Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

Szombat, ÍÍÍ87. november 21. Kápráztató ötvösművészet A Képtárban tegnap délután megnyílt kiállításon a moszkvai Kelet Nopeinek Művészete múzeum anyagából a különleges, művészi ötvös-munkák — ékszerek, edények, használati eszközök, fegyverek — láthatók. A tárlatlátogató nem mindennapos élményeket szerezhet. A címben megnevezett területek népeinél a viselet elengedhetetlen - tartozéka volt az ékszer, a bölcsőtől a sírig kísérte az embereket, s a néphitben minden darabnak gazdag jelentéstartalma volt. A türkmén, kirgiz, kazah, tádzsik, üzbég ékszerek egymástól váló eltéréseit is mutatja a kiállítás (világnézel, ízlés, hagyomány szerint), de minden darab az ötvösművészet csúcsait, fényes korszakát idézd. A fényűzés, a monumentalitás, a színek és formák festői kavalkádja, a bonyolult-aprólékos és stilizált ábrázolások, a sokféle technika — mindennek megszemlélése főhajtásra késztet a mesterségbeli tudás előtt. Impozánsak a korai-, türkiz-, 20rnáncberakással ékesített, kiváló minőségű acélból készült szálfegyverek. A 16. századi vörös- és sárgaréz edények, a 19. századi, plasztikus, szoborszerű formájukkal, részleteik arányosságával, gondosan felületükkel kápráztató rézműves-tárgyak a kiállítás külön részéként nem kevéssé káprázatosak, mint az megmunkált ékszerek, vagy a fegyverek. A dekoratív alkalmazott művészet igazán gyönyörkódtető világába kalauzol bennünket a Képtár-beli tárlat. Mennyire nyúl a szakszervezet a zsebünkbe? A tagsági dijakról A legutóbbi szmt-ü lésen a pedagógusok (nehezményezték. hogy az új tagdíjrendszer-tervezet véleményezésére csupán másfél hetük ¡maradt. Ennyi idő alatt képtelenség eljuttatni a tagsághoz a dokumentumokat. Hol van még az elemzés, a javaslatok megfogalmazása? Fabula Andrásné. a Pedagógusok Szakszervezete Csongrád Megyei Bizottságának titkára azt is elmondta, hogy nincs idő elmagyarázni a várható változásokat, a- tervezetet csak házilagosan, kis példányban tudják sokszorosítani. Tobb munkahelyen a dolgozók tiltakoztak az ilyen szakszervezeti módszer ellen. Pedig nem kevesebbről, mint a mozgalom létéről van szó. Az utóbbi időben ugyanis mind többen lepnek ki a szakszervezetből. E tendencia felerusodesehez feltehetően hozzájárul a jrivö év januárjától eletbe lépő új tagdíjrendszer is. Az s/.mt gazdasági osztályának vezetőjét. Sípos lász.lónét azért kerestük fel, hogy elmondja, jövőre mire számíthatunk mi, szakszervezeti tagok. — Egyértelmű emelésiül van szó? —• Az új rendszer jobban differenciál, mint a korábbi. A tervezetben az áll, hogy a tagdíj alapja a bruttó kereset egy százaléka. A kormány és végül a Parlament is jóváhagyta a szakszervezeti dijak adómentességét Ez azt jelenti, hogy a tagdíj nem képezi a jövedelem részét, és így adót sem kell fizetnünk utána. A módosítást az új adó- és árreform sürgette. Véleményem szerint tagdíjemelésről nincs szó. — Hallhatnánk egy példát? A könnyebbség kedvéért vegyük alapul az én fizetésem, ami 6200 forint, a szakszervezeti dijam pedig jelenleg 60 forint. — Ha a keresetét bruttósitják, az összeg 6720 forint lesz. Ennek egy százaléka történik azdkkal, a keresete alacsoévi 60 ezer forintnem adokötele67 forint. Az adókedvezmény, melyet táblázat rögzít, ebben az esetben 20 százalék. Az ön eseteben az adókedvezmény 13 forint, így összesen 54 forintot kell fizetnie. Vagyis nem jár rosszul. — Mi akiknek nyabb az nál, vagyis sek? — Azok, akiknek, havi keresete és a táppénzük együttes összege az 5051) forintot nem haladja meg, a tagdijuk a bruttó kereset 0,8 százaléka. — Kiket sújt majd leginkább az új tagdíjrendszer? — Egyértelműen a magasabb jövedelműeket hiszen eddig maximum 200 forintot kellelt fizetni, most viszont a mindenkori