Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

2 Csütörtök, 1987. október 15. kínai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) póttagja, kereskedelmi mi­niszter. a kínai—magyar gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság társelnö­ke, és Li Su-cseng. a KKP KB póttagja, a külügyi osz­tály helyettes vezetője. Külpolitikai kérdéseket érintve Csaó Ce-jang kifej­tette: mind a kínai, mind a magyar nép féltve óvja a békét. Mindkettő tisztában van azzal, hogy a szocialis­ta épités ügyének kedvező, hosszú távra szóló stabil és békés nemzetközi környezet­re van szüksége. Elismerés­sel szólt arról a magyar ál­láspontról, hogy a közepes és kis országoknak is aktív szerepet kell játszaniuk a nemzetközi ügyekben. A szük körű megbeszélé­sen áttekintették a kétolda­lú párt- és államközi kap­csolatok fejlődését, s véle­ményt cseréltek a két or­szágban megvajósuló reform­folyamat menetéről. Csaó Ce-jang részletes tájékozta­tást adott a Kínai Kommu­nista Párt közelgő XIII. kongresszusának előkészüle­teiről. Az MTI tudósítóinak ér­tesülése szerint a -szúk ko­rú megbeszélést követő ple­náris tárgyaláson Csaó Ce­jang meleg szavakkal emlé­kezett vissza budapesti tár­gyalásaira. amelynek tapasz­talatait igen nagyra érté­kelte a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága is. Kádár János pekingi útja lehetőséget teremt az ígé­retes párbeszéd folytatására — jelentette ki Csaó Ce­jang, aki elismeréssel szólt a magyar gazdaság megújí­tását célzó reformokról. Kí­nában nagy figyelemmel kí­sérték Kádár Jánosnak a magyar Parlament őszi ülés­szakán elmondott beszédét, s nagyon fontosnak tartják az általa összegezett, meg­szívlelendő tanulságokat. Bi­zonyosak vagyunk abban — tette hozzá —, hogy a Ma­gyar Népköztársaság meg­birkózik időleges nehézsé­geivel, s a reformutat járva előbbre jut. Csaó Ce-jang örvendetes tényként nyug­tázta a kínai—magyar kap­csolatokban az utóbbi idő­ben bekövetkezett változáso­kat. — Látogatásunk — muta­tott rá Kádár János — hang­súlyozottan politikai jelle­gű. Kontaktusaink már ren­dezettek, éppen Csaó Ce­jang budapesti látogatásá­val jutottak új fejlődési sza­kaszba. A továbblépéshez szilárd és jó alapjaink van­nak. Az MSZMP főtitkára a kapcsolatok fejlesztésében alapvető kérdésként említet­te azt, hogy mindkét or­szágban szocialista épités folyik — lehet mondani: történelmileg azonos kérdé­sek megoldásán fáradozunk. Együttműködésünket — nem utolsósorban — meghatároz­za az a tény is, hogy a szo­cializmus építésének jelen­legi szakaszában mindkét országnak rendkívül bonyo­lult kérdésekre kell megta­lálnia a megfelelő válaszo­kat. A gazdaságban is rend­szeres, folyamatos, tervsze­rű kontaktusokra törekszünk, sőt, a kettőt, jóformán azo­nos értékűnek tekintjük További erőfeszítéseket kell tennünk a még feltáratlan lehetőségek kiaknázására. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy újabb megbeszélései hatékonyan járulnak. majd hozzá a két nép hagyományos barátsá­gának erősödéséhez, hiszen ebben történelmi lemaradást kell behoznunk. Hétfőn, pekingi tartózko­dásának harmadik napján Kádár János a történelmi Kínával is ismerkedett: el­látogatott a híres kínai Nagy Falhoz. A több mint hatezer kilométer hosszú építmény egy részét Pekingtől észak­ra, Pataiingnál tekintette meg Az MSZMP főtitkára és kísérete az esti órákban műsoros esten vett részt: a magyar vendégek a hagyo­mányos kínai dal- és tánc­művészet legszebb darabjai­ból kaptak ízelítőt. Egyiptom Elnöki beiktatás c Kairó (MTI) Hoszni Mubarak