Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

2 Csütörtök, 1987. szeptember 24. A Hazafias Népfront állásfoglalása (Folytatás az 1. oldalról.) tudjuk emelni, azon múlik, hogy erőnk szerint a legjob­bat tesszük-e. Ez a „leg­jobb" most, a mindenkitől elvárt eredményesebb mun­ka Az Országos Tanács a leg­fontosabb mozgalmi tenni­valóknak a következőket tartja. A népfrontbizottsá­gok növeljék elsősorban a lakóterületen, a települések lakossága körében végzett munkájuk eredményességét. Építsenek a társadalom min­den alkotóképes, gondolkodó tagjának erejére és hazafi, ságára, igényeljék vala­mennyiőjüktöl a roítlis hely­zetismeret kialakítását. Is­mertessék, értelmezzék a párt és a kormány helyzet­elemzését, s a kibontakozás érdekében született prog­ramokat. Keressék és teremtsék meg a népfrontbizottságok azoknak a fórumoknak, egyesületeknek, kisebb és nagyobb közösségeknek te­vékenységi lehetőségét, ame­lyek alkalmasak mind a sa­játos érdekek kifejezésére, mind a közérdek előtérbe állítására, a közszellem ja­vítására. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa egyetért a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak megállapításával: a gazdasági-társadalmi prog­ram megvalósításához el­engedhetetlenül szükség van a szocialista demokrácia fej­lesztésére, a politikai in­tézményrendszer működésé­nek korszerűsítésére. A társadalmi, politikai élet demokratizálása terén elkezdett folyamat. támoga­tása és gyorsítása érdeké­ben a népfront közjogi munkájának egyik központi feladata az, hogy támogassa az Országgyűlés szerepének kiteljesedését. A választók és a választottak közötti olyan kapcsolattartást igyek­szik megszervezni, amely az ülésszakok közötti konzul­tációktól az ülésszak utáni visszajelzést is magába fog­lalja. Ilyen módon a képvi­selők megalapozottabban tá­maszkodhatnak választóik véleményére, s hatékonyab­ban vehetnek részt az ál­lampolgárok ismereteinek gyarapításában, az emberek meggyőzésében. Támogatják a képvíselőmunka egyezte­tése, nyilvánossá tétele ér­dekében a kötetlen eszme­cseréket, klubokat, fórumo­kat, s szakértői csoportok létrehozását. A HNF az igényeknek megfelelően folytatja közre­működését a választójogi törvény átdolgozásában; nagy gonddal készíti elő az 19í)0-es választásokat. Folya­matosan összegyűjti azokat a témákat, amelyek egységes jogszabályi formában való áttekintése az elkövetkező középtávú jogalkotási prog­ram része lehet. A jogalko­tásról szóló új törvény szel­lemében megszervezi a jog­szabálytervezetek társadalmi vitáit. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa egyetért az­zal hogy a célul elfogadott feladatokat egy rövidebb stabilizációs és egy hosszabb távú kibontakozási szakasz­ban lehet megoldani. Figyel­mét most az első szakasz­ra összpontosítva is megál­lapítja, hogy mindkét sza­kaszban a gazdasági-társa­dalmi reformfolyamat széles körű kibontakoztatására van szükség Ezért a népfrontmozgalom kialakult fórumrendszerében továbbra is olyan tevékeny­ségre kell törekedni, amely­nek segítségével hiteles és időszerű információk nyer­hetők a gazdasági elet ala­kulásáról, az intézkedések hatásairól. Mivel az infrastruktúrá­nak fontos szerepe van a termelőmunka dinamizálá­sában és a lakosság életkö­rülményeinek javításában, a népfront elengedhetetlennek tartja, hogy a gazdaságirá­nyítás az infrastruktúra-po­litika eszközeivel is befolyá­solja a termelési