Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-06 / 235. szám

"H Kedd, 1987. október 6. VSZ-NATO párbeszéd Magyar fölszólalás Bécsben Bécs (MTI) Először tárgyaltak a tervezeti összeurópai haderőffökkenlesj fórum mandá1 urnának egy konkrét kérdéséről hétfőn a VSZ és a NATO tagországainak képviselői. A múlt heti megállapodásnak megfelelően — elsőnek — a tárgyalások céljairól folyt beható eszmecsere, amelynek során számos kérdésben azonos, vagy hasonló álláspontot fejtetlek ki a két szövetség részéről. Ugyanakkor több térületen, mint — például — a harcászati nukleáris fegyverek bevonásának kérgesében. változatlanul fennállnak a különbségek. A magyar küldöttség az ülésen rámutatott: a tárgyalások célját illetően össze lehet egyeztetni a VSZ javaslatát, hogy a haderők csökkentése a feladat, a NATO elgondolásával, amely a stabilitás megteremtéséről beszél. Egyébként a hevesebben vitatott kérdéseket egyelőre félretéve azokra kell összpontosítani, amelyekben a haladás könynyebb. Magyar részről egyúttal szorgalmazták, hogy a — szerdától — immár hetenként kétszer tartott üléseknek biztosítsanak állandó helyszint. A tanácskozások február óta felváltva folynak a külképviseletek épületeiben. Berecz János látogatása Havanna (MTI) Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szeptember 30 —október 5. között hivatalos baráti látogatást tett Kubában. A Központi Bizottság titkára találkozott és szívélyes légkörű megbeszélést folytatott Raul Castróval, a Kubai Kommunista Párt Köz[K.nti Bizottságának másodtitkárával. Eszmecserét folytatott a két párt együttműködése továbbfejlesztésének lehetőségeiről és nemzetközi kérdésekről. kínai kapcsolatok Kereken — szinte napra pontosan — harminc esztendő telt el azóta, hogy Kádár János párt- és kormányküldöttség élén látogatást tett a Kínai Népköztársaságban. Akkor. 1957. szeptemberében—októberében Magyarország számára rendkívül értékes volt a kínai testvérpart. a baráti kínai nép segítsége és szolidaritása, s igeretesnek tűnű távlatok rajzolódtak ki a két ország további kapcsolataiban is Kontaktusaink várt-kívánt fejlődése azonban a kínai politikában bekövetkezett szélsőséges változások, a „kulturális forradalom", következtében hamarosan megtört. Az elhidegülés meglehetősen tartósnak bizonyult, majd két évtizedig tartott. Ez idő alatt is a magyar Külpolitika számtalanszor adta jelét annak, hogy a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján, bizonyos nemzetközi kérdésekben létező ellentétek dacára rendezni kívánja az államközi kapcsolatokat Kínával. Ennek lehetőségei akkor érlelődtek meg, amikor a Kínai Kommunista Párt felülvizsgálta korábbi, türelmetlenül ultrabalos politikáját, s 1978. decemberi központi bizottsági ülésén elhatározta a gazdaság és a társadalom megújítását, belső reformot, s nemzetközi nyitást hirdetett meg. E változásokkal magától értetődően új megvilágitásoa kerüli hazánk, s a Kinai Népköztársaság viszonya is. A Kinai Kommunista Part 1982-ben tartott XII. kongresszusát követően fokozatosan új életre keltek a megszakadt kapcsolatok: az élénkülés folyamatát politikusok, gazdasági szakemberek. társadalmi és tömegszervezeti aktivisták kölcsönös látogatásai, illetve a kulturális, a műszaki-tudományos együttműködés bővülése, s mindenekelőtt a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok erősödése fémjelezte. A politikai kapcsolatrendszer normalizálásában, s ezt követő továbbfejlesztéseben jelzés értékű volt, hogy a Kinai Kommunista Párt Központi Bizottsága táviratban köszöntötte a Magvar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusát. A pártközi kapcsolatok helyreállítását 2 különböző szintű vezetők kölcsönös eszmecseréi után Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának idén januári látóElveszett a Ilrlcp 29 10(1—2 Anyagátvétel H Fisz. bet. sála: 280—13 778 jelű bélyegzője A bélyeg*« használata stéptrnihvr 22-étól ERVÉNVTÉLÉN. gatása tette teljessé. Az eszmecseréken mindkét részről hangoztatták, hogy az immár hivatalosan is rendezetté vált pártkapcsolatok nyomán új helyzet nyílhat a két ország együttműködésének történetében. S hogy ez valóban így van, azt Csaó Cejangnak. a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága megbízott főtitkárának, az államtanács elnökének 1987. júniusi, magyarországi látogatása is bizonyította. A nyári magyar—kinai tárgyalások összegezéseként nyilvánosságra hozott közlemény örömmel nyugtázta kapcsolataink gyors ütemű fejlődését, és kedvező hatását szocialista épitőmunkánkra. A tárgyaló felek megkülönböztetett figyelemmel vizsgálták a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi líapcsolatok alakulását is, s elégedetten szóltak az utóbbi években elért eredményekről. Az elégedettséget tények támasztják alá: különösen szembeötlő a kereskedelmi forgalom előirányzatainak jelentős mértékű növekedése. Az 1982-es 100 millió svájci frank értékű összforgalommal szemben 1986-ra már 747 milliós forgalmat terveztek. Hasonló értékeket rögzít az évtized végéig szóló, 1985-ben aláírt hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény is. Ugyanakkor a kölcsönös áruszállítások alakulását vizsgálva a szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy az előirányzatok teljesítése nehézségbe ütközik; a kinai és a magyar partnerek nem töltik ki a megállapított kontingenseket. Ebben az árak egyezte? tésének problémái mellett a minőségi kifogások és az ütemelen szállítások is szerepet játszanak. A forgalom fenntartása, esetleges növelése mindkét részről újabb árualapok felkutatását, az együttműködés új formáit teszi szükségessé. Ezért is született meg idén júniusban a magyar—kinai hosszú távú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés főbb irányait meghatározó dokumentum. A 2000-ig szóló program az együttműködés kereteit kijelölve mindenekelőtt a kölcsönösen előnyös ipari kapcsolatok elmélyítését szorgalmazza. Elsősorban a gépipar, a hírközlés, az elektronika, a műszeripar, az energetika, a közlekedés, g szállítás területén határozza meg a fejlesztés főbb céljait, foglalkozva természetesen a mezőgazdaság és a tudomány szerepével is a kontaktusok bővítésében. Az egyezmény jó lehetőségét ad a még fel nem tárt lehetőségek felkutatására, új, korszerű együttműködési formák kialakítására, és a hagyományos formák még következetesebb alkalmazására. A magyar fél kifejezte készségét a Kinai Népköztársaság iparfejlesztési és -korszerűsítési programjában, egyebek között az autóbuszgyárak rekonstrukciójában való részvételre Hangsúlyoztuk érdekeltségünket a gépipari termékek, különösen az energetikai berendezések kivitelének növelésében, valamint a Kínából származó áruk választékának, a magyar piaci igényekhez jobban igazodó cikkek behozatalának bővítésében. E vonatkozásban nem utolsó szempont, hogy exportunk áruszerkezete Í985 óta kedvezően alakul: a gép jellegű termékek aránya 80 százalék körül van, mig importunkban jelentős hányadot tesznek ki a nyersanyagok és a fogyasztási cikkek. Szorosabban a gazdasági témakörhöz tartozik, ám túlmutat azon, s az élet más területeit is érinti: a kínai