Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

2 Csütörtök, 1987. szeptember 24. Olasz diákok Szegeden Imelde Tomsaini és Rita Pelfegrino tanárok vezeté­séve] 20 olasz diák érkezett Bolognából Szegedre, a Rad­nóti Miklós Gimnázium ven­dégeként. Az olasz partner az E. Fermi Líceum tanulói, akik a Radnóti diákjainak a tavaszi szünetben történt látogatását viszonozzák. A gimnázium gazdag programot készített számuk­ra. Három napot Budapesten töltöttek, ellátogatva a Du­nakanyarba és &ztergomba. Szerdától Szeged város és környéke nevezetességeivel ismerkednek. 'Ellátogatnak Fehér-tóra, Öpusztaszerre. Egész napos kirándulás ke­retében meglátogatják Mező­hegyest, Bugacot, majd Gyula várost keresik fel. Az olasz diákok szeptem­ber 30-án utaznak vissza hazájukba. A két oktatási intézmény a diákcserét az UNESCO iskolák programjá­nak megfelelően a jövőben is folytatni kívánja. Szolidaritási koncertek Hazaérkezett Afganisztán­ból a Népek Barátsága együttes, amely Varga And­rás érdemes művész vezeté­sével szeptember 10. és 24. között az Afgán Béke- és Szolidaritási Bizottság szer vezésében húsz nagy sikerű koncertet adott Kabulban és más településeken. Schönberg tantusza Tragédia a Nemzetiben, Nyomorultak a Vígszínházban Nemcsak szakmai berkekben keltett izgalmat, a közön­ség is kitüntette érdeklődésével az elmúlt napok fővárosi színházi életének két jeles eseményét. Az egyikre a He­vesi Sándor téren került sor, a másikra a Vígszínházban, s ami — legalábbis gondolatban — összeköti azokat: mind­kettő mögött ott van Szeged. Évfordulót ül a nemzet színháza, 150 esztendős. S bár a jubileumot csönde­sebbre hangszerelte a szük­ség — ami igazi szenzációja lehetett volna, az új Nem­zeti fölépithetőségének kö­zeli esélye, tovatűnt — azért jó lehetőséget kínált az al­kalom például arra, hogy (szegény ember vízzel főz) legalább tudományos tanács­kozás elemezze a nemzeti színházi eszme gyakorlati kérdéseit a kontinensen, de például arra is, hogy megint színre kerüljön Az ember tragédiája. Madách remek­műve 1883. szeptember 21-én kezdte színpadi pályáját, ekkor rendezte az ősbemuta­tóját Paulay Ede, természe­tesen a Nemzetiben. E szín­háztörténeti jelentőségű premieren Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lu­cifert Gyenes*László játszot­ta. Am e jelmezekben az eltelt évszázad során szin­¡művészetünk legnagyobbjai próbálták ki tehetségüket, s a darab meghatározó sze­rep>et kapott a Szegedi Sza­badtéri Játékok létrehozásá­ban is. Hont Ferenc celeb­rálta először, Buday György díszleteiben, a Fogadalmi templom előtt, 1933. augusz­tus 26-án — jószerivel ettől a pillanattól datáljuk a Já­tékok indulását. S hogy mi­nő hangsúlyos helyen tar­tották továbbra is számon, mi sem bizonyítja, a há­ború előtti ciklusban min­den nyáron ment, más-más 6zcenírozásban, szereposz­tással, de a felújítást köve­tően is hamar műsorba ik­tatták, már 1960-ban; azóta is legtöbbet játszott pró­zánk. Legutóbb 1983-ban ment, a mű színpadi kar­rierjének évszázados fordu­lóján, Vámos László rende­zésében, s csodák csodájára eme változatot jegyzi ma is még a budapesti Nemzeti, mely akkor nyomban bevitte falai közé, centenáriumi ün­nepséget ült vele. Efct a produkciót újította most föl a