szférát. Minden népfronttestület folytassa a lakóhelyek arcu­latát, komfortosságát — a közvetlen demokrácia és a közvetlen munkavégzés esz­közeivel — alakító telepü­lésfejlesztő társadalmi mun­kák szervezéset. A területi népfrontbizott­ságok fordítsanak megkü­lönböztetett figyelmet a hát­iányos helyzetű térségek fejlesztési programjának végrehajtására. Elsősorban a népességmegtartó és eltar­tóképesség erősítése érde­kében működjenek együtt a szövetkezeti mozgalmakkal a munkahelyteremtés, a fog­lalkoztatási gondok megol­dásában és a kistermelés továbbfejlesztésében; a ta­nácsokkal a lakossági infra­struktúra javításában. A lakáshoz jutás, a la­kásgondok megoldása, a na­gyobb munkaerőmozgást igénylő időszakban egyre inkább igényli egy új lakás­ellátási, lakásgazdálkodási koncepció kialakítását. En­nek kidolgozásában a KISZ­szel karöltve kíván a nép­front aktív szerepet vállal­ni. A lakosság életszínvona­lát, a kiegyensúlyozott élel­miszer-ellátást és az árvi­szonyokat a szocialista nagy­üzemek eredményei mellett jelentősen befolyásolja a mezőgazdasági kistermelés. Ennek fejlesztését kívánják segíteni a kertbarát- és kis­tenyésztő mozgalommal, együttműködve a szövetke­ze»' mozgalmakkal és az e területért felelős tárcával. Országgyűlési bizottság ülése Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsaga Pesta László elnökletével ülést tartott pénteken, a Parlamentben. A testületet Beregi Edit. a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem Gerontológiai Központjának igazgatója tá­jékoztatta a gerontológia je­lenlegi helyzetéről és jövő­jéről, Elöljáróban kiemelte: az európai országokra — köztük hazánkra is — elöre­gedes jellemző. Magyaror­szágon a HO évesek népes­ségen belüli aránya a szá­zadfordulótól 1982-ig 0,5 százalékról 2 százalékra emelkedett. Az idős szervezet lénye­gesen különbözik a közép­korú emberétől, miután az öregedés folyamán kialakuló változások az egész szerve­zetet érintő szerkezeti és funkcionális változást ered­ményezne — hangsúlyozta Épp ezért az időskorúak sa­jatos egészségügyi gondo­zást, gyógykezelést igényel­nek. Bar a gerontológiai kozpont több javaslatot tett a gerontológiai oktatás be­vezetesére, ma még csak a VI. éves orvostanhallgatók vesznek részt az államvizsga előtt két alkalommal ge­rontológiai konzultáción. Fontos lenne, hogy geronto­lógiai szakismeretekkel ren­delkező szakorvosok kezel­jék az idős embereket, s a s/.üksegos ismereteket úgy­nevezett ráépített — máso­dik — szakképesítésként szerezhessék meg. Szükség lenne ezenkívül egy olyan szervezetre, intézményre, amely a gerontológiai tevé­kenységeket összefogná — mondta végezetül a geronto­lógiai központ igazgatója. A vitában felszólalt töb­bek között Eke Károly (Csongrád megye) A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa minden népfronttestület feladatának tartja a részvételt a gazda­ság stabilizációja és a szo­cialista szellemű korszerű­sítés társadalmi feltétel­rendszerének kialakításá­ban; az átalakítás társadal­mi konfliktusainak csökken­tésében. Ugyanakkor igény­li, hogy cselekvő részt vál­lalhassanak az igazságos közteherviselés és a haté­kony szociálpolitika kiala­kításában, megvalósításában, és társadalmi ellenőrzésé­ben. A Hazafias- Népfront, mint a párt szövetségi politikájá­nak kerete és szintere, lé­nyegesnek tekinti a társa­dalmi közmegegyezés meg­újítását és megerősítését, egyúttal a felelős állampol­gári