Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-06 / 235. szám

Kedd, 1987. október 6. 3 Több nőt a vezetői pozíciókba A Hazafias Népfront Szé­ped városi bizottságának és a Textilművek meghívására tegnap, hétfőn városunkba látogatott Duschek Lajosné, ax MSZMP KB tagja, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának elnöke. A vendéget a népfront vá­TOSJ bizottságának székházá­ban fogadta Kulcsárné Kiss Piroska városi népfront­titkár es Takács Imréné onszággvülési képviselő, a textilművek párttitkára A megbeszélésen Duschek I,a­jwisné tájékoztatta vendég­látóit az idén júliusban Moszkvában megrendezett r.iík világkongresszusának munkájáról. Elmondta, hogy a résztvevő országok kép­Ttselői a magyaroktól ki vált a gyed-rendszerről, és annak okáról érdeklődtek, miért kevés nálunk a felső politikai vezetésben a nő? Ennek kapásán beszélt az, elnöknő arról, hogy társa­dalmunkban a nők többség­ben vannak, ez azonban nem tükröződik a ve­zető posztokon Példának említette az ipari szakmá­kat. ahol 45 százalék a nők aránya, s mégis igen kevés a női irányító, mint aho­gyan az. 1350 téesz közül is csak mindössze tizenhárom­A Magyer Nők Országos Tanácsának elnöke Szegeden ban található női elnök A nők parlamenti képviseleti aránya pedig 21 százalék. Az országos tanács törek­szik arra, hogy az okos. irányításra termett asszo­nyok minél nagyobb szám­ban kerülhessenek vezető pozíciókba E törekvés egyik eszköze a szemléletbeli vál­tozás, melynek nyomán meg­szűnne a nö vezető szere pét megkérdőjelező bizal matlanság. Ahhoz pedig, hogy dolgozo asszonyaink egyenlő esély­Ivei és feltételekkel vehes senek részt a munkában anyagi segítségre, szociális támogatásra van szükségük Különösen szükséges a se­gítő támogatás most, ami. kor az új foglalkoztatás politika nagy hangsúlyt he­Ivez a szakképzetlenek kép­zésére, illetve az átképzésre, hiszen e törekvés igen sok dolgozó nőt érint A Magyar Nők Országos Tanácsának elnökét a nép­ire ntnái folytatott beszélge­tést követően fogadta Szé­kely Sándor, az MSZMP Szeged Városi Bizottságá­nak első titkára. A kötetlen megbeszélésen szó volt a különböző szakmákban a nők arányáról, egyes fog­lalkozási ágak elnőiesedé­séről, a nyugdíjkorhatár esetleges módosításával járó gondokról, valamint Székely Sándor tájékoztatásában a kormányprogram helyi fo­gadtatásáról. Programjának további részében Duschek 'Lajosné látogatást tett az. egyik leg­több nőt foglalkoztató sze­gedi gyárban, a textilmű­vekben, ahol tájékoztatót hallgatott meg a vállalat gazdasági, társadalmi tevé­kenységéről az itt dolgozók helyzetéről Az üzemlátoga­tást követően pedig talál­kozott a dolgozókkal, nép­frontaktivistákkal és tájé­koztatást adott számukra a nők moszkvai világkong­resszusának munkájáró] és belpolitikai életünk idősze­rű kérdéseiről. Babavízió - színesben Házi videó a kettes kórházban Van haja? Es milyen szí- gítsége indította el, s vitte adományozók közül most Jiü? Hát a szeme? — kér- sikerre az akciót. Aminek egyet említünk külön is, an­dezgetik a rokonok az új- egyébként nem a gyerekek nak oka, hogy a Vidia Ké­szülőit édesapját, akit nagy bemutatása az ' egyetlen, raskedelmi Vállalat ajánlata zavarba hoznak kíváncsisá- mégcsak nem is a legfonto- ^^ Végül ig megvalógítha­SsSSS^ S^lTJIllS JfíS az elképzelj A vidL dolgokra összpontosítani az világosítói, tanácsadó, funk- V«™'» » berendezé­újdoosült atya, amikor még cl°J'lto1 Azon a nyolc-tíz eeket imég csak nem is nincs lefestve a kiságy és n ö^l*"1- amit a szülésre ké- nagykereskedelmi, hanem két napi mosatlan edényt is a ™gv t^TÜT" * •* 1szerve" er kell takarítania, mielőtt ™k. a„ koj"há,/ba" » ^ ?aL alva ad­ncje hazatér a babával' ' fí?1.,ke" keszulmük í4**:*?1 a Az Látni ners/e már látta cse- a baba gond<w apolasara, árkülönbség nagyjabol egy T^téjék^a^lcfirházi vendég- f^^^Tés ÍLt ^ WwW4 ^ V<>U fogadó tévéjének képernyő- nwgváltozására. . Buszkék ra kórház' jen, de hat ott ugye masra ban, hogy sikerült megszer­figyel az ember, a hasonla- A tanácsadásra eddig is vazniük a színes tanácsadási tnsság fokára legfőképp, megtalálták peisze az <isz- és .babavíziót. Évente körül­Meg aztán — őszintén szol- orvosai a módot, de belül ezer újszülött édesany­va — egy-két napos kora- rn0lSl' hugy az ipari iát sikerül jobban feLkészí­ban inkább „tizenkettő egy rendszerhez videomagnót is teniük a megváltozott életre. tucat" minden csecsemőt csatlakoztattak, a kazettán Talán azt a még hiányzó Nem az. persze, csak hát a ^rolt filmek bármikor be másfélezer forint értékű tar­képernvö egvenszürkéje asz-- játszhatók. A kismamák torkot ¡s sikerül valahon­szemossa a különbségeket. kórtermi ágyukból nézhetik megszerezniük ami nél­a videofelveteleket, a hasz- n megszerezniuK. ami neJ­Nem úgy a II kórház új- nos tanácsok akár naponta kül a házi videoprogramot szülött osztályán, ahol már többször is megismételhetők nem indíthatják el, De a szmes tévén lehet csodálni S, mivel a magnó hordozha- babak már a színes tévében a baba szöszkeseget vagy tó, akár a városkörnyék .. . , épp sötét „fürtjeit" Egy szí- községeiben is tarthatnak .•szereP«'neK nes kamerából és színes mo- ezontúl a/ újszülött/isztály „ .... . . ..... . , orvosai kismama-találkozó­nitorokbol, keszulekekbol al- kat videofelvétellel illus2t. lo zártláncú rendszer nem rált felvilágosító előadáso­éppen olcsó manapság kat Hogy volt hat pénze a fe- A több százezer forint ér­keto-fehér hálózat cseréjére téket is meghaladó színes a kórháznak? tehetnénk technikát szegedi főként nő­fel a kérdést Deák György kel foglalkoztató vállalatoik­osztályvezető föoivosnak, ha nál megtartott kommunista nem hallottuk volna, hogy a műszakok bevételeiből si­várus számos üzemének se- került megvenni Hogy az P.K. Adós (ne csak) fizess! Szerényen húzódik meg az ablakunk alatt az ütött­kopott kis Trabant, a hival­kodóan csillogó új, meggy­piros Golf mellett. Innen föntről úgy tűnik, mintha esténként szúrós mondatok­ban kvaterkáznának egy­mással. Azt mondja a kis papundeklidoboz elegáns szomszédjának, jövőre úgy befütenek a gazdádnak, hogy te is belepirulsz. De a büszke gépcsoda ügyet sem vet az efféle mondatokra, még elegánsabban feszit, mintha csak azt válaszolná, minek örülsz, attól te még nem változol táltos paripá­vá. Hol van az előírva, hogy mi egyenlőek legyünk a szegénységben, ha már nem tudjuk mindenkinek megadni a gazdagság egyen­lőségét. A 4íis Trabant sért­ve érzi magát, már csak be­lül morfondírozgat tovább. Számolgat, s kuncog is mel­lé magában. Az ő gazdája ugyanis annak drukkolt az elmúlt hetekben, hogy mi­nél több kéz emelkedjen a magasba, amikor az ország házában fölteszik a kérdést, hogyan tovább. A nem ép­pen kellemes másik szava­zásnál, az adóra vonatkozó­nál sem kékült-lilult bele, hogy mégis megszavazták a honatyák. Adós, fizess! De hát kinek és miért vagyunk mi adósak unos-untajan? Botor gondolat lenne azt hinni, hogy mások húzzák majd ki zsebünkből a fo­rintokat. A magunk adóssá­gát törlesztjük, a magunk biztosabb jövőjét alanozzuk meg vele, ha sikerül És miért ne sikerülne' Hallom reggelente a bu­szon, hogy álmos, munkába induló, meg fett férfiak poli­tizálnak — amolyan kocs­mafilozófia szintjén Mind­egyik azt mondja, jövőre nem éri majd meg dolgoz­ni. Még az idén jól meg­hajtják magukat, aztén jöhet a jégeső is! Bolond gondolat az ilyen Mint ahogy bolond dolog lenne elhallgatni azt ¡8. hogy ne­hezebben, sőt a mainál lé­nyegesen nehezebben élhe­tünk majd jövőre. De azt is jó utána tenni, hogy nem jókedvünk diktálja így, ha­nem rákényszerülünk, ha nem szeretnénk jövőnket végleg megenni. Két évtize­de hitegetjük magunkat, hogy jóra fordulhat minden, csak többet, no meg Jobban kellene dolgozni. Az utóbbi időben egyre nyíltabban, egyre hangosabban hoxzá­Kezdódik & babavízió, élőben — színesben Településfejlesztési tanácskozás enyhítését, Az ENSZ Emberi Telepü- lakásgondok lesek Bizottsága, a HABI- megoldását. TAT kezdeményezésére a Véleményezték a szakem­Föld országaiban hétfőn tar- berek a HAB1TAT központ tották először a HAB1TAT településfejlesztési és Jakás­világnapot A településfej- epitési irányelveinek doku­lesztés és lakásépítés fon- mentumait, amelyek nem­tosságáról, időszerű felada- csak az idén, a Hajléktala­tniról volt szó a budapesti nok Nemzetközi Évében, településfejlesztési konfe- hanem az ezredfordulóig rencián is. amelyet hétfőn terjedő idaszakban szükséges rendeztek a Magyar Urba- fejlesztési tennivalókat is nisztikai Társaság székhá- kórvonalazza. Megállapí­zában. tották, hogy a gazdaságos A tanácskozáson összegez- lakásépítési technológiák 1ék a HABITAT részére meghonosítása önmagában végzett magyar szakértői nem elegendő, ha az orszá­munkák eredményeit ós át- gok kormányai nem gon­tekintették a Budapesten doskodnak olyan átfogó te­múködő ENSZ HABITAT .lcpúlésfejlesatósi koncepció Kelet-Európai Regionális kidolgozásáról is, amely fi­Iroda eddigi tevékenységét, gyelembe veszi a lakhely­A magyar szakemberek változásokat, a demográfiai egyebek között olyan épí- helyzetet, a foglalkoztatási téstechnológiai tanulmány«- lehetőségeket, és a letelepe­!;at' dolgoztak ki, amelyek dóst befolyásoló egyéb té­Ichetővé teszik a fejlődő nyezöket is., országok kormányainak, hogy A konferencián végül a helyi anyagokból, valamint Hajléktalanok Nemzetközi hulladék — rizshéj, nád- Éve Emlékérem átadásá­apriték, szállítmányozási val ismerték el több mint húsz magyar szakembernek göngyöleg — felhasználásá­a iakásépítés fejlesztésében val gyors és gazdaságos fejtett eredményes raun­építkezések segíthessék a kaját (MTI) tesszük áldozatok nélkül nem fog kivirágozni gazda­ságunk, átmeneti nadrág­szíjszorítás nélkül nem jön el az az idő, amikor bizton­ságosabban nézhetünk a holnap elé. Történelmi pél­dák igazolják, máshol sem ment másként a gazdaság átformálása, a szerkezet megváltoztatása, a verseny­képesség javítása. S ennek csak része, ha nem is elha­nyagolható eleme a nemré­giben elfogadott adóreform. Sőt a gazdasági kika­paszkodás programja is csak része lehet egy átfo­góbb társadalmi-politikai kibontakozásnak. A termék­szerkezet-váltás, a műszaki megújulás ugyanis féll^bas lenne, ha nem járna vele a politikai rendszer, a társa­dalmi struktúra megújítása. Enélkül a ma még nagyon is létező „fékek" tovább működnének, lassítanák, le­hetetlenné tennék gazdasági céljaink megvalósítását. Hogy mi a garanciája a si­kernek? Talán éppen az, hogy a gazdasági változás mellett mennyire leszünk képesek előrelépni a demok­rácia felemelésében, szem­léletünk megváltoztatásá­ban. a bürokrácia helyre­tetelében. Hazudnék, ha most azt mondanám, én örülök az új adórendszernek. Nem örü­lök, mert az én zsebem is könnyebb lesz néhány fp­rinttal. De nem is kívánja, nem is várja el tőlem sen­ki, hogy emiatt boldog le­gyek. De igenis örülök an­nak, hogy ezzel párhuzamo­san talán jobban megbe­csüljük ezután, amink van, amink marad. Es talán előbb-utóbb másként gon­dolkodunk. Sokáig szégyen­lősen ejtettük ki azt a fo­galmat, hogy adófizető ál­lampolgár. Nem is volt be­csülete nálunk Semminpk. Annak idején ingyen kap­tuk a (tanácsi) lakást, in­gyen épült mellé az út, a játszótér. Mi pedig ügyet sem vetettünk rá, ha össze­tört, szétesett valami. Majd csak kapunk helyette mási­kat. Hát ezentúl nem ka­punk ingyen semmit. Tudo­másul kell vennünk, hogy a mi befizetett forintjainkból épülnek a parkok, szabá­lyozunk folyókat, emelünk gátakat, szépítjük környeze­tünket, támogatunk kultú­rát . szólunk bele végső soron dolgokba. Én hiszek benne, hogy a forintjaink mellé