Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

2 Csütörtök. 1987. december 17. Károly beszéde a zárt ülésen és téli ülésszaka Hedgyessy Péter expozéja Grósz Károly elöljáróban tájékoztatást adott a kor­mány munkaprogramjának fogadtatásáról, a végrehaj­tás továbbiakban várható politikai környezetéről és ar­ról, hogy mit tett a kor­mány az őszi ülésszak óta a megvalósításhoz szükséges hazai és nemzetközi feltéte­lek megteremtése érdeké­ben, majd beszédét így foly­tatta: — A kormány munka­programjának beterjesztése­kor ígéretet tettem önöknek arra, hogy — felgyorsítva a kormányzati munka korsze­rűsítését célzó előkészülete­ket — javaslatot teszünk a Minisztertanács és a minisz­tériumok szervezetének új rendjére. Kzért terjesztem most elő a kormány nevé­ben az ezzel kapcsolatos tör­vényjavaslatot. Mindezt szé­les körű konzultáció és ta­pasztalatszerzés előzte meg, melynek során a szervezeti változások szinte egyöntetű támogatást kaptak. A tervezett szervezeti in­tézkedések és az ezekhez kapcsolódé» személyi változá­sok ennek a folyamatnak az első ütemét jelentik. Ebből következik, hogy most csak olyan személyi változásokra terjesztek elő javaslatokat, amelyek a szervezet-korsze­rűsítéssel függnek össze. A mostani első lépést követő­en 19118-ban szándékozunk előkészíteni és 1989. január l-jével bevezetni a még szükségesnek ítélt módosí­tásokat. A minisztériumok felsoro­lásáról szóló törvényjavasla­tot elsősorban azokkal a tar­talmi összefüggésekkel in­doklom. amelyekbe a java­solt szervezeti intézkedések és személyi változások be­ágyazódtak. Ezek közül a következőkre kívánom fi­gyelmüket felhívni: — Az állam gazdaságszervező sze­repe a jövőben nem csök­ken, ellenkezőleg, erősödik, de az más, közvetettebb for­mában nyilvánul meg, mint eddig. — A másik tartalmi követelmény azzal kapcsola­tos, hogy a kormánynak a jövőben nyitottabbnak kell lennie a társadalmi fejlődés új jelenségeire. — S végül, a tartalmat érintő harmadik törekvésünk azzal függ ö.sz­sze, hogy erősödik a szofcia­lista demokrácia, és fokozó­dik az állami szervek mun­kája feletti társadalmi el­lenőrzés. A kormányt érintő javas­lataink arra irányulnak, hogy a Minisztertanács tes­tületi jellegének erősítését összhangba hozzuk a mi­niszteri önállóság és felelős­ség növelésével. Ennek je­gyében felülvizsgáltuk a miniszterelnök-helyet tessék funkcióját és a kormánybi­zottságokat. Alapvető cé­lunk, hogy a minisztériu­mok munkájában a kor­mányhoz kötődést erősítsük, egyidejűleg azonban a tár­cájukhoz. tartozó szakkérdé­sekben növeljük a miniszte­rek saját döntéshozatali le­hetőségét. Annak érdekében, hogy a minisztériumok önállóan lás­sanak el tárcaközi koordiná­ciót, képesek legyenek komp­lex kormányzati feladatok felelős ellátására, megszün­tetjük a Minisztertanács tisztségviselőinek miniszte­rek feletti szervezetirányító tevékenységét. A miniszte­rek és az országos hatáskö­rű szervet vezető államtit­károk a jövőben közvetle­nül a Minisztertanácshoz kapcsolódnak, munkájukért a kormánynak és az Ország­gyűlésnek tartoznak felelős­séggel. Ez. lehetővé teszi, hogy csökkentsük a minisz­terelnök-helyettesi funkciók számát, illetve megszüntes­sük a kormány és a minisz­tériumok közé beékelődő hi­vatali apparátust. A lefolytatott vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a három gazdasági kormánybizottság egymás melletti működése párhuza­mosságokra, a kormányzati cselekvés lelassulására ve­zetett. Ezért a Miniszterta­nács megszünteti az Állami Tervbizottságot, a Gazda­ságfelügyeleti Bizottságot, valamint a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Bizott­ságát, és egyidejűleg létre­hozza a Terv- és Gazdasági Bizottságot. ^Az Országos Tervhivatal a jövőben —je­lenlegi funkciójának megfe­lelően — önállóan működik. A kormánybizottsági tit­kárságok kiiktatása mellett megszüntetjük a Miniszter­tanács Tájékoztatási és Ta­nácsi Hivatalát. A Tanácsi Hivatal szervezetei és fel­adatai