magatartás és az ahhoz szükséges politikai-társadal­mi feltételrendszer kialakí­tását. Minden népfrontbi­zottság növelje a családvé­delmi tevékenységének szín­vonalát, járuljon hozzá a családsegítő központok haté­konyabb működéséhez. Igé­nyeljék a tanácsoktól az ak­tívabb foglalkoztatáspolitikai gyakorlatot, a már most is meglévő szervezeti és anya­gi lehetőségek használatát. Vállaljanak részt a korsze­rű és igazságos nyugdíjre­form előkészítésében és meg­ismertetésében. Az idős nemzedékek szociális segíté­sét, a nyugdíj melletti fog­lalkoztatást, a gondozást és ápolást nyújtó társadalmi és állami intézményhálózat fej­lesztését tekintsék fontos feladatuknak. Gazdasági fejlődésünknek az emberi tényezőkben is je­lentősek a tartalékai. A mű­veltség, 6 elsősorban a poli­tikai kultúra feltétele a szo­cialista demokrácia fejlesz­tésének is, ami viszont to vábbi előrelépésünknek szin­tén fonto6 követelménye. A népfrontnak tehát nem csu­pán az általánosabb művelt ségre kell törekednie, hanem az ettől elválaszthatatlan szocialista közgondolkodás­ra, életvitelre is. Az állami oktatást segítő munkájukban a népfrontbi zottságok erősítsék hatásu­kat a szülői munkaközössé gekben, a megalakuló isko­latanácsokban és a családi­kör-klubokban. Velük és a tantestületekkel együttmű­ködve segítsék elérni, hogy az általános iskolákban a gyerekek elsajátítsák az alapvető ismereteket, kibon­takoztathassák képességei­ket, készségeiket, tehetsé­güket. Az át- és továbbképzések elsősorban azokat a rétege­ket érintik, amelyek műve­lődési szempontból eddig is hátrányos helyzetűnek minő­sültek: előiskolázottságuk, életkörülményeik nem teszik lehetővé a hagyományos is­kolarendszerű dolgozói kép­zést. Az iskolák és a mun­kahelyek, a szakszervezeti, valamint a népfrontbizottsá­gok keressék együtt az új képzési formákat, amelyek elsősorban annyiban „újak", hogy helyi igényekre és sze­mélyekre szabottak. A hajdani népfőiskolák napjainkhoz igazított felújí­tását eddig főként mezőgaz­dasági területeken és üze­mek mellett próbálták ki. Célszerű lenne, ha az ipari üzemek is kipróbálnák: nem alkalmas-e ez a forma az általános műveltség növelé­se mellett hasznosíthatóbb szakmai tudás elsajátítására. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Kádár János fogadta Kennelh Kaundát (Folytatás az 1. oldalról.) roly társaságában fogadta a díszzászlóalj parancsnoká­nak jelentését. A zambiai és a magyar himnusz elhang­zása után a két államfő el­lépett a tisztelgő katonák sorfala előtt. A vendégek és vendéglátóik ezután kölcsö­nösen bemutatták a jelen levő magyar és zambiai sze­mélyiségeket, illetve a dip­lomáciai testület megjelent tagjait. Az ünnepélyes fo­gadtatás katonaj díszmenet­tel zárult. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára pénteken a Központi Bizottság székházában ta­lálkozott Kenneth Dávid Kaundával, a Zambiai Köz­társaság és az Egyesült Nem­zeti Függetlenségi Párt el­nökével, valamint kíséreté­nek tagjaival. A találkozón jelen volt Németh KároJy és Horn Gyula. A szívélyes légkörű meg­beszélésen véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, külö­nös figyelmet fordítva az afrikai földrész problémáira Egyetértettek abban, hogy a dél-afrikai térség békéjét az apartheid rendszer által szí­tott feszültség és a környe­ző független országok ellen elkövetett agresszió veszé­lyezteti. Kádár János az MSZMP és a magyar nép további szolidaritásáról biz­tosította a frontországokat, és méltatta Zambiának a független afrikai országok egysége és a földrész békéje érdekében kifejtett tevé­kenységét. A zambiai államfő — Nagy Gábor kíséretében — délután katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Ezután a Parlamentben Németh Ká­roly megkezdte tárgyalásait Kenneth Dávid Kaundával. A szívélyes légkörű talál­kozón az Elnöki Tanács el­nöke tájékoztatta a vendé­get az ország belső helyze­téről, a gazdasági-társadal­mi kibontakozás program­járól, a legfőbb külgazdasá­gi törekvésekről. Kenneth Dávid Kaunda ismertette a Zambiai Köz­társaság előtt álló időszerű feladatokat, amelyek között különösen fontos helyet fog­lal el a gazdaság megszilár­dítása. Kifejtette országa ál­láspontját a legfontosabb af. rí kai és nemzetközi kérdé­sekről. Németh Károly este dísz­vacsorát adott vendége tisz teletére. Jurl] Scserbák CSERNOBIL Zalai Ferencz Győző fordítása 20. Csernobili kalandozásaim elvittek Moszkvába is, oda, ahol 40 éve, 1946. decem­ber 25-én működésbe lé­pett Európa első urángrafi­tos atomreaktora. Akkor ez még Moszkva külvárosa volt — Pokrovszko-Szlres­nyevo — és sűrű fenyőerdő fedte. Egyébként fenyő most is van itt, ahol a Kurcsa­tov Atomenergíaügyi Intézet található. Ide jöttem Valerij Alek­szejevics Legaszov akadémi­kushoz, az intézet ígazgató­helyettesenez, akinek fő ku­tatási területe a maghasa­dás, a hidrogénenergia, a plazmavegyészet és a nemes gázok egyesítésének módja. Am 1986-ban Legaszov aka­démikus neve, mint a cser­nobili szerencsétlenség föl­számolójáé járta be a világ­sajtót. Már az első nap Pripjatyba érkezett a kor­mánybizottság tagjaként. — Ügy adódott, hogy már a csernobili üzem vész előtt foglalkoztam az ipari üze­mek biztonságtechnikájával, így az atomerőművek biz­tonságával is. Amikor Iz­rael bombázta az iraki atomkutatási központot, nemcsak tudományos, ha­nem annál szélesebb körök­ben folyt a vita egy telita­lálat következményeiről. Egyébként egyszerű vol­na a dolog, ha tisztázódna a fő ellenség, mondjuk, az atomerőmű, vagy az atom­energia képében. De még, ha ehelyett egy másik mód­szert alkalmaznánk, akkor sincs minden rendben. Sőt, rosszabb lesz a "helyzet. Ugyanis nem maga a gépe­zet az ellénségünk. Nem egy repülőgépfajta, nem ma­ga az atomerőmű, s nem is az energia fajtája. Ha a legszélesebb körben vizsgál­juk ezt a kérdést, akkor kiderül, hogy a legfőbb el­lenség az energetikai vagy technikai folyamatok meg­tervezése és véghezvitele, amely az embertől függ. A legfontosabb az emberi tényező. Ma meg kell vé­delmezni a technikát az em­bertől, igen, az embertől, akinek a kezéből elképesz­tő erők szabadulhatnak ki. Azt hiszem, maga az el­ső, akinek elmondom egy talán furcsa gondolatomat. Azt, hogy az új technika megalkotásában a tervezés­től az üzemeltetésig van va­lami befejezetlenség, vala­miféle hányavetiség. Lehet, hogy kollégáim egyetértenek velem, vagy inkább meg­köveznek, de arra az ellent­mondásos következtetésre jutottam, hogy ez azért van, mert túlságosan is a techni­kára, önmagára a gépezetre figyeltünk. M;ért. hogy ak­kor. amikor jóval szegé­nyebbek voltunk, történel­mileg parányi idő alatt — a 30-as, a 40-es, az 50-es évekről van szó — elké­pesztettük a világot a mi­nőségileg is új technika gyors kifejlesztésével, gon­doljunk a TU—104 repülő­re, Kurcsatov atomerőmű­vére, Gagarin űrrepülésé­re. Ezért jutottam arra a