Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

S/ombul, 19X7. nouMiijKT 28. / ® magazin DM Európát Szabadka udvaraiba A táj is érték Az elmúlt másfél évtizedben mindennapi ételünk leggyakrabban emlegetett fogat- IDIIL/I , . maivá vált a környezetvédelem, a természetvédelem. S miközben nagyvárosaink, ipar- I KI r.SZ I MhulS A INI ILINK vidékeink levegője már-már elviselhetetlenné vált, vizeink egy része ivásra, fürdésre alkalmatlan lett, ritka növények és állatok kerüllek végveszélybe, néha talán mar unjuk is egy kicsit, ha szóba kerül ez a téma. Pedig nem lehet róla eleget beszelni, mert csak így érhetjük el hogy mindannyiunkban tudatosodjon az (¡felelősség, amellyel magunknak és utódainknak tartozunk környezetünkért. Az utóbbi években gyakran felbukkant a tájvédelem kifejezés is. Mi ez és miért időszerű? Erről beszélgettünk S. Nagy Lászlóval, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Budapesti felügyelőségének igazgatójával. — Nálunk Magyarországon kezdetben területi természetvédelem folyt. Kialakítottuk a tájvédelmi körzeteket, majd létrehoztuk első nemzeti parkjainkat. A tájvédelem azért más, azért több, mint a természetvédelem, mert nem egyszerűen biológiai, ökológiai értékeket védünk, hanem együtt valamennyit, de úgy, hogy mindebbe az ember által alkotott értékek is benne foglaltatnak. Úgy is mondhatjuk, nem kihasználjuk a természeti környezetet, hanem ésszerűen használjuk. Meg kell tanulni'gazdálkodni a környezet elemeivel is. Olyan irányítási és szervezési formákat kell találni, amelyek összhangban vannak az adott terület természeti, társadalmi adottságaival. Nagyon időszerű lenne például a környezethasználati érték bevezetése, hogy mérhető legyen, mit áldozunk fel miért. Ha például arról van szó, hogy kavicsbányát akarunk nyitni az ócsai tájvédelmi körzet területén, egyértelműen eldönthető legyen, mi ér többet: ennyi és ennyi köbméter kavics, vagy pedig az a pótolhatatlan ökológiai együttes. Ez ugyan még csak tervekben létezik, de vannak biztató jelek. Hiszen létezik már erdőgazdasági, üdülőhelyi, termőhelyi, nyersanyagokra vonatkozó értékrend. — Amit ön eddig elmondott, jóformán mind csak elmélet vagy kívánalom. Mi a mai magyar valóság a tájvédelem terén? . — A tájvédelem igenis kezd élővé válni Magyarországon is. A természetbe, a tájba való nagyméretű beavatkozások ma már tervekhez kötöttek, akár külfejtéses bányaüzemről, akár a Dunakanyarban folyó építkezésekről van szó. Minden ilyen volumenű beruházásnak lennie kell tájvédelmi, rendezési tervének. Ez már meglévő, tényszerű követelmény. Ott, ahol meg kell védeni bizonyos értékeket, érvényt tudunk szerezni a tájvédeiem követelményeinek. Előfordul, hogy egy tájvédelmi körzetben nem engedünk művelési ágat változtatni, nem engedjük a legelőt feltörni. Nem állítom, hogy alkalomadtán ilyen vagy hasonló esetek nem történnek meg. Mégis, úgy érzem egy évtized munkájának a gyümölcse napjainkra kezd beérni. Védjük a rá érdemes vidékeket a mezőgazdasági hasznosítás káros mellékhatásaitól, a túlzott táblásítástól. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy például egyáltalán ne építsenek utat erdős területen — hiszen az útra a fakitermelésben szükség van — de azt igenis megkívánjuk, hogy a védelem és a használat szempontjai együttesen, optimálisan érvényesüljenek. Az esetek nagy többségében, 70—80 százalékban van hitele az előírásoknak, be tudunk avatkozni, ha kell. Eljutottunk odáig is, hogy a nem védett területeken is rendezési tervet kell készíteni, ott is érvényt lehet szerezni a tájvédelem elveinek. Ezen a téren nem állunk ugyan olyan jól, mint a védett területek esetében. — Örömmel hallom egy szakember szájából, ezt az optimista hangot. Manapság úgyis mindenki csak panaszkodik. Mégis, bizonyára vannak nehézségeik, amelyek még megoldásra