Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

4 Csütörtök, 1987. december 24. Öt korty pezsgő vizespohárból A

JATE Dugonics téri nagy tanácskozóterme, lehetünk úgy félszázán. Este tíz felé jár az idő. Samu Attila, a JATE fi 15-os csoport vezetője fontos bejelentésre készül. Elcsendesedik a társaság majd magyarul és angolul hallhatjuk az E. A. S. T. (a Színház Diákjainak Európa-Szövetsége) alapokmányának szövegét. A központ a nyugat-németországi Gicssenben lesz, ahol már 1984 óta rendeznek találkozókat a színház diákjainak. (Ez utóbbi fogalom többértelmű, hiszen nem csak a diákszínjátszókat jelenti hanem a profi színházakhoz nem csatlakozó amatőr együtteseket is.) A szervezet mindazokat tömöríti, akik innovatív, kulturális, politikai' szempontból újat teremtő produkciókat akarnak létrehozni Fontosnak tartják a tagok közötti információáramlást és -cserét. Létezik egy nemzetközi központjuk, ugyanakkor országos irodákat is fenntartanak. Negyedévenként kiadványt jelentetnek meg, melyben az egyes csoportok beszámolnak munkájukról, de a viták elől sem zárkóznak el. A dokumentum végleges ratifikálása Amsterdamban lesz '88 nyarán. A háromnapos, december eleji szegedi munkaértekezlet egyik legaktívabb résztvevője Kari Tantzen, a giesseni DISKURS csoport tagja. — Szervezetünk eszköz az együttműködésre. Jelenleg politikai és kulturális hasadás figyelhető meg nyugat és kelet kőzött. Hiszünk abban, hogy ez áthidalható. A közös nyelv szárpunkra a színház. A mi színházunk nem kommersz, nem is az elité. A pénz sem játszik benne szerepet. Erre emeljük a poharunkat! 2. A második korty a résztvevők egészségére! Mert eljött egy kislány Angliából azért, hogy otthon szervezője legyen a diákszínjátszásnak, és újabb tagokat toborozzon az E. A. S. T.-be. Több olasz együttes az utcaszínház híve. A darabokat maguk írják, a jelmezeket, a maszkokat is ők készítik. Nem tagadják meg a commedia deli' arte-t sem. A csehek elsősorban az angol irodalom népszerűsítését vállalták fel, és az iskolai színjátszás elkötelezettjei. Ez a játékstílus számos megkötöttséggel jár. Hollandia követe egy amsterdami kislány, aki az „új tánc" képviselője, vaRy ha úgy tetszik, a táncszínházé. De itt vannak még a lengyelek, a magyarok: is. Nézegetjük a rögtönzött kiállítást. Meggyőződhetünk, itt éppúgy megtalálható a nyitott színház, a laboratóriumi, mint az expresszív vagy az extrém. A fotókról be-bevillan a Brook üres tere, az ember biológiai viselkedésmódjára építő játékmód és a perui yuyachkani . . . 3. Emeljük a poharunkat a közvetlen, a spontán színházra! Ugyanakkor fordítsunk hátat a kulturális adminisztrációnak, az ötlettelenségnek, a gondolatnélküliségnek. Halál a bürokráciára! Éljen a tolerancia. Micsoda paradoxon, hogy az Európai Egyetemi Színjátszó Szövetség azt mondja magáról, hogy megsemmisült, amikor teljesen spontánul egyetemisták — minden szervezettől függetlenül, kérelem és engedély nélkül?! — létrehozzák a Színház Diákjainak Európa-Szövetségét. Még szép, hogy nem ölik meg a kezdeményezést. Talán támogatják is, amint megtudtuk a Nemzetközi Amatör Színházi Szervezet elnökségi tagjától. — Mi a megértést az oktatáson és a színházon keresztül akarjuk elérni. Ez jelentené a műhelyek cseréjét is. Célunk a halott színház megújítása. 4. Maradt még néhány korty pezsgő a vizespoharakban. A legtöbben angolul beszélnek, a nyugatnémetek már-már anyanyelvi szinten. A többségük tanár lesz és megmarad a színház örök. diákjának. Nézem az arcokat; okosak, vitatkozók, nyíltak, lelkesek. Tudat alatt talán legjobban az öregségtől félnek, ök nemcsak egyszerűen átlépték egymás határait, kulturális, politikai értelemben is konkrétan nyitottak egymás felé. Szent-Györgyi Albert valami olyasmit mondott a híres Hamlet-előadás kapcsán, hogy a résztvevők a dráma, az irodalom, a színjátszás szeretetét viszik magukkal az egyetemről. De még mást is; a baráti szellemet, a baráti együttműködés kulcsait. 5. A