Bubik István, Tóth Eva, Balkay Géza vezette szerepu osztás, melynek érdekessége, hogy legendás nagyjaink is színpadra léptek egy-egy villanásra. A londoni szín­ben Lukács Margit, a fa-­lanszterben Agárdi Gábor, Kállai Ferenc, Gábor Mik­lós és Bessenyei Ferenc ala­kított kisebb figurát, hogy a végén aztán a tapsrendre, az Űr hangját is megszemé­lyítse Sinkovits Imre — imigyen válván szemléletes­sé az ügy folytonossága. A Nemzeti Színház évadnyitó díszelőadásán ott ült a né­zőtéren Grósz Károly és Spetter Erzsébet (hogy egye­beket ne említsek az ada­kozás természetrajzáról; mel­lesleg a miniszterelnök üd­vözlő levelét az igazgató föl is olvasta), politikai, állami, társadalmi és művészeti köz­életünk tobb kiválósága, egyszóval méltósága, rangja tünt az estének. Még ha valamiképpten holmi vissza­fogottságot, okos mértéktar­tást is lehetett érezni a le­vegőben. Változatlanul nincs apálya egy musicalnek, mely immá­ron friss vígszínházi siker, s mely szintén oly ismerősen cseng a mi füleinknek. Nyo­morultak, Les 'Miserables. Tulajdonképepn csak rész­ben vígszínházi, minthogy a helyet adó épület meg pár színész (nem is akármilyen, Szombathy Gyula, Kaszás Attila!) a házi; javarészben a Rock Színház — meg per­sze a mi szabadtérink pro­dukciós vállalkozása érde­kelt benne. Némileg válto­zott a színlap — Várkonyi félteni, s a folyosó majd szétrobbant a nevetéstől, csak szegény Szilágyi István (jogvédő hivatal) maradt néhány másodpercig kínban miként is fordítsa. Végül úgy döntött, angolul körül irja, mire aztán Schönberg kacagott nagyokat, hogy ná la is leesett a tantusz. Ilyen barátságos hangulatban telt egyébként az egész este, előadás után még hajnalig, hogy a valóban őszinte, nagy — és a produkció to­vábbi érése okán kiérdemelt — sikert követően együtt maradtunk a budai kisven déglöben. Ahol természete­sen a rockosokkal más kö­zös terveinkről, Schönberg­gel pedig a Nyomorultak esetleges szegedi visszatéré­séről váltottunk szót. Claude­Michel a maga részéről meg­Nagy László felvétele A Nyomorultak magyarországi bemutatója után, a Szegedi Szabadtéri Játékok fogadásán (jobbról balra): Schönberg, MacKintosh, Alain Boubiil, a szövegíró és Szilágyi István, a jogvédő hivatal vezetője Mátyás vezényelt, Kováts tiszteltetésnek venné — p»er­Kriszta dalolta Fanüne-t, sze az immáron elkerülhe­Gyimesi Kálmánt pedig Dig- tetlen iszcenikai módositá­ne püspökének lila reveren- sokkal. Dehát ö csak egy dájában Balogh Bodor Attila „hétköznapi szerző". A dön­váltotta —, s forgószínpad íö szót más mondja ki: lévén, a rigorózus szerzői- Cameron MacKintosh, a Ion­produceri előírásoknak meg- doni producerpápa. Akivel felelően a rendezés is. Már viszont — mint nyomaté­a hetedik előadásnál tartót- kosán jelezte — együtt va­tak, hogy ismét befutott csorázik már másnap Pá­helyszini szemlére a kompo- rizsban, s nem kelnek fel nista Claude-Michel Schön- az asztaltól anélkül, hogy berg, ezúttal magányosan, Szegedről is beszéljenek. elhagyva szerzőtársait, akik viszont a lelkére kötötték, alaposan nézzen szét, infor­mációitól függ a jogok eset­leges további kiterjesztése. Nevezetesen a kazettához, lemezfelvételhez, külföldi vagy más előadási lehetősé­gekhez — nem utolsó sor­ban ahhoz is