Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

b\m VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜUETEK! DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 187. szám 1987. augusztus 10., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Illés szekere M

agánüggyel kezdem mondandóm, de közügy lesz belőle, higgyék el! A történet 1985 telén kezdődött, amikor két fiatal „elkövető" besurrant lakásunkba és magához vett néhány dolgot, köztük egy személyes tárgyat is: nászajándékbd kapott, égszínkék Sharp magnórádiónkat. Az, hogy a szerkesztőség kis japán riportermagnója is eltűnt, már csak annyiban izgatott, hogy benne volt egy szalag, rajta egy órányi beszélgetés, amiből interjút kellett volna készítenem. Senki se vádoljon a köztulajdon hanyag kezeiétsére való hajlammal, mert hisz a riportermagnó már nagyon elaggott, ütött-kopott volt, a legfeszesebb szalag is csak vinnyogott benne, tgy hát a Sharpért szorítottunk odahaza, s szurkoltunk a nyomozóknak. Istenem, milyen szeretetre méltóak tudnak lenni a rendőrök! Hát még, ha sikeres nyomozást visznek véghez. Örömmel siettem a rendőrségre átvenni a meglelt tárgyakat, de fáradtan, törődötten utaztam Gyulára — a lebukás helyszínére r—, ahol a szükséges rosszra, a tárgyalásra került sor. Az idő múltával az emlékezet bugyraiban egyes történetek, részek fénylőbbek lesznek, míg másokat elhomályosít az egészségóvó feledés. így vagyok én ezzel a bírósági tárgyalással is. Csak a várakozással eltöltött hosszú-hosszú percekre emlékezem, és maga az érdemi munka, az „elkövetővel" való találkozás már csak puszta tény, árnyalatlan fogalmi körülmény. Látom, ahogy ülök a meleg, levegőtlen bírósági folyosón, mellettem tanúk ülnek és álldogálnak, aktatáskás ügyvédek sutyorognak rosszarcú biciklitolvajokkal. „Késik az Illés", néz órájára a cigarettázó férfi, körülötte az egész család: asszony, após, sógor és jó néhány gyerek. Illés az én emberem, ö volt az egyik, aki besurrant hozzánk. A másik — szakszerűen szólva — a gyermekkorú bűntárs, aki ellen nem indítható bűnvádi eljárás, hiszen még 14 sincs. A folyosó végén föltűnik Illés, zajos a fogadtatás. Kis testvére mellém furakszik, táskám villámzárát próbálja elhúzni, de most résen vagyok. A vékony fiú alkalomhoz illően öltözködött: Casucci farmer, edzőcipő, Columbia University föliratú póló és baseballsapka. Mellette egyenruhája színénél is szürkébb a bévés kísérő. Bemegy a fiú a tárgyalóba, anyuka és apuka összenéz: „milyen jól néz ki az Illés!" Idáig pereg hiánytalanul emlékezetem filmje, azután vágás következik és valahol ott ragasztották újra össze, ahol a fiú elsírja magát. A bírónő angyali türelemmel és nagy pedagógiai érzékkel hallgatja végig a vádlott kálváriáját. Ot ugyanis előbb a család vetette ki magából, majd a társadalom, neki még egy szelet vajas kenyeret sem kent az anyja. És ha azt írja róla a nevelőintézet igazgatója, hogy kötekedő, agresszív lény, akkor csak azt mondhatja, hogy az igazgató hazudik, mert nem szereti őt Az első tárgyaláson nem született ítélet, valamilyen formai akadály tolult a folyamat elé. Később értesítést kaptam a büntetés mértékéről, de már nem emlékszem, hogy mennyit róttak ki. Talán az egész kellemetlen história a feledés nagy puha radirja alá kerül, ha nem olvasom a minap egyik lapunk híradását. Az állt benne, hogy Makón egy hetvenkilenc esztendős nénit két betörő késsel kériyszerített arra, hogy odaadja kevéske pénzét. Az egyik támadó az én Illésem volt. A másikról meg ennyi híradás szól: szökésben lévő gyermekkorú társát nagy erőkkel keresi a rendőrség, összeállt tehát újra a nagy kettős. Kínálja magát a hétköznapi bölcselet: aki egyszer a bűnözés útjára lép, az onnan már sohasem ter le. Az én Illésem is mit tudott hát kezdeni börtönből szabadult sas lelkével? Visszadugta a kalickába. Előbb volt a többszörösen hátrányos helyzetű família, a kulturális alultápláltság, azután a nevelőotthon, majd az első néhány börtönhónap. Most bizto+ san évek következnek, majd megerősödve, a bűnözés iskoláját alaposan kitanulva jöhet a végzetes nagy dobás: késelés vagy betöréses lopás, gyilkossággal. Fájóan tiszta a képlet. S