z utolsó kortyot pedig az amsterdami találkozásra! És természetesen az E. A. S. T.-re, a Szegeden elkészült alapító okmányra! B. E. Ma, szombaton délelőtt tízkor FILMVETÍTÉS lesz a Vasutas Művelődési Házban. Az. érdeklődők a Silverado című amerikai westernt nézhetik meg. Az ifjúsági házban VIDEO ZSÚR lesz szombaton öt órakor. A lemezlovas — mint általában — ma is Horváth András. KARÁCSONY az ifjúsági iházban: vasárnap délután kettőtől változatos, családi műsor várja a fiatalokat. Ha a karácsony közeledik, mindenkit, mindannyiunkat Műsorajánlat várakozás tölt el. Várjuk az ünnepélyes, szép estét, a tündöklő fát, a gondtalan együttlétet, az ajándékokat. Ezt a hangulatot idézi az ih programja. A MOLNÁR DIXIELAND együttes ad karácsonyi koncertet hétfő este nyolctól a* Délép Vár utcai klubjában. „HOL JARTAL TÉLAPÓ?" cimmel a budapesti Lencse Színpad ad gyermekműsort hétfőn délelőtt likőr a Bartók Béla Művelődési Központban, majd fél háromkor a tápéi Juhász Gyula Művelődési Házban. Végül egy NEGATÍV MŰSORAJÁNLAT: a hétfő estére meghirdetett közéleti terefere — az ifjúsági ház programja — elmarad, mert váratlanul fölszaporodtak Medgyesi Péter, az új miniszterelnök-helyettes tennivalói. A tereferét később rendezik meg. 1 munkavédelemről A megyei munkavédelmi bizottság tegnap, pénteken ülést tartott a Forrás Gyógyüdülőben. Az előzetesen megküldött beszámolók korántsem nevezhetők lényegre törőnek, koncepciózusnak, valóságfeltarónak. Szó, szó, szó, sok-sok oldalon át. Az Ikarus Szegedi Leányvállalat munkavédelmi helyzetéről készült jelentésben csupán néhány • olyan mondatot találunk, ami feltehetően közérdeklődésre számithat. Ezek a következők. A zajforrások csökkentésére nem látnak lehetőséget. Az audiológiai szűrések ma még figyelmet érdemlő halláskárosodásra nem utalnak. A festők egy részének rendszeres vizeletvizsgálatát a Köjállal végeztetik, és a néhány „pozitív" eredmény esetében áthelyezték a dolgozókat. Hála az érdeklődő hallgatóságnak, a fentieken kívül még néhány figyelmeztető tény is megfogalmazódott. Többek között azt mondta el Teühay László, a leányvállalat igazgatója, hogy közel háromszázan vannak kitéve zajártalomnak. Ezektől a dolgozókat nem tudják megvédeni. A szűrések során tíz dolgozónál mutatható ki hallásromlás. Igaz, hogy a vizsgálatokat december elején végezték, de nem kaptunk arra választ, mi lesz ezekkel a munkásokkal a jövőben. A felületkezelő és -festő üzemben közel százan dolgoznak ártalmas körülmények között. Hogy időnként „pozitív' eredmények is vannak? Marad a kontroll? Ez volna a megoldás? A köjál képviselőjétől azt is megtudtuk, a szerves oldószerek az egészségre igen ártalmasak, és az együttes hatások miatt a megengedett érték fölé kúsznak a mutatók időnként. Érthető, festőrobotra nincs pénz, a gyakoribb és körültekintő vizsgálatokkal talán mégis megelőzhetik a betegségeket. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a munkások jó része naponta 1012 órát dolgozik. Nyilván, a figyelmük lankad, a teljesítőképességük csökken. Majd négy órán át tartott a tanácsozás, melyen hallhattunk még beszámolót a Kontakta szentesi gyárának valamint a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyelem szegedi főiskolai karának munkavédelmi helyzetéről. Szó, szó, szó... Es mintha a fürdővízzel együtt kiöntöttük volna a gyereket. B. E. Kórus —két karnaggyal Két esztendeje új karnagyot neveztek ki a JATE énekkarának élére: Gyüdi Sándort, akit a kórus tevékenységéről, törekvéseiről kérdeztem. — Milyen feltételekkel indult az Egyetemi Énekkar újjászervezése? — Mindössze 23 tagot örököltem, most körülbelül százan vagyunk. A cél az volt, hogy