hétfőn az egyiptomi parlamentben az alkotmánynak megfelelően esküt tett, s ezzel formailag is megkezdődött második, hat évre szóló elnöki meg­bízatása. Mubarakot a tör­vényhozás ez év júliusában — egyedüli jelöltként — ja­vasolta államfőnek az újabb mandátumra. Ezt a múlt hét hétfőjén referendum szen­tesítette, ahol a résztvevők 97 százaléka szavazott bi­zalmat számára. ( Rádiótelex ÜDVÖZLÖ TAVIKAT Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke Spanyolor­szág nemzeti ünnepe alkal­mából táviratban üdvözölte I. János Károlyt, Spanyol­ország királyát. MARJAI—ANTONOV TALÁLKOZÓ Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese és Alekszej Antonov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a magyar­szovjet gazdasági és mű­szaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság társelnökei hétfőn találkozót tartottak Moszk­vában. A VEGYI FEGYVEREKRŐL Megvan a reális lehetőség arra, hogy jövőre létrejö­hessen a megállapodás a vegyi fegyverek világmére­tű tilalmáról. Ezt állapítot­ta meg egybehangzóan hét­fői találkozóján Hans-Diet­rich Genscher nyugatnémet alkancellár, külügyminiszter és Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára, a KB nemzetközi kapcsolatok osz­tályának vezetője. FOGADÁS Javier Rubio, Spanyolor­szág budapesti nagykövete •' i'iii nemzeti ünnepe al­• I hetf'.n fogadást . ;i a iiziileiuian. Készt '\eii u fogadáson Markója Imre igazságügy-miniszter. Török István külkereskedel­mi minisztériumi államtit­kár, valamint a politikai, a gaz.dasagi és a tarsadalmi élet több más képviselője. Nobel hagyatéka ­egy jól irányított vállalkozás Hétfőn Stockholmban megkezdődött a Nobel-di­jak „idénye". Az orvosi Nobel-díjat egy japán ge­netikus, Tonegava Szu­szumu kapta, azokért a felfedezéseiért, amelyek genetikai magyarázatot adnak arra, hogyan képes a szervezet fertőzés ese­tén antitesteket termelni. Alfréd Nobel, a dinamit feltalálója az évszázad ele­jén nyilvánosságra került végrendeletében úgy rendel­kezett, hogy a vagyona egy részéből minden évben azok részesedjenek, akik „vala­mivel hozzájárultak az em­beriség jólétéhez". Az 1897­ben 33 millió svéd koronára értékelt hagyatékból 31,6 millió koronát szánt a ne­vét viselő alapítványra. A díjakat 1901 óta ítélik oda a legkiválóbbaknak. Az orvo­si, a fizikai, a kémiai és az irodalmi díjról Stockholm­ban döntenek, míg a Béke Nobel-díj sorsáról Oslóban ítélkeznek. Sokakat érdekel, hogy akik ezt a valóságos arany­bányát kezelik, mi módon érik el, hogy évről évre emelkedik a díjazottak közt szétosztott összeg, amely eb­ben az évben tudomány­áganként 2175 millió korona (tavaly 2 millió volt, 1980­ban pedig 800 000 korona), miközben évről évre növek­szik az alapítvány tőkéje. Az alapítvány első ötven évében nem volt ilyen vi­rágzó vállalkozás. 1953-ban az induló töke 65 százalékát elnyelte az infláció. Alfréd Nobel előírta, hogy az ala­pítvány tőkéje kizárólag fix kamatú kötvényekben és kincstári jegyekben legyen. E kétségbeejtő helyzet miatt, amely már magának a díj­nak a létét fenyegette, a kormányzat felhatalmazta az alapítványt arra, hogy tökéje hetven százalékát részvényekbe fektesse. Negyven év kellett ahhoz, hogy az örökül hagyott tőke elérje egykori értékét: je­lenlegi nagyságát 816 mil­lió koronára becsülik. Való igaz. hogy Stig Re­mei, az alapítvány igazgató­ja tagia tizenkét nagy svéd társaság igazgató tanácsá­nak. így jól tud gazdálkodni a részvényekkel. Az alapít­vány beruházott fix kamatú ingatlanba is, sőt a pénz egy részét külföldön fektetik be. A