beépülnek a Belügy­minisztériumba. Ezzel a döntéssel ez a fontos minisz­térium a közrend és a bel­biztonság kormányzati fel­adatainak ellátása mellett jelentős lépést tesz a bel­ügyi és közigazgatási funk­ció kiteljesedése felé. A tanácsok irányításának az alkotmányban" is rögzített konstrukciója változatlan marad. A tanácsok közpon­ti irányítása továbbra is a Minisztertanácshoz tartozik, de most már nem államtit­kár. hanem a kormány egyik tagja — a belügymi­niszter — közreműködésével. A Minisztertanács tanácsi kapcsolatainak magasabb szintre emelése érdekében — a miniszterelnök vezetésével — létrehozzuk a Miniszter­tanács Tanácsi Kollégiumát. A Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatala megszün­tetését az indokolja, hogy a tömegtájékoztatásban jelen­tősen növelni kívánjuk a sajtószerveket alapító intéz­ménye]; önálló döntési lehe­tőségét és felelősségét. Ennek érdekében szétválasztjuk a kormányzati sajtóirányitást, illetve a kormányszóvivői te­vékenységet. Javasoljuk a Belkereske­delmi és a Külkereskedelmi Minisztérium összevonásá­val, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága ön­álló hatáskörének megszün­tetésével, valamint az Orszá­gos Anyag- és Arhivatal ha­táskörének jelentős módosí­tásával a Kereskedelmi Mi­nisztérium létrehozását. Pi­acépítési szempontból fel­tétlenül indokolt a fogyasz­tói, a termelői, illetve az ex­porttevékenységhez szüksé­ges belföldi piaci feltételek egységes szabályozása, vagy­is a bel- és külkereskedelem állami irányításának integ­rálása. Ez az átszervezés nem egyszerűen a Bel- és Külkereskedelmi Miniszté­rium összevonását jelenti, hanem a kereskedelem és a piacfelügyelet minőségileg új típusú Irányítási rendszeré­nek meg'eremtését. Ezt kö­vetően az Országos Anyag­os Arhivatal — termelőesz­köz-kereskedelmi és piacfel­ügyeleti feladatai nélkül — Országos Árhivatalként mű­ködik tovább. A Kereskedelmi Miniszté­rium ellátja az államközi gazdasági kapcsolatok szer­vezésevei, koordinálásával, szabályozásával, illetve irá­nyításával, valamint a KGST-integrációval kapcso­latos állami feladatokat is, és ezáltal vezető szerephez jut a gazdasági diplomácia irányításában. A következő javaslatunk a Szociális és Egészségügyi Minisztérium létrehozására irányul. Az új minisztérium látná cl a szociális juttatási rendszer megalapozásával, a szociális jellegű foglalkozta­tással kapcsolatos feladato­kat Ide tartoznának a reha­bilitációval, a fogyatékos­sággal összefüggő teendők. Itt szerveznénk meg az egészségmegőrzési program­mal, az alkoholizmus elleni küzdelemmel, a társadalmi beilleszkedési zavarokkal kapcsolatos, valamint a né­pesedési és családpolitikai központi államigazgatási fel­adatokat is. A Szociális és Egészség­ügyi Minisztérium mellett az államigazgatáson belül koor­dinációra és a társadalmi szervezetekkel való érdek­egyeztetésre Szociálpolitikai Tanács, az egészségmegőrzés feladatainak ágazatközi ösz­szehangolására Országos Egészségvédelmi Tanács működne, és új típusú kap­csolatrendszer alakulna ki a szakszervezetekkel is. A Szociális és Egészség­ügyi Minisztériumhoz tartoz­na a társadalombiztosítás irányítása oly módon, hogy az elvi tervezési és szabályo­zási feladatok az Országos Társadalombiztosítási Fő­igazgatóságtól fokozatosan beépülnek e minisztériumba. Új minisztériumként java­soljuk felállítani a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztériumot. Jelen­leg a különböző természeti erőforrásokkal való gazdál­kodás elkülönült ágazati te­vékenységként folyik. Ezért szükség van a társadalom hosszú távú érdekeit előtér­be állító, komplex, jobban koordinált ökológiai szemlé­let és cselekvés kialakításá­ra. Tisztelt Országgyűlés! A javasolt módosítások je­lentőségét jól érzékelteti, hogy ilyen léptékű változá­sokra 1967 óta nem került sor. Azt 1988. március 31-ig kell végrehajtani. E gondolatok jegyében ké­lem. hogy az Országgyűlés a benyújtott javaslatokat vi­tassa meg, fogadja el, és