munkaerő magyarországi foglalkoztatására vállalatközi megállapodást kötött Győri Rába MVG, s ennek keretében az esztendő végéig 3o0 kínai szakmunkás érkezik a Rába-parti városba. A gazdasági együttműködéshez hasonlóan eredményesen fejlődnek kulturális kapcsolataink is, amelyet 1984 óta együttműködési munkaterv szabályoz. A kontaktusoknak keretet adó dokumentumot az idén hoszszabbitották meg az évtized végéig: a megállapodásnak megfelelően művészegyüttesek kölcsönös vendégszereplései és a képzőművészet jeles alkotóinak tárlatai hozzák közelebb a magyar, öletve a kínai közösséghez a két ország kulturális értékeit, s ösztöndíjasok cseréje, valamint oktatási és művészeti küldöttségek látogatása fűzi szorosabbra a kulturális kapcsolatokat. Éppen Csaó Cejang magyarországi útja alkalmával írták alá azt az új megállapodást, amely az immár több mint három évtizede érvényben levő — az évek során megszürkült — kulturális együttműködési egyezmény örökébe lép. A megállapodás az elmúlt időszak kedvező változásainak szellemében megnyitotta a kapukat a kapcsolatok intenzívebb fejlesztése előtt a kultúra, a tudomány, az oktatás, az egészségügy, a sajtó, valamint a sport és a? idegenforgalom területén. Nagyobb figyelmet szentelnek a továbbiakban az együttműködésre az alkalmazott és a műszaki tudományokban, a hungarológiai és a sinológiai kutatásokban, s az egyezménynek megfelelően egyetemi ösztöndijasok, aspiránsok folytathalják tanulmányaikat egymás országainak egyetemein. Most, hogy — rövid néhány héttel a Kínai Kommunista Párt soron következő, XIII. kongresszusa előtt — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a kinai párt Központi Bizottságának meghívására hivatalos, baráti látogatásra készül, minden bizonnyal újabb ösztönzést kap pártjaink és országaink együttműködése, a látogatás hozzájárul sokoldalú kap csolataink további elmélyítéséhez, népeink hagyományos barátságának erősödéséhez Sorok a juharlevélen (2.) A „Jó Kenus" wigwamja Ha nem is elevenedtek meg Cooper legendás indiánregényei, mindenesetre különleges élmény „valódi" indiánnal találkozni. Mario Gros-Louis fiatalember, a Québec fölötti, a Szent Lőrinc folyó mellett található indiánrezervátum törzsfc?nökének, a „Jó Kenus"-nak a fia. Szőke, tagbaszakadt legény, aki rutinosan mesél ősei életéről, szidja a kormányt, és készségesen áll a fényképezőgépek elé ... Az észak-amerikai indiánoknak az 1700-as évek közepéig volt arany életük a végeláthatatlan erdők, a szilaj folyók, a nagy tavak környékén. A húron, vagy más néven irokéz indián csoportok nem voltak harcos népség, békés törzsekiként, barátsággal fogadták az 1600-as évek elejétől felbukkanó európai, főleg francia telepeseket, s íme — mutat szőke üstökére — en|nek a barátságnak keveredés, típusmódosulás lett az eredménye. A kanadai indiánok sorsa a francia—angol háborúkat követően változott meg. Míg a franciák idején békében élhettek, gyakorolhatták rituális szertartásaikat, addig az angolok győzelmét követően, 1760-tól rezervátumokba kényszeritették őket, erőszakkal evangélikus hitre téríttették a törzseket, dróthálós kerítések jelzik! az őslakos indiánok egyre szűkülő életterét. S bár érvényes rájuk a kanadai törvény, a polgári és büntetőjogi szankciók egyaránt, még mindig őrzik hagyományos, íratlan, jórészt természeti törvényeiket, belső életüket maguk szabályozzák. Voltak idők, amikor elégetés járt a saját nyelv gyakorlásáért — a húron nyelv ma már csak egy-két munkadal, vadászrigmus, rituális szöveg szövetében lelhető meg —, hiszen aki ilyen civilizálatlan nyelven szólalt meg. az „az ördöggel cimborált". A kanadai indiánok ma kilenc nemzetséget ismernek el (a kormány hármat!). Valamennyien a negyven rezervátumban élnek, öszszeszűkült, mesterségesen kijelölt területeken három, sajátos jegyeket mutató csoportba sorolják őket. A nagyvárosok környékén élők —1 ilyen az 1200 főt számláló húron csoport Torontó mellett —, akik jórészt asziszimilálódtak, ugyanúgy élnek, mint a nagyvárosok lakói, üzemekben, hivatalokban dolgoznak, indián mivoltuk csak különleges ünnepeiken, szertartásaikon dérül ki. A második csoportba sorolják azokat a törzseket, melyek a vároisoktól mintegy 100 kilométeres övezetekben élnek, kapcsolatuk a civilizációval bár rendszeres, mégis félig elszigeteltek, az erdők, tavak távoli vidékein találhatók. A harmadik csoport tagjai — ők teszik ki a kanadai indiának közel 70 százalékát — teljesen izoláltan, messzi és zord tájakon, a természeti népek szintjén élnek. Québec tartományban, kis területekre koncentrálódva körülbelül 35-37 ezer indián és 5 ezer eszkimó található. Az eső vigasztalanul zuhog, így a színesre festett, emberi arcokat mintázó tc|temoszlopok, a múzeumul szolgáló, méteres wigwam és a zsebkendönyi terület megannyi kuriózuma villanás maradt számunkra, igazi élmény helyett. Bent, a kiállítások célokat és üzleti érdekeket egyaránt szolgáló termekben már jobban körülnézhetünk. Kitömött medvék, rénszarvasok, borzok, kis méretű totemfigurák, maszkbk, festett faragások, szőrmeruhák és kciszobrocskák. hangszerek, toll díszek, fonott tárgyak, ruhaneműk1 és hótaposók, valódi értékek és szuvenírek kavalkádja fogadja a látogatót. Kevés indián él már az ősi mesterségek folytatásából. Néhányan azért még kerülik az erdőt, vadásznak, szőrmét készítenek, tudnak bánni a természet kínálta anyagokkal: hánccsal, bőrrel, kővel, fával. De ide is betört az üzlet, s kiderült, nemcsak a magyar népművészetnek, de az indián kultúrának is tenyészik az a torz oldalhajvtása, melyet giccsnek nevezünk. Gros-Louis, a „Jó Kenus", akit ottlétünk másnapján választottak meg ismét a törzs főnökének, köztiszteletben álló ember a környéken. Erről nemcsak az elismerő bólogatások, nemcsak a róla készült, törzsfőnöki díszben pompázó, reklámcélokat szolgáló fotográfiák győztek meg, de azok a dokumentumfotók is, amelynek a nagyfőnök az egyik főszereplője, a másik, teszem azt, II. János Pál, Chiroc, Trudot, Reagan, és sorolhatnám a világ jeles férfiúit. A „Jó Kenus" tehát valóban figyelemre méltó figura, a kanadai indiánok jogaiért, autonómiájáért küzdő kisebbség elismert alakja. Fia, Mario — mint elmondta, indián neveti csak akkor kaphat, ha ő veszi át apjától a törzsfőnöki tisztet —, megmutatta csodás tolldíszét. A pompás fejék színes tollai varázserőt rejtenek, s bizony, rémülten kapja el a magyar lánykezek elől, merthogy ha női kéz érinti, elveszti mágikus erejét. A mi tinédzser lányaink csodálkoztak egy pillanatig az érthetetlen dolgon. ám azután boldogan próbálgatták az eladásra készített fejdíszeket a fényképezőgépek pislogó blendéi előtt. Mario arról is mesélt, hogy édesapja piciny gyermekkora óta minden évben elvitte egy hónapra a távoli rengetegbe, ahol megtanította, miként kell és lehet élni az erdőkben az erdőkből; megismertette az indián hitvilággal ; a hangszerekkel, melyek között legérdekesebbek a dobok és a kígyófarokból készített, jelképi erejű csörgők, melyek mozgáísukkal képesek elűzni a rossz szellemeket; ahol megtanulta a népi gyógymódokat. a füvek, fák mágikus erejét, a szellemüldözés és a szuggerálás, lélekbefolyásolás