beruházások húsz száza­léka az Egyesűit Államok­ban, Japánban és Hong­kongban található, de egyre inkább előnyben részesítik Európát is. A Nobel-alapit vány Svédországban rendel­kezik egy rendkívül nagy előnnyel: az adómentesség­gel. Míg az alapítvány pénz­ügyi tevékenysége sikeres, addig az alapítványnak jut­tatott magánadományok ösz­szege egyre kisebb. Barátsági bél Magyar—szovjet barátsági hét kezdődött hétfőn Buda­pesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában és Kecskeméten a nagy októbe­ri szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából. A megnyitót követően kecskeméti képző- és ipar­művészek munkáiból tárlat, valamint a kecskeméti üze­mek és intézmények tevé­kenységéről átfogó képet nyújtó kiállítás nyílt. Az es­ti gálaműsorban fellépett a Kecskemét Néptáncegyüt­tes, a Hegedűs együttes és a Kodály Zoltán Ének-Zenei Altalános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola énekka­ra is. Parlamenti megbeszélések Hétfőn délelőtt az Ország­házban hivatalos megbeszé­lést folytatott a Magyar Or­szággyűlés meghívására ha­zánkban tartózkodó' máltai parlamenti küldöttség és a magyar tárgyalócsoport. A magyar ¡képviselők Sarlós Istvánnak, az Országgyűlés elnökének vezetésével ültek tárgyalóasztalhoz; a máltai delegációt Jimmy Farrugia, a Máltai Köztársaság tör­vényhozó testületének elnö­ke vezette. A magyar és a máltai képviselők tájékoztatták egymást munkájukról, a két törvényhozó testület műkö­désének tapasztalatairól, a két ország választási rend­szerének egyező és eltérő vonásai rád. A kétoldalú kapcsolatokat érintve egyetértettek abban, hogy Magyarország és Mál­ta gazdasága számos együtt­működési tehetőséget kínál. A máltai parlament elnöke kifejtette, hógy a kormány­zati szervek között már ki­alakult kapcsolatok elsősor­ban az eddig kiaknázatlan lehetőségek feltárását céloz­ták; az együttműködés konkrét területeit szakembe­rekből álló küldöttségek szintjén kívánatos tovább vizsgálni. Dióhéjban Tibetről Norbulingka Lhásza határában fekszik, korábban a dalai láma nyári lakhelyéül szolgált. 1959-ben a 14. dalai láma innen menekült Indiába, ágya ügy maradt, ahogy ki­ugrott belőle: bevetetlenül. A nyári palota és kertje ma kirándulóhely, s 1987. október elsején is tömeg vigadt itt, miközben az Óváros központjában több száz fő Tibet füg­getlenségét követelte. A tömeg és a rendőrök közötti ösz­szecsapásban hatan vesztették életüket. A külföldi szem­tanúk az áldozatok számát magasabbra taksálják. A rejtélyes Tibet, kínaiul: Hszicang, azaz „a rejtőzkö­dő nyugati föld" mindig is foglalkoztatta a külföldet, de tájainak vad szépségét, kul­túrájának középkorias pom­páját jobbára csak képes al­bumok közvetítették kül­földre. Most a lapok kül­politikai oldalaira került. Mi is rejtőzik a tömegde­monstráció, az égnek emel­kedő öklök, a feldúlt rend­őrőrszobák, és a pisztolylö­vések hátterében? Történel­mi, etnikai, kulturális, ci­vilizációs ellentétek egy­aránt, amelyek a nyolcvanas évekig inkább csak mélyül­tek. A kínai történetírás szerint Tibetet ősi történel­mi, dinasztikus kötelékek fű­zik Kínához, kezdve azzal, hogy a bájos Ven Cseng her­cegnő a 7. században egy tibeti férfival kötött házas­ságot. önállóan Tibet csu­pán a 20. század első felé­ben létezett néhány évtize­dig. a kínai császári hata­lom felbomlása után, amikor vagy a polgárháború, vagy a japánok elleni harc fog­lalta le a hegyeken túl élő­ket. A történelmi jogfoly­tonosságot állították helyre 1950—51-ben, amikor a kí­nai hadsereg bevonult a te­rületre. A kínaiak jelenlé­tét a dalai láma, a klérus, a tibeti feudális réteg csak ímmel-ámmal "tolerálta. 