Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

Szombat, 1987. december 19. DM1 magazin A kronológia — ritkán használt nevén: az időtan — a történettudo­mány segédtudománya. Alapvető célja, hogy az eseményeket idő sze­rinti sorrendbe rendezve hozzájárul­jon egy-egy történeti folyamat re­konstruálásához. Ily módon a kro­nológia alkalmas egyrészt az ok-oko­zati összefüggések föltárására, más­részt egy korszak belső logikájának újraélesztésére. Ez a tudományág s/intc kizárólag az utókor eszköze. A kronológiát clkészitő kutató minden esetben forrásokkal — mai elnevezéssel: dokumentumokkal — dolgozik. Mint most. „Kedves Anyuka! Végre beköltöz­tünk az új lakásba. Sajnos, csak 63 négyzetméter és a gyerekek ellenére is az ötödiken van. Lift persze nincs, mert ezek nem emeletek, hanem szintek. Voltam a lakáshivatalban, hogy földszinti vagy első emeleti la­kásra cserélhessünk, hiszen már út­ban van a harmadik kicsi. És a nagy hassal nehezen mászom az emelete­ket. Képzelje, azt mondta a hivatal egyik vezetője, hogy nem is biztos, hogy megszületik az a gyerek, úgy­hogy jöjjön vissza később"! (1979. szeptember. F-né levele anyó­sához.) „Tisztelt Szerkesztő Úr! Bocsás­s-on meg, hogy levelemmel zavarom, de Önt biztosan érdekli a mi — egye­dinek nem nevezhető — esetünk. Történt, hogy az egyik reggel a fran­ciaágyban feküdve arra ébredtünk, hogy viz csapódik az arcunkba. Egy­másra néztünk a férjemmel, mert mindketten azt hittük, hogy a másik marháskodik. De nem: magunkhoz térve láttuk, hogy szó szerint kidur­rant a tapéta. Mögötte gyűlt ugyanis a viz, ami a tetőről leszivárgott hoz­zánk, az ötödikre. A kárt természe­tesen bejelentettük, de semmi sem törtéiffV'A szomszéd ház kilencedik szn\yéföl láttuk, hogy lakásunk fö­lött szabályos vízgyűjtő keletkezett. Kiadós eső után két hétt'el is kapunk az áldásbői. Bejelentéseim és a vá­laszlevelek másolatát mellékelem." (1981. május, F-né levele a helyi lap munkatársához.) „Az általunk megtekintett, alant felsorolt használt tárgyak értékét az alábbiak szerint állapítottuk meg: 1 db franciaágy, alul ágyneműtartó, sokszorosan beázott, sérült, törölt — 2500 Ft. Becslési dij 50 Ft. Jelen becslevelet ügyfél kérésére, Délép ré­szére adtuk ki. Budapest, 1983. augusztus lió 25." ..1985. október 18-án hozzám in­tézett panaszos levelére válaszolva az alábbiakat, közlöm: Szövetkezetünk 1985. október ll-én keresetet nyúj­tott be a Csongrád Megyei Bíróság­hoz az Északi vr. 1/B épületeinek so­rozatos beázása miatt, figyelemmel a 4/1971. (II. 8.) ÉVM-PM sz. együt­tes rendelet rendelkezéseire valamint a Magyar Népköztársaság Legfel­sőbb Birósága 1985. EL. 11. E. 2/1. sz. GK 41. számú határozata alap­ján. Tájékoztatásul közöljük, hogy az alkalmassági idő leteltét követően a fent hivatkozott rendelet alapján, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gaz­dasági Kollégiumának határozata alapján kártérítés jogcímén a beru­házást végző intézmény kártérítési felelősséggel tartozik. Amennyiben az Ön lakásában jelen levelünket kö­vetően ismételt beázás következik, a per jogerős befejeztéig, úgy szövet­kezetünk kezdeményezi a beruházást végző Szeged Megyei Városi Tanács­nál Ön és családja ideiglenes elhelye­zését. Szövetkezetünk vezetősége átérzi felelősségét az Ön ügyében is, és minden tőle telhetőt meglesz an­nak érdekében, hogy mielőbbi végle­ges megoldást találjon a tetőbeázá­sok megszüntetése érdekében. Szö­vetkezeti üdvözlettel: ig. elnök." (1985. október 24.) „Igénybcjentését 1985. október 28-an 10 órakor a helyszínen kivizs­gáljuk, kérjük a fenti időpontban a feltételek biztosítását. Délép szava­tossági főüzem." (Távirat, 1985. ok­tóber 22-i bélyegzővel.) * „Értesítés. Kérjük t. cimet, hogy 19.. év hó nap ....h-... h-ig szíveskedjék a lakásban dolgozóink részére munkaterületet biztosítani, hogy a bejelentett A tetőszigetelő munkát elvégeztük 1985. november I. javítási munkát elvégezzék. Amennyiben a leértesítés ellenére a lakájba való bejut hatóságot t. cim nem