Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

6 Kedd, 1987. október 13. A bizalomért Információtechnika Szegeden Az 1948-ban budapesti székhellyel megalakult Információtechnikai Vállalat (Itv) kezdetben írógépek, számológépek, sokszorosítógépek karbantartásával és javításával foglalkozott. A vállalat az ötvenes évek elejétől lendületes árutermelést fejlesztett ki — különféle műszerek, irodai gépek és precíziós gyártmányok szerepeltek a termékskálán. A 80-as évektől kezdve jelentősen kibővült az Itv tevékenységi köre. Megnövekedett a vállalat részvétele a számítás-, szervezés- és ügyvitel-technikai eszközök, berendezések és rendszerek komplex műszaki ellátásában. Az irodagépektől az adatfeldolgozó és ügyviteltechnikai berendezéseken át. a számítógéprendszerekig az Itv országos hálózata látja el a szervizkiszolgálást. Közismert, hogy vállalataink vezető gárdája — a nemzetközi összehasonlítást tekintve — elöregedett. Jóleső érzéssel foglaltunk helyet az Itv 5. számú szegedi területi üzemének igazgatói szobájában, ahol a 28 éves Imre László szervizigazgató és a 36 éves Guld József szervizvezető fogadott bennünket. Aztán mikor elkezdtünk beszélgetni a szegedi szerviz helyzetéről, egyszeriben „kényelmetlenné" vált a fotel. Kiderült: az 56 dolgozót foglalkoztató üzemnek mindössze ez év július l-jétől van fiatal igazgatója, augusztus elsejétől szervizvezetője. Ráadásul kényszer szülte vezetőváltásról van szó — a kialakult helyzet és személyi problémák miatt a volt üzemvezető kilépett a vállalattól. — Az ügyfelek visszajelzése alapján elmondhatjuk: az elmúlt 4—5 évben a szegedi szerviz elvesztette régi jó hírnevét — kezdi a „szegedi történetet" Imre László. — A szakemberek a megadott időre nem mentek ki elvégezni a javításokat, illetve a megjavított gépek rövid idő után újra elromlottak. Sok volt a vállalatok, intézmények részéről beérkezett reklamáció, s az átalánydíjas karbantartásokat sem végezték el rendesen. Az utóbbi néhány évben több mint húsz százalékkal csökkent szerződéses partnereink száma. A kedvezőtlen kereseti lehetőségek miatt elvándorolt szakemberek magukkal vitték a „géppark", illetve a javításokhoz szükséges szellemi kapacitás egy részét is. — Tőlünk azt várják, hogy az eddigieknél többet nyújtsunk ügyfeleinknek — mondják szinte egyszerre. — Sajnos, sokkal könnyebb elrontani valamit, mint helyrehozni — teszi hozzá Guld József. Hogy milyen célkitűzéseket fogalmaztak meg a bizalom visszaszerzésére? Sokfélét. Először is teljesíteniük kell a szerződésekben vállalt kötelezettségeket, s — a bérszabályozás és a munkaerő-átcsoportosítás adta lehetőségekkel élve — feljebb kell vinni a dolgozók kereseti szintjét. Csökkenteni kell a szolgáltatás szintjének növelése mellett a javítási időt is. Becslésük szerint Szegeden több tízezer számitógép működik. Javításukkal eddig ez a szerviz nemigen foglalkozott — ezen is szeretnének változtatni. A partnerekkel együttműködve zökkenőmentessé kívánják tenni a tőkés importból származó alkatrészek beszerzését. A szolgáltatásaikat teljesebbé téve kereskedni is akarnak, a jövőben. A beszerzés, a beüzemelés, a garanciális javítás és az azon túli szervizszolgálat így egy komplett folyamat részeivé válná» nak. Október végén Szegeden az Itv által forgalmazott termékekből vásárlással egybekötött bemutatót, tartanak. Mint láthatjuk, nem kevés tennivalót vállaltak föl a fiatal szakemberek. S mint ők