véleményünket, javas­latainkat is mellékelni fog­juk ezután. Hogy megkér­dezzük azt is, ha nem jól sáfárkodnak vele azok, akik­re rábíztuk. Ha megépítik a* utat, és másnap feltörik, talán azt mondjuk majd, mi ezt már nem fizetjük ki is mét, számoljon el vele az, aki elrontotta. Állampolgári fegyelemre, nagyobb demok­ratizmusra is rászorít ben­nünket az új adózási szisz­téma. Végső soron mindnyá­junk szava, figyelme lehet a garancia arra, hogy rendben menjenek a dolgok. Én attól sem félek, hogy lesznek, akik nem így gon­d ol kozna k. Persze, hogy lesznek. Akadnak, majd, akik megpróbálják kihúzni magukat a közös terhek vi­selése alól. Ezen aligha ér­demes előre csodálkozni. A világ minden táján vannak, <s lesznek is, akik megpró­bálkoznak vele. Azt is tu­dom, hogy a láthatatlan jö­vedelmek sem fognak egyik napról a másikra leleplező fényben ragyogni. Idő kell mindenhez. Ahogyan a gondjaink csökkennek, aho­gyan a hiányaink apadnak, úgy fognak szépen lassan háttérbe szorulni az efféle álságok. Mert ki lesz olyan bolond, hogy csúszópénzt adjon azért a tégláért, ami majd tucatszám áll a keres­kedők udvarán. Nemhogy pénzt nem ad, de elvárja majd a rendes, udvarias ki­szolgálást is az áru mellé. Nem holnap lesz ez sem, az is biztos. Mint ahogy az adófizető polgár képét száműztük so­káig, ugyanolyan szégyen­lősen bántunk a tőke fogal­mával is. Rossz íz tapadt rá, nehezen fogadtuk el azt, hogy a mi társadalmi rend­szerünkben is lehet, sőt kell, hogy működjön a tőke föl­felé húzó ereje. Igaz, kicsit másként, mint tőlünk nyu­gatabbra. Tíz- és százmillió forintok szorultak ki így a gazdaság vérkeringéséből sokáig. Mennyi mindent megoldhattunk volna, ha a parlagon heverő pénzeket sikerült volna időben elő­csalogatni. Szerencsére ma már erről is egyre többet beszélünk. Mi is azt szeret­nénk, ha tökét tudnánk ko­vácsolni ezekből a forintok­ból, mindnyájunk hasznát gyarapító tökét. Hogy köz­ben kicsit előreszalad az, aki bedobja forintjait, aki kockáztat? Ezen sem kell megütközni. Ez is így ter­mészetes. Az egyenlősdi he­lyett az igazságos különb­ségeket próbáljuk inkább» elfogadni. Ez is nehez4w megy. Hiszen a nagy átfor­málódásban értékrendjeink is felborultak az elmúlt években. A munkamegosz­tásban elfoglalt hely hasz­nossága helyett a nehéz, de kevésbé értelmes munkát díjaztuk inkább. Most, ami­kor megpróbálunk fordíta­ni a dolgon, kiderül, any­nyira belénk rögződött, hogy csak nagyon nehezen sike­rül változtatni. Népszerűtlen intézkedések egész sorára kényszerülünk. Nem jó szívből akarja sen­ki sem csökkenteni átmene­tileg egy egész ország élet­színvonalát. Kényszerpályán mozgunk, végül is ezek a szorítások csikarták ki be­lölünk ezt a döntést. Hiszen enélkül hajlamosak vagyunk megfeledkezni dolgokról. A külföldi állapotokat ideali­záló emberek legtöbbször megfeledkeznek arról, hogy ott is átestek hasonló össze­húzódzkodáson, hogy a vi­lág egyetlen országában sem engedhetik meg azt, hogy többet fogyasszanak, mint amit megtermeltek Mostanában csend van az ablakunk alatt. A meggypi­ros Golf és a szerény Tra­bant sem számolgat már adókulcsokat, nem heccelik egymást, nem morfondíroz­nak azon, melyiküknek is lesz jobb holnap. Ha ki nem is békültek, egyelőre csend­ben várakoznak a parkoló­ban. Lehet, hogy erőt gyűj­tenek a jövőre? Rafai Gábor UNIDO-tanfolyam Hétfőn az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete, az UNIDO megbízásából megkezdődött 14 fejlődő ország fiatal szak­embereinek háromhetes továbbképző tanfolyama Rácke­vén. Az oktatást magyar részről a Tesco, illetve av Uva­terv szervezte, s a résztvevők előadásokat hallgathatnak meg a hazai gépgyártás, ezen belül elsősorban az élelmi, szeripari és a mezőgazdasági gépgyártás eredményeiről. Megismerkedhetnek a korszerű technológiákat ulkulmazó gyártóüzemekkel is x

Next

/
Thumbnails
Contents