Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-18 / 298. szám

2 Pcntek, 1987. december 18. Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) is, hogy az egyéb kiadásokra — köztük az év elején bevezetendő új ár- és adórendszerre való áttérés előre nem látható következményeinek áthidalását szolgáló tartalékra — előirányzott költségvetési tartalék 1988. első félévében nem használható fel. A második félévben a felhasználásról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat, figyelembe véve a belföldi megtakarítások alakulását, és a nem rubelelszámolású nemzetközi fizetési mérleg tervezett hiányát. Ezután az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 18 tartózkodással — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — elfogadta az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A továbbiakban döntöttek az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó terv- és költségvetési bizottsági javaslatokról. Az indítványok a többi között szorgalmazzák, hogy a pénzügyi ellenőrzés megállapításairól az ellenőrzött szervezet vezetőjét — vezető testületét — tájékoztatni kell. Ennek alapján az ellenőrzött szervezeteknek meg kell tenniük az ellenőrzés megállapításai szerint szükséges intézkedéseket, indokolt esetben a személyi felelősségre vonást is. A képviselők a módosító javaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Országgyűlés — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — egyhangúlag elfogadta az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A határozathozatalt követően megkezdődött a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Borres Gyula expozéja Az igazságügyi minisztériumi államtitkár elöljáróban kiemelte: ha mérleget készítünk az elmúlt öt évről, megállapíthatjuk, hogy a Parlament törvényalkotó tevékenysége megélénkült, növekedett az országgyűlési bizottságok szerepe a törvények és más jogszabályok előkészítésében, a jogalkotás minden eddiginél jobban igyekezett kielégíteni a politikai, a társadalmi és a gazdasági szükségleteket, a joganyagot tudatosan és folyamatosan korszerűsítették és egyszerűsítették, s a jogszabály-előkészítés demokratikus jegyeit is bővítették. — A vitathatatlan fejlődés ellenére a jogszabályok száma az indokoltnál. nagyobb mértékben, évente 4—5 százalékkal növekszik: A reális megítélés érdekében azt is meg kell mondani — mutatott rá —, hogy a jogszabályok nagy száma, a jogrendszer bonyolultabbá válása az életviszonyok differenciálódásának, a fejlődésnek szükségszerű velejárója. A továbbiakban kifejtette: a jog csak akkor szolgálhatja hatékonyan az előttünk álló feladatok megoldását, ha megőrzi társadalmi tekintélyét. Ehhez pedig elengedhetetlen az állami szervek kibocsátotta jogszabályok világos, áttekinthető és egységes rendszerbe foglalása, továbbá a szabályozandó életviszonyokat pontosan feltáró, az érdekek széles körű egyeztetésén alapuló jogszrtály-előkészítés, és végül, de nem utolsósorban a következetes végrehajtás. Az előterjesztett törvényjavaslat ezeknek a feladatoknak a megoldását kívánja elősegíteni. Amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja — jogszabályt csak az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács- és tagjai, az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok, valamint a tanácsok adhatnak ki. Az állami irányítás minden más jogi eszköze csak szűkebb személyi körre és külön feltétellel lenne kötelező. Ezzel megszűnne az a különleges helyzet, hogy néhány miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője azokra a szervekre is kötelező utasítást adhatott ki, amelyeket nem irányított közvetlenül, illetőleg az. hogy például a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket valamennyi miniszter utasításban szabályozhatta. Az úgynevezett utasításos jogalkotás tehát megszűnne, és ennek következtében néhány országos hatáskörű szerv jogalkotási hatásköre is. — Az állami irányítás másik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötelező jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, amellyel az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó és más szervezetek az állampolgárok tevékenységét ajánló jelleggel kívánják befolyásolni. Az expozé további részében a törvények szerepével foglalkozott az államtitkár. Utalt arra, hogy a törvényhozás szerepének, jelentőségének fokozására eddig is törekedtek, de a tapasztalatok szerint ez nem volt elég hatásos. Ezért indokolt, hogy a törvényjavaslat általánosan, de részleteiben is határozza meg, melyek azok az életviszonyok, amelyeket csakis törvényben lehet szabályozni. Ezeket — az úgynevezett törvényhozási tárgyakat — az alkotmányra és az eddigi gyakorlatra is figyelemmel célszerű meghatározni. A törvényhozási tárgyak meghatározása során vizsgálni kellett az Elnöki Tanács jogalkotó tevékenységét is — emlékeztetett az előadó. Az elmúlt évtizedek során ugyanis az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az alkotmány 30. paragrafusának (5.) bekezdésében foglalt helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács igen gyakran helyettesítette az Országgyűlést a törvényalkotói funkciójában, különösen így volt ez. ha törvény módosítása vált szükségessé. Ezt a gyakorlatot senki sem helyeselte. A törvény meghatározó szerepének erősítése érdekében, a törvényjavaslat pontosan meghatározza, melyek a csak törvényben szabályozható társadalmi viszonyok — mutatott ró az államtitkár. Emellett azonban az is döntő fontosságú, hogyan alakuljon az Elnöki Tanács jogköre a törvényhozási tárgyakkal kapcsolatban. Ebben a kérdésben többféle nézet alakult ki. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága úgy ítélte meg, a Parlament jogalkotási jogkörének igazi garanciát az ad, ha a jogalkotásról szóló törvény kimondja: az Elnöki Tanács a törvényhozási tárgykörökben nem alkothat törvényerejű rendeletet, ez azt is jelenti, hogy az Országgyűlésnek e tárgyakban alkotott törvényeit nem módosíthatja, és nem helyezheti hatályon kívül. Ez a megoldás azonban korlátozza az Elnöki Tanácsnak az alkotmányban megállapított, helyettesítő jogkörét, így szükségessé válik az alkotmány módosítása is. A törvényjavaslat előadója javasolta, hogy az alkotmányt módosító törvényjavaslat szövegét így fogalmazzák meg: „Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja; az alkotmányt azonban nem változtathatja meg. és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik." Kívánatos, hogy az Országgyűlés állapítsa meg az életviszonyokat alapvetően, hosszabb távra meghatározó szabályokat, a Minisztertanács pedig továbbra is központi helyet töltsön be a jogalkotásban, egyrészt, mint a törvényjavaslatok előkészítője, másrészt, mint önálló jogalkotó. A Minisztertanácsnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy a törvények, törvényerejű rendeletek végrehajtásáról jogszabályok kiadásával is gondoskodjék. A Minisztertanács továbbá — kormányzati irányító tevékenységének megvalósítása érdekében — elsődlegesen szabályozza a gazdasági, társadalmi élet fontos kérdéseit. Az előadó beszámolt arról is, hogy eltérő vélemények alakultak ki a Minisztertanács és a miniszterek jogalkotó jogkörének korlátozásával kapcsolatban is. A szakmai vitákon felmerült érvek alapos mérlegelése után a törvényjavaslatba az a megoldás került, hogy minisztertanácsi rendelet az életviszonyokat törvényi felhatalmazás nélkül is szabályozhatja, természetesen csak akkor, ha azok nem tartoznak a törvényhozási tárgyak körébe. A miniszter rendeletet, az államtitkár rendelkezést csak a feladatkörében és a törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján bocsáthat ki. A jogalkotásról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztette elő az igazságügyi minisztériumi államtitkár az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatot is. Ezzel kapcsolatban kifejtette: a sokat emlegetett jogi tú.szabályozáson kívül jogrendszerünk hatékony működését gátolja az is, hogy hazánkban teljes körű, az egész jogrendszert átfogó jogszabályrendezés még nem volt, ezért az alkalmazható jog gyakran nehezen ismerhető meg, egyebek között a formailag még élő, de már végrehajtott, vagy elavult rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok miatt. A túlszabályozás csökkentése, a jogrendszer áttekinthetőségének elősegítése érdekében a Minisztertanács 1986-ban úgy határozott, hogy az igazságügy-miniszter — a miniszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve — végezze el az 1960 előtt kibocsátott valamennyi jogszabály felülvizsgálatát. Ez a munka csaknem két évig tartott, és a felszabadulás előtt kiadott jogszabályokra is kiterjedt. A felülvizsgálat eredményeként készült el a törvényjavaslat, amely hatályon kívül helyezi az idejétmúlt, végrehajtott törvényeket és törvényerejű rendeleteket — mondotta végezetül az államtitkár. Hozzászólások Az államtitkár expozéjához hozzászólt Nagy József (Baranya m, 6. vk), Horváth Jenő (Budapest, 1. vk), Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk ). Török Sándor (Szolnok m.. 13. vk). Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk., beszédét külön ismertetjük). Korom Mihály (Bács-Kiskun m., 8. vk). Az államtitkár válasza A napirendi ponthoz több felszólaló nem lévén, ismét Borics Gyula kapott szót. Az igazságügyi minisztériumi államtitkár több képviselői észrevétellel egyetértett. Emlékeztetett arra, hogy Török Sándor képviselő szóvá tette a tanácsrendeletek és a magasabb szintű jogszabályok ütközését. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a jogszabályoknak szükségszerűen van hierarchiája. Ennek a lényege az, hogy az alacsonyabb rendű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb rendűvel. Ennélfogva természetes követelmény. hogy a tanácsrendeletek sem ütközhetnek a magasabb szintű jogszabályokkal. Kívánatos, hogy a központi jogalkotás a jövőben adjon nagyobb teret a tanácsoknak, és ne avatkozzon bele olyan életviszonyokba, amelyek nem a központi jogalkotás tárgyai. Király Zoltán képviselő felszólalásának egy megfogalmazására reagálva a demokratikus frázisok kifejezest (mint politikai intézményrendszerünk jellemzőjét) sértőnek találta. Mint mondotta: mindannyiunk közös törekvése, hogy ne frázisokat mondjunk, hanem Megyei képviselők felszólalása Király Zoltán azt tegyük, amit mondunk, és úgy tegyük, ahogy az mindannyiunknak, társadalmi érdekeinknek a legjobban megfelel. Az államtitkári rendelkezések szükségtelenségét hangoztató véleményre azt válaszolta: az országos hatáskörű szerveket vezető államtitkároknak a jogszabályalkotás terén ugyanolyan kötelezettségeik vannak, mint a minisztereknek, a jogalkotás garanciái ugyanolyanok, mint a miniszteri rendeleteknél. Az országos hatáskörű szerveknek, államtitkárságoknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy á felügyeletük alá tartozó szervek működését rendelkezésekkel szabályozzák. Vannak olyan államtitkárságok is, amelyeknek a funkcióját felülvizsgálják, és lehet, hogy a jövőben rendelkezéskibocsátási jogukat megvonják. Borics Gyula válasza után határozathozatal következett. Az Országgyűlés először az alkotmány módosításáról szavazott, és egyhangú döntéssel beiktatta az alaptörvénybe azt a bekezdést, amely szerint az Or(Folytatás a 3. oldalon.) Módositó indítványt szeretnék előterjeszteni. Bár ez nincs összhangban az ügyrenddel, mégis talán indokolja, hogy tegnap fogadtuk cl a minisztériumok felsorolásáról és a kormányzat átszervezéséről szóló törvényjavaslatot. Indítványom ennek nyomán fogalmazódott meg. Javaslatom, hogy a jogszabályok sorából hagyjuk ki az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkári rendelkezéseket. Fontosabb érveim a következők: a miniszteri rendelet és az államtitkári rendelkezés között az állampolgár szempontjából lényegében semmilyen különbözőség nincs. Ebből arra lehet következtetni, hogy a mi jogalkotásunk még túlságosan államigazgatási központú és a jogalkotás feletti kontroll is alacsony szintű. A jogszabály funkciója pedig az, hogy a közhatalom működésével szemben jogi akadályokat állítson. Amíg a jogalkotó és jogalkalmazó szerv saját maga állapítja meg önnön korlátait, addig a korlátozó tartalom nem érvényesülhet, mert akár naponta megváltoztatható. Egy konkrét példa érzékeltetésképpen. Két Csongrád megyei község, Csanytelek és Tömörkény felajánlotta társadalmi összefogását telefonközpont létesítésére. Ezt a posta visszautasította, viszszautasíthatta. Végül is azt indítványozom, hogy az államtitkárnak ne legyen jogalkotó hatásköre. Ha a területén ilyen igény fölmerül, forduljon a kormányhoz. Szeretnék foglalkozni az Elnöki Tanács jogalkotói jogkörének korlátozásával is. Régóta javasolják már több helyen, hogy időszerű lenne felülvizsgálni az Elnöki Tanács Országgyűlést helyettesítő jogkörét. Ha valaha is érdemben növelni akarjuk az Országgyűlés meghatározó szerepét a jogalkotásban, akkor elengedhetetlen az eddigi gyakorlat megváltoztatása. Most olybá tűnik, hogy nálunk rendkívüli és szükségállapot van, pedig úgy vélem, hogy minden vitánk és civódásunk ellenére béke honol Pannóniában. Jelenleg az Elnöki Tanács bármit szabályozhat az Országgyűlés utólagos tudomásulvételével. Az Országgyűlés a jogalkotásban védtelen és kiszolgáltatott, mert helyette mások döntenek az Elnöki Tanács felhasználásával. Így fordulhatott elő a közelmúltban az, hogy az alapvető állampolgári jogok sorába tartozó külföldi kiutazások és az útlevél kiadásának feltételeiről, valamint a tanácstörvény módosításáról is törvényerejű rendelet intézkedett. Ügy vélem, az egyre izmosodó parlamentarizmus képviselői, testületi önbecsülése is indokolja, hogy a Tisztelt Ház elfogadja a módosító javaslatot a törvényalkotásról, és az ezzel összefüggő alkotmánymódosításról. Az Országgyűlés kapja vissza, vagy inkább vegye vissza törvényalkotó jogát. Ez azt ¡s jelenti, hogy a jövőben nagyobb teher hárul a Házra, a képviselőkre, a Parlamentet többször és hosszabb időszakokra kell talán összehívni. Nyílt parlamenti politikai vitákra volna szükség — mondotta —, talán a jelenlegi eltérő parlamenti csoportosulásokra, talán profi képviselőkre. Ez már egy másik ülésszak témája lehet. A bizottsági ülések vitáiból azt szűrtem le — tette hozzá —, hogy sok ellenzője is van a javaslatnak. Számomra a módosító indítvány kompromisszum, értelmes, hasznos, elfogadható megoldás. Hozzáteszem viszont, hogy én eredetileg a törvényerejű rendeletek teljes megszüntetését ...javasoltám, egy radikálisabb, az Elnöki Tanácsot megszüntető és egy népköztársaság elnöke közjogi méltóság létrehozásának híve vagyok. Voltak, és lehet, hogy vannak olyanok, akik a jelenlegi politikai gyakorlat megváltoztatására irányuló veszélyt látnak az alkotmánymódosításban. Ha mást is mondtak, vagy mást mondanak ezután, meggyőződésem, hogy ez motiválja őket. Az elmúlt időszak szerintem bebizonyította, hogy továbbfejlődésünkre nézve a legnagyobb veszély a jelenlegi újraelosztási rendszerünkben, a politikai intézmény jelenlegi struktúrájában, a többnyire csak frázisokban utolérhető demokratikus po- I litikai berendezkedés kezdetlegességében rejlik. Kezdjük el hát mindezek korrekcióját azzal, hogy a tör- { vényalkotásnak ne csak formai joga, hanem érdemi, valóságos gyakorlata is adassék meg az Országgyűlésnek. Mag Pál Évek óta ismert igény, hogy tendenciáját tekintve többéves, de rövidebb viszonylatban is csak nagyon kivételes esetben módosuló szabályozórendszerre van szükségük a vállalatoknak. Sokáig úgy tűnt, hiába igényeljük ezt. Most bizonyos reményt vélek megcsillanni. Biztatónak tartom, hogy a bizottsági viták során és az írásos anyagban is kinyilvánított kormányzati szándék: a szabályozórendszer ésszerűbb stabilitására való törekvést, elhatározottságot. Választókerületemben is sokan és nem alaptalanul aggódnak az áremelkedések miatt. A közvéleményt irritálja a szükséges és elkerülhetetlen árváltozás is. Intézkedéseket kérnek az áremelési törekvések ellen. Adminisztratív eszközökkel azonban csak ideig-óráig ható korlátozás valósítható meg. A gazdaság hatékony működtetése, az áremelési érdek megszüntetése kell, hogy a célunk legyen! Árrendszerünk átalakítására egyszerűen szükség van. A torz árrendszer hibás fogyasztást és termelést alakit ki egyszerre. Ennek megszüntetése össztársadalmi j érdek. ,,< Szóban és írásban, aláírással és névtelenül sokan megkerestek olyan kéréssel, hogy a költségvetési vita kapcsán majd milyen preferenciákat kérjek jogos, vagy alig vitatható okokra hivatkozva. A lista elég hosszú, nem kívánom felsorolni. Azt azonban meg kell mondanom, senki sem tett javaslatot arra, honnan vegye el a pénzügyi kormányzat az indokoltnak vélt preferenciához szükséges anyagi eszközöket. Általában mindenki egyetért a költségvetési hiány szűkítésével, az adósságállomány növekedési ütemének csökkentésével, de ennek negatív kihatásait csak tőle távol álló területeken tartja elviselhetőnek. Ez a jelenség arra int valamenynyiünket. hogy még mindig sokat kell tennünk az ország tényleges gondjait értő közvélemény kialakulásáért. ;