biztosította, úgy a javítási mu­kát elvégzettnek tekintjük. Ha to­vábbra is igényt tart a hiba kijavítá­sára, úgy kérjük szíveskedjék azt személyesen Szavatossági Főüze­münk hibafelvevö irodájában beje­lenteni. Munkát végző neve, szak­mája: Délép." „A tárgyban megjylöll lakás tető­szigetelésének meghibásodása miatt a vállalat vezérigazgatójához címzett szavatossági igénybejelentését annak megbízásából a Szavatossági Fő­üzem bevonásával kivizsgáljuk, ami­nek eredményeként a következőről tájékoztatjuk t. Cimet. A tetőszige­telés hibáját a vállalat szavatossági főüzeme 1985. november l-jén meg­szüntette. A beázással összefüggés­ben keletkezett károk felmérését és az azt követő kártérítést kivitelező vállalat 1985. december 16-ig elvég­zi. Kérjük, szavatossági igényére megadott válaszunkat tudomásul venni és azt teljesítettnek tekinteni szíveskedjék." (1985. november 14.) * „Igazoljuk, hogy F. T. szövetke­zeti tagunk lakását a tanács életve­szélyessé nyilvánította tetőbeázás miatt. Nevezett részére a 3713­2/1985. Lg. számon kiutalta a la­kást, ezért kérjük az életveszélyes la­kás fűtés és melegvíz-szolgáltatásá­nak díját 1986. január 10-től felfüg­geszteni. lg. elnök." (1986. január 17.) * „Értesítés. Kérjük t. címet, hogy 1986. évi 01 hó 23 nap 14-h 15-ig szí­veskedjék a lakásban dolgozóink ré­szére munkaterületet biztosítani, hogy a bejelentett tetőbeázás utáni kárfelmcfést elvégezzék." (Olvasha­tatlan aláírás, dátum: (1986. január 17.) * „Értesítés. 1986. 02. hó II nap. A tetőn a javítást elvégeztük." „Kérem a T. Szövetkezetet, hogy a per útján érvényesíttesse azon igé­nyünket, hogy a Délép a tető végle­ges kijavítása után az ideiglenes elhe­lyezés miatt előforduló minden költ­ségünket térítse meg, melyet szám­lákkal igazolunk. Költözési költsé­gek, üzemeltetési költségek, az élet­veszélyessé nyilvánított lakás üze­meltetési költsége, a tanácsi bérlakás leadásakor felmerülő költségek. Ké­rem a T. Szövetkezetet, hogy a köl­tözködés és az üzemeltetés költségei­hez előlegezze meg a szükséges ösz­szeget. Indokaink: 1985. december 2-a óta vagyok táppénzen, előrelát­hatóan hosszabb ideig. Három isko­lás gyermekünk van. A költözéssel kapcsolatos költségek komoly anya­gi terhet jelentenek családiunknak. Szeged, 1986. január 8. Köszönöltel: F. T.-né szövetkezeti tag." * „Tájékoztatás. T. Címzettet és az értesítettek szerinti lakás tulajdono­sai részére tájékoztatom, hogy a Dé­lép értesítése szerint az Önök lakó­épületének javítását — tetőátfedés készül — 1987. harmadik negyedév­ben végzik el." (1987. február 24.) „Tetőfedés. A házgyári lakóépüle­tek tetőfedése műanyag lemezszige­teléssel készül. Ez a tetőfedési mód mechanikai sérülésekre igen érzé­keny. Megközelítése a tetőfelbúvó nyíláson vagy a tetősikra kivezető aj­tón keresztül történhet. Ezeknek az állandó zárva tartása feltétlen szük­séges, hogy a tetőre illetéktelen sze­mélyek ne juthassanak ki, mivel ez egyrészt különösen gyermekekre nézve veszélyes (balesetveszély), másrészt ennek következménye tető­beázás lehet. A tetőfedés nem jár,ha-, tó!" (Délép lakáshasználati útmuta­tó, 18—21. lap. A kiadás időpontja ismeretlen.) A kronológia — ritkán használt nevén: az időtan — a történettudo­mány segédtudománya. Alapvető célja, hogy az eseményeket idő sze­rinti sorrendbe rendezve hozzájárul­jon egy-egy történeti folyamat re­konstruálásához. Ilyen módon a kronológia alkalmas egyrészt az ok­okozati összefüggések föltárására, másrészt egy korszak belső logikájá­nak újraélesztésére. DLUSZTUS IMRE Mesterek becsülete Aki ért valamihez, azt mesternek tituláljuk, persze gyakran érdemtele­nül, vagy jobb megszólítás híján. Bal­végzetem az utóbbi években sok „mesterrel" hozott össze. Sem mes­terlevelüket nem láttam, sem számlá­jukat. S még örülhettem, ha kegyes­kedtek eljönni, s megcsinálni, amiért megfizettem. De jellemzőbb volt, hogy elszöktek az előleggel, késve jöt­tek, ám rossz munkát végeztek. Bi­zony, sokszor megbántam én is, hogy többet tanultam a