tehát, hogy jövő nyáron Sizeged is játszhassa újra. A szűk öltözőfolyosón so­kan zsúfolódtunk össze a rokonszenvesen közvetlen Claude-Michel körül, aki szokásához híven bekopog­tatott egy-egy bátorító szóra a készülődő művészekhez, akárcsak Szegeden. ,rMit üzen Wilkinsonnak?", az angol Jean Valjean-nak — vonta föl szemöldökét hun­cut mosollyal Vikidái Gyula izmos hátára tapsolva. „Hogy kösse föl. az alsóneműjét!" vágta rá némi habozás után a maga naturbursch modo­rában a szimpatikus rocker, akit persze sohasem kell Nikolényi István A Mediterráneum közelítése Tegnap, pénteken szak­mai konzultációkkal befeje­ződött Szegeden a SZAB székházában a Gyarmatost' tás, antikolonialista harc, nemzeti felszabadulás Észak. Afrikában címmel rendezett háromnapos nemzetközi konferencia. A tudományos ülésszakon hét ország (a Szovjetunió, Franciaország, Olaszország, Algéria, az NDK, Finnország és hazánk) történészei tekintették át a Mediterránum népe; XIX— XX. századi történetének és kapcsolatainak alakulását, illetve számoltak be a tér­séggel kapcsolatos kutatási eredményeikről. Az előadá­sok egy része Algériával foglalkozott, phol idén júli­usban ünnepelték a függet­lenné válás 25. évfordulóját. — A tanácskozással em­lékezni akartunk az algériai nép függetlenségi küzdelmé­re is — mondotta J. Nagy László tanszékvezető egye­temi docens, a rendezvény házigazdái nevében, amikor a konferencia összegzésére kértük. — A kollokvium rendezése ugyanakkor je­lezte, szolgálta egy, a közel­múltban a szegedi tudo­mányegyetemen megterve­zett, megkezdett kutatási program nemzetközi indítá­sá: is. — Mi indokolja a medi­terrán térséggel való foglal­kozást? — A Mediterránum több szempontból is metszőp>ont­ban van. Összekötő kapiocs Európa és az arab világ, il­letve az úgynevezett harma­dik világ és az arab térség közölt. Számos konfliktus terheli, s az események Befejeződött a nemzetközi történészkonferencia szinte naponta jelzik, hogy Európa biztonságát nem le­het elválasztani a Mediter­ránum biztonságától. Job­ban meg kell tehát ismer­nünk ezt a térséget. A múltját is, hogy megérthes­sük a jelenét. Ez különösen vonatkozik az iszlám orszá­gokra, melyeket, ha mindig csak európai szemüvegen át nézünk, sok tévhit alakul ki és él róluk, s az iszlám nem más számunkra, mint kuriózumgyújtemény. Az úgynevezett harmadik világ­ról is sztereotípiáink van­nak. Pedig az utóbbi lj>*20 évben a mediterrán orszá­gok progresszív erői részé­ről erősödik a törekvés ar­ra, hogy ezt a térséget a béke tengerévé tegyék — ami Európának is nyilván­való érdeke. Igen határozot­tak erre az erőfeszítései p>él­dául Algériának, amivel a mi államunk kapcsolatai is jók, függetlensége első éveitől fejlődnek. Ezért is szolgált örömünkre — s ta­lán nem hangzik szerényte­lenül, emelte a konferencia rangját —, hogy Mouztapha Boutaieb, Algéria budapes­ti nagykövete jelenlétével megtisztelte az itt tanácsko­zókat, elismerését fejezte ki azért, hogy ezen a tudomá­nyos ülésszakon a hangsúly a progresszív erőkre, a for­radalmi mozgalmakra tevő­dött. Köszönetet mondott a kutatóknak azért, hogy Észak-Afrika államai tör­ténetének feltárására töre­kednek, ezzel is hozzájárul­va ahhoz a mediterrán poli­tikai törekvéshez, melynek