ik­tassa az ország új törvényei közé. Tisztelt Országgyűlés! Az 1988. évi költségvetési törvényjavaslatot fokozott várakozás előzi meg. Széles körben érdeklődéssel figye­lik, vajon a kormány a gya­korlatban is olyan elszán­tan cselekszik-e a stabilizá­lás érdekében, mint ahogy azt szeptemberben ígérte. Szándékunk, hogy beható vi­ta eredményeként olyan tör­vényt fogadjon el az Ország­gyűlés, amely határozott lé­pést tartalmaz a kormány­program megvalósításának útján. A jövő évi feladatokhoz először az 1987. évi folyama­tokat kell értékelni. A nem­zeti jövedelem és a hozzá­adott érték növekedése évek óta először várhatóan a ter­vezetthez közelállóan, más­fél-két százalék között ala­kul, s ez — az 1985. évi visz­szaesést és az 1986. évi stag­nálást követően — a gazda­ság élénkülésére utal. Eb­ben meghatárorzó volt az ipari termelésnek a tervezet­tet túllépő bővülése. A konvertibilis exportár­bevétel az 1986. évit jelentő­sen meghaladja, s minden jel arra mutat, hogy a tervezett­nél is több lehet A kivitel növekedéstben szerepet ját­szik az is, hogy ebben az esztendőben kétszer is mó­dosítottuk a valutaárfolya­mot, aminek egyúttal az im­portot drágító hatása is van. A behozatal ennek ellenére gyorsan bővült. Az állami költségvetés hiánya ez évben az 1986. évinél 12 milliárd forinttal, a tervezettnél pedig mintegy 9 milliárddal kevesebb, vár­hatóan 35 milliárd forint lesz. Ez a tény akkor értékel­hető igazán, ha tudjuk, hogy év elején még több mint 50 milliárd forint költségvetési deficit veszélye rajzolódott ki. A költségvetés meghatá­rozó elemei az állam és a vállalatok közötti pénzügyi kapcsolatok. A számitattat másfél-két százalékponttal meghaladó fogyasztói áremelések elle­nére a lakossági fogyasztás is túllépi a tervezettet, a nö­vekedés az előző évhez ké­pest 2—2,5 százalékos lesz. Ennek fő oka a jövő évi ár­szintnövekedés hírére meg­indult felvásárlás. A beruházások is túlmen­nek a tervezetten, különös­képpen a vállalati, szövet­kezeti körben, ahol a növe­kedés 5 százalék. A fő gond nem is a beruházások vo­lumene, hanem azok elhúzó­dása, ütemtelensége. A gazdaságtalanul műkö­dő vállalatok és szövetkeze­PilUnatkép az ülésszakról tek helyzetének rendezése terén a szükségesnél lassúbb az előrehaladás. Alapvető törekvésünk, hogy ezek az egységek hatékonyan mű­ködjenek, vagy ha ez nem reális, szűnjenek meg. Negy­venöt vállalat és szövetkezet szanálása, alapvető átalakí­tása van napirenden. A gazdaságtalanság hatá­rozottabb kezelése, a csőd­törvény bevezetése óhatatla­nul felveti a munkanélkü­liség problémáját. Ma négy és tízezer között regisztrál­ják azoknak a számát, akik munkahelyet keresnek. A tervezett szanálások, átszer­vezések a létbiztonságot nem veszélyeztetik. Rendelke­zünk anyagi eszközökkel ar­ra, hogy a felszabaduló munkaerő átcsoportosítását tervszerűen, akár átképzés­sel, akár új munkahelyek lé­tesítésének ösztönzésével elő­segítsük. összefoglalóan 1987-ről el lehet mondani, hogy a múlt évhez képest van javulás több területen, a romlási fo­lyamat mérséklődött. Az elő­rehaladás üteme azonban ncni kielégítő, még kevés a stabilizáláshoz. Tisztelt Országgyűlés! Az 1988. évi terv legfonto­sabb jellegzetessége külső pénzügyi egyensúly javítása. Ez annyit jelent, hogy az ez évi közel félmilliárd dollá­ros fizetési mérleg javulást folytatni szükséges, és jövőre a nem rubelelszámolású fi­zetési mérlegünk hiánya 500 millió dollárnál nem lehet több. Rubeleiszámolósokban javuló cserearányok mellett aktív fizetési mérleggel szá­molunk, mintegy 400—500 millió rubel értékben. A szigorú nemzetközi pénzügyi feltételek korlá­tozzák a gazdaság mozgáste­rét. A hazai vásárlóerő bő­vülése az importigényeket növelné, és árualapokat von­na el az export elől. A hely­zet megköveteli azt, hogy a belső pénzügyi egyensúly javuljon, ami kifejezésre jut az állami költségvetés el­osztási politikájában is. Ez­ztl van összhangban az álla­mi költségvetés 20,4 milli­árd forintos