Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

2 Hétfő, 1987. augusztus 10. Hz atombomba-tcmadás áldozataira emlékeztek A Hirosimát és Nagasza­kit ért pusztító atombomba­lámadás áldozataira emlé­kezve szombatról vasárnap­ra virradó éjjel az ország számos templomában ima­virrasztást tartottak az Or­szágos Béketanács Egyház­közi Békebizottságának fel­hívására, amelyhez az OBT katolikus bizottsága is csat­lakozott. Az Egyházközi Békebizott­ság június 2-án tartott köz­gyűlésén kezdeményezte, hogy a Hirosima elleni atom­támadás évfordulójának nap­jához legközelebb eső szom­bat este ökumenikus kere­tek között az Országos Bé­ketanács katolikus bizottsá­gával közösen virrasztásra és imádkozásra hívja fel az egyházakat, a híveket a bé­kéért. A felhívás hangoztat­ta: „augusztus 8-ról 9-re vir­radó éjjel idén is ország­szerte legyenek együtt a hívek ökumenikus közösség­ben, egy értelemmel és aka­rattal önmegtartóztató böj­tölésben, énekmondásban, a szent iratok tanulmányozá­sában, elmélkedésben és buzgó imádkozásban az atom­háború pusztító rémének el­hárításáért. az emberiség bé­kés jövőjéért, boldog éle­téért". A különböző hitvallású egyházak csatlakoztak a fel­híváshoz, imaestjeiken ott voltak azok, akik szívükön viselik a béke ügyét és hisz­nek az imádság erejében. Az Egyházközi Békebizott­ság Budapesti Bizottsága — egyetértésben az OBT kato­likus bizottságával — közös ökumenikus imaestet is ren­dezett a budapesti Gorkij fasori evangélikus templom­ban. Ezen az összejövetelen együtt voltak a reformátu­sok. az evangélikusok, a ka­tolikusok, a baptisták, a me­todisták, a szabadegyházak, az unitáriusok papjai és hí­vei. Az imaesten a különbö­ző egyházak lelkészei szól­tak a béke ügyének azokról a feltételeiről, amelyek szük­ségesek ahhoz, hogy való­ban békében élhessen a vi­lág. Az imaestet Szirmay Zol­tán budapesti evangélikus esperes vezette. Az összejö­vetel hangulatát emelték az elhangzott egyházi dalok és zeneművek: Gáncs Aladár orgonaművész játéka, a bap­tista egyház központi ének­karának fellépése. fldelman nyilatkozata £ Hamburg (DPA) Az Egyesült Államok sem­miféle leszerelési megálla­podást nem ír alá, ameny­nyiben a Szovjetunió to­vábbra is ragaszkodik ah­hoz, hogy az egyezmény ki­terjedjen az NSZK-ban te­lepitett Pershing—1-A raké­tákra is — jelentette ki Ken­neth Adelman, az amerikai Fegyverzetellenőrzési és Le­szerelési Hivatal igazgatója. Kategorikus nyilatkozatá­ban, amely a nyugatnémet ZDF televízió híradójában hangzott el, a politikus utalt arra, hogy a szóban forgó rakéták robbanótöltetei ame­rikai ellenőrzés alatt állnak. Az Egyesült Államok a ma­ga részéről nem óhajt e kérdésben engedményt ten­ni — ezt a másik féltől vár­ja. Baráti látogatás Vasárnap hazaérkezett a Hazafias Népfront küldött­ségé, amely a Mongol Béke és Barátsági Társaságok Szö­vetsegének meghívására au­gusztus 4. és 8. között tett látogatást a Mongol Népköz­társaságban. A delegációt Pozsgay Imre főtitkár ve­zette, a küldöttség tagja volt Major István, a HNF OT nemzetközi osztályának vezetője és Molnár Sándor, a Hazafias Népfront Csong­rád megyei bizottságának titkára. A magyar és a mongol nép barátságának erősítéséről, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről megbeszélést folytattak a mongol partnerszervezet ve­zetőivel. Pozsgay Imre és Dagvin Cahilgan elnök alá­írta a két szervezet közötti, öt évre szóló megállapodást, amely a korábbinál széle­sebb körű együttműködést irányoz elő. Elégedetlenség és erőszak A forrongó Haiti Az afro-amerikai négerek rejtelmes vallási kultuszá­nak, a néprajzkutatók egyik kedvenc témájának, a vuduh nak az istenei sehogyan sem akarják a kegyeikbe fogadni Haiti sokat szenve­dett és ma is nyomorgó né­pet. Bő másfél évvel a gyű­lölt diktátor Jean-Claude