meggyőződésre, hogy azt a technikát, amelyre joggal büszke a népünk, olyan em­berek alkották meg, akik Tolsztoj és Dosztojevszkij vállán álltak. Az új eszkö­zök megalkotói a legmaga­sabb humanitárius eszmé­nyeken nevelkedtek. A szép­irodalmon. A művészete­ken. A következő nemzedék — a váltótárs — mérnökei már műszaki vállakon állva al­kottak, a dolgoknak csak a technikai oldalát szemlélik. Am ha valaki csakis a mű­szaki eszményeken nevelke­dik, csupán arra lesz képes, hogy sokszorosítson, tökéle­tesítsen, ám tökéletesen, gyökeresen újat, minőségi­leg magasabb rendűt nem lesz ereje kihozni." Róbert Gale szavai: „Csernobilnak több tanul­sága is van. Az egyik az, hogy meg kellett tanulnunk együttélni az atomenergiá­val. Nincs más választá­sunk. Az atomkorban élünk, s ezért összhangban keli lennünk vele. Tehát a leg­nagyobb felelősséggel, pon­tossággal és óvatossággal kell kezelni az atomenergi­át. Ha elemezzük az USA és a Szovjetunió területén bekövetkezett atomerömüvi szerencsétlenségek okait, ki­derül. hogy azok nem ma­gából az atomenergiából kö­vetkeztek. hanem emberi mulasztásokból. Egy másik tanulság az, hogy az efféle műszaki bal­esetek következményei egy sor szomszédos országot is érintenek, éppen ezért a se­gítségnyújtásnak nemzetkö­zinek kell lennie Föl kell fognunk végre, hogy füg­günk egymástól, annál In­kább Is, mert az atomener­gia. az atomfegyver átírja a földrajzot. És végül az utolsó, de a legfontosabb tanulság: A tudatosan használt atom­fegyver hatásúhoz képest a csernobili baleset mindösz­sze jelentéktelen esemény. Am, ha egy ilyen, szóra sem érdemes esemény érté­kes életeket követelt, or­vosok emberfölötti erőfe­szítésébe és kétmilliárd ru­belbe került, akkor mit mondjunk az atomfegyver elszabadulására? Akkor mi, orvosok tehetetlenek leszünk a segítségnyújtáshoz. Erről sohasem szabad megfeledkeznünk. Csernobil az emberiség utolsó figyelmeztetése volt. (Vége.) Katonai hatalomátvétel 0 Reuter (MTI) A Fidzsi-szigetek fegyveres erói átvették az országban az ellenőrzést — jelentette be Sítivenr Rabuka ezredes. A katonai hatalomátvétel té­nyét Rabuka a rádió által sugárzott beszédében jelen­tette be. Várkonyi Péler New York-i megbeszélései # New York (MTI) Várkonyi Péter külügymi­niszter New Yorkban az ENSZ-közgyűlés 42. üléssza­kán a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról és a nemzet­közi helyzet időszerű kér­déseiről tárgyalt Enrique Sevardnadze—Shullz találkozó » New York (MTI) Másfél órán.át tanácsko­zott csütörtökön délután az amerikai ENSZ-misszió épü­letében Eduárd Sevardnad­ze szovjet és George Shultz. amerikai külügyminiszter a Perzsa (Arab)-öbölben ki­alakult helyzetről. A tár­gyalásról nem tettek közzé semmiféle részletet, mivel a miniszterek megegyeztek ab­ban, hogy megbeszéléseiket nem a nyilvánosságnak szánják. Iglestas uruguayi. Brian Lemhan ír, es Roberto Costa de Abfu Sodre brazil kül­ügyminiszterrel. A magyar külügyminisz­ter ugyancsak találkozott Hant Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­terrel. A két ország közötti kapcsolatok alakulását át­tekintve kiemelkedő jelen­tőséget tulajdonítottak Crósz Karoly miniszterelnök kö­zelgő bonni látogatásának. A nemzetközi helyzet idő­szerű kérdései kozüJ külö­nös figyelmet fordítottak az európai biztonság és együtt­működés folyamatára. E té­ren mindketten lehetőséget láttak az érdemi elórelépes­re.

Next

/
Thumbnails
Contents