Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-26 / 279. szám

Csütörtök, 1987. november 26. 3 Új banki szolgáltatás Az Agrobank Rt. új szolgáltatással segíti üzleti partnereit. A pénzintézet ellenszolgáltatás nélkül vállalkozik arra, hogy előkészíti az export-termelőkapacitások fejlesztésére kiirt pályázatokat. A tapasztalatok szerint ugyanis a mezőgazdasági nagyüzemek, élelmiszeripari vállalatok és az erdészetek esetenként nem tudják pontosan, hogyan kell szakszerűen előkészíteni az elbíráláshoz szükséges dokumentációt. Ennek hiányában hátrányos helyzetbe kerülhetnek azokkal szemben, akik az ilyen beruházások különleges finanszírozásához szükséges kedvezmények elnyeréséért szakszerűen és pénzügyi szempontból előírásosan folyamodnak. A MÉM területén évente 120-140 pályázatot birálnak el, ezek egy része valamilyen formai okból nem felel meg a kiírásnak. Amúgy is csak 20-25 pályázat nyeri el a kedvezmenyeket, így előfordulhat, hogy egyébként jó ötletek, Ígéretes fejlesztések meghiúsulnak a nem megfelelő előkészítés következtében. Az Agrobank Rt. külön felkérésre elvállalja a pályázat összeállítását, a dokumentáció tartalmi és formai felülvizsgálatát, valamint a fejlesztési változatokat is elemzi, egyebek között a jövedelmezőség oldaláról. Tanácsot ad továbbá — szintén ingyenesen — a pályázat gyors és szakszerű kidolgozásához. A banki szolgáltató ezúttal saját érdekét is figyelembe veszi. Arra számít: a pályázók, amennyiben elnyerik a kedvezményeket, a továbbiakban a bank pénzügyi finanszírozására is igényt tartanak, s az ilyen előzmények után szívesen fordulnak a pénzintézethez, a pénzügyi lebonyolításért. (MTI) Magyar Lajos-dij újságíróknak Az idén első alkalommal adták át a Magyar Lajos-dijat, Péchy Blanka alapítványát szerdán, a Magyar Sajtó Házában rendezett ünnepségen. A Magyar Lajos-dij odaítélésére alakult kuratórium döntése szerint ebben az évben a harmincezer forintos díjat és a plakettet, — Kiss Nagy András Kossuthdíjas szobrászművész alkotását — az alapítvány szabályától eltérően, kivételesen — négy újságíró kapta meg. A kitüntetésben részesült Polonyi Péter, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársa, Wallinger Endre, a Dunántúli Napló főmunkatársa, Rózsa László, a Népszabadság főmunkatársa, és. Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa. A dijakat az alapítványtevő. Péchy Blanka adta át a kitüntetetteknek. Adatbázis indulóban Azt mondják az információk dömpingje jellemző korunkra, eppen ezért a pont nekünk szükséges anyagokat az óriási mennyisegü adat és tény közül egyáltalán nem egyszerű dolog kiválasztani. Csak egy-egy fontos cikk megtalalása a jó könyvtárakban is órákba teihet. Márpedig időből is mintha egyre kevesebb lenne a tartalékunk, különösen a megtakarítható órákat, perceket sajnáljuk, amikor azt összegezzük, mennyi mindent voltunk kénytelenek megint egy nappal elhalasztani. Mi hát a megoldás? Ha egy .számítástechnikai adatbaz.i.'