oha rendőrségi hír nem ütött annyira szíven, mint az Illésék tettéről hírt hozó. A magnólopáskor még fiatalkorúnak számított, mo6taz ezt jelölő f. k. már nem szerepel a nyomozati anyagban, a periratokban. Nagykorú bűnöző lett. Eszembe jut a sírása is, amit dühödten kimódejtnak gondoltam. Ma már azt is vélem, hogy ha számítás is indította el a könnyeket, igazi fájdalom görgette végig az arcán, mert nem lehet velejéig romlott egy tizenéves nagykamasz. Elhihette önmagának — mert tény —, hogy ő valójában a társadalom margóján él. Születésével, a családi környezettel szinte erre a helyre, sorsra predesztinálódott, s magatartására egyre szigorúbb szankciók lesznek a válaszok. Itt, most egy másik dolgozat határára értünk. Ennek a hazai börtönhelyzetről, a büntetésvégrehajtás pedagógiai eszközeiről és lehetőségeiről kellene szólni, Túlzás nélkül állítható, hogy ingoványos terület ez. Ideérve mondhntom: réges-régen a sárba rekedt Illés sorsának szekere. És a kerekek egyre mélyebbre merülnek. Dlussliw Imre Á határ átkelő, nem parkoló Kondor, az okos segítő Röszkén jártam pénteken este. Autó autó hátán. Néhány csomagtartóba egy gombostű sem férne. Sokból „ajándékok", születésnapi kedvcsinálók kerülnek elő. A vámhivatal egyik szobája italraktár — ideiglenesen. Csak Metaxából volt annyi, hogy egy kisebb kocsma kéthetes forgalmát fedezné .. . „Révkalauzom" Dömötör István őrnagy, a vámhivatal parancsnoka. — Hol tart a nyári csúcsforgalom. mikor kezdődött? — A tanítási idő befejezte jó! érzékelhető nálunk. Június vége felé ugrásszerűen szaporodnak az autók. Azt meg kell jegyezni, hogy az elmúlt évhez képest jelentősen csökkent a magyar utasforgalom. Zömében külföldiek utaznak a bolgár és la jugoszláv tengerpartra. Vásárolni is kevesebb hazánkfia megy át Juogszláviába. A szűk pénztárca nem engedi meg, hogy „kiugorjanak" Szabadkára egy pár cipőért, hiszen az itthoni árakhoz képest kint ez egykétszáz forinttal többe kerül. — Gyors, jól szervezett a vámkezelés. Hogyan sikerült elérrix hogy valóban pár perc alatt mehet tovább az utas? — Mindenekelőtt úgy, hogy tisztjeink odamennek S

zerintem kétféle forgalom van a határon: az egyik a piacolás, a másik a rokonlátogatás vagy turistáskodás. Az előzővel nem értek egyet, persze azért nem, mert három szappanért, egy zacskó Vegetáért és egy üveg konyakért, netán csokoládéért hat ökör sem húzna át Horgoson. Tudom, most mondják: én vagyok ostoba. Mindegy, vállalom. Az általam felállított második kategória viszont szimpatikus. Ritkán látott szeretteinkkel jó találkozni, s nekem az egyik legfelemelőbb érzés idegen országok tájait megcsodálni, ismerkedni emberekkel, szokásokkal, nyelvekkel. Volt szerencsém jó néhány országot bebarangolni, és évtizedek múltán is tisztán jelenik meg emlékezetem fotóin Helsinki vagy Rovaniemi, Uppsala vagy Telemárk hegyvidéke, de jól látom Andersen házát, a legendás Kromborg kastélyt, a világórát, a mauzóleumot, a tengereket, az Adriát. Sokan — tisztelet a kivételnek — meg azt tudják, hol, melyik utcában hány négyzetméteresek a kirakatok. az érkezőkhöz, munkájukat ott végzik. A vámiroda, a pénzváltó szinte az autók közé épült. Az átkelő végül is nem autóparkoló és az idő mindenkinek pénz. Mi az utasokért vagyunk, s igyekszünk mielőbb vámkezelni azért is mert kinek kellemes ácsorogni a tűző napon. — Az autósoknak biztosan nem. de az ön munkatársai órákat töltenek kint a kánikulában... — Nekik sajnos „fő a fejük", de igyekszünk gyakori váltásokkal — ha rövid időre is — pihentetni őket. — Rengeteg kamiont is látok. F.z többletmunka? — Igen. Naponta 20U—250 szerelvény „jön-megy" nálunk. Figyelni kell ezeknél, mert «ok túlsúlyos, gyakran itl váltanak vízumot, várakozniok kell állat- vagy növényellenőrzésre is. — Emeljen ki néhány árut, amit vámmentesen hozhatunk be. — Személyenként és fajtánként egy irhabunda, ha annak belföldi értéke nem haladja meg a 10 ezer forintot. Nem érdemes eldugni az ennél drágábbat sem mert csak a 10 ezer fölötti összeg után kell fizetni 30 százalékos vámot. Megemlítem még. hogy mindössze 15 százalék a vám a saját célra vásárolt számoló- és számítógép, VHS rendszerű videomagnetofon és tartozékai, a barkácsgépek után. Beszélgettünk még arról is, hogy kamerák közvetítik monitorokra a kepet az esetleges torlódásokról. így azonnal tudnak intézkedni. Az autókat besorolják az üresen maradt sávokra. Megtudtam, hogy hétköznap tízezernél többen, hétvégéken húszezren lepik át- n határt. A vámmentes árukról annyit még: tisztás/oszt behozni tilos, ogetett bői egy liter, a kishatúrforgalomoan csax fel uiei Hozható be 16 éven felülieknek. A határon zomeben lengyeleket láttam. Akadt néhány görög, lorök, otusz és jugoszláv autó . is. Sajnos karambolos kocsikkal is találkoztam szép számmal. Tompa orral gurut a pulthoz egy magyar rendszámú Dácia. — Megértem, ha ideges, de mégis megkérdezem: elmondja mi tortént és a nevét leírhatom r. Délmagyarországban? — Burgasz közelében blokkolt egy autó, sajnos (Folytatás a 3- oldalon.) Ami szép, az... Egyszerű az oka, hogy néhány kép erejéig visszatérünk arra az új óvodára, amit augusztus elején adtak át Bordányban. A hivatkozási alap egyszerűen az, hogy: szép. Szegényes időiket élünk, mégis, a kiskunhalasi tervező szövetkezet Varga Mihály vezette tervezőcsoportjának sikerült nemcsak szép, hanem funkcionálisan is kiváló épületet megálmodnia. S hogy e tervek meg is valósulhattak, abban a vállalatok és társadalmi munkások egyaránt segítettek. Somogyi Károlyné felvételei