várnak. — Az ország területének mintegy 72 százaléka mezőgazdasági terület, 17 százaléka erdő. Ezek védelme — elvben legalábbis — megoldottnak tekinthető. Körülbelül 5 százaléknyi terület sorsa kritikus. Ennek egy része ipartelepek környéke, nyomvonalas vezetékeket kísérő területek, de itt is meghatározó, melyiknek ki a gazdája. A legrosszabb a helyzet azokon a területeken, amelyeknek nincs gazdája. Sajnos e hazai tájaknak igen sok szép színfoltját csúnyán elrontották, bódévárosok keletkeztek. Ezek az úgynevezett zártkertes vidékek, amelyek építési területek is, meg nem is. Anyagi szempontból persze érthető, hiszen a tanácsok ezek felparcellázásából csinálnak ,vi„-.t p7*n „ nem tudtunk rendet teremteni. Pedig ezzel az ország tájképi szépségét rontjuk, holott ez is igen nagy érték. Szerencsére van jó példa is. Sukoro és Velence között például előre elrendeztek, közművesítettek egy ilyen területet s arra törekednek, hogy tájba illő elemekkel gazdagítsák a környezetet. Van ahol rosszul csinálják. Budaörsön például a védett és a beépített terület határán közművesítettek. Természetes állapotában meghagyva ezt a ligetes zöld területet sokkal nagyobb értéket jelentene, mint beépítve. Nemcsak annak az ötszáz embernek származna belőle haszna, aki oda építkezik, hanem ötezernek. Ne együk meg a holnapunkat, területileg sem. A tájhoz való kötődés szép példájának tartom, hogy az érdieknek sikerült megvédeni egy völgyet attól, hogy ott szeméttelepet létesítsenek. Egy kis emberi közösség értékké tudja emelni azt is, amit hivatalosan még nem nyilvánítottak védetté. — A tájvédelem két szélsőséges példájának tekinthető a hivatalos szintű védelem, valamint az egyén hozzáállása. Azt hiszem, amíg az egyes emberekben nem tudatosul kellőképpen a tájvédelem, hivatali szinten adminisztratív intézkedésekkel jóval kevesebbel lehet elérni — Valóban, és ennek elsődleges feltétele, hogy az emberek kötődjenek a tájhoz. Skandináv országokban láttam erre nagyon szép példákat. Ott például hitelekkel is segitik a tájba illő létesítmények létrehozását. Arról is meggyőződhettünk, hogy a tiltás önmagában nem elég. Úgy vélem, amig nem találjuk meg a módját annak, hogy értékrendbe foglaljuk táji, ökológiai értékeinket, addig nem juthatunk előbbre. NÉMETH (»É/A Amig a ma is keskeny isztambuli úton naponta kamionok ezrei és személygépkocsik százezrei dübörögnek végig észak-dcli irány ban, a szabadkai gazdasági szakértők azon törik a fejüket, hogyan lehetne ebből hasznot húzni. Több programváltozat elkészült már ennek az aranyat érő áradatnak a kihasználására. Trieszt természetesen továbbra is ott marad, ahol van és azé, akié, senki se értse félre a címben feltüntetetteket ! Trieszt az olaszoké és Szabadka semmiképpen sem támaszt területi követeléseket: a város nevét viccesen a világ egyik legnagyobb szabad vámövezetének szinonimájaként használjuk, tudniillik Trieszt valóban az egyik legjelentősebb nemzetközi szabad piac központja. Tekintettel arra, hogy ez a szabad piac ma már szinte elérhetetlen (Trieszt bankjaiban a dinárt rosszul, mindössze 0,90 líráért váltják), Szabadka polgárai saját városuk egyik félreeső külterületén rendezték be a maguk Triesztjét. A szabadkai bolhapiacról (olasz, vagy ócskap.iac néven is ismerik) szóló történet csupán egy tréfás megjegyzés volna, ha nem vennénk figyelembe a következő tényezőket: a bolhapiacot naponta ezrek látogatják; turistajáratok százai végződnek itt, a hétvégeken pedig a fél Ország, sőt Európa több országának vásárlói lepik el a zsúfolásig megtelt piacteiet. Szabadka, talán éppen a/ért, mert határmenti város, az eltelt évtizedek során kissé elhanyagolt volt. Valahogy félreesett. Most éppen ez a tény, hogy a határ közelében fekszik és a rajta keresztülhaladó E—75-ös nemzetközi úton hatalmas forgalom bohyolódik