sokan vegyenek részt az aktív zenélésben. Az együttmuzsikálás örömén túl ennek még egy haszna van: a zenehallgatás tudatosabbá válik. Egy kórus kétféleképpen lehet jó. Az egyik lehetőség, hogy a kiválogatás szigorú, erős a szűrés, és így csak jó hangúak kerülhetnek be. A másik út — amelyet mi is követünk —, hogy mindenkit engedünk énekelni, és sok munkával érjük el a minőséget. A színvonal azért is fontos, hogy a szép hangú egyetemisták ide jöjjenek, és ne más kórusokba. A létszámot tovább nem akarjuk növelni, ennek pedig technikai okai vannak. Jelenleg 52 nő- és 40 férfitagja van a kórusnak. Ez a létszám alig több, mint ahányan két buszba beférnek, ami az utazásoknál fontos szempont. Évente körülbelül 2>i—25-en cserélődnek, remelhetőleg az évek során be fog állni a dinamikus egyensúly. — Merre jártak ezek a buszok? — Voltunk nyári kórustáSzQV&ttnintQ Szegedi szerzők könyve a hipofízisügyről „A szívátültetések kezdetén sokkos állapotba került a világ. Barnard professzort még nagynevű kollégái közül is számosan azzal vádolták, hogy megöli betegeit. Tehát nem kevesebbel vádolták, mint gyilkossággal. Vádlói azt állították, hogy élö ember szívét emeli k^ tehát öl." Részlet a könyvből.) Megvallom őszintén, nem lelkesedtem túlzottan, amikor hirét vettem, hogy két kollégám könyvet készül Írni az oly nagy port felvert hipofizisügyröl. Nem lelkesedtem, hiszen a László Ferenc esetéről a közvéleményben kialakult kép akkor is torznak tűnt számomra. Hiszen a közvélemény a számára hozzáférhető, átlátható és felfogható információk alapján erőteljesen polarizálódott. Az ügy maga a legtöbb ^mber számára általában mint egynemű kategória, mint bűncselekmény vált kezelhetővé és elemezhetővé, s ezt a meglehetősen egyszerűsítő felfogást csak megerősítették a bírósági eseményekről szóló tudósítások. Nem is beszélve a mintegy „népmesei" ihletettségű „mindennapi igazságérzetünk" kétségbevonhatatlan hatásáról, amelynek eredményeként sokak számára a László-ügy oly módon'válhatott kizárólagosan jogi és igazságszolgáltatási kérdéssé, hogy végre a „társadalmi igazságérzet" nevében egy „nagy ember" is a vádlottak padjára kerülhetett, ahol is „lelepleződik" és bűnhődni fog. Számomra akkor is — hiányos információim ellenére, vagy tán éppen azért — úgy tűnt, hogy a hipofizisügy ugyan valóban bűncselekmény — is, de legfőbb mércéje és kérdése valószínűleg nem is annyira az „igazságszolgáltatás", hanem a társadalmi háttér. Az a közeg, viszony- és szabályozásrendszer, amelyben az ügy létrejött és üggyé vált. Mindezek következtében — a készülő könyvről hallva — akkor is az volt a legfőbb gondom és kérdésem: lehetséges-e egy ilyen ügyet a maga legalább megközelítő komplexitásában körbejárni és elemezni úgy, hogy a végeredmény ne dezinformáló hatásvadászat legyen, hanem a dolgokról fontosat is mondani tudó, korrekt, hasznosítható és az olvasó számára tanulságokkövetkeztetések levonására alkalmas körkép? Nos, Balogh Tamás és Dlusztus Imre végre megjelent kötete a bizonyságra: lehetett ilyen megoldást találni. Az pedig alighanem a legfőbb erénye e könyvnek, hogy — nagyjából, mint egy szövetmintát vizsgálva —elolvasván, rengeteg információt kapva magáról az ügyről és háttereiről, az ember újabb és újabb kérdéseket kénytelen feltenni magának, de immár sokféle ismerettel gazdagabban. Kénytelen továbbgondolni azt az ügyet, amelyről egyre világosabban láthatja, hogy ami történt, az lényege szerint ugyan elsősorban jogi kérdés (hisz mégis csak bűncselekmény volt), de legalább annyira egészségügyi, sőt társadalmi gyökerű problémarendszer ' is. Emberi és társadalmi normák és hiátusaik; társadalmi, jogi túl- és alulszabályozottságainak; a mindent szabályozni akaró igyekezet és a rendelkezések dzsungeléból fölsejlő szabályozatlanságaink; az élet egyféle és