Öía.n (információgyűjteményben) keresünk anyagot a légszennyezésről, akkor a világ minden országában megjelenő cikkek tóbb tízezres listáját kaphatjuk • meg. De ha a Magyarország feletti levegő károsanyag-tartalmával kívánunk csak foglalkozni, akkor egy-kétszáz publikáció jöhet szoba. De tovább szűkíthetjük a kört, ha mondjuk a Dél-Alföld levegőjének tisztaságáról tudakozódunk. Ha pedig a más ország területéről a szél által idesodort egészségkárosító anyagokról akarunk megtudni valamit, akkor a képernyőn mindössze néhány — tíznél egészen biztosan nem több — cikk címe jelenik meg. Az adatbázisoknak egy fejlettebb formájából a tanulmányok teljes szövege is lehívható. A következő kérdés lehet: Milyen messze vagyunk mi attól, hogy ilyen adatbázisokkal dolgozhassunk? Egykét évnyi távolságra — lehet a válasz. Még a nyár közepén adtunk hírt arról, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat közösen nyerte el az ENSZ által finanszírozott projektet (fejlesztési program megvalósítását). Ebben számítástechnikai berendezésekre alapozott információ szolgáltató hazai mintarendszer kialakítását vállalták. A befejezési határidő: 1990. A SZÜV az azóta eltelt hónapokban tobb száz beszélgetést szervezett vállalatvezetőkkel. Elvégezték az igények országos összesítését is. Sőt, egy összegző válaszlevél azoknak a vállalatoknak a számára is elkészült, amelyek bekapcsolódtak a kialakítás munkájába, amelyek majd az információs rendszer használói lehetnek. — Mik a vállalatok igényei? — kérdeztem Szügyi Györgytől, a SZÜV Csongrád megyei kirendeltségének vezetőjétől. — Vállalatunk az országos igények felmérését változatos módszerekkel végezte el. A postán elküldött kérdőívek megválaszolása, a személyes interjúk, és a projekt-ismertetők utáni beszélgetések alapján elmondhatom, hogy azok a vállalatok, akikkel mi kapcsolatba kerültünk elsősorban a piaci jellegű információk megszerzesét igényelték. A partnervá 1 la lat ai k ] i kvidá lásá tói, az anyag- és kapacitásbörzén keresztül a tender kiírásokat megelőző üzleti ;nformációig nagyon sok mindenféléről szeretnének tudni. — Mekkora beruházásra van szütkség gkhoz. egy-egy vállalatnak, hogy az igenyelt információk számítógépes szolgaitatásként a kapukon belülre jussanak? Mészáros László, a kirendeltség igazgatója: — Azok a gépek, amelyek a vállalatok termináljai lehetnek már a legtöbb helyen megvannak. Ezt a szerepet az IBM kompalibilis PC-k betölthetik. — Mennyibe kerül majd a vállalatnak a kapcsolat az adatbázissal? — Most 11 ezer forint körüli óránkénti keresési díjat valószínűsíthetünk. Egy óra alatt rengeteg adatot meg lehet tudni, különösen, ha célravezető technikával dolgoznak a szakemberek. Egykét adathoz percek alatt hozzá lehet jutni, ha éppen csak ennyi szükséges az adatbázisból. A díjat csakis az összeköttetés időtartamára fizetik megrendelőink. Több gazdasági előnye lehet a születő adatbázis használatának. Ki ne hallott volna a párhuzamos kutatások problematikájáról? Vagy egy-egy tudományos vizsgálatra hiába elköltött százezrekről, mert annak eredménye már valahol másutt a világban készen áll. Jelenünkben szükség lenne például a szabad munkahelyek es az éppen munkanélkül levő^ naprakész országos nyHvántartá-«iira De > elképzelhető a külpiaci információk gyors termelői hozzájutásának a haszna is. A SZÜV segíteni kíván az adatokhoz való gyors hozzájutás technikájának vállalati szakemberek által való elsajátításában is. Ilyen témájú tanfolyamokat, gyakorlati bemutatókat szerveznek a következő hónapokban valószínűleg Szegeden is. Most a SZÜV szakemberei azon az egységes rendszeren dolgoznak, amelynek segítségével az információkhoz való gyors hozzájutás megvalósulhat. Csaknem elkészült az az anyag is, amely a Magyarországon már meglévő, valamennyire rendezett adatbázisokat tekinti át. Bőle István Meddig süllyedünk? Kényszerpihenőn a Délép Az utóbbi évek nagyszabású szegedi építkezéseinek irányitója Darvas Tamás. A könyvtár, a nagyszínház