le, egyszeriben előnnyé vált. A szakemberek egész hada azon töri a fejét, hogyan lehetne ebből az áthaladó forgalomból és a piacból hasznot húzni. Más szóval az a kérdés: hogyan vonultassuk be Európát Szabadka tereire és udvaraira, hogyan szerezzük meg a sok kínálkozó külföldi fizetőeszközt? Egyelőre a dollárt a November 29. Húsárugyár készítménye, a kiváló Bácska sonka nagyobb mértekben vonzza, mint például a helyi turizmus. Pedig a turistakínálat növelésével, tartalmasabbá tételével fordított is lehetne a helyzet. Nem jött az amerikai — jött helyette a vámövezet íme, néhány adat: a kelebiai határátkelőn évente 65 000 kamion vámkezelését végzik el, több mint egymillió magánauló halad át, nem beszélve a forgalmasabb horgosi határátkelőről. A szabadkai vasútállomáson kezelik az össz jugoszláv vasúti áruforgalom húsz százalékát. Mindez arra késztette a Jugoszláv Vasút és a MÁV szakembereit, hogy közös teherpályaudvart építsenek Kelebia közelében. Az épülő korszerű E—75-ös út, amelynek egyik szakasza Belgrádtól Szenttamásig már elkészült, Horgos irányából Palics érintésével kerüli majd meg Szabadkát. Az építkezés egyelőre leállt, ötven kilométerre a várostól. A szakemberek most azt javasolják, az útépítést ne Szenttamásnál, hanem a Horgos és Röszke közötti határátkelőtől kezdjék el. Ezzel két jelentős terv gyorsabb megvalósítását tennék lehetővé. Az egyik terv a szabad vámövezet. Szabadka ugyanis megkapta az engedélyt arra, hogy ilyen övezetet létesítsen, ahol több ország érdekeltjei, szánios iparág társíthatja eszközeit, egyeztetheti érdekeit. A vámövezetekért kemény harc folyt Jugoszláviaszerte, mivel sok hasonló jó adottsággal rendelkező áruforgalmazási és gazdasági központ létezik az országban, amely mind szeretné a magáénak tudni mindazokat a kedvezményeket, amelyek a szabad vámövezettel járnak. Az örömhír nagy port vert fel, azután pedig higgadtabban és mersékelt hangnemben ke/dtuk feszegetni a témát. Branko Erunciskovic, a Sever Villamosgépgyár egyik igazgatója a következőket mondja: • — Ne állassuk magunkat abban a tévhitben, hogy a szabad vámövezetbe csuk úgy özönlik majd a külföldi töke. Előbb azt kelt megmagyaráznunk mindenk inek, hogyan jut majd megfelelő nyereséghez a beruházó, és mire tudja majd felhasználni a profitot. Á vámövezet megnyitása előtt ez a hangnem az uralkodó majdnem minden megbeszélésen. ^ A másik jelentős terv a szabad turisztikai vámövezel. Ez a lehetőség is abból adódik, hogy Szabadka a határ közeiéhen van és a turisiaáradat jelentős része itt halad ál úiban az Adria majd pedig hazafelé. Jugoszláviában tíznél több utasellátó központ lesz, amelyben olcsóbban lehet megvásárolni az üzemanyagot, vámmentes boltok, szórakozóhelyek, sportlétesítmények sora, turisztikai központ, megfelelő tájékoztatás várja majd az utazókat, ideértve a szervizeket és a szolgáltatások legkülönbözőbb formáit is. Az alapötlet a nagy olajkitermelőktől származik: Jugoszláviának ezen a részén a gazda az újvidéki Naftagas lesz. Milyen előnyökkel jár a turisztikai vámövezet? Egyes számítások szerint mintegy ötven millió nyugatnémet márka lesz az évi forgalom. Szabadkán évtizedek óta kering egy újkori legenda, miszerint egyszer egy amerikai felajánlotta a városnak, hogy a palicsi üdülőhelyet I loridává változtatja. A mese szerint a városatyák ebbe nem akartak beleegyezni. Ma úgy tűnik, a szabadkai \olgárok maguk közöli keresik az amerikait. Minthogy már kijelölték a turisztikai vámövezet helyét (Palicstól keletre, az új autópálya közelében), a város turisztikai szakértői lázas készülődésbe kezdtek, hogy a már sok jó kínálkozó alkalom közül ezt az egyet, a legnagyobbat nehogy elmulasszák. Az élet minden programot megelőz Szabadka és Szeged párt küldöttségeinek nemrégen megtartott találkozóján, amely, mint mindig, szívélyes keretek