bruttó kereset egy százalékát. Így a tagdíj akár 500 forint is lehet havonta A gondolkodóbbak ezert szeretnék felfüggeszteni a tagságukat, megvái-va, hogy mit hoz ki az. egyenlegük. Ez a gyakorlat azonban lehetetlen, mert ha nem fizetik a tagdíjat, automatikusan megszűnik a tagságuk is. A tagság ily módon történő megszakítása egyéb konzekvenciákkal is jár. Például egyéves tagság kell ahhoz, hogy valaki ¡beutalót kapjon. — A nyugdijasokról, a gyesen és gyeden lévőkről eddig nem beszéltünk. — Méltánytalannak tartjuk, hogy a 2500 forinttal rendelkező nyugdíjas annyit fizessen, mint akinek 8 ezer forintot meghaladja a nyugdija Tagdíjuk várhatóim 5 és 30. forint között mozog majd. A jelenlegi nyugdíjasok tagdiját nem változtatjuk. A gyesen, illetve gyeden levők továbbra is egységesen 3 forintot fizetnek. — Ügy hallottuk, megszűnik a bélyegrendszer... — Valóban ezt tervezzük. A befizetéseket aláírással igazoljuk. A tagdíjat előzetes hozzájárulással bérjegyzékén vonják le. De továbbra is lehet zsebből fizetni, a kedvezményt ebben az esetben év végén kapja meg a dolgozó. * A fenti témában László Istvánt. az Egészségügyi Dolgoz.ók Szakszervezete Csongrád Megyei Bizottságának titkárát is felkerestük. — Nagy tagsági vitára nekünk sem volt időnk. A tagdíjakról tavaly is kérték a véleményünket, e| is mondtuk az észrevételeinket, mégsem változott semmi. A döntés bürokratikus volta sérti az érdekeinket. Nem mindegy ugyanis, hogy fizetjük vagy vonják a tagdijat. Az előkészítésből az érdemi komolyság hiányzik. A tagdíjemelésért cserében mit tud adni a szakszervezet? Rászorultsági alapon a szakszervezeti tagok érdekeit fogja továbbra is védeni. Hogy ez kevés...? ltod/sár Erzsébet Mit hoz a holnap ? A gazdasági reform elképzelhetetlen társadalmi átalakulás nélkül — ezt már saját bőrünkön megtanultuk. Mit hoz tehát a holnap, ha következet esen végrehajtjuk a gazdasági reformokat a magyar társadalomban? Mit jelent ez a mai osztályszerkezetet nézve, s a már megindult változásokból milyen jövőképet lehet festeni? Erről kérdeztük Cseh-Szombathy Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai intézetének igazgatóját. — A futurológia tudományát egy mondatban nehéz meghatározni — kezdte Cseh-Szombathy László —, mégis azt mondhatjuk: a múlt mozgásainak előrevetítése. Tehát'először a tegnapot és a mát kell vizsgálni ahhoz, hogy megbízható jövőképet kapjunk. Mi a mai helyzet? Várjuk, hogy változás következzék be Magyarország gazdasági-társadalmi életében. Természetesen majdnem minden attól függ, hogy mennyire leszünk következetesek, másként: milyen gazdasági és politikai döntések születnek ma és holnap. A folyamatokat — a trendeket — azonban vizsgálni lehet. Ezekről elöljáróban anynyit, hogy rendkívül szomorúak. Itt van mindjárt a népesség halandóságának növekedése. Az elmúlt tizenöt évben a harminc és hatvan év közötti férfiak halálozási aránya közel a kétszeresére nőtt. Nem volt járvány az országban — baj van az életmódunkkal! Vagy itt van egy másik adat. A májzsugorban meghaltak száma — ugyancsak az elmúlt tizenöt évet véve figyelembe — négyszeresére emelkedett. A mutatók mögött ott kacag az alkohol! Az öngyilkosok száma 1970töl 50 százalékkal emelkedett. Pedig a hetvenes években még tartott a gazoosági felfutás. Az ok tehát pem a mai gazdasági pangásban keresendő. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar társadalom krízisben van. Beszélgetés Cseh-Szombcthy Lászlóval, az MTA szociológiai kutatóintézetének igazgatójával Mielőtt mondanék helyzetről, le: ennek még két érvet étről a súlyos hadd szögezzem a krízisnek oka a félarcúan bevezetett, majd megtorpanásra kényszerített, aztán újra, ímmel-ámmal elindított gazdasági reform. Érvünk: egész gazdasági helyzetünkből hiányzik a rugalmasság — idegen szóval a flexibilitás. Az előbbi kettőből azután egyenesen következik a harmadik: az emberek ma — ha meg akarnak élni, és a korábban megszokott színvonalon —önkizsákmányolásra kényszerülnek. — Az MSZMP határozata, a kormányprogram a reformról — ha következetesen végrehajtjuk — milyen változásokat hozhat a társadalom szerkezetében? Heszélhetiink-e egyáltalán még társadalmi osztályokról, vagy ma már rétegekről kell szólnunk? — Az osztályok ma már csak magyarázó kategóriák. A valóságos társadalmi szerep szerint rétegekről kell beszélni, amelyek meghatározásánál nemcsak a foglalkozást, hanem más jellemzőket is figyelembe veszünk. Más ma például Baranyában a Dráva mellett vagy Szabolcsban egy téeszparaszt, és más Pest megyében, az, aki a nagyvárosi piacra termel. Vagy más a dunaújvárosi kohász és más a székesfehérvári Videotongyár fehér köpenyes dolgozója. A társadalmi rétegeket ma a legkülönbözőbb szempontok szerint kell megkülönböztetnünk. A legfontosabbak: a foglalkozás, a jövedelmi viszonyok, a lakóhely, az, hogy hogyan él a társadalom beleszólási jogával. Mindezek mellett ma is családban kell gondolkodnunk. Más a helyzet ott, ahol a feleség titkárnő — tehát értelmiségi — és férje gépkocsivezető —tehát munkás. Vagy a feleség téeszdolgozó, a férj vasutas stb. — Ezek a hazai és természetesen a világtendenciák mire mutatnak, egyszóval: mit hoz a holnap? — Beszéljünk tehát a trendekről. Növekszik — mert nem lehet másként — az értelmiség szerepe. Káros volt egykor szembeállítani a fizikaiakkal az úgynevezett nem fizikai „állományt". Most jöttem Japánból. Ott a dolgozók 25 százaléka egyetemet végzett. Annak ellenére, hogy még talán a miénknél is keményebbek a felvételi körülmények. A jelentkezők fele nem kerül be az egyetemekre! Megkérdeztem: mit kezdenek ezzel a tengernyi friss diplomással? Meglepve mondták: a kereslet nagyobb. A hatékony termelés feltétele a diplomás dolgozó! Magyarországon a jövőben egyre több értelmiségivel kell számolnunk. Elhelyezkedésük körülményei is: megváltoznak. Mert most elképesztően sok ..skriblert" — adminisztrátort — foglalkoztatunk. A decentralizáltabb igazgatási rendszer és a számitógépes forradalom azonban csökkenti — szerencsére — számukat. A munkásságnál jelentősen megnő a szellemi foglalkozásúak száma. Az „öreg szaki" csak fogalom lesz a múltból. Jönnek a fehér köpenyesek, a technikai szinten dolgozók és az egyetemet végzettek. Az öreg szaki szelepét átveszi a robot! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a betanitatlanés segédmunkásgondunk növekedni fog. Részben azért, mert például az anyagmozgatást „elfelejtettük" gépesíteni. Nagyobbrészt azonban azért, mert az általános iskolát el nem végzők száma ót százalék körül marad. Nagyon sokan lesznek a „megrekedtek", akik hagyományos értelemben nem analfabéták, és mégis azok. Talán túlzás, hogy ma hazánk lakosságának harminc százaléka „csak nevét aláírni tudó" analfabéta, de becsléseink szerint a szám ijesztően magas. Egyszóval: jelentősen növekszik, illetve újratermelődik a „problematikus népesség". Olyan arányban, mint Nyugat-Európában a vendégmunkások. Nálunk elsősorban a cigány lakosságból kerülnek ki a réteg tagjai. A parasztság A legnagyobb kérdés az, hogy a XXI. század első évében mennyien lesznek. Mindenesetre a gépesítéssel egyre kevesebben. Életformájuk is változóban van. Valószínű, nem fogjuk bírni a téeszek szubvencionálását úgy, ahogy például a Közös Piac tagországai teszik ezt a falusi gazdaságokkal. Fantáziát a melléküzemágak, a kisegítő ipari tevékenységek sokszorosodásában látok Innovatívak ezek az egységek, és sok szellemi töke halmozódik fel bennük — halékonyak. — Ez tehát a szocializmusba vezető út jövőképe? — Igen. Természetesen akkor, ha megvalósul a/, e.s/.szerüség — a racionalitás — alapjára épülő termelés. Akkor, ha úrrá tudunk lenni az önkizsákmányolás riasztó járványán. Akkor, ha illően és okosan meg tudjuk oldani az idős korúak és nyugdíjasok foglalkoztatását. Kuttkay Levente Nem csak leporelló! Téma vagy nem az? Mindenesetre, síz invitálásra nem lehetett nemet mondani. Szerelet, kitárulkozás volt benne., Klub. No és? Nincs ebben semmi különös. Tízévesek. Mire fol az ünneplés? Igaz, sorra alakulnak a különböző klubok, az értelmiség azonban az ilyesmitől többnyire távol tartja magát. Szegeden például évek óta nem sikerült a pedagógusokat egy körbe osszehozni. Nem érnek rá, rohannak, mindenkinek megvan a saját baja. Maséval minek foglalkozna ? Ahová bennünket meghívtak, más a helyzet. Havonta egyszer mindig összejön hatvan-hetven ember, önszántából, munka után. Többségük nő, így az estek családi hátterét, bizony, meg kell szervezni. Megszervezik, mert biztosan érdemes. Valóban érdemes? Olyan ritkán mondhatjuk el, hogy a családon kívül tartozunk valahová. Nem formálisan, tenylegesen. A klubfoglalkozás részeseként, átéltem, mit jelent az azonos hivatás, a rokonérdeklődés, egymás tisztelete. Jaj, de félünk az utóbbitól! Pedig talán csak arról van szó, hogy a munkahelyünkön ne csapkodjuk egymásra« az ajtót, és ne kiabáljunk a másikra tücsköt, bogarat. Irigylem a klubtagokat. Nem mondják, de látszik, összetartoznak. A folyosón élénk vita. Mi lesz az integrációval? A területünkön a jövőben negyven vezető helyett csak húsz Jesz. Mi történik azokkal, í^kiknek-meg kell válnia az eddigi pozíciójuktól? Belátják, hogy alárendeltek? Egyáltalán, kik lesznek az új vezetők? A köz választja őket. S ha mégsem az kerül az elre, aki a legrátermettebb? Ha az illető nem ugrik rögtön az újra, nem várható csak visszalépés. Valahogy így készülnek a választásokra szakmai területen a klub tagjai. Forraj Katalin azt mondta róluk egyszer, hogy irigylésre méltó a generációk jó kapcsolata. békés egymásmellettisége. Képesek figyelni egymásra, ha gondjuk, bajuk van, akkor is kitárulkoznak. Az idős Lilla nénit például nagy-nagy szeretettel veszik körül, viszont pedig az ifjú titán klubvezető, Ibolykában bíznak, és alávetik magukat a programoknak. A klubban évente többször tartanak ötletbörzéket. Ez azt jelenti, hogy ki-ki közhasználatra bocsátja a saját Qgyalmányát, módszerét. Ezeken lehet vitatkozni, de a kipróbálást sem akadályozza semmi. És uram bocsá', a tagok verset mondanak. énekelnek is. Természetesen önszántukból, saját örömükre. Mondják, hozzátartozik a hivatá•iukhoz. Hányszor sirunk-rivunk, hogy eltűntek az ünnepek az életünkből? Nem a naptárból, a tartalmuk szivárgott el. Nézzük a klub naplóját. Telislele kedves dokumentumokkal. Jé, a komoly felnőttek farsangkor beöltöztek maskarába! Tekintélyükből ez aligha vont le valamit. Aztán házilagosan készített, sok-sok ajándék. Nem kell pénz hozzá, csak némi ötlet. És majd elfeledkeztünk arról a papír-Auroráról. ami a november 7-i ünnepségük díszletét jelentette. A pénzük kevés, ezért az összes létező pályázatra beadják ötleteiket. Többször és több ezer forintot nyertek. A programok közreműködői ritkán kérnek tőlük tiszteletdíjat Ottlétünkkor a Széchenyi gimnázium irodalmi színpada és az óvónökéoző hetvenfős énekkara adott műsort. A klubot egyébként a szárnyai alá vette a HNF és a Pedagógusok Szakszervezete Csongrád Megyei Bizottsága. Országosan is a figyelem központjába kerültek. Munkájukat követésre méltónak ítélte a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetősége. finnek jeléül a klubvezetőt, Szeri Istvánnét kitüntettek. Eddig a protokoll. Természetesen, ez csak egy epizód a szegedi óvónők klubjában. B. E. 1 *