elkészülte után a 410 ágyas klinikai tömb kivitelezésének irányításával bízták meg a Délép építésvezetőjét. A sülylyedéssel-épitéssel kapcsolatos szakmai kérdésekkel hozzá fordultunk. — Amikor a klinika építését megkezdtük, a Délép abban a helyzetben volt, hogy bizonyítani szeretett volna egy kiváló, külföldön is érdeklődésre számító referenciamunkával. Ez ösztönzött mindenkit a gyorsaságra és pontosságra. Két esztendő alatt — 1986 végére — elkészültünk a teljes épület szerkezetépítéssel, álltak a válaszfalak, és helyére kerültek a gépészeti vezetékek. Minden remény megvolt tehát arra, hogy 1987 szeptemberére befejeződjék a generálkivitelezés, s a klinika jövő év májusában fogadhassa a betegeket. A süllyedésre utaló jeleket 1986 júliusában észleltük, azonnal jeleztük megbízóinknak. Ekkor még bíztunk abban, hogy megáll, de kiderült, a klinika egyre lejjebb és lejjebb nyomakszik. A Medinvest ekkor szakértői bizottságot kért, de ők sem tudták megállapítani a sülylyedés okát. így került sor ;#.tán a pályázat meghirdetésére, melynek eredményeképpen a Dutép a műszaki egyetem szakértőivel közösen kidolgozta a mikrocölöpözés itt alkalmazható módszerét, és októberben megkezdték ' a megerősítés munkálatait. — A süllyedés okát pillanatnyilag az Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda vizsgálja, s egyelőre még eldöntetlen mi okozta a tervezett 9 centiméternél lényegesen nagyobb süllyedést. Mégis kíváncsi lennék, ön hogyan látja, miben látja a hibát? — Ez a fajta alapozási mód, a dugóalapozás — amely egyébként a Délép és az FVT közös szabadalma — bizonyítottan jó módszer, hiszen száznál több épület készült már el ezzel az eljárással. A szakértők szerint is valószínűleg az alapozási mód megválasztása volt helytelen, erre az iszapos, homokos talajra alkalmatlan. Ez csak feltevés. Biztosat a szakértő iroda vizsgálatai után tudhatunk. A klinikai tömb esetében egyébként a süllyedés meglehetősen ritka változatával találkozunk. Az épülettömb ugyanis nem egyformán süllyed. A középső rész, a központi blokk — ahol a legtöbb s így a legnehezebb vasbetonszerkezet található — a nagy súlytól többet süllyed, mint az épület alacsonyabb szintszámú, könnyebb szárnyai. Így a négy pavilonrész külső széle kevesebbet süllyed, fennakadt, mig a középső része a központi blokkal együtt halad lefelé? — Hogyan történik a Dutép mikrocölöpös süllyedésgátlása, s e közben milyen munkálatokat végezhet tovább a kivitelező Délép? — A mikrocölöpös megerősítés azt jelenti, hogy darabokból összeállított acélcsöveket vernek, majd hidraulikus sajtolással nyomnak a talajba, mintegy 20—25 méter mélységig. Ezekbe a csövekbe betont préselnek, mely a cső végén kialakított hézagokon keresztül hagymafejszerűen kitüremkedik. Ezek a cölöpök a dugóalappal együtt közösen viselik az épületterhet. A tervek szerint 310 darab cölöp földbesajtolására kerül sor. Addig amíg a Dutép emberei a megerősítésén dolgoznak, mi csak olyan munkákat végezhetünk, amelyek nem járnak teherfelvitellel, hiszen az ellenőrző méréseket minden súlytöbblet zavarná. Amíg a központi blokkot erősítik, gyakorlatilag ott semmilyen kivitelezési munkára nem kerülhet sor. A cölöpözés befejezésének határideje a jövő év januárja. Ekkor a Délepnek gyors tempóban kell helyreállítania a központi és az alagsori részt ahhoz, hogy utolérje a felső szintek kivitelezési állapotát, hiszen e helyeken már tulajdonképpen az utolsó simítások — festés, mázolás, burkolás — következnek. — Mit vesztett a kivitelező Délép a süllyedés miatt? — Az épület állagmegóvásának költségei többletkiadást jelentenek a vállalat számára. Mit jelent ez egy félkész épület esetében? Példának okáért: egy már Fuvarpiac - árverseny nélkül Neb-vizsgálat a áruszállításról , kisipari' ,.A közületek a sóder kobmeteixn hivatalosan 550600 forintért szállítják. A magánfuvarozó ezt 500 forintért teljesíti. Ha a megrendelő^ fuvarozásról nem kér bizonylatot (ez nem is gyakorlat), 400-450 forintért is megkapja a szüksoges mennyiséget. Ezen a mórion a kisiparos adózatlan bevételhez. jut, az építkező pénzt takaríthat meg." Az idézett szöveg annak az összefoglaló jelentésnek a példatárában található, melyet tegnapi ülésén tárgyalt meg a megyei nepi ellenőrzési bizottság. A téma — milyen szerepük van a magánfuvarozóknak a lakosság áruszállítási igényeinek kielégítésében — egy országos vizsgálat keretében került a Kisteleken, Szentesen és Szegeden vizsgálódó népi ellenőri bizottságok „asztalára". £ mint -kiderült, az ország más részein nagyjából megegyező tapasztalatokat összegeztek, mint Csongrádban. (Az általánosítható megállapitásokkal egyébként a közlekedési tárca álI tal elkészítendő új jogszabályhoz adtak segítséget a népi ellenőrök.) Visszás helyzetet okoz, hogy a magánfuvarozók egyfelől az iparhatóság, másfelöl a közlekedési szakigazgatás hatáskörébe tartoznak. Az első fokú iparhatóság csak az engedelyek kiadásának feladatával tud megbirkózni, a változások követésével, a kisipar ellenőrzésével már nem. A közlekedési felügyeletek szintén csak a fuvarozói tevekenység egy részéről rendelkeznek ismeretekkel, s ha például valaki betegsége miatt szünetelteti az ipart, erről legfeljebb véletlenül szereznek tudomást. A neb-ülés vitájának egyik hozzászólója egyebek közt bevezetőbeli példánkra is hivatkozva mondhatta azt, hogy nagyfokú rendezetlenség és sok helyütt rendetlenség is nehezíti a magánszektor és a fuvarpiac összefüggéseiben a tisztánlátást. Azt senki nem vitatta, hogy a magánfuvarozókra szükség van — szükségük van rájuk még a gazdálkodó szervezeteknek is! —, de szinte minden hozzászóló egyetértett a jelentes készítőivel: a fuvarozók közti konkurencia egyelőre nem a minőségi kiszolgálás, hanem a „szabályozott" piacfelosztás irányába hat. Ez pedig ellenkezik a jogalkotók szándékával! A/, sem éppen jogszabályszerű, ha a magánfuvarozók nem adnak számlát a megrendelőknek, nem vezetnek menetlevelet, nincs vásárlói könyvük. S noha a vizsgálatba bevont 27 kisiparos egy resze foglalkozik árubeszerzéssel, a viszonteladási mindegyikük tagadta. (Bizonyítani ezt csak a cementgyárak anyageladási jegyei. alapján sikerült.) Az utólagos ellenőrzés — bi-' zonylatok és reális adóbevallások hiányában — nehézkes, s talán csak az általános forgalmi adó bevezetésétől remélhető némi javulás. (Ennek visszaigényléséhez. ugyanis precíz nyilvántartásra lesz szükség!) A megkérdezett fuvarozók maguk is számos, a tevékenységüket hátrányosan érintő problémára mutattak rá. Járműveik örygek, szervizelésük, alkat lés/ellátásuk megoldatlan, új járműre alig van reményük. A különféle jogszabályok értelmezéséhez nem kapnak segítséget az érdekvédelmi szervezetektől, és „mozgásterüket" is túlságosan szűknek tartják, tevékenységi körük kiszélesítését kérik. S ezzel egy újabb kérdéskörhöz jutunk el: miért nincs igazi verseny a fuvarpiacon. Ahhoz úgynevezett versenysemlegesség kellene, de a mai szabályozás szerint ugyanakkora