között zajlott le, a tárgyaló felek megegyeztek abban is, hogy közös dolgainkon nagyobbat is lendíthetnénk, mint eddig tettük. Tudniillik a kishatárforgalom idei terve nem valósult meg. A tqrjs/tika fejlesztésében egyaránt érdekelt Szabadka és Szeged is, mi tohh, mindkét szomszédos testvérvárosban az áthaladó forgalomra, illetve turizmusra számítanak a leginkább. I z az aranyat hozó áradat mindkét városnak hasznára válhat. Szeged és Szabadka vendéglátóiparának együttműködésével kapcsolatban a küldöttségek részéről elhangzott az a javaslat, hogy a turistakínálatban egyaránt szerepeljen a szomszédos város megtekintése — mindkét részről. Ily módon az átutazók hosszabb időt töltenénck ezen a vidéken, és mindkét város nagyobb jövedelemre tehetne szert. Valaki a megbeszélésen viccesen megjegyezte, hogy ez a kínálat ma is létezik, .hiszen a Szabadkára érkező jugoszláv autóbuszok nagyrésze átruccan Szegedre és fordítva (a Szegedre látogató turisták programja Szabadkán végződik). Az élet tehát mindig a programok és a hivatalos megbeszélések elölt jár. Ezért volna jó minél előbb papírravetni a tennivalókat. Az előírások és a papirosok sokszor megváltoztatják az életet. A számtalan példa közül Dékány László a szegedi Vendéglátóipari Vállalat igazgatója kettőt emelt ki: — Annak idején hirtelen megnövekedett a süteményfogyasztás Szegeden. Kiderült, hogy Szabadkáról rengetegen azért járnak át a Tisza-menti városba, hogy tortál vásároljanak esküvőkre és egyéb ünnepi alkalmakra. Nem sokkal később a sütemények fogyasztása egyszeriben megcsappant. Ekkor vezettük be ismét a dinár kötelező beváltását a határon. A másik példa: valamikor már november elején minden hely foglalt volt Szegeden — egészen az új évi ünnepeket követő napokig. Ma még a karácsonyi ünnepekre is van hely bőven. A fiatalok ma is egybekelnek, mint régen, az új évet megünnepeljük, mert nem múlik el év Szilveszter napja nélkül. Európa dübörögve vonul végig Szeged es Szabadka utcáin. A két testvérváros pedig, a XXI. század küszöbén felkészültebben várja azt, ami elkerülhetetlen — a harmadik évezred üzenetét. nnívo k'RSTtr HANS HINTERKUTER: KOMPOZÍCIÓ SZIKSZAI KÁROLY Ady-versek szavalójának Keresztként, romban, odvasodva, tarkómon heggel, ordasodva, ebben a nyárban hazátlan, élni ezer éves magányban, Tízezer volttal a köröm alatt, hallgatni a Kárpátokat, és menni, menni, menni, menni fölgyulladt szívvel is lélegezni a szót, a drágát, a gyönyörűt, az árvát, szökni, elvinni magammal, mucskunesszel, tompa morajjal, alvó zászlók, már nincsen otthon, arcom megérint egy rozoga mozdonyt. CSANADY JÁNOS A szerelemről Társasan, mint a madarak a közös fészek kerekében — a szerelemről múltidőben dehogy, dehogy is vallanak az elhagyatott téli fészkek, fecskefészkek és gólyaváruk; télben is melengetik egymást egy-lakásban a rigópárok — a szerelemről múltidőben a tegnapokba fúlt időben szólni nem lehet, nem szabad — már gyerekkorom ligetében karcsún szökellni láttalak, s úgy élsz, úgy élsz most is szívemben, mint egy akkor képzett alak, akinek kezét megfoghattam, mikor útunk a nagy erdőben egymás karjába vitt — a félelem hogy elsodornak, míg fogod kezem, s ragaszkodás a szerelemhez, mindennapos vers-kenyeremhez, látod, ezért is szorítottalak, hogy majd megfúltál! De ma már elég közeled, rebbenésed, szó-beszéded virágkosár, otthonunk betonkeretében az üres nap, mely arra vár, hogy bekocog a délután, az est, s csengetésedre ajtót nyithatok, s már mondod azon melegében, hogy kezed alatt nyílt-e a titok aznap a műteremben; elbeszélem én is, amit nem tudhatok, hogy mért tartom és miért élem félelmem és örömem együtt életünk beton-keretében; a szerelemről múltidöben — társasan, mint a madarak — dehogy, dehogy is vallanak ezek a felrepült szavak, amíg a fészekre figyelnek magasból, mint a sas.