előterjesztett hiánya, és az, hogy banki módszerekkel szűkíteni kí­vánjuk a pénz mennyiségét. Az 1988-as terv közel 5 milliárd dollárnyi konver­tibilis exporttal számol, de ehhez az ideinél 6 százalék­kal kisebb import tartozik. Meggyőződésem, hogy van a vállalatokban annyi telje­sítőképesség. ami biztosítja, hogy az exportterv 1988-ban is reális legyen. Rubelviszonylatban a net­tó adósságállományunk 1988­ban 400-500 millió rubellel csökken, s így összességében tartozásaink a jövő év vé­gére minimálisak lesznek. E területen cserearány-javu­lással számolhatunk, miután behozatalban a kőolaj ára 13,5 százalékkal, a földgázé 8,4 százalékkal, a gázolajé pedig 13 százalékkal lesz olcsóbb. Fontos érdekünk. hogy a szocialista áruforga­lom bővüljön, A fejlasztés kulcskérdése a műszaki haladás, amit le­hetőségeinkhez mérten ki­emelten kezelünk. Ezt szol­gálja a vállalatoknak nyúj­tott többféle adókedvezmény is. A tudományos kutatási és fejlesztési tevékenység általános forgalmi adókul­csa nulla. A feldolgozóipar­ban a központi műszaki fej­lesztési befizetés 1988-tól je­lentősen csökken, és ará­nyosabban oszlik meg az ágazatok között. Az Orszá­gos Tudományos Kutatási Alap az 1987. évinél 230 millió forinttal ténylegesen több támogatással rendelke­zik. Az 1988. évi népgazdasá­gi terv a lakossági fogyasz­tás 2—2,5- százalékos csök­kenésével számol, s ez nagy próbatétel mindannyiunk­nak. A népgazdasági terv a fogyasztói árszínvonal szo­kásosnál lényesesen maga­sabb, 15 százalékos emelke­dését irányozza elő. A to vábbiakban az áralakulás a fogyasztói javak túlnyomó többségénél a termelői ma­gatartás függvénye. A lakosság pénzjövedelme 1988-ban 11—11,5 százalék­kal fog növekedni. S bár a teljesítmények fokozása azt kívánná, hogy ezen belül a bérek és a keresetek rész­aránya emelkedjék, jövőre a szociálpolitikát elkerülhetet­lenül előbbre kell sorolni a társadalmi feszültségek eny­hítése érdekében. Az 1988-ra tervezett szo­ciálpolitikai csomagterv az őszi Országgyűlésen ismer­tetett intézkedési keret fel­ső határát meghaladja. Tar­talma a három- és több­gyermekeseknek nyújtott személyi jövedelemadó-ked­vezményen tűi a Szakszer­vezetek Országos Tanácsá­nak javaslatára a kormány által nemrég elfogadott élet­körülményt javító intézke­désekkel változott. Így a 24-25 milliárd forintos őszi csomagterv összege ma már több mint 27 milliárd forint. A kormány a társadalmi és tömegszervezetekkel, az ér­dekképviseletekkel megegye­zésre jutott az intézkedése­ket illetően. A családi pót­lék kérdésében azonban a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista If­júsági Szövetség és a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa is fenntartotta véleményét, amely szerint a családi pót­lék 500 forintos növelését tá­mogatja. A népgazdasági terv adott előirányzataiból kiindulva ezt a mintegy 3 milliárd forintnyi emelést csak az ösztönzést biztosító kereseti lehetőségek rovásá­ra lehetne finanszírozni. Azt pedig ennél jobban már nem lehet megkurtítani. Ugyan­akkor teljesen indokolt va­lamilyen pozitív lépést ten­ni. Ebből kiindulva a kor­mány az Országgyűlés Terv­és Költségvetési Bizottságá­nak alternatívát terjesztett elő; vagy az anyasági se­gély 6000 forintról 10 000 fo­rintra emelését, vagy a gyermekek hároméves korá­ig a családi pótlék mértéké­nek 400 forintról 500 fo­rintra történő további nö­velését. A bizottság többségi alapon az utóbbi formát tar­totta jobbnak, mert a meg­dráguló csecsemőruházati cikkek, pelenka, kis ruha, csecsemőbútor leginkább ezt a megoldást támasztja alá. Ezen állásfoglalás birtoká­ban ezek után a kormány is a három év alatti gyerme­kek családi pótlékának nö­velését javasolja azzal, hogy ellentételét a szanálási alap 500 millió forintos csökken­tésével teremtsük elő. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa a kormánnyal megállapodott abban, hogy 1988-ban néhány területen — így például a MAV-al­»

Next

/
Thumbnails
Contents