célja az, hogy a béke és a kooperáció területe legyen ez a térség. — Hogyan szolgálta ezt a konferencia? — Megítélésünk szerint magas szintű, jó előadások­kal és vitákkal. Sok új adat feltárása, megismerése mellett elméleti vitát foly­tattunk például Algéria szo­cialista orientációjáról,' a gyarmati kapitalizmusról, a nemzeti mozgalmaktól, a második világháború utáni földközi-tengeri erőviszo­nyokról, szó volt az újraér­tékelés szükségességéről, és voltak terminológiai viták. Az előadások anyaga ma­gyarul és franciául is meg­jelenik, s a résztvevők már jelezték, hogy több külföldi folyóiratban publikálják az eszmecsere lényegét. Töb­bek között a legnagyobb szovjet szaklapban, a tam­perei békekutató intézet orgánumában, az Uzlám és Társadalom című olasz fo­lyóiratban, francia szaklap­ban. Itthon is nagyobb nyil­vánosságot kap — első íz­ben — a téma, A szegedi nemzetközi fórumon most részt vett kutatók dialógusa, együttműködése pedig foly­tatódik és valószínűleg bő­vül. Hogy sikerüljön köze­lebb vinnj a Mediterránu­mot Európához, illetve Eu­rópát a Mediterránumhoz. Sx.M. Az évszázad művészete Keleten A filmet az évszázad mű­vészetének nevezik — mél­tán. Alig van az embertö­megekre nagyobb hatást gyakorolt, s az adott kor, a huszadik század egészére jellemzőbb, teljesen új mű­vészeti ágat eredményező, nem praktikumalapcn létre­jött „találmány", mint a celluloidszalag, a film ar­tisztikuma. Sok nemzet vált igazi filmnemzetté az eltelt évtizedek alatt — nem cse­kély mértékben a rendkívüli alkotások sorozatával időről időre filmművészeti jelenlé­tét bizonyító Szovjetunió is. Az évszázad művészete — Keleten is nagy hatású mű­vek sorozatát hozta létre, s mióta a világ megtanulta a Szovjetunióban az . utóbbi időben zajló, nagy jelentősé­gű események orosz neveit — glasznoszty, peresztrojka és a többiek —, a szovjet filmművészet is újabb, még magasabb szívonalú, ígérete­sebb fejlődési szakaszába lé­pett. Izgalmas, a publikum elől elzárt filmek egész lé­giója van kiszabadulóban az értő közönség elé. A fenti tények legalább oly mértékben indították kezdeményezésre a négy al­földi megye — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok — moziüzemi vállalatait, mint a nagy októberi szo­cialista forradalom hetvene­dik évfordulója előtti tisz­telgés gondolata: Az évszá­zad művészete — Keleten címmel szovjet filmek vetél­kedőjét hirdetik meg, min­den mozilátogató, filmművé­szet-kedvelő néző számára. Az akció szeptember 29­től november 24-ig, kéthe­tente öt szovjet film „vetí­tését" jelenti — márameny­nyire ilyesmi a helybéli tö­megkommunikációs eszközök segítségével elképzelhető: (hang) képek, fotók, kérdések lesznek láthatók-hallhatók­olvashatók a szegedi körzeti tévéstúdiót a szegedi és a szolnoki rádió, továbbá a he­lyi lapok — Délmagyaror­szág, a Csongrád Megyei Hírlap, a Petőfi Népe, a Bé­kés Megyei Népújság, a Szol­nok Megyei Néplap — jóvol­tából, a szovjet filmművé­szet öt klasszikus, reprezen­táns alkotásával kapcsolato­san. Minden forduló után sorsolás lesz, értékes tárgy­nyereményekkel. Azoknak pedig, akik mind az öt alka­lommal helyes megfejtéseket küldenek be a lakóhelyük szerint illetékes megyei mo­ziüzemi vállalat részére, újabb sorsolást rendeznek, ahol a tét: utazás a Szovjet­unióba. A szovjet filmek négy me­gyére kiterjedő vetélkedőjé­nek eredményhirdetése de­cember első napjaiban lesz; szeptember 29-én olvashat­ják az érdeklődők lapunk­ban is az első rejtvényt. Műsorajánlat József Attila halálának ötve- A mihályteleki művelődési nedik évfordulójáról TISZ- házban is lesz filmvetítés TA SZÍVVEL című irodalmi vasárnap délelőtt és délután, vetélkedővel emlékeznek Ugyanott este héttől BÜCSÜ­meg ma, szombaton délelőtt BÁLÁT rendeznek, melyben tíz órától. A vetélkedősoro- táncbemutató és tombolasor­zat regionális döntőjét a solás gazdagítja a kínálatot. Juhász Gyula Művelődési GYERMEKPROGRAMOT Központban rendezik. ígér a Bartók Béla Műve­Délután fél háromkor a lődési Ház és a November tudományegyetem filmeszté- 7. Művelődési Ház. Előbbí­tikai köre kezdi meg őszi so- ben délelőtt 11-kor, utóbbí­rozatát. Az Ady téri auditó- ban délután három órakor rium maximumban Bunuel lép föl a budapesti Lencse FÖLD, KENYÉR NÉLKÜL Színpad. Műsoruk: Furfan­című filmjét vetítik. gos Péter. Ma és holnap este nyolc- Hétfőn kezdődik a Juhász kor FILMVETÍTÉS' lesz a Gyula Művelődési Központ Volán ifjúsági klubjában, idei ismeretterjesztő előadás­Szombaton a Coca-Cola kö- sorozata. Brazília és a Hl­lyök cimú színes ausztrál RES RlOl KARNEVÁL cím­filmvígjáték, vasárnap a mel Gimesiné Dudás Irén Bombajó bokszoló című szi- tart diavetítéssel egybekötött nes olasz film van műsoron előadást Hungaroton hanglemezhetek '87 Ismét egy jubileum: ez­úttal a hanglemezhetek az ünpepelt, tíz gyertya lobog a képzeletbeli, lemezalakú tortán. „Immár hagyomá­nyossá vált" — így a kom­mentárok. S lám: ezúttal valóban kialakultak szoká­sok, hagyományok. Lássuk csak az idei, 17 kiadvány­ból álló repertoárt. Ezúttal is van 'két teljes opera: egy népiszerú mű, világhírű művészekkel, a CBS-sel koprodukcióban (Giordano: André Chénier), s egy „world premier", egy első fölvétel, Telemarni: A tü­relmes Szókratész című műve. Az első nem nagy üzlet. Mi adjuk az (olcsó) stúdiót, zenekart, énekkart, a CBS pedig a (méregdrá­ga) világsztár szólistákat. Cserébe mi itthon (olcsón) kiadhatjuk a nagyszerű végeredményt, a külföldi terjesztés joga és a (busás?) haszon a CBS-é. S persze: a magyar lemezvásárlóké. Telemann operája ismeretes Szegeden: itt volt magyar­országi ősbemutatója. Ugy tűnik, Obtrfrank Gáza föl­fedezése megtetszett a Hun­garotonnak, és lemezre vet­te az operát Azonos a cím­szereplő: Gregor József, ugyancsak szegedi Rosidette: Vátnoísy Eva, és Réti Csaba is közreműködik egy kisebb szerepben. A többi szólista budapesti, illetőleg külföl­di. A kíséretet a Hungaro­ton egyjk nagy felfedezett­je. a korhű hangszereken játszó Capella Savaiig adja elő Nicbolas McGegen ve­zényletével. Van két Kocsis Zoltán­éi egy Sass Sylviaszólóle­mez, valamint két-két al­bum a Liszt Ferenc Kama­razenekarral és Fischer Ivánnal {az egyiken a Fesz­tiválzenekart, a másikon az Állami Hangversenyzene­kart dirigál jaj. A kclnoly muzsika mel­lett szerepe) a nép zene és az irodalom, sőt egy külön­legesség: az Amadwda ütősegyüttes játssza John Cage, Marton István és Sá­ri/ Laszlo műveit, valamint tradicionális afrikai zenét és ragtime-ot M.T. •

Next

/
Thumbnails
Contents