kelleténél. Az Írók sorban állnak könyvük megjelenteté­séért. Bezzeg a mesterek nem állnak sorban, hogy munkát kapjanak... Szívből örülök, hogy fiam a kétkezi munka iránt érez hajlandóságot. Bár félek, kicsit túl sokat olvas... Tiz év múlva talán őt is megfertőzi a betű, aztán ő is szaladgálhat kőműves, villany- és vízvezetékszerelő után. Hogy az én Írásaim esetleg száz év múlva is élnek? Semmiség az. Ha egy­szer nem olvassák... Nincsen énnekem bajom a kétkezi munkával. Magam is megfogom a jobbik végét, ha kell, és hát gyakran kell. Ma homokot szállítottam, vö­POLNER ZOLTÁN Odesszai útinapló Őszi metszet A fák nagy, sárga griffek, itt szállnak el a Puskin utcán. A bisztró hatalmas, kék üvegén át nézem őket és vodkái iszom topogó barátok között. Arcomba világít a szesz; lobbanó magnézium. .Minden kézfogás félbe­hagyott, számra dermedve a szó: salve, barátaim, salve! Mozdulatainkat előhívja az álom, arcvonásainkat kiélesiti az emlék. A bisztró hatalmas, kék üvegén át nézem őket és vodkát iszom a topogó barátok között, amint a fák nagy, sárga griffjei elszállnak - a Puskin utcán. STÖSSEL NÁNDOR: MODERN SZFINX Bájoló Aranyszállal szegett tenger, napj'énytől szőtt tiszta vászon. Héthaláron túl ha vettem hoztam haza emlékezni. Lángot vet, ha fölterilem, örvénylik, ha elsimítom. Mintha anyám kezét látnám: kezében az égszin abrosz, rázza s apró kenyérmorzsák, mint csillagok nyári éjben — Adom inkább ajándéknak: dajkáljanak fiút benne, pólyáljanak bele kislányt. Hadd tudja meg fiam, lányom, aranyszállal szegett tengert hoztam nekik Odesszából. dörrel, talicskával. A mester urak­nak készen kell az anyag,. Csak azon tűnődöm, miként jutottunk oda, hogy a mesterurak a taxiköltséget is felszámolják, oda-vissza. Hogy ők nem metróznak, héveznék naphosz­szat. Voltaképp igazuk', van. Egy mester járjon taxival. énnekem hol szSmbljáíc et"a tax^kültséget? Pe- » dig egj/ben-másban talán gn.VmeSter j volnék, ezen a silány mai mesterszin­ten minden bizonnyal. De hát hol nyújthatnám be a taxiszámlát? Az egyetemen? A kiadóban? Az írószö­vetségben? Az olvasóknál? Ugye nevetséges... Versenyről beszélnek, meg fo­gyasztói érdekvédelemről, meg de­mokráciáról. Meg persze, és legin­kább, a közelgő rémről, hí adóról. A mester nyíltan bészéí?T) ezután sem ad számlát, s csak nagyobb ösz­szcgről nem ád. Merthogy belekal­kulálja a rizikót is.., mármint azt, hogy eltitkolja jövedelmét az adóhi­vatal elől. De mit titkoljak én? Ne­vem, irásom és személyi- számom azonnal útra kelt már eddig is, egyet­len sort sem irhatok titokban, és sen­ki sem ád borravalót versre, prózá­ra: „ejnye, ez jó sor volt, fogadja el, poéta úr!"... Persze azért akadtjai^mftg itt-ott becsületes mesteremberek, méltók a névre. Néha mogorvák, keserűek, mert fáj nekik is, hogy a becsület mára ilyen töhögnivaló»ktK'S ki tud­ja, élnek-e még, amikor a mai, ne­vükre méltatlan mesteremberek tönkremennek? Mert ha ez az ország életben marad, ha ez az ország élni akar, minden mesterség tudója csak a becsületbe kapaszkodhat, az elvég­zett, a jól elvégzett munka becsületé­be. Ha pedig a jelen hamis előleget vesz a jövőtől, akkor, rs maga sirját ássa. Csak az a kár* hogy olyan sok rossz magyar mesteremberhez volt eddig szerencsém. Kire, kikre gon­doljak, amikor az új Magyarország­ról álmodozom? Nem fusizókra, kontárokra, hazudozókra, előleggel szökdösőkre, határidőket eltolókra gondolok. Hanem azokra, akik mi­att él, életben van, életben marad ez az ország. A mogorva, hallgatag be­csületesekre. Akiket valóban megil­let a-mester elnevezés. Hiszem, hogy tőlük tanulni igazán érdemes, hogy becsületük egyszer pénzben is fizet. Ha nem hinném, magam is kontár mondatokat írnék, azonnali feledés­re, rögtöni eldobásra ítélve. Miként az újságpapírt sem becsüli sokra a magyar. Csak kivételes, próbáló időkben. Akkor az újságlap kézről kézre jár. De talán nem kell mindig kivárni azokat az időket. SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER 0

Next

/
Thumbnails
Contents