Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

5 Kedd, 1987. november 3. Hét évtized értékelése must, s elvi értékelést is adott róla. Hangsúlyoztuk, hogy Leonyid Brezsnyev életének és tevékenységének utolsó éveiben a továbbhaladás útjainak keresését nagymértékben akadályozta a megszokott, az új valóságot nem tükröző formulákhoz és sémákhoz való ragaszkodás. Elmélyült a szavak és a tettek közötti szakadék. A gazdaságban erősödtek a negatív folyamatok, amelyek lényegében válság előtti helyzethez vezettek. Számos anomália alakult ki a szociális és a szellemi-erkölcsi szférában, amelyek eltorzították, deformálták a szocialista igazságosság elveit, aláásták a szocialista igazságosságba vetett hitet, társadalmi elidegenedéshez és erkölcstelenséghez vezettek. Tűrhetetlenné vált az egyre fokozódó eltérés a szocializmus nagy eszméi és a mindennapi valóság között. A párt és az egész társadalom egészséges erői mind élesebben érezték annak sürgető szükségességét, hogy le kell küzdeni a negatív jelenségeket, meg kell törni az események folyamatát, biztosítani kell az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének felgyorsulását, el kell érni a szocializmus erkölcsi megtisztulását és megújulását. Erre a rendkívül éles társadalmi igényre adott választ a KB 1985. áprilisi ülése, az ország társadalmigazdasági fejlődésének meggyorsítására vonatkozó koncepcióval és stratégiával, a szocializmus megújítását célzó irányvonallal. Ezeket a XXVII. kongresszus és az azt követő KB-ülések határozatai elméleti és politikai szempontból továbbfejlesztették, s belőlük alakult ki a szocialista társadalom életének mindenoldalú, forradalmi átalakítását célzó általános irányvonal. Az átalakítás eszméje hetvenéves történelmünkre, alapvetően új társadalmi építményünk szilárd alapjára támaszkodik, egyesíti a folyamatosságot és az újítószellemet, a bolsevizmus történelmi tapasztalatait és a szocializmus korszerűségét. Az a feladatunk, hogy folytassuk és gyarapítsuk a forradalom és a szocializmus úttörőinek ügyét. Munkánkkal szakadatlanul erre törekszünk, alkotó módon alkalmazva azoknak a nemzedékeknek a tapasztalatait, amelyek lerakták október útját — hozzánk és nekünk. Elvtársak! A forradalom útján haladunk, s ez nem a gyengék és a bátortalanok útja, hanem az erőseké és a bátraké. A szovjet nép mindig ilyen volt — a nagyarányú társadalmi átalakítások éveiben is, a háborús megpróbáltatások éveiben is, és a békés alkotó munka éveiben is. A nép formálja saját történelmét, saját sorsát, s ez a sors sohasem könnyű, de utánozhatatlan és felbecsülhetetlen értékű, mint maga az emberi élet. És ez sokszorosan igaz, amikor a szocializmus történelméről, a nagy forradalom ügyének folytatásáról van szó. A népet összefogó élcsapat a munkásosztály volt, és ma is az. Ez az osztály még a forradalmi mozgalom hajnalán követte Lenin felhívását: „A szabadságért harcolva egy pillanatra sem szabad feledni a szocializmus eszméjét, egy pillanatra sem szabad abbahagyni a megvalósításáért kifejtett tevékenységet. Szüntelenül gyarapítani kell erőinket, és folytatni a szervezőmunkát a szocializmus kivívásának érdekében". És éppen a munkásosztály volt az, amely minden dolgozó réteggel szövetségben végrehajtotta a nagy októberi forradalmat, felépítette a szocializmust, és nehéz csatákban megvédelmezte azt az ellenségtől. Mindent elviselt, mindent megtapasztalt és mindent kibírt! Jelenleg is a fejlődő szocializmus, a forradalmi átalakítás élvonalában halad. Dicsőség és nagy tisztelet neki! Lenini pártunk a munkásosztály harcos élcsapataként született és fejlődött. Tőle kapta meggyőződésének hatalmas erejét, szilárdságát, fegyelmét, a szocializmus eszméiért vívott harcban tanúsított kitartását, és az élet bölcs, emberi megértését.. És most, az egész nép pártjaként őrzi a harcos és teremtő osztály eme legjobb vonásait, most és a szocializmus történetének minden szakaszában! Történelmünk legfőbb, meghatározó jelentőségű tartalma az, hogy e hetven év alatt népünk a párt vezetésével élt és dolgozott a szocializmusért, a jobb, az igazságos életért. //. Á fejlődő szocializmus és az átalakítás Elvtársak! Sürgető, elodázhatatlan