fuvardíjból a magánfuvarozó több nyereséget könyvelhet el, mint a közületi. Hogy egyenlő esélyekkel indulhassanak a versenyben, az előkészületben levő jogszabálytól várják a megoldást mindkét táborban. Legtöbb reménye azo>nban a megrendelőnek lehet: talán sikerül a hatósági munkában, a fuvarozás feltételei terén, s a piac reális igényeinek kielégítésében javítani a jelenlegi helyzeten. helyére került, de még festetlen ablakkeretet az időjárás viszontagságaitól védendő be kell mázolni védőfestékkel, vagy ideiglenes szigeteléseket kellett alkalmaznunk a beázás meggátlására. Az elhúzódó munkálatok miatt lényegesen nagyobb rezsiköltséggel kell számolnunk, hiszen ha egy építkezés a tervezettnél tovább tart, nyilván többe kerül. A harmadik veszteség: a kivitelező — jelen esetben a Délép — minden építkezésnél bizonyos árbevételi nyereséget akar. Ettől úgy hiszem már eltekinthetünk. Végül, de nem utolsósorban a vállalat presztízsveszteségét emliteném. A Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorát. Szilárd János professzort már csak arra kértük — jóllehet a végső elszámolásnak nincs itt az ideje —, készítse el az eddigi veszteséglistát! — Először nézzük a forintban mérhető károkat. A süllyedés megállítására, a mikrocölöpözésre, majd ezt követően az épületkorrekcióra fordítandó ősszeg várhatóan 150 millió forint lesz. A második tétel az a több tízmillió devizaforintnyi plusz költség, amely a klinika működéséhez elengedhetetlenül szükséges importműszerek árának időközben bekövetkezett áremelkedéséből származik. E rovatba sorolható a már megérkezett vizsgálóműszerek, • -berendezések, bútorok tárolási, raktározási költsége, valamint az az anyagi veszteség, ami abból származik, hogy a garanciális idő lejárta után használjuk csak e műszereket. Sok-sok millió forint veszik tehát kárba egy hibás alapozás miatt, de az erkölcsi kár eme összegeknél lényegesen súlyosabb, s pénzben soha ki nem fejezhető. A klinika legalább egy évvel később kezd „üzemelni", mint ahogyan terveztük. Csak egyetlen példát ragadnék ki a számtalanul sorolható közül: nem mindegy, hogy a pillanatnyilag kevés baleseti sebészeti kapacitás mikor képes a betegszükségleteknek megfelelő ágyszámmal és technikával a társadalom rendelkezésére állni. De folytathatnám, sorolva az új klinika új feladatait, s ennek kapcsán azt, milyen korszerű gyógyítási lehetőségektől estek el a betegek, a kimaradt egy esztendő alatt. így, véleményem szerint, az első számú vesztesek a betegek, akik * kénytelenek további egy esztendeig nélkülözni egy európai színvonalú műszerezettséggel és orvosi gárdával i működő gyógyító intézményt. Ügy hiszem a bizalom megrendült mindenkiben. Az ötéves tervidőszak legnagyobb magyar egészségügyi beruházásának ügye ily szomorúan alakult. * Pillanatnyilag kora reggeltől késő délutánig a hidraulikus sajtoló zajától hangos a 410 ágyas klinikai tömb. Az alaperősítő mikrocölöpök mihamarabbi földbe juttatásán dolgoznak a Dutép munkásai. Az 1 milliárd 50 millió forintot érő épület további süllyedésének megakadályozása a cél. Eközben folynak a szakértői vizsgálatok, ellenőrzések, és tart egy várhatóan hosszú ideig elhúzódó bírósági per, annak kiderítésére, ki a felelős. Egyelőre csak bizhatunk abban, hogy egy esztendő múltán a 410 ágyas klinikai tömb építésének befejezéséről számolhatunk be, s abban, hogy a jövő év végén már gyógyítani tudnak és gyógyulni tudunk egy évtizedek óta várt klinikán. Kalocsai Katalin