is hangsúlyozzák: a ne«héz helyzetből való kilábalás sikeressége dolgozóik hozzáállásától is függ. Dányi László Negyven év a „biett" mögött Egy ötvös a sok Ki ne ismerné vajon Szegeden Priskin Gusztávot — de legalábbis cégtábláját, mely hirdeti, hogy ötvösemester? Kinek ne lett volna javítandó órája, kicserélendő óraszíja, fölfűzendő gyöngysora, elszakadt nyaklánca, aktualitását vesztett, s ezért fülbevalóvá átképzendö jegygyűrűje? S ki nem vett volna pjacon vagy kapualjban aranygyűrűt, amiről Priskin Gusztáv sajnálattal állapítja meg, hogy réz? (Ennek fordítottjára még nem akadt példa.) — Hát ilyesmikkel foglalkozóm — mondja a mester. — Arany, ezüst és hamis ékszer javításával. Nagyon sok a bizsu ékszer. .. Divat, akár az ékszerészi szakma. Ékszer és ékszerészet változhat anyagában, formájában, de lényegében nem. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki ékszerész lehessen? — Mindenekelőtt szakmaszeretet. Kell továbbá érettségi vizsga is... Annakidején három-négy inasévhez kötötték, ez alatt kiderült, hogy alkalmas-e rá a jelentkező, vagy sem. — Kell hozzá valami különleges képesség? Hiszen az ékszerész apró dolgokkal bíbelődik... — Fantázia nélkül nem ékszerész az ékszerész... Jó továbbá, ha az illetőnek van rajzkészsége, meg egyáltalán: van kézügyessége. — Milyen értékű tárgyakat hoznak ide az emberek? — ötven forinttól akár százezerig, s tovább ... — Nem fél a betörőktől? —Erről ne írjon mást, csak annyit, hogy rácsok, zárak, páncélszekrény védi az ékszereket... Nagyobb értékű tárgyakat pedig csaki akkor vállalok el, ha egy nap alatt el tudom végezni a javítást. Reggel behozza a kedves megrendelő, s délután már viheti is. — Hamis ékszerekről is beszélt... — Rengeteg hamis ékszer — főleg aranynak vélt réztárgy — forog közkézen ... Ennek oka: az emberek nem hiteles helyen vásárolják ezeket. Jó, ha tudjuk: a piacon, itV ott beszerzett „arany" — igaz, hogy fénylik —, kivétel nélkül réz. k, iJl*,-«».-- „v~ >. . • . Az _ arany- és réztárgyaki egymástól való elkülönítése rutinmunka; választóvíz segítségével történik. — Az üveg és a gyémánt éppúgy hasonlít egymáshoz, mint a réz és az arany ... — Bizony, itt már nem könnyű az ékszerész helyzete... Vannak tökéletesen csiszolt, csodálatos üvegtárgyak, melyek megtévesztésig hasonlóak a gyémánthoz. A megfelelő gyakorlat azonban itt is\ segít. — Milyen szerszámokat igényel az ékszerészi munka? Vannak esetleg speciális, csak itt használt „műszerek"? — Olyanok nincsenek ... Különböző fogók, reszelök, kalapácsok finomított változataival dolgozunk ... Van aztán a kézi fémhengerlő, a huzalhúzó... — ön csak javítja az ékr^ szereket, de az ékszerészvállalatnál újakat is készítenek ... — Ez a következőképpen történik: behoz a megrendelő valamit; tört aranyat, megunt ékszert, hasonlót, s kéri, hogy ezt meg ezt készítsenek belőle... — Hogy történik mindez? — Az anyagot megolvasztják, kinyújtják (lemez vagy huzal formájúra), majd a kivánt alakúra formázzák. A formálás kézi munka: hajlítás, reszelés, domborítás... Ezután jön az összeforrasztás, a díszítőkő befoglalása, a fölfényezés — így készülnek hát az ékszerek. — Mennyi idő alatt? — Hát, ez változó... Vannak pár órás munkálatok, de három-négy hetesek is... — Ügy tudom, órák javításával is foglalkozik... — Nem én, hanem a lányom, aki órajavító kisiparos ... Jelenleg nincs itt De tériünk vissza a nemesfémekre: ilyeneket jelenleg nem vásárolhat föl a kisiparos. A baj ezzel ott van, hogy rengeteg apró ezüsttárgy kallódik így el, jut a szó szoros értelmében szemétre ... A pici. pár grammos ezüsttárgyakat az óraékszer nem vásárolja (föl, mert sok vele az adminisztráció. Sok kicsi azonban sokra megy: évente tonnányi ezüst lenno megmenthető, ha a kisiparos fölvásárolhatná — az állam által megszabott formák és keretek között. — Ez igaz ... Voltak azonban olyan idők is — szerencsére, már elmúltak —, amikor a kisiparosok még csak nem is foglalkozhattak nemesfémmel... — Ez az időszak a hatvanas évek közepéig tartott... Ezután már foglalkozhatp tunk ezüsttárgyakkal. Az aranytárgyak javításához való jogot azonban csak négy évvel ezelőtt kaptuk meg... Nézze, negyven éve ülök az ékszerészasztál (a „brett") mögött. Huszonöt évig foglalkoztam kis ezüsttárgyak előállításával. Készíthettem volna én sok szép ékszert aranyból is, ha szabad lett volrva ... Talán, csak nem rosszkor születtem? Farkas Csaba Export és belföldi Hullámzó érdekeltség Egy-egy gazdálkodó egység tevékenysége az utóbbi időben sokszor kényszerült hirtelen irányváltásokra. A gazdasági szabályozókhoz való idomulás, a nyereséges termelés fenntartása megkövetelte a házi számítgatásokat: mivel járnak jobban, ha exprtra, vagy belföldre gyártanak ? Persze ehhez olyan termékkör szükséges, amely csekély változtatással több piacon eladható. A Sáad<«rfalvi Ruházati és Szakipari Szövetkezetnél nem panaszkodhatnak a megrendelésekre, maguk szelektálhatnak, hogy melyikből mennyit vállalnak. Most is a számolgatások korát élik, hisz a januárban életbe lépő termelő^ árszorzók teljesen új helyzetet teremtenek. Ami az idén jó (nekik), nem biztos, hogy jövőre is gazdaságos. * Solymossy Andrást, a szövetkezet elnökét pár napja még igen gondterheltnek láttam. Itt lenne az ideje, hogy a munkások elé álljon, és elmondja, mire készülnek jövőre. Hisz egy vezetőtől, legalábbis „békeidőben'' elvárható: legyen neki elképzelése. Csakhogy ehhez meg kell várnia a változásokat p>ontosító végrehajtási utasítások közzétételét. Az általános elvek nem igazíthatnak el, hisz olyan szerteágazó és vegyes a tevékenységük, amelynek játékszabályait nem lehet ráhúzni egy kaptafára. Az öt fő terület legnagyobbika a textilkonfekció. Ez adja a 60 milliós termelési érték közel 60 százalékát. Vasipari részlegük Kisteleken, működik, a 300 fős létszámuk egytizedével Nagyvállalatoknak gyártanak alkatrészeket. Saját termékeik a szemeteskonténer és az Agrojternek gyártott sertésönetető. A faipart egy tízfős, egyedi megrendeléseket vállaló kis csoport jelenti. Bútorokat, falburkolatokat készítenek. Az épülő SZOT-szál lóban is van feladatuk. A szolgáltátóik tábora már népesebb. Sándorfalván, Kisteleken és több más községben 16 szakmában 84 iparost foglalkoztatnak átálányelszámolásos formában. Megtalálható ebben a fodrásztól kezdve, az autófényezőig sokféle nélkülözhetetlen tevékenység. A szappanfőzők csak hárman vannak, de évente 350 tonna forgácsolt ipari szappant és csereszappant készítenek. A zsiradékbegyűjtő cserehálózatuk az egész országra kiterjed. Az évekkel ezelőtt megjelent Tisza házlszappanjuk egy időre eltűnt az üzletekből, mivel hiányzott az ehhez szükséges jó minőségű alapanyag. Most már ez is megvan, csakhogy a korábbinak többszöröséért. Jó időbe telt, mire ezt a fogyasztói árban is érvényesíteni tudták, így megint nincs akadálya, hogy jövőre visszatérjen az időközben megkedvelt cikkük. A jövedelmezőségi sorrend jelenleg: szappan, vasés faipari termékek, konfekciók és végül a szolgáltatások; A két utóbbi csoport jövője a legbizonytalanabb. A szolgáltatásokra eddig azért nem fizettek rá, mert az építőipari munkák jelentős részt képviselnek, nagyösszegű befizetéseik ellensúlyozzák a kisebb bevételű területek, így például a fodrászat alacsonyabb jövedelmezőségét. Továbbra is nagy szükség van az otthon és a szolgáltatóházakban foglalkoztatott iparosok munkájára. Hogy az átálányelszámolásos forma jövőre is életképes megoldásnak bizonyul-e? A jogszabályok pontos ismerete nélkül egyelőre nehéz (enne megállapítani. A legjelentősebb termékkör a textilkonfekció. Egy időben teljes egészében tőkés exportra 'bérmunkát végeztek. Az így behozott bérleti díjas külföldi gépek a vételár kifizetése után itt maradták, most is ezeken dolgoznak. A mára elöregedett géppark cseréjére az alacsony nyereséghányad miatt netn jutott pénz. A tőkés export helyett egyre inkább a belföldi értékesítést részesítették előnyben. Mig 1983-ban 21 millió forintért szállítottak árut Nyugatra, addig ez az érték 1986-ra 9,6 millióra csökkent. Tavaly a belföldi 22 milliós forgalom 2,5 milliós nyereséget hozott, az export csak 403 ezret * Ezek az arányok az idén sem változtak, mégis az év elején a kivitel bővítését célozták meg. Az ok az igen alacsony, 56 ezer forint körüli keresetszint növelése. Ugyanis a hozzáadott érték növekedése esetén akár 18 százalék emelésre is jutott volna fedezet de a 10 százalékon felüli részt büntetőadók nélkül csak úgy leheLapozgatás a Csongrád megyei statisztikai évkönyvben (I.) Hegyei böngésző A Központi Statisztikai Hivatal Csongrád Megyei Igazgatósága a közelmúltban jelentette meg 1986. évi évkönyvét. Hagyományos felépítése szerint a kötet tartalmazza a népesség-népmozgalom, a beruházások, a munkaügy, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és távközlés, a belkereskedelem, az idegenforgalom, a lakáshelyzet, az egészségügy, az oktatás és a közművelődés legfontosabb és legjellemzőbb adatait és az ezek viszonyításához szükséges, országos és megyei tabellákat. Tíz év tükre is egyúttal, minthogy számos adat 1975-től folyamatosan végig követhető több témában, és ezáltal tendenciákat is érzékelhetünk. Hogy milyen „olvasmányos" tud lenni egy statisztikai munka, azt olvasóink a most kezdődő sorozatos feldolgozásból, ismertetésből érzékelhetik. A legnépesebb nagyközség: Mindszent — legkisebb település: Klárafalva Csongrád megye az ország lakosságának 4,3 százalékát teszi ki. Ez a pozíció szinte állandó: így volt ez 1975 óta minden ötéves ciklusban. Abszolút számokban ez azt jelenti., hogy tavaly 456 ezer 600 volt a lélekszám, ami hoszszabb ideje stabilnak mondható, hiszen az ingadozás minimális — évente egy-két ezer. Ez a minimum is a lakónépesség növekedése felé tendál kis hullámzással, hiszen az 1977. évi 455 ezer 400-hoz képest 1200-zal magasabb a múlt évi megyei lélekszám. Az 1986. évi adatok szerint Szeged lakossága 185 ezer 559. A többi városé: Csongrád 20 865; Hódmezővásárhely 54 176; Makó 28 820; Szentes 35 478. Eszerint városlakó megyénkben 324 898 személy. A két városi jogú " nagyközségben, Kisteleken és Mórahalmán 7948, illetve 5416 ember él. A községi lakosság együttesen 131 ezer 731. Lakosság száma szerinti sorolásban a 'hézagos skála a következő: legnépesebb Mindszent (8136), majd Sándoríalva következik (6695), azután Szegvár (5596), Kiszombor (4366), Asotthalom (4.349), Apátfalva (4618). Háromezret meghaladó népességű községeink: Gsanytelek (3512). Csanádpalota (3789), Domaszék (3118), Röszke (3084), Szatymaz (3513), Ollés (3340), Nagymágocs (3891) és BaLástya (3873). Lássuk a legkisebbeket is az ezren aluliakat: óföideák (590), Királyhegyes (835), Ferencszállás (686), Klárafalva (551), Nagylak (775), Ambrózfalva (603), Csanádalberti (590), Nagyér (688), Kövegy (553), Dóc (854), Eperjes (996), Árpádhalom (763), Nagytőke (624), öttümös (950). tett volna kifizetni, ha az összárbevételükben a tőkés export meghaladta volna a 25 százalékot. Menet közben azonban kiderült, hogy a 13-14 millió forintot érő külső megbízást még elbírja a nyereségük, de efölött már olyan előnytelen üzletekbe kellett volna belevágni, ami veszélyeztette volna a 8 milliós nyereségtervet. Vagyis az előírt exportrészarány teljesítése esetén nem lett volna fedezete a magasabb kereseteknek. Ezt nem vállalták, így maradt a 10 százalékos bérfejlesztés. A keresetek nagyobb arányú növelésével az volt a céljuk, hogy megállítsák a létszám további csökkenését hisz emiatt 4-5 év alatt 120 ember hagyta itt a szövetkezetet A jövő év azonban ezeknél a gondoknál is többet tartogat. Míg az alapanyagszállítók új termelői árai 2 százalékkal csökkennek, addig nekik az érvényes termelői árszorzójuk 87,2 százalék. Például egy farmernadrágot 80-100 forinttal kevesebbért kell kihozniuk. Vagyis a belföldi nyereséghányad egésze rámehet erre az egy változásra. Egy kész kőmosott farmert most 600 forintból hoznak ki, s ennek is nagy része anyagköltség. Kérdés, ha felhagynak vele, s nem szállítanak az állami kereskedelemnek, miként hat a fogyasztói árakra. Ugyanis a butikokban ezután is lehet majd ilyen farmert vásárolni, ^ azok bedo'gozóira kevésbé érzékenyen hatnak a változások. Jelenleg az itteni kétszeresét is ki tudják fizetni a konfekcionálásért. A tisztánlátást nehezíti, hogy az anyagot szállító novemberben engedélyezett áremelést hajthat végre, s ehhez képest fogja majd termelői árát csökkenteni. A szövetkezetnek aligha lesz i eleje ezt a hatást tovább hárítani. * Természetesen társadalmi méretekben megmagyarázható ez a jelentős árkorrekció. Közelebb hozza a belföldi és az export jövedelmezőségi szintjét. Ha ezen csak egy-két termelő — s bármily fájdalmas, talán épp egy helyi munkahely — veszti el versenyképességét, s akad, amely talpon tud maradni, s átvállalni a megszűnők tevékenységét, a szelekciót mindenképp egészségesnek kell értékelnünk. Ha azonban egy egész iparág dobja be a törülközőt, az már egy nem várt, kellemetlen mellékhatás. Hogy miként lesz, az idő fogja eldönteni. Egy valamit nem lehet csak megtenni Sándor falván sem, azt, hogy ne próbálják meg felvenni az odadobott kesztyűt. A közgazdász elnök és munkatársai számára nem könnyű a feladvány. Egyrészt száznál több, falun elhelyezkedni nehezen tudó, betanított munkát végző asszony sorsa van a kezükben, másrészt egy esetleges veszteségessé váló részterület megtartásával nem veszélyeztetheti az egész szövetkezet létét. Mindezt a teljes szabályozórendszer ismeretében lehet csak eldönteni. Esetleg vállalni keli újra egy nagyobb exportot, vagy a belföldi tevékenységben kell megtalálni azt a profilt, amely biztosítja a fennmaradást. S ez jövőre nem biztos, hogy az a termek iesz, ami az idén Tóth Szeles István