztak, az asszonyok, emberek szemében csillogott a melegség. Aztán eszébe jutott Gáspárnak, hogy a Kapás nevezetű műhelyfőnökúk, három kisgyerek apja, itt lakik a közelben, a Villa utcában, mit szólna, ha hozzájuk is beállítanának betlehemezni. Tárgyalgatták ezt egy darabig, aztán elhatározták, hogy mikor végeznek az udvarbeli családok látogatásával, elmennek Kapásékhoz. Ez a Kapás szép, magas földszintes házban lakott a családjával, jó embereknek ismerték, becsülte a munkásokat, s azon az estén csodálkozott egy kicsit, de szívesen fogadta őket. — Mi jutott maguknak az eszébe! Még hogy betlehemezni! No lépjenek holjoRV« rnc" rir>Áin„ ket, azonnal hívom a gyerekeket. Izgultak mind a hárman, Gáspár előre állt, de aztán maga elé terelte Boldizsárt a betlehemmel. Tágas előszobában várakoztak, aztán előjött az asszony, előtte a három gyerek. A háromkirályok köszöntek illedelmesen, aztán Gáspár remegő hangon elmondta a versezetet, a gyerekek félénken nézegették a betlehemet, Kapás is odahajolt, amikor Gáspár befejezte a mondókáját, azt mondta megértő melegséggel. — Ilyen betlehemet se láttam, hallják, emberek! Ismerem ezt a képet, francia munkásasszonyt ábrázol az éhező gyerekével. Hát ezek itten? Ezek munkanélküli ácsorgók, ezek is francia képek. Érdekes ötlet ez maguktól. — Ez volt — mondta zavartan Gáspár, és ő is mosolygott. — Mintha maguk a sorsukat hordoznák ebben a betlehemben! — és megveregette Gáspár vállát. — Hát lehet, Kapás úr. Azt hordozzuk. Valami kis halvány csillag világított előttük, amikor ballagtak hazafelé a Sóvár utcába. ORMOS GI.RÖ ÁGH ISTVÁN Állat-karácsony Lehetnék lelkes, mégsem tudok mit kezdeni magammal, nézem az udvar állatalt, csapatosan legelésznek, csipegetnek verebek, rigók, balkáni gerlék, házigalambok, csak cinkék maradnak a fán, a búbospacsirták úgy sétálnak, mintha sohase repülnének, elszaporodtak a macskák, ünnep az embereknek, állatoknak a hideg kínja, gyermekkoromban szerettem volna az állatok örömét, pedig a házi jószágok akkor voltak legtávolabb örömömtől, istálló, ót és tyúkház világvégére hajózott, örömünkben ott hagytuk idegennek, odavetettük az eleséget, semmi becézés, gyorsan betűntünk a tűzhely-melegbe. s az evangéliumi szamár, birka, telién lett igazi játszótársunk, az isteni kisded aranyszobrocskáját élővé melegítvén, most a városi udvaron szerelném, ha ezek az állatok is karácsonyolnának, megosztva velük az emberi kedvet erkélyre rakok szalonnabőrkét, morzsát, sülthúst a földre, ha így tenne a ház, az utca, a város, boldog lehetne minden madár és macska, a szegény kóbor kutya is, karácsonykor még halottnak sem szabadna lenni. A Thököly úton csinos nő kér tőlem 12 forintot, mért éppen 12-t? cigarettát akarna venni, mily bátor! mondtam, s 15-öt adtam, most rúgta ki a férje, fizetés előtt egyetlen vasa sincs, megmutattam a Juci presszót, aztán eltűnt a mellékutcában, a környéken látszatra Ismeretlen, az ismeretlenek a fő utcán járnak, mindegy hová, akár a téli madár, szép nagy téli madáré lett volna az az ajándék ? Időszerű mondások Rejtvény Vízszintes: 1.. Ncpi mondást idézünk. (Zárt betűk: N. S. Y.) Folytatás a függ. 10. számú sorban — 14. Cukrozó — 15. „A" vonós hangszer — 16. Thaiföldi pénz= 100 baht — 18. Afrikai ország — 19. Szivvizsgálati műszer — 20. Marokkói hírszerző iroda — 22. Szappanmárka — 23. A szabadba — 25. Gyógynövény — 27. Dán gépkocsijel — 28. Becézett női név — 29. Elvont nézet — 30. Idegen állatkert — 31. Rádium — 33. Tiszai átkelőhely — 35. A szteradion jele — 36. Károsodás — 39. Lőszeres láda — 41. Déligyümölcs — 43. Victor de..., olasz karmester — 45. TOD — 46. Az érme egyik oldala — 48. Régi súlymérték — 49. OMSZK folyója — 51. A költészet egyik ága — 53. Tenorszerep Weber: „Abu Hasszán" című operájában — 55. Igekötő — 56. Lop..., kinai sóstó — 57. Kopasz — 58. Mosogatószer — 59. A leggyakoribb oldószer — 60. Fordított kettős betű — 62. Lenget — 64. Biztató szó — 65. Színésznő (Dorottya) — 68. Papírlámpa — 71. Bizony a régi magyarok nyelvén. Függőleges: 1. Népi mondás (Zárt betűk: Ó. S. T. Á.) — 2. ...Kok, holland úszónő — 3. Rovartojás — 4. Japán nagyváros — 5. Régi hosszmérték Erdélyben — 6. A máltai és a togói gépkocsik jele — 7. Néma hivő! — 8. Kettőzve: városunk — 9. K. CS. — 10. Az első népi mondás befejező része — 11. izületi betegség — 12. Dicsérő — 13. C. L. Á. — 17. BAZ megyei község — 20. Én — 21. Spanyol női név — 24. Finnországi tó — 25. Égéstermék — 26. Perui város — 27. Mértéken felül szláv eredetű szóval — 32. Ölel — 34. Nógrád megyei község — 37. Egyforma betűk — 38. Füllent — 40. Sapienti... — 42. Ady Endre — 44. USA állam — 46. Faipari anyag — 47. Kezeskedik — 50. Szólá — 52. Mesterséges műszál — 54. Olasz focicsapat — 55. Több mint kellemetlen — 61. Tolna megyei község — 63. Amerikai hírügynökség — 66. Vietnami autójelzés — 67. A tetejére — 69. Te és én — 70. Római 2. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1., függőleges 10. és a függőleges 1. sz. sor. korábbi rejtvényünk helyes megfejtését és a nyertesek névsorát — az ünnepi lapmegjelenésre való tekintettel — legközelebbi rejtvényünkkel közöljük.