1959­ben zendülést provokáltak, amit kínai részről levertek, s ez egyúttal a jobbágyság felszámolását is jelentette Tibetben. Ugyanakkor az elmúlt év­tizedekben Kína nemegyszer túlságosan gyorsan akarta a maga képére formálni Ti­betet. A maói politika ide­jén Tibetre is kényszerzub­bonyt húztak. Tibetben is kommunákat alapítottak, a helyi körülményekkel nem számolva, itt is gabonát kel­lett termeszteni, nem pe­dig a tibetiek kedvenc ele­delét, a gingkót. A „kultu­rális forradalom" éveiben templomok és kolostorok ez­reit rombolták le, a papo­kat, a lámákat elűzték a romok közül. Tibet a maga vallásával, a A Szovjelunióban elért eredményekről, a változásokról A nagy októberi szocialis­ta forradalom közelgő 70. évfordulójára a Központi Statisztikai Hivatal jubileu­mi kiadványt állított össze a Szovjetunióban az elmúlt hét évtizedben, illetve a II. világháború óta elért ered­ményekről. változásokról. Az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem fejlődésére, az életszínvonal alakulására vonatkozó ada­tok mellett tóbb olyan in­formációt publikálnak, amely a közelmúltig nem, vagy csak elvétve .szerepelt nyilvános kiadványban. Ilyen adatokat tartalmaznak például a csecsemőhalandó­ságot. a születéskor várható átlagos élettartamot, vagy az alkoholtartalmú italok érté­kesítését bemutató tábláza­tok. , A kiadványban a Szovjet­unió 15' szövetséges köztár­saságáról a megszokottnál némileg bővebb adatállo­mány szerepel. E táblázatok mélyebb betekintést nyújta­nak a szovjet köztársasá­gok fejlődésének különböző­ségeibe. A Szovjetunióban 23 olyan nemzetiség él, amelynek lé­lekszáma meghaladja az egymilliót, ugyanakkor szá­mos nemzetiség létszáma a százezret sem éri el. Közismert, hogy az Orosz Föderáció mind területét, mind pedig lélekszámát te­kintve az első a köztársasá­gok között. Az. már kevés­bé köztudott, hogy a 15 köz­társaság közül az örmény SZSZK területe a legkisebb, imíg legkevesebben (Buda­pestnél is alacsonyabb lé­lekszámmal) Észtországban élnek. A kiemelkedően ma­gas születési arányszámnak köszönhetően a természetes szaporodás Tádzsikisztánban a legmagasabb, 33 ezrelék, Lettországban a legalacso­nyabb. 2 ezrelék. A nagy októberi szocialis­ta forradalmat megelőző év­tizedekben a várható átlagos élettartam alig múlta felül a 30 esztendőt. Ez a mutató 1971—1972-ig 70 évre emel­kedett. Akik 1986-ban szü­lettek, ennVl valamivel ke­vesebbre, 69 évre számíthat­tak. Ezen belül igen nagy eltérés — csaknem tíz év — mutatkozik a férfiak és a nők várható élettartamában, a nők javára. A forradalmat megelőző években a foglalkoztatottak háromnegyede a mezőgazda­ságban, 9-9 százaléka az ipar-építőiparban, illetve a kereskedelmi ágazatokban dolgozott. A 80-as évek kö­zepén az iparban és építő­iparban dolgozott a foglal­koztatottak majdnem két ötöde, a mezőgazdaságban kereken 20 százaléka. Az ipari termelés gyors ütemű térhódítását tükrözi, hogv az 1986. evi termelés 2ü-szoro­sa volt az 1940. évinek. Ezen belül a gépipar fejlődött a legdinamikusabban (105­hzomsere), s ebben az ipar­ágban fokozódott legna­gyobb mertekben a munka termelékenysége is. Az iparban foglalkoztatot­tak kapták 1986-ban az épí­tőipar (244 rubel) és a köz­lekedés (228 rubel) után a harmadik legmagasabb (216 rubel) havi átlagbért. A leg­alacsonyabb összegű bért a közművelődésben dolgozók részére fizették ki. A szö­vetséges köztársaságok közül az Észt SZSZK-ban átlago­san 214 rubelt, míg Tádzsi­kisztánban 158 rubelt keres­tek havonta. Az Észt SZSZK az egy lakosra jutó takarék­betét-állomány nagyságát, valamint az ezer lakosra jutó felépített lakások szá­mát tekintve is kiemelkedő helyet foglal el a köztársa­ságok között. A Szovjetunió külkapcso­lataiban a II. világháborút követően jelentős változás történt, elsősorban a népi demokráciák létrejöttét, majd a KGST megalakulá­sát követően. 