szükségletek juttattak bennünket arra a következtetésre, hogy átalakítás szükséges. De minél mélyebbre hatoltunk problémáink mélyére és értettük meg azokat, annál világosabbá vált, hogy az átalakításnak szélesebb társadalmi-politikai és történelmi összefüggése is van. Az átalakítás nemcsak az előző időszak pangásától és konzervativizmusától való megszabadulást, az elkövetett hibák kijavítását, hanem a munka társadalmi megszervezésének és módszereinek a történelem során korlátolttá, elavulttá vált vonásai felszámolását is jelenti. Általa a szocializmust a tudományos-műszaki forradalom feltételeinek és szükségleteinek, a szovjet társadalom szellemi fejlődésének megfelelő legkorszerűbb formákkal ruházzuk fel. Ez a társadalom forradalmi megújításának saját logikával és szakaszokkal rendelkező, viszonylag hosszan tartó folyamata. Mindent az emberért Lenin a szocializmus történelmi feladatát abban látta, hogy évek hosszú sorának munkájával előkészíttük a kommunizmusba való átmenetet. A forradalom vezére nagyra értékelte, hogy Marx es Engels képes volt „rendkívül gondosan elemezni éppen az átmeneti formákat, hogy minden egyes eset konkrét történeti sajátosságainak megfelelően állapítsuk meg. miről mire átmenet az adott átmeneti forma". Minden alapunk megvan arra, hogy az átalakítást meghatározott - történelmi szakasznak tekintsük társadalmunk folyamatos fejlődésében. Válaszolva a lenini kérdésre, hogy „miről mire" térünk át, teljes határozottsággal ki kell jelen, tenünk: a szocializmust új minőséggel kell felruháznunk; ahogy mondani szokták, új életet kell belélehelnünk, ennek érdekében pedig a társadalom életének minden oldalát, mind az anyagit, mind a szellemit, alapjaiban kell megújítanunk, s rendszerünk humanista jellegét a legteljesebb mértékben fel kell tárnunk. Az átalakítás célja az, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt a maga teljességében helyreállítsa a szocializmus lenini koncepcióját, amely vitathatatlan elsőbbséget biztosít a munka emberének, az ő ideáljainak, érdekeinek, valamint a gazdasági, a társadalmi-politikai kapcsolatokban, a kultúrában meglevő emberi értékeknek. A forradalmi megtisztulásra és újjászületésre vonatkozó reményünk abból táplálkozik, hogy a szemé, lyiség, az emberi tényező aktivizálása révén feltárjuk a szocializmus hatalmas társadalmi tartalékait. A szocializmus, mint az embert és annak felemelkedéséi szolgáló valóban humánus társadalmi rend éppen az átalakítás eredményeként érvényesítheti és kell is hogy érvényesítse a benne rejlő lehetőségeket. Ez a társadalom az emberekért van, alkotó munkájuk felvirágoztatásának, jólétük, egészségük, fizikai és szellemi fejlődésük társadalma; olyan társadalom, amelyben az ember teljes jogú gazdának érzi magát, és tényleg az is. Az átalakítás sorsát a társadalmi fejlődés két kulcskérdése határozza meg: az egész társadalmi élet demokratizálása, és a radikális gazdasági • reform. Október ügyét folytatva, az átalakítás első rendű feladattá tette a szocialista demokrácia további elmélyítését és fejlesztését. Az átalakítás központi kérdése a társadalom demokratizálása. Attól, hogy ez utóbbi miként megy végbe, függ magának, az átalakításnak a sikere is, és — túlzás nélkül állithatjuk — egészében véve a szocializmus jövője. Ez a politikában és a gazdaságban megvalósítandó átalakítások legszilárdabb biztosítéka, s ez zária ki bármiféle viszszaút lehetőségét. Az országban jelenleg folyó átalakulások alighanem az október utáni leghatalmasabb lépést jelentik a szocialista demokrácia fejlesztésének útján. Gazdasági és politikai rendszerünk átalakításakor egyrészt meg kell teremtenünk az összes dolgozónak az állami és társadalmi ügyek meghatározásába való tényleges bevonását szavatoló, megbíeható és rugalmas mechanizmust, másrészt a gyakorlatban meg kell tanítanunk az embereket arra, miként éljenek a kibontakozó demokrácia körülményei között; szélesítenünk és szilárdítanunk kell az emberi jogokat, ki kell alakítanunk a tömegek korszerű politikai kultúráját. Más szóval — tanítani és tanulni kell a demokráciát. Forradalmunk hetvenedik évfordulójára emlékezve és a jövőn elgondolkodva, gondosan figyelnünk