művészetét. Hagyományőrző csoportjuk már járt Európában, 1981 ben egy olaszországi fesztiválon is részt vettek. Mint megtudtuk, hallottak a maigvar folklór nagyszerűségéről. s akkor útba szerették volna ejteni hazánkat. Arr> hiába rostokoltak két napig egyik határállomásunkon, mivel papírjaik nem voltak tökéletesen rendben, szegényebbek lettünk egy indián folklóregyüttes magyarországi élményeivel — biztosan a mi kárunkra! Tandi Lajos (Folytatjuk.) A szovjet űrkutatás tervei A Szovjetunióban foglalkoznak egy nemzetközi legénységű Mars-utazás terveivel — hangzott el egyebek között azon a sajtótájékoztatón, amelyet a világ első műholdjának, a szovjet Szputnyik 1 felbocsátásának 30. évfordulója alkalmából rendeztek hétfőn Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A tájékoztatón Alekszandr Szerebrov űrhajós beszámolt a szovjet űrkutatás jelenlegi feladatairól és a tervekről is. Elmondta: a most folyó kutatások elsősorban a személyzettel Földkörüli pályán keringő Mir 1 űrállomás munkája körül összpontosulnak. Ezen a lakóhajón azokat a hatásokat vizsgálják, amelyeket a hosszú ideig tartó űrrepülés gyakorol az emberre. Az állomás egyébként — amelyen az egyik űrhajós, Jurij Romanyenkó eddig már 242 napot töltött — december elején tér vissza a Földre. A szovjet űrkutatás távolabbi tervei közül a legérdekesebbként egy nemzetközi legénységű Mars-utazás megvalósítását említette, amelyről a szovjet és az amerikai tudományos akadémia között már folynak a tárgyalások. Ennék- a repülésnek az előkészítése azonban még nagyon sok munkát igényel A legfontosabb, Sajtótájékoztató az első Szputnyik fölbocsátásának 30. évfordulóján hogy ezzel kapcsolatosan olyan problémákat meg tudjanak oldani, mint a nagy terhek világűrbéli szállítása, illetve az ember hosszú időtartamú világűrbéli tartózkodása, hiszen egy ilyen út a Marsra és vissza két évig is eltarthat. A közelebbi — az ezredfordulóig behatárolt — tervek és feladatok nagy része éppen a már említett Marsutazás feltételeinek megteremtését szolgálják — mondta Alekszandr Szerebrov. így például már készül a Mir 2-es program, amelyik az ember világűrbéli zárt életformájának lehetőségeit majd tovább vizsgálja. A konkrét programjavaslatban szerepel ' egy automata kutatószonda elindítása is, amely talajmintákat gyűjtene a Marson és ezeket visszahozná a Földre. A Föld körül ma már ötezernél több nagyobb műhold kering, amelyeknek feladata elsősorban az ásványi kincsek kutatása, a víz és a növénytakaró vizsgálata, valamint a távközlés — mondotta Almár Iván csillagász, a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) elnöke előadásában, a TIT Budapesti Planetáriumában rendezett ünnepi ülésen. Az MTA Interkozmosz Tanácsa, a MANT, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza és a Planetárium közös rendezvényén Almár Iván a harminc évvel ezelőtt megkezdődött űrkutatásnak és a Föld űrbeli megfigyelésének békés alkalmazásairól beszélt. A műholdas és űrhajókon folyó kutatások fontosságát és gazdaságosságát jól megvilágítja — mondotta —, hogy egy Magyarország nagyságú terület feltérképezése a hagyományos földi eszközökkel száz évig. repülőgépről tíz évig, űrállomásról pedig nem egészen egy évig tart. Előadásában kiemelte az űrmegfigyelések hasznát a tudományos alapkutatásokban, amelyek ma már az egész nemzetközi tudományos világban több területen is kiemelkedő eredményeket jelentenek, legyen szó különleges tisztaságú, a számítógépekben alkalmazható kristályok növesztéséről, vagy új gyógyszerkészítmények előállításáról