a szabályozás másféle bonyolultságának ellentmondásai sejlenek föl ebben a nagyon is elgondolkodtató kötetben. „Apa elmondta, mint egy szenzációt, de nem érezte a veszélyt, ebből is látszik, hogy ártatlan." — mondja a könyvben ifjabb László Ferenc. Nos, a kötet olvastán nekem is az volt kissé az érzésem: lehet, hogy mi, kollektíven is, egy kicsit — „ártatlanok" vagyunk ... Az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó vállalatnál kiadott. A hipofizisügy című könyv különben — ha igaz — ma kerül forgalomba. Sz. I. borokban, Magyarországon sokfelé fellépünk. Tavaly ősszel Lengyelországban, Lódzban vendégeskedtünk. Az idei ősz nagy eseménye pedig a belgiumi út volt. A lengyel kórust már mi is vendégül láttuk Szegeden, s jönnek majd az aacheniek is. Cserelehetőséget kért tőlünk az újvidéki egyetem kórusa, és egy portugál kar, a cointrai egyetemé. Erről a városról szinte semmit sem tudtunk; amikor utánanéztem, kiderült, hogy az egyetemet 1290-ben alapították, és Amerika felfedezése előtt 200 évvel már 12 ezer hallgatója voit. — A külföldi kórusok másképp énekelnek? — Azt hiszem, más az előadói alapállásuk,'ők az élet nagy ajándékának tekintik, hogy zenélhetnek. Sugárzó tekintettel, lelkesen dalolnak. A magyar kórusok áltaIaban nagyon izgulnak; idézőjelben mondom, ökölbe szorított arccal énekelnek. Nem tudnak ellazulni. Pedig a fclszabadultság nagyon fonto . A próbákon kell elérni, és előadásokon is megtartani. A jó hangulat mellett azonban keményen is kell dolgozni, mert ha roszszul énekelünk, a légkör is el fog romlani. — Nem hiszem, hogy ma az egyetem képes volna eltartani a kórust. Hogyan tudnak pénzt szerezni? — Elsősorban pályázatok útján. Nemrég kaptunk az Eötvös-alapítványtól 50 ezer forintot Azt hiszem többet is adtak volna, taktikai hiba volt, h'ogy csak ennyit kértünk. A Művelődési Minisztériumtól 400 ezer forintot kértünk egy nagy vállalkozásra: két budapesti kórussal együtt Hándel: Messiását fogjuk előadni május 8-án Pesten, a Zeneakadémián, 9-én pedig Szegeden, a színházban. Ugyancsak pályázatot adtunk be a külföldi kórusok vendégül látására. A közművelődésben mostanában csökkent a fix támogatás, és nőtt a pályázat útján elnyerhető pénz. Ez mindenképpen hasznos, mert minőségi szelekciót eredményez, jobb eredményekre ösztönöz. * Gyüdi Sándor mellé rögtön a kórus újjáalakításakor egy másik szakember is csatlakozott: Cser Miklós, a Szegedi Nemzeti Színház első karmestere. A munkát teljesen megosztják, a plakáton is együtt szerepelnek, vezető karnagyként. — A színházi karmester miért tartja fontosnak, hogy saját kórusa is legyen? — kérdeztem Cser Miklóst. — Az énekhang a szerelmem. Az énekhang a legtermészetesebb, az elsőrendű zenei megnyilatkozás. Édesanyám énekesnő volt, én is sokáig énekeltem kórusban, a Zeneakadémián pedig elvégeztem a karvezetés szakot is. Mióta Szegedre jöttem, mindig arra vágytam, hogy legyen saját kórusom — s ez most sikerült. Másrészt a választásomban volt némi „önös érdek" is. Arra gondoltam, hogy a kórust szerepeltethetem majd zenekari koncertjeimen. Tavaly közreműködtek Orff Carmina Buránájában, januárban periig Gerschwin Porggy és Bess cimű dalművének részleteit fogjuk előadni együtt. — A kórusnak két vezetője van. Hogyan lehet egyeztetni kétféle ízlést, egyéniséget, művészi elképzelést? — Szerencsére semmiféle hatalmi harc nincs közöttünk, a jó viszony alapja, hogy egymás között elosztjuk a műveket. Mindegyikünk azt dirigálhatja, amihez kedve és legjobb tehetsége van. Sanyi például otthonosabb a spirituálékban, én a súlyosabb motettákban. Az elválasztás azonban nem merev, néha cserélünk. Erre nemcsak azért van szükség, hogy biztosítsuk a koncerteket akkor is. ha egyikünk nem ér rá. de nekünk és a kórusnak is üdvös ez a kis változatosság. M. T. STOPPOS ANCVAIKA