1930-ban pél­dául az ország exportjának több mint egynegyede az Egyesült Királyságba irá­nyult. míg az import hason­ló hányada az Amerikai Egyesült Államokból szár­mazott. Jelentős külkereske­delmi partner volt ekkor Németország is. 1985-ben a kivitelben és a behozatalban egyaránt az NDK és Cseh­szlovákia állt az első. illetve a második helyen, míg a korábbi vezető partnerek aránya jelentősen vissza­esett. Magyarország 6-7 szá­zalékos részesedéssel a Szovjetunió külkereskedel­mében az ötödik hulyun ullt 1985-,ben. lámaizmussal, a megrefor­mált buddhizmussal mindig is különös színfolt volt Kí­nában, ahol a vallásosság a konfucianizmus etikai sza­bálygyűjteményében oldó­dott fel, és sohasem öltött fanatikus formákat. Nem úgy, mint Tibetben. Aki csak egyszer is járt a nyolcszögű Dzsokang temp­lomban, a látvány örökre az agyába vésődött. A Dzso­kang a lámaizmus hívei­nek az, ami a katolikusok­nak a Vatikán. Minden igaz hivőnek fel kell keresnie. A legtöbben ősszel, a mezőgaz­dasági munkák befejeztével kerekednek fel. Az út nagy részét hason csúszva teszik meg. Tenyerükre fadarabot erősítenek, hasra vetik ma­gukat, homlokukkal meg­érintik a földet. Felállnak, a pillanatokkal korábban még testükkel fedett sza­kaszt átlépik, s elölről kez­dik a rituálét. így érnek el a Dzsokanghoz. Ezt is kö­rüljárják, majd a főbejárat­nál csiszolják még fénye­sebbre a tükörsima kö­veket. Pörögnek az ima­malmok, imákat mormol­nak a szájak. A „kulturális forradalom" idején a Dzsokang zárva volt. állítólag katonákat szállásoltak el benne. Ma káprázatosabb, mint valaha. Lassan a romos kolostorok is benépesülnek, a csupaszon meredező falak között is­mét vörös-sárga-fehér épü­letek állnak, bennük elmél­kedő lámákkal. A „kulturális forradalom" megtagadása a Tibet-politi­ka felülvizsgálatát is ma­gával hozta, 1980-tól egyre erőteljesebben. A gazdasági és népesedési politikát az itteni feltételekhez igazí­tották. Ide mindent — a for­galomba kerülő áruk több mint kilencven százalékát — kívülről hoznak. A több mint egymillió négyzetki­lométernyi nagyságú terü­letet vasút nem, csak re­pülőjárat és egy-két élet­veszélyes út köti össze a külvilággal. Kína 1949 óta tízmilliárd jüant költött a stratégiailag is igen fontos autonóm területre. Volta­képpen a dalai lámának is megbocsátottak, és Kínába való visszatérése elé nem gördítenének akadályokat. Az elmúlt hét véres ese­ményei azonban az invitá­lást egy ideig nem teszik időszerűvé. A tibetiek kül­földről . is szított, főleg a dalai láma környezetéből táplált Kína-ellenessége is hozzájárult a Ihászai atro­citásokhoz. Mi több. kínai részről nem alaptalanul vonnak párhuzamot a Ihá­szai provokáció időpontja és a dalai láma legújabb dip­lomáciai korteskörútja kö­zött. A vallási vezető alig néhány nappal korábban az amerikai kongresszus em­beri jogi bizottsága előtt szorgalmazta „Tibet státusá­nak újratárgyalását". Ki­nyújtják-e egyaltalan még egyszer Pekingből az olaj­ágat? Vagy a norbulingkai ház látogatóinak most már örökre bevetetlen ágyat mu-i tathatnak csak? Sarkad! Kováén Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents