Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

A jelenség lényege M

últkoritvan összeakadtam rég nem látott ismerősömmel, aki a találkozás ötömére, no meg némi beszélgetés okán, rögvest meghívott egy kávéra az útba eső kis büfébe. Alltunk, vártunk sorunkra és kávénkra, békésen, és meglehetősen sokáig. No, nem azért, mintha sokan tolongtak volna a pultnál, de a kiszolgáló oly lassan mozgott, hogy az már szabályosan felkeltette csodálatunkat, s azon meditáltunk, hogy a mozdulatelemzéses módszert kellene alkalmaznunk, megfejtendő a csodát: hogyan lehetséges egyáltalán ily kevés eredménnyel folyamatos látszatcselekvést produkálni? A kérdés természetesen nem azonnal, cs3k később vetődött fel bennünk, mert úgy a tizedik perc körül, a roppant felszínes rácsodálkozás egyszerűsítő reakciójaként, mindössze azon megállapításra futotta ismerősömtől (aki vagy tíz éve más országban él): — Olyan lassú, hogy Hegyeshalomtól nyugatra a munkanélküli segélyt sem volna képes időben felvenni. Nos, mindez természetesen csak a felszín, egy jelenség a sok közül. S tán szót sem érdemelne, ha nem lehetne kézenfekvő módon szervesen kapcsolatba hozni a dolgok egyféle lényegével. Például a munkamorállal és a munkának nevezett — értékteremtő és megélhetést biztosító — tevékenység egynémely lényegével. Legalábbis azzal, amj gyakorta megmutatkozik eredményeiben, illetve eredménytelenségeiben — mindennapjainkban. Valami furcsa láncreakció bontakozott ki minálunk hosszú évek során. Talán azáltal, hogy a gazdaság, amely lényege szerint elsősorban termelő és piaci tevékenység kellene, hogy legyen, fokozatosan „átpolitizálódott". Bizonyos, szükséges javak előállításán túlmenően, feladatává tettük, hogy „kvázi" szociális tevékenységeket is ellásson. Sőt egyre inkább úgy szabályoztuk be, hogy az előállított javak piaci értékítélettel minősített mivolta csak áttételesen hathasson a gazdálkodó szervezetekre, egy politikai célrendszer szerinti szabályozórendszer közvetítésével. Így viszont már a termelési folyamatokba is szervesen beépítettük az elosztás és újraelosztás mechanizmusait, deformálva ezzel hatásukban a termelés meghatározó, lényegi szempontjait, csökkentve hatékonyságát, fejlődőképességét, egyáltalán: a nemzet produktivitását. Jó-jó, mondhatnánk, ezt nagyjából immár sejtjük és tudjuk. És morgunk is minderre, és keresgetjük is magunkban a felelősöket, valahol fönt. Mert mi, itt .lent, természetesen semmiről sem tehetünk. Hisz tehet a munkás arról, ami itt folyik? „Fönt" rontották el, hát hozzák is rendbe „fönt" a dolgokat! De micsoda dolog, hogy a kisember fizesse meg most a kibontakozás árát? Ügy érzem, aligha árt egv kicsit elgondolkodni mindezen. Például az elképesztően lassú büfésen. Vajon az 5 tohonyaságát is politikai szándékok vezérlik? De menjünk tovább. Például a beázó házak tucatjaihoz. Lakásokhoz, amelyekbe még szinte be sem költözött a vevő, máris kezdheti újra ragasztgatni a tapétát. Játékokhoz, amelyeket még szinte ki sem bont a gyerek a karácsonyfa alatt, máris szétmennek. És így tovább... Mindez vajon valóban politikai kérdés volna? A drágán végzett, lassú és trehány munka is? Első megközelítésben nyilván — nem. Hisz a beázó házak tetőszigetelését a tetőfedő csinálta meg rosszul, hanyagul, gyönge szakértelemmel. A tapétát a tapétázó nem illesztette rendesen, a játékot a betanított munkás szerelte össze trehány módon. Azaz, emberi hibák és mulasztások ötvöződtek, ötvöződhettek abban, hogy a munka eredménye kérdésessé válik. Vagyis, így vagy úgy, hibásak vagyunk a mai helyzetben nagyon sokan ... Emberi hibák és mulasztások? Erre szokták mondani mifelénk, némi cinizmussal: amíg bennünket csak fizetgetnek, addig mi csak dolgozgatunk... Nos, e cinizmust a maga módján megalapozta az utóbbi egy-két évtized sok tapasztalata. Hisz' emberi hibákat és mulasztásokat is addig lehet elkövetni ilyen szép számmal, amíg ezt egy vállalat engedi, mert engedheti. Mert például nem a piacon dől el a sorsa, éles versenyben, hanem olyan szabályozásban, amely — nem is oly régen — minél több ember igénytelen foglalkoztatására ösztönzőit (lásd, bérszínvonal-szabályozás!). Ezáltal valóban mindenkinek lett munkája, akkor is, ha nem ahhoz értett, amire szükség lett volna, s akkor is, ha nem azt és úgy tet,te, amire igény lett volna. T

ermészetesen mindez úgy általában fölháborít bennünket. Hisz' mindezek következtében az egy foglalkoztatottra jutó produktum értéke csökkent, vele a reáljövedelmek, romlott a termékek minősége és kínálata, közben pedig nőttek az árak, s komoly bajba jutott az ország. Igen ám, csakhogy egy reálisabb követelményrendszerű piacgazdálkodás mindig is százezreket hozott volna nehéz, vagy legalábbis nehezebb helyzetbe, ha átmenetileg is (lásd a gazdasági reformfolyamat 1972-es leállítása érdekében gyakorolt társadalmi nyomást!). Szóval, a kibontakozásnak mindig is ára lett volna, s még inkább ára lesz, sok elvesztegetett év után. De ha megint visszarettenünk a kihívástól, és ismét szociális szempontokat várnánk el a gazdaságtól, akkor... Szávay István Grósz Károly hazaérkezett az NSZK-ból Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke — aki Helmut Kohlnak, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására hivatalos látogatást tett az NSZK-ban — szombaton hazaérkezett Budapestre. Kíséretében volt Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Kovács László k ü 1 ü gym i n isz ter- hel yet tes, Bartha Ferenc, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője. Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese és Horváth István, hazánk bonni nagykövete, aki állomáshelyén maradt. Grósz Károly fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter külügyminiszter, valamint Horst Meincke, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (Grósz Károly nyilatkozatát a 2. oldalon közöljük.) Kádár János Pekingben Szombaton kora délután Kádár János Pekingbe érkezett. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának TU—154-es különgépe fél négykor — magyar idő szerint délelőtt fél tízkor — landolt a kínai főváros nemzetközi repülőterén. A külsőségeiben is hangsúlyozottan protokollmentes fogadtatáson elsőként Tien Csi-jün, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, az államtanács alelnöke köszöntötte Kádár Jánost, s a vele érkezett magyar politikusokat; Övári Miklóst. az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, Kótai Gézát, az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetőjét és Medgyessy Péter pénzügyminisztert, a Magyar—Kínai Tudományos Kormányközi Vegyes Bizottság társelnökét, az MSZMP Központi Bizottságának tagjait. Iván László, hazánk pekingi nagykövete is csatlakozott a kísérethez. A rövid üdvözlés és a kölcsönös bemutatások után — kínai részről jelen volt még Csu Liang. a KKP KB tagja, a párt Külügyi Osztályának vezetője, és Zsu Ankang. a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete — Kádár János és kísérete gépkocsikon, rendőrmotorosok kíséretében szállására, a Tjaojütaj állami vendégházba indult. Az MSZMP főtitkára Csaó Ce-jangnak, a KKP KB megbízott fótitkárának, az államtanács elnökének meghívására érkezett hivatalos, baráti látogatásra Kínába, programjának hivatalos része azonban csak vasárnap kezdődött. Így önmagában is sokatmondó tény, hogy a vendéglátó házigazda. Csaó Ce-jang röviddel az érkezés után udvariassági látogatást tett Kádár Jánosnál. A KKP megbízott főtitkára örömét fejezte ki afölött, hogy az MSZMP fótitkára eleget tett a meghívásnak, s így módjuk lesz „... a négy hónappal ezelőtt Budapesten megkezdett, igen sokoldalú, a párt és államközi kapcsolatok fejlesztését eredményesen szolgáló megbeszélések folytatására. Isméik ed és a történelmi Pekinggel, az évezredes kínai kultúra ma is látható műemlékeivel — ezzel a programmal kedte a vasárnapot a Kínai Népköztársaság fővárosában Kádár János. A Magyar Szocialista Munkáspárt fótitkara /délelőtt Peking egyik legjellegzetesebb épületegyüttesét, a híres Tienanmen tér arculatát évszázadok óta meghatározó Téli Palotát kereste fel. A Nagy Harmónia kapujától indulva a császári fogadó termen át kalauzolták el Kádár Jánost vendeglálói a XVIII. század időmérő remekeit őrző óramúzeumba, majd a császári park látványosságszámba menő érdekességei közé. A szűk körben elköltött ebéd után ismét a Tienanmen térre indult a gépkocsisor: az MSZMP főtitkárát ünnepélyes külsőségek közepiette fogadták a kínai párt-, és állami vezetők. A legfontosabb. felsőszintű tanácskozásoknak színhelyéül szolgáló Nép Nagy Csarnoka előtt felsorakoztak, a szárazföldi, a légi- és a haditengerészeti erők díszegységet, az árbócoszlopokon magyar és kínai nemzeti zászlók lobogtak. Elsőként Csaó Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt (Folytatás a 2. oldalon.) Szeged felszabadulásának ünnepén Koszorúzás, emléktábla-avatás Vasárnap ünnepelte Szeged felszabadulásának 43. évfordulóját. Tiszteletben tartva a hagyományokat, ezen a napion koszorűzási ünnepségeken emlékeztek a hazánk felszabadításáért hősi halált halt katonákra. Délelőtt 9 órakor a Belvárosi temetőben nyugvó román hösők emlék mű vénél helyezték el a megemlékezés virágait Csongrád megye és Szeged piárt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői, valamint a vállalatok és iskolák küldöttei. Ezzel egy időben koszorűzási ünnepséget tartottak a Dugonics temetőben levő szovjet hősi emlékműnél is. A közpionti ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődött a Széchenyi téren. A szovjet hősi emlékműveknél a megyei és a városi pártbizottság, a tanács, a Hazafias Népfront, a szakszervezet és a KISZ vezetői mellett koszorúztak a fegyveres erők és testületek, a szovjet hadsereg képviselői, valamint a tanácsi szolgáltató és kommunális vállalatok, a kereskedelmi vállalatok, a középfokú oktatási intézmények, az. egészségügyi ágazati pártbizottság, a Tisza—Maros Szög Tsz pártvezetősége, valamint a Gyufaipari Vállalat dolgozóinak küldöttei. * Ünnepséget rendeztek tegnap délelőtt a Szegedi Fegyház és Börtön Marx téri főépületének falánál Is. A meghívottakat egy új emléktábla fogadta a következő kétnyelvű felirattal: „Nem felejtünk! Az ellenforradalmi rendszer évtizedeiben ebben a börtönben raboskodott számos magyar és jugoszláv hazafi, a munkásmozgalom, az antifasiszta küzdelem harcosa. Sokan közülük mártírhalált haltak." Emléktábla-avatáson emlékeztek a magyar és jugoszláv antifasiszták küzdelmére Az emléktábla-avató ün-tjvárosi bizottsága, a Magyar népség — amelyet a Haza- Ellenállók, Antifasiszták fias Népfront Országos Ta- Szövetsége, a Csongrád menácsa és megyei, valamint gyei és szegedi pártbizottság Nagy László felvétele A pártbizottságok képviseletében Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára és Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezetője koszorúzott a Széchenyi téri megemlékezésen rendezett — a magyar és jugoszláv himnusz hangjaival kezdődött, majd Koncz János, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titkára mondott beszedet. „Közős forradalmi múltunkra emlékezünk, amelyben magyar és jugoszláv antifasiszták sorsközosséget vállalva küzdöttek a szebb jövőért, a társadalmi haladásért" — kezdte beszédét a szónok, majd arról szólt, hogy a szegedi Csillag-börtön neve a 20. század eleje óta összekapcsolódott a haladó, forradalmi mozgalmakkal. Raboskodtak itt radikális polgárság képviselői, a moszkvai Vöröskereszt küldöttsége, ntajd a Tanácsköztársaság leverését követően kommunisták, antifasiszták százai A második világháború idején tobb nemzet fiainak közös bortönévé lett a „Csillag", hiszen a magyarok mellett szerbek, horvátok, szlovákok is raboskodtak a hírhedtté vált (Folytatás a 3. oldalon.) 77. évfolyam, 240. szám 1987. október 12., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ilavi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! s