kell arra, hogyan zajlik a társadalom demokratizálása, s mi az, ami zavarja ezt a folyamatot. E téren sok és olykor váratlan nehézség és ellentmondás támad, nem lehet elkerülni az új, az előrevivő harcát a régivel, a túlélttel. Némi bizonytalanság és határozatlanság is tapasztalható. Az októbert követő első napokban Lenin megjegyezte, hogy a munkások és a parasztok még mindig „bátortalanok", még nem elég határozottak, még nem tudatosult bennük, hogy a kormányrudat saját kezükbe kell venniük. „Az 1917-es októberi forradalomnak azonban éppen abban rejlik az ereje, életrevalósága, legyőzhetetlensége — írja Lenin —, hogy felébreszti ezeket a tulajdonságokat, szétzúz minden régi akadályt, széttöri az ósdi bilincseket, az új élet önálló teremtésének útjára vezeti a dolgozókat." Önállóság és felelősség Még most is látjuk, hogy az emberekben mennyire nehezen tudatosul az új légkör, annak lehetősége és követelménye, hogy a demokratikus módszerekkel élve döntsék el a kérdéseket. Sokan „bátortalankodnak" még, nagy vigyázattal ténykednek, félnek a felelősségtől, még mindig az elavult szabályok és instrukciók rabjai. Feladatunk az, hogy a minden szintű termelési és társadalmi ügyek kezelésében megszerettessük az emberekkel az önállóságot és a felelősségtudatot, maga a nép által és érdekében megvalósuló néphatalomként fejlesszük az önigazgatást. Az önigazgatás fejlődése elsősorban a tanácsokon keresztül történik. A párt elgondolásai szerint ezeknek teljes mértékben igazolniuk kell azt, hogy hatalommal felruházott, döntéshozó szervek szerepét töltik be. Az utóbbi időben minden szinten lényegesen kibővültek a tanácsok jogai és lehetőségei. Ez a folyamat a jövőben is folytatódik, tehát a tanácsok tovább fognak erősödni, a tanácsi demokrácia tovább fog mélyülni. Megkezdtük a választási rendszer korszerűsítését. Az ez év júniusában lefolytatott választások meggyőztek minket az új módszerek helyességéről és hasznosságáról. A választások a nép megnövekedett politikai aktivitásáról tanúskodtak, arról, hogy az emberek érdekeltek abban: a tanácsokba valóban a dolgozók legjobb képviselőit válasszák meg, bár ezek a választósok sem voltak mentesek a formalizmustól és a túlszervező ttségtől. Az átalakítás, a demokrácia fejlesztése Lehetővé teszi, hogy teljes mértékben hasznosítsuk a szakszervezetek, a Komszomol, és más társadalmi szervezetek energiáját, lehetőségeit és jogait, ide értve az utóbbi években létrejött olyan szervezeteket is, mint a Háború és a Munka Veteránjainak Országos Szervezete, a nőszervezetek, a Szovjet Kulturális Alap, a Lenin Gyermekalap. Fontos, hogy ezek mindennapi tevékenysége kapcsolódjék a létfontosságú kérdések megoldásához, kifejezze a dolgozók széles tömegeinek érdekeit. Sok űj, reményt keltő jelenségnek lehetünk tanúi a dolgozókollektívákban, a lakóhelyi munkában. Tág teret kapnak a hasznos kezdeményezések, amelyek célja, hogy operatívan, huzavona nélkül oldódjanak meg a felvetődő kérdések. Az országban kibontakozó új folyamatok új módon vetik fel az általános, a politikai és a jogi kultúra, mondhatnánk, a szocialista demokratizmus kultúrájának kérdéseit. Éppen e kultúra fogyatékosságaival magyarázhatók az olyan hibák, mint a bürokratizmus és a hatalommal való viszszaélés, a rangkórság, a gondatlanság és felelőtlenség. Ha a szocialista demokratizmus valódi kultúrájáról beszélünk, akkor elfogadhatatlan a parancsolgató, „nyomást gyakorló" stílus, a szervezeti lazaság, a cselekvést helyettesítő üres fecsegés. Egyik is, másik is idegen a szocializmustól. Nem, férhet kétség ahhoz sem, hogy minél szélesebb és mélyebb a demokratizmus, annál nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista törvényességre és jogrendre, annál nagyobb szükségünk van a szervezettségre és a tudatos fegyelemre. A demokrácia kultúrája nem korlátozódhat a politika területére. Át kell hatnia az emberi kapcsolatok minden szféráját. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus olyan társadalom, amelyben növekszik az emberek ítéleteinek, egymás közötti kapcsolatainak, tevékenységének sokfélesége. Minden embernek megvan a saját társadalmi tapasztalata, tudásszintje, műveltsége, sajátosan érzékeli az eseményeket. Ebből következik, hogy a vélemények, meggyőződések, értékelések széles skálája jön létre, amely természetesen figyelmes tanulmányozást, egybevetést igényel. Pártoljuk a közvélemény sokszínűségét, a szellemi élet gazdagságát. Nem kell félnünk attól, hogy nyíltan felvessük és megoldjuk a társadalmi fejlődés bonyolult kérdéseit, bíráljunk és vitatkozzunk. Éppen ilyen körülmények között születik az igazság, így formálódnak a helyes döntések. A szocialista demokráciának minden lehetséges módon a szocializmust, a dolgozó emberek érdekeit kell szolgálnia. A gazdaság reformjával Elvtársak! A minden irányú gyorsított előrehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósítandó gyökeres átalakítások talaján lehet megteremteni. Maga az átalakítás is csak akkor nyerheti el teljes erejét, ha alapjaiban megmozgatja a népgazdaságot. Ez pedig elképzelhetetlen a gazdálkodási mechanizmusban, az egész gazdaságirányítási rendszerben végrehajtandó mély átalakítások nélkül. Az országban megkezdett radikális gazdasági reform célja az, hogy a következő két-három évben biztosítsuk az áttérést a túlságosan központosított, utssitásos gazdaságirányításról egy demokratikus, főként gazdasági módszereken, e. centralizmus és az önigazgatás optimális összekapcsolásán alapuló gazdasági rendszerre. Ennek feltétele, hogy erőteljesen kiszélesítik az egyesülések és vállalatok önállóságát, hogy azok rátérnek a teljes önelszámoIisra és önfinanszírozásra, s hogy a dolgozó kollektívákat az ehhez szükséges teljes jogkörrel felruházzák, A gazdasági reform nem csupán terv, illetve szándék, s a legkevésbé sem elvont, elméleti kérdés, hanem az életben valósul meg, mégpedig tartósan, mélyrehatóan. Ma már jelentős számú ipari, építési, közlekedési és mezőgazdasági egyesülés és vállalat dolgozik a jövedelmezőség és az önfinanszírozás alapján. A jövő év elejétől kezdve az ipari termelés 60 százalékát biztosító vállalatok' ilyen feltételek, között tevékenykednek majd. Életbe lép az állami vállalatokról és egyesülésekről szóló törvény. Mindez már hatást gyakorol a gazdálkodás gyakorlatára. Jelentősen növekszik a kollekfívákban az érdekeltség a munka pénzügyigazdasági eredményei iránt, megkezdték ténylegesen összevetni a ráfordításokat az eredményekkel, kezdenek nagyban és kicsiben egyaránt takarékoskodni, s rájönnek a problémák leghatékonyabb megoldására. Most újra szilárdan ki kell mondanunk: a párt nem enged semmilyen eltérést a~ gazdasági reform elfogadott elveitől. Minden elhutáro- ' zott átalakítást meg kell valósítani, s azok tclje3 mértékben meg is valósulnak majd. Egészében véve a gazdasági reform és az átalakítás kifejezetten az embert állítja előtérbe. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy jobban odafigyeljünk az egyéni képességek megnyilvánulásaira, erkölcsileg és anyagilag elismerjük azokat, akik jobban és többet dolgoznak, akik példát mutatnak. Az igazi tehetségek, a kiváló egyéniségek felmérhetetlen társadalmi értéket jelentenek, gondot kell fordítani rájuk, s minden szükséges feltételt meg kell teremteni alkotó munkájukhoz, életükhöz. Azt akarjuk, hogy mindenütt tiszteljék az egyén méltóságát, tudását, munkáját és képességeit, hogy a becsületes, dolgozó, alkotó ember biztos lehessen abban: munkáját megfelelő módon értékelik, mindig bebizonyíthatja igazát és támogatást kap. A dologtalan harácsolókat, a bürokratákat és talpnyalókat pedig leleplezik és rendre utasítják. A kedvező változásokat, amelyek itt, nálunk történnek — márpedig ezeket a tömegtájékoztatási eszközök széleskörűen megvilágítják — a dolgozók melegen támogatják. Napjainkban különösen tűrhetetlen a lelkiismeretlenség. A korszerű tudással és technikával felvértezett ember egyre többet termel, munkája pedig egyre szorosabban függ a társadalmi termelés ezernyi más résztvevőjének tevékenységétől. Ilyen körülmények között a hanyagság, akár egy munkásé. mérnöké vagy tudósé, rendkívül komoly következményekkel járhat, mérhetetlen veszteségeket okozhat a társadalomnak. Külön ki szeretném emelni a szellemi munka jelentőségét, a tudomány, a technika és a társadalom köl(Folytatás a (i. oldaton.)