Duvalier (Baby Doc) dicste­len távozása után a helyzet változatlan a kis karibi or­szágban. Mintha csak pár esztendővel visszalapoznánk a történelemben, most is ut­cai barikádokról, kormányi­ellenes jelszavakat skandáló felvonulásokról, és sajnos, egyre több véres összecsa­pásokról érkeznek jelentések a fővárosból, Port-au­Prince-böl. A karhatalom ló­fegyvert használ a tüntetők­kel szemben, a vidéki oli­garchia pedig bérgyilkosokat fogad fel a földosztást kövef teló parasztok „lecsillapítá­sára" ... Az olvasó talán elcsodál­kozik. azon, hogy ismét az erőszak eseményei uralják a haiti híreket. Hiszen amikor a Henri Namphy tábornok vezette háromtagú ideigle­nes kormányzótanács beköl­tözött az üresen maradt el­nöki palotába, a nép számá­ra még szépnek tűnt a jövő (nem gondoltak persze arra, hogy csak a sárkány fejét vágták le; a rezsim alapjai változatlanok maradtak). De­mokratizálási ígéretekben, nagyszabású földosztási ter­vekben nem volt hiány ak­koriban, megszületett, s ha­marosan a lakosság is áldá­sát adta az új alkotmányra. Az ez év augusztusára, illet­ve novemberére tervezett helyhatósági, majd általános és elnökválasztások ténye is felcsillantotta a tömegek számára a szabad akarat­nyilvánítás Haitiban ritka lehetősegét. Mar egy függet­len polgári bizottság is meg­kezdte tevékenységét, hogy megszervezze a szavazásokat és ellenőrizze azok tisztatá­gát. Éppen e bizottság miatt izzott fel a katasztrofális gazdasági helyzet és a már szinte kibírhatatlan életkö­rülmények miatt amúgy is növekvő népi elégedetlenség zsarátnoka. Történt ugyanis, hogy a tábornok'. — korábbi igéretét alaposan megszegve — váratlanul a bel- es had­ügyminisztert bizta meg az említett bizottság teendőinek ellátásával, azaz kecskére bízta volna a káposztát... Talán nem tévedünk nagyot, amikor megkockáztatjuk ki­jelenteni: a szavazóurnák plombái nem maradtak vol­na sértetlenek a voksok vég­leges öi&szeszámlálásáig. .. Így gondolkodhattak az ország demokratizálását sür­gető erők is, akik egy széles koalícióban tömörítik erejü­ket — kezdve a kommunis­táktól a katolikus egyházig —, s ismétlődő többnapos sztrájkok, tömegtüntetések után részleges visszavonu­lásra kényszerítették a ka­tonákat; a független válasz­tási testület folytathatja a munkáját. Nem hajlandó vi­szont — egyelőre — idő előtt felállni ideiglenes el­nöki bársonyszékéből Nam­phy tábornok — ezért foly­tatódnak hát tovább a kor­mányellenes megmozdulá­sok, újból és újból eldördül­nek a fegyverek. A hatósá­gok állami terrorral vála­szolnak a tömegek jogos számonkérésére: ugyan mi­lyen konkrét és hathatós lé­pést tett a vezetés a szetzil­láit gazdaság talpra állítá­sára, és például — mert ezer egyéb más dolgot is le­hetne említeni — a hatvan­hetven százalékos munka­nélküliség enyhítésére. Ezt követelték a Duvalier­klántól is, s a diktátornak — még ha amerikai nyomásra és forgatókönyv szerint is, de — távoznia kellett. A ka­ribi időzített bomba gvúitó­zsinórját tavaly februárban sikerült elvágni. Haiti azon­ban ismét forrong, s kérdé­ses, hogy a világnak ebben a nagyon szegény országá­ban megismétlődnek-e az események. Az elégedetlen­kedő néptömegeket minden­esetre csak egy gyökeres változás csillapíthatná le. Am a helyzet elemzésekor azt mindenképpen látnunk kell, hogy a játszma meg­oldása közel sem csak a hai­tiek kezében van: sok függ a legfőbb patrónus: az Egyesült Államok magatar­tásától. Hiszen a mostani apróbb — bár sok értelmetlen áldo­zatot követelő — politikai rezgések előjelei lehetnek egy nagyobb robbanásnak is — ez pedig nyilvánvalóan nem fér bele Washington el­képzéléseibe. Ezért, ha mű­téti úton most nem is avat­koznak bele a „gyógyítás­ba", Namphy tábornok a Fehér Ház receptje szerint feltehetően lazít majd az el­nyomás és erőszak kötelé­kein — máskülönben ve­szélybe kerülnek a segély dollármilliói is —, s talán pár hónappal még hama­rább is, mint 1988 február­jában, átadja helyét a nép által megválasztandó utód­jának. Nos, ehhez persze egy olyan csekélység kívánatos, hogy ez az utód a nép je­löltje legyen. Sajnos, gyen­gíti ennek a változatnak a valószínűségét és sikerét, hogy az 57 (!) szervezetből álló ellenzéki nemzeti koa­líció politikai palettája túl­ságosan is sokszínű, s a számtalan (ön)jelölt ténye csak tovább forgácsolja eséi­lyeiket. Bárha egyszer a nép­harag tengere igazán viha­rossá válik, bármi történ­het... Daróczl László A nagy kibékülés Közép-Amerika — az ame­rikai földrész északi és déli felét összekötő keskeny földnyelv — lassan egy évti­zede számít a világpolitika egyik krónikus válságöveze­tének. A társadalmi problé­mák már jóval korábbtól haimozódtak megoldatlanul ebben a térségben, egészen 1979 júliusáig, amikor Nica­raguában a sandinista forra­dalom győzelme új fejezetet nyitott Közép-Amerika tör­ténelmében. Vízválasztó volt a sandi­nista győzelem, amelynek jelentőségét nem véletlenül hasonlították a kubai forra­daloméhoz. Washington legerősebbnek hitt közép­amerikai szövetségesét, a hírhedt Somoza-családot kergette el a népi felkelés, bizonyítva azt, hogy az Egyesült Államok hátsó ud­varának tartott Közép-Ame­rikában is lehetséges az amerikai érdekekkel teljes­séggel ellentétes fordulat. A nicaraguai forradalom sikete már önmagában is komoly segítséget adott a többi fegyveres mozgalom­nak. Salvadorban szabályos polgárháború robbant ki, egységre jutottak — s ezál­tal számításon kívül nem hagyható politikai tényezővé lettek — a guatemalai geril­laszervezetek. A magát régóta semlegesnek hirdető Costa Rica vezetői pedig egyre fenyegetőbb realitás­ként számolhattak azzal, hogy a szomszédban történt radikális változások feldúl­ják a Közép-Amerika Sváj­caként emlegetett kis ország törékeny társadalmi békéjét is. A nyolcvanas évek elejére Közép-Amerikában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a térség egyik pillanat­ról a másikra lángba borul­jon. Ebben a helyzetben kezdődött meg négy latin­amerikai ország — Kolum­bia, Mexikó, Panama és Ve­nezuela — közvetítési kísér­lete A Contadara-csoport kezdeményezése példa nél­küli Latin-Amerika történel­mében. első ízben próbálták meg a latin-amerikai orszá­gok, hogy egy térségbeli — de nemzetközi méreteket öltött — problémára saját maguk, az Egyesült Államok kizárá­sával keressenek megoldást. A Contadora-csoport és az Egyesült Államok érdekei sok vonatkozásban meg­egyeztek. Sem Washington­ban, sem pedig a szóban forgó latin-amerikai orszá­gokban nem akarták azt, hogy Közép-Amerikában a nicaraguai változásokhoz hasonló gyökeres fordulat történjen. A megoldást azon­ban teljesen másképpen kép­zelték el: míg az amerikai kormány elfogadhatatlan­nak tartja a forradalmi Ni­caragua létét, a Contadora­csoport azt javasolta, hogy maguk a közép-amerikai or­szágok döntsék el, milyen formában, milyen elvek tisz­teletben tartásával tudnak békésen megélni egymás mellett. Majd öt évbe telt, hogy végül is a Contadora-cso­port elképzelése diadalmas­kodott. A guatemalai fővá­rosban most aláirt megegye­zés legfontosabb alapelve az, hogy elismeri, minden kö­zép-amerikai országnak jo­ga van arra, hogy saját ma­ga, külső beavatkozás nélkül döntsön saját sorsának ala­kításáról. Tüzszünetet, amnesztiát, demokratikus reformokat ír elő a megállapodás. Olyan A címmel ellentétben nem biztos, hogy való­ban békejobbot nyúj­tottak egymásnak a közép-amerikai állam­fők, de kétségtelen, hogy valami nagyon fontos történt pénteken Guatemalavárosban, amikor az öt elnök alá­írta a térség válságának békés rendezésére ki­dolgozott megegyezést. követelmények ezