Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-24 / 303. szám

4 Csütörtök, 1987. december 24. u.ifti" A misszió Színes, szinkronizált angol film. Irta: Róbert Bolt. Fényképezte: Chris Menges. Zene: Ennio Morriconc. Rendezte: Roland Joffé. Főbb szereplök: Róbert l)c Nlro, Jeremy Irons, llay McAnally, I.iam Nceson. ímhol megérkezett a karácsonyi Mokép-ajándék is. Tavalyi cannes-i nagydíjas, idén a legjobb operatörnek járó Oscart vitte el, a főszereplő világsztár, a zeneszerző neve a film-muzsikában fogalom — és A misszió még így is, akár mindezek ellenére is fontos, nemcsak nagyszabású, hanem történelmi kalandfilm-mivoltában, egzotikus kép-tobzódásában is ténylegesen drámai, magas eszmeiségű, a maga nemében egészen kiváló alkotás. A karácsonyi aktualizálást már önmagában a téma teljessé tehetné: misszionáriusok a távoli Dél-Amerikában, nem is a rend — jezsuiták —• a históriából nem éppen egyértelmű szimpátiát mutató minősítése a lényeg, hanem a hívő ember szereteteszményenek, a téritők emberi tartásának, a megértés bűnös, a volt zsoldoskapitány áldozatánakfontosságának esszenciája, az egyetemes szeretet-ideál igen plasztikus és nagyvonalú fölmutatása. Csakhogy Róbert Joffé filmje, sajnos, nem éri be ennyivel: olykor, a film végéne pedig már teljesen leplezetlenül didaktikussá, agitatívvá, szónokiassá válik s ez a prédikátori attitűd bizony nem keveset von le egy máskülönben vonzó, őszinte és magával ragadó eszmeiségből, annak nem csekély értékéből, hogy úgy állítódik elénk a 18. századi, az eldugott, óriási vízesések fölötti dzsungelben élő indiánok világa, hogy ennyi szeretettel alighanem nagyon kevesen szóltak eddig fajtánk e rendkívüli nemességű reprezentánsairól. Az alapkonfliktus, ami ebből a — látványosságában mindvégig mértéktartóan moralistának megmaradó — szuperprodukcióból kibomlik, voltaképpen ősi és sokak szerint máig eldöntetlen. A fegyvertelen szeretet őskeresztény pacifizmusa, a ,,ki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel'' közismert jelmondata — avagy a jó, igaz ügy érdekében megragadott fegyver? Mi lehet a teendő, ha könyörtelen zsarnokság tör a Szeretet alázatos-hivő daliáira? Mit tehetünk, amikor már az ima kevés, midőn a zsoltár hangját fölgyújtott falvak ropogása és fokozódó ágyúdörej fojtja el? Amikor már nem marad (hat) más kereszt, mint a kardmarkolat? A misszió, úgy érzem, nem dönt igazán ebben a Irendkivüli horderejű kérdésijén. Mind torokszorítóbb jelenetek, egyre szörnyűbb-naturalisztikusabb mészárlás, nők, öregek, gyerekek irtása —, hogy végül a néhányadmagával elmenekülő indián kisfiú tovatűnő csónakjának képe zárja le ha nem is az egész filmet, de az eszmei-dramaturgiai sort mindenképpen. A megmenekült kisfiú eltávozik, mögötte övéinek holttetem-özöne. Sokkal nyugodtabb lettem volna, ha látom, hogy mondjuk egy puskát vagy kardot is visz magával. E. D. Egy „brultósított" hír nyomában Az Országgyűlés őszi ülésszakán Medgyessy I'étcr miniszterelnök-helyettes kijelentette: a költségvetés az egészségügy és az oktatás területén mindenfajta bérelem bruttósításához biztosítja az anyagi feltételeket. Az utóbbi napokban Szegeden mégis az a hír járja, hogy „nem fog menni a bruttósítás", a városi tanács nem rendelkezik kclfö pénzügyi fedezettel a keresetemelések végrehajtására. Takács Ferenctől, Szeged Megyei Városi Tanács V. B. pénzügyi osztályának vezetőjétől kértünk információt a valós helyzetről. — Rémhírről van szó, •mert a költségvetési intézmények számára a bruttósításhoz szükséges fedezet állami támogatásból biztosított, s a tanácsi intézményeknél az új besorolások elkészítése megtörtént. Az egyes intézményeknél esetlegesen felvetődő problémákra, előre nem láható esetekre tartalékot is képeztünk. Tehát még egyszer elmondanám: a bérbruttósitáshoz szükséges fedezet a városi tanács költségvetésében rendelkezésre áll. ' — Egységes központi módszert nem lehetett kialakítani az egyéni keresetek bruttósítására. Szegeden hogyan oldották meg a pénzügyi müvelet technikai részét? — A kiinduló adatokat — az 1987. december havi alapbért és a bérjellegű pótlékokat — az átsorolási bizonylatok alapján a tanács költségvetési elszámoló hivatala adta meg. Ezt követően a pénzügyi osztály — az informatikai központ közreműködésével — számítógépen elvégezte a Szeged Megyei Városi Tanácshoz tartozó intézmények dolgozóinak bérbruttósitását. December első napjaiban az Tanácsülés Mórahalmon Mórahalom Városi Jogú Nagyközségi Tanácsa tegnap, csütörtökön tartotta idei utolsó ülését. Elóbb Murányi György tanácselnök adott számot a két tanácsülés között eltelt időszakban végzett tanácsi munkáról, a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, majd beszámolt a végrehajtó bizottság tevékenységéről. Papdi Istvánná osztályvezető a községfejlesztési és gazdálkodási osztály munkájáról tájékoztatta a testületet. Ezután újra a tanácselnök szólt. Javaslatot tett a tanács és a végrehajtó bizottság 1988. évi munkatervére, amelyeket elfogadtak. A következő évben áz e' ső tanácsülést március 10-én tartják. Addigra elkészül az a beszámoló, amelyben elemzik az idei év költségvetését is. Szó lesz a községpolitikai és településfejlesztési bizottság munkájáról. A nyári ülés június 9-én lesz. Ekkor a művelődési, az egészségügyi, az ifjúsági és sportosztály tevékenységét tárgyalják A harmadik negyedévi ülésen az ifjúsági törvény végrehajtásáról, illetve az ifjúsági parlamenteken szerzett tapasztalatokról lesz szó. A városi jogú nagyközségben jövőre december 8-án tartják az utolsó tanácsülést. A testület ülése tegnap hozzászólásokkal és interpellációkkal ért véget. intézmények vezetői személyesen vették át osztályunkon az 1987. évi bérek személyekre szóló bérbruttósitási munkalapját. Az intézmények kötelesek felülvizsgálni,' hogy helyesen hajtottuk-e végre a bruttósításokat. Azt a javasjatot tettük nekik: amennyiben hibát fedeznek fel, vagy a dolgozó nem ért egyet a besorolásával — december 28-ig jelezzék korrekcióra való igényüket. Ebben az esetben az informatikai központ jogos észrevétel alapján elvégzi a szükséges módosításokat. A brultósítási lapokat a dolgozónak alá kell írnia — egy példány nála marad, egy az elszámoló hivatalnál, egy a munkaadónál, egy pedig a személyzeti nyilvántartásnál. Ha január 5-ig a költségvetési elszámoló hivatalba megérkeznek a bruttósitási személyi munkalapok, a február 3-i bérkifizetést semmi sem akadályozza. — Mi okozhatta a „kacsa" felröppenését? — Előfordulhat, hogy egyes intézmények dolgozói még nem látták, illetve nem kapták meg a bruttósitási munkalapokat, de ez a helyi szervezés hiányosságainak tudható be. Minden tanácsi és Intézményi dolgozónak garantáljuk, hogy jövöre nem éri károsodás; az 1988. február 3-i bérkifizetéskor a nettó bérek — a személyi jövedelemadó és az általánosan 10 százalék nyugdíjjárulék levonása után is — azonosak lesznek az 1987. december havi nettó bérekkel. D. A. L. Eredményes razzia Országos közbiztonsági akció volt kedden délután, melyben részt vettek a szegedi rendőrök is. Ahogy az ország más részein, Szegeden is több körözött bűnözőt fogtak el. Az akciónak más eredménye is volt. A 47-cs úton például egy ittas férfit igazoltattak, aki lekéste a buszt, ezért lopott motorral igyekezett haza Algyöre. Ugyanígy a 47-es úton állítottak meg két fiatalembert, akik Vásárhelyről jöttek lopott autóval Szegedre. Egy másik személygépkocsi csomagtartójából 60 kiló hal került, elő — talán nem kell hangsúlyozni, ez is lopott volt. Az akció során közveszélyes munkakerülők is rendőrkézre jutottak. Különös táncverseny Kantonban második alkalommal rendezték meg az idős emberek táncversenyét, amelyen negyvenkilenc, hatvan éven felüli pár vett részt. A díjnyertesek között van a legidősebb versenyző, a 81 éves Cseng Hszün. A dél-kínai városban az utóbbi két évben húsz tánctermet nyitottak az idős polgárok számára. A termeket naponta háromezer idős kinai látegstja. „Nem mindenkMehet ám aposte!" A Jézus Krisztus szupersztár a nagyszínházban Lát ványosabb, igazibb, közönségibb karácsonyi kulturális ajándékot kívánni se lehetne. Első pillantásra. A szegedi teátrum éves műsortervében Andrew Lloyd Webber és Tim Rice ma már igazán klasszikus — mert a legújabbkori egyetemes kultúrtörténetben korszakos (újjáértékelő, funkcióbővítő, „forradalmasító") státust betöltő — darabja legalábbis kettős kötésben minősíthető. Az a tény, hogy nálunk végül éppen karácsony előtt két nappal mutatták be, egyfajta vulgáraktualitást éppúgy kell jelentsen, mint az igény létét, hogy igenis olyan művel rukkolunk elő, ami a közönségnek leginkább kell amikor és ahogyan csak lehet. Valami bibi a dologgal mégis van. Sándor János Szupersztárjának ötlete nemcsak mint műsorterv-kezdemény vitatható: egy. Nyugaton jó másfél évtizede, va szegcdi szabadtérin alig másfél esz-, tendeje bemutatott, filmről, színpadról jól ismert művet kivan színpadra állítani. Nem: a Szupersztárral, mint ilyen „écesz-adóval" is baj van. Mert nem lehet igazán tudni, miféle értelmezés, olvasat, üzenet lehet alkalmas olyasféle interpretációra, ami nyilvánvalóvá és egyértelművé teszi a korszerűsített Jézus-történet egészét New York, London, Norman Jeudson-film és a szegedi Szifcora-rendezés után. Magyarán: szinte mi: nimumra csökkentett kockázattal. árh egyben "óriási eredetiségszükséglettg] é.s ötletínséggel — egyszerre hallatlan mértékű invenciót és különleges nehézségi fokú „eddig még soha sehol nem volt"-kutatást kívánva fut. neki a lécnek. Mit adhat — és főleg: miféle felfogásban? — az ikszedik Jézus Krisztus szupersztár ma a szegedi színházban, ahol a hangosítás olyan, amilyen (jócskán kifogásolható), a prózai tagozat tagjaiból verbuvált előadók nem énekesszínészi feladatokhoz szokottak, s az ötleláradat követelménye mellett csak hallatlanul áldozatkész, összekovácsolt szereplőgárda, alaposan kimunkált, átgondolt, koncepciózus, „cizellált" előadásmód segíthetne? S mindez nem külön-külön, hanem szigorúan egyszerre. Ügy, hogy mindenki, ötletadóktól színészeken át tánckarig-kórusig „beledögöljön" a feladatba. Másképp nem megy. Víz nélkül nem lehet úszni. Sándor János most — nem először — megpróbálta. És ez a kisebbik baj. Sőt, tisztelet, elismerés járhat érte; de sokkal nagyobb gond, hogy egy mindenki által ismert-szeretett művet fosztott meg, természetesen szándéktalanul, eredendő és pereze máig létező mitikus rangjától. A szegedi Jézus Krisztus szupersztár: mármár héroszi erőlködéssel létrehozott muszáj-rutin produkció,' melynek hibái elsődlegesen nem az egyéni, és pláne nem a kollektív teljesítmények minőségéből, hanem sokkal inkább egy erőltetett, didakticizmusában is erőtlen és téves, torz, vagy legalábbis átgondolatlan közelítésmód alapján és eredményeként születtek. Mert hiba azt hinni, hogy egy kétezer éves mitosztörténelem szinkronban „tanmesésíthető". A szájbarágós agitáció éppen a legenda és valóság gyönyörű összefonódása miatt (is) lehetetlen: ezért nem kell nekünk egy rockopera végén is hittanórai traktus, miként most a zárókép alatt hallhattuk, amikor is fölmondták, Pál apostolnak a KorintusbeliSchmidt Andrea felvétele. Varga Miklós — Jézus, az utolsó varsora jelenetben ekhez írt leveléből a hitről, reményről és szeretetről szóló passzusokat. Ugyanígy végképp nincs szükség (a példa attól tartok, jelképes értelmű és erejű is) arra az „üzenetes" eljárásra sem, hogy homályló, kinagyított fotókon, ha jól észleltem, többnyire az idestova másfél évtizede véget ért vietnami háború idéződjék; midőn a színpadon Jézus éppen a "kufárokat űzé ki a templomból. Mert ez a bántóan agitatív (egyben korszerűtlen é.s fölösleges) példálózás, túl az örökérvényű jézusi szeretet és a rockopera klasszikus elemein, nagymértékben csökkenti a mű tolmácsolásának hatásfokát. Nem is beszélve a félreérthetőségről, a koncepció határozottságát nem pótló, éppen tovább ködösítő „könnyebbik cl lenál ^"-effektusról, amely semmi másból, c.sak ebből a mélységes didakticizmusból ' adódik. Ebből viszont annál „következetesebben." így a produkció: olykor ugyan ígéretes szépségű élőkepekkel fűszerezett, ám tempóban, dinamizmusában meglehetősen változékony, invencióban közepesnek mondható repertoárdarab, ami végül is éppen eredeti igénye r— mindent-adni-akarása — ellenében hat. A néző kénytelen azt hinni, hogy midőn az említett jelenetben Jézus éppen a kufárokat űzi ki a templomból, hátulról meg mondjuk a My Lai-i pusztítás háborús képei láthatók — az evangéliumot holmi vulgárpolitikai-aktualizáló (?) célok szolgálatába kívánják állítani. És ha valószínűleg ilyesmiről szó sincs, mégis megtévesztő a látszat, nem is kicsit. Ahogyan Kajafás, Annás és két papja énekli: „ez már véégveszely ..." És amit a különben szép utolsó vacsora jelenetben tanulságos tartalmi mögöttessel hallhatunk: „nem mindenki lehet ám apostol." De nem ám. Sok az üresjáratnak is nevezhető megoldás. Valójában „funkciós." lenne szinte mindegyik, mégis fölöslegesnek, érthetetlennek tűnnek: Pilátus hosszan, némán néz Jézusra, Jézus ugyanígy Júdásra, Júdás Mária Magdolnára, Mária Magdolna Jézusra. Jézus Kajafásra, körbe-körbe, itt a piros, hol a piros? Vietnami háborús kufárok űzetnek ki a templomból, s közben nem tudni, a meggyőzően szenvedő Júdás és a stílusos Pilátus között ez az angyalka-jézuska mit is képviselhet hát számunkra? Az előbbiekből következik, hogy a premier kollektív és egyéni produkcióival sokkal inkább elégedettek lehetünk, mint az előadás egészével. A Molnár László által dirigált zenekar nagyvonalú és pontos volt. néhány kiemelkedő szólistaleljesitménnyel. (gitár, orgona-zongora. dob). A inű hangszerelése, megkockáztatom, talán jobb, kidolgozottabb, igényesebb, mint unr nak idején a szabadtérié volt. A tánckar Reinthaller Éva koreográfiáját apróbb kezdeti megingásoktól eltekintve igyekvő precizitással valósította meg; az énekkar Mira János hol festményszépségű, hol „szuper-funkcionalista", ügyes díszletei között meggyőző és erőteljes volt, s jó benyomást keltettek Molnár Zsuzsa finoman stilizált egyszerre újdonsült klasszikust tisztelő és eredetiségre is törekvő jelmezei. A címszereplő, a mindent eldönteni, az előadást vinni hivatott vendégsztár, Varga Miklós azonban csalódást' jelentett. Az István, a királyból megismert nagyszerű hanganyagával, nagyjelenetét leszámítva, mintha túlontúl takarékosan bánt volna; alkati adottságait nem tudta megfelelő színészi- erővel ellenpontozni, így nemcsak túl statikus szerepfelfogásával, hanem feltűnő „szerepkör-ellentétes" mozgásával, „ál-fenségességével" sem lehetünk elégedettek. Igaz. dimenzióit kevéssé határozhatta meg — s akit szerepköre nem predesztinált eleve egyfajta tempósabb, dinamikusabb, mozgékonyabb alakításra, kivétel nélkül szenvedő alanyává válhatott a rockopera annyira jellemző robbanékonyságát nélkülöző, csak néhanéha fölpörgő ütemnek. Arról nem is szólva, hogy Varga Miklós kivételével valamennyi szereplő, nem énekes színész lévén, szinte emberfölöttit, majdhogynem lehetetlent kívánó feladat elé állíttatott: nemcsak úszni de még látványosan fickándozni is kellett volna szegényeknek — víz nélkül. Ebben az összefüggésben külön dicsérőleg kell szólni a robbanékonyságban létfontosságú dramaturgiai funkcióját megvalósítani képes Júdásról, azaz a hatalmasat vállaló Jakab Tamásról, akit szemmel láthatólag még az sem zavart túlságosan, hogy átlátszóan szimbolikus „két énjét" megtestesítő táncosnő-kísérője legalább annyira nem volt szükséges figurájához, mint mondjuk halottnak a napszemüveg. EgV meglepően tiszta, higgadt, határozott, örömtelien jó Pilátussal bennünket megajándékozó Bognár Zsoltot .kell még kiemelni, de tetszett Varga Károly Kajafása, és az Annást alakító Kovács László is. Nem lett volna baj Király Levente Heródesévej sem. ha jelenetének eredeti fergetegességét nem tomoítja ugyanaz, ami a produkció eeészét.. . Jarisch i''"" (Mária Magdolna) és Bácskai János (Simon Péter) különös éllel és feltűnően példázta ugyanezt. És ami alighanem sokáig bennünk marad: második rész, nyitókép. Az utolsó vacsora. Szinte tökéletes szépségű piktúra. És a dal századunk új klasszikusának gyönyörű muzsikája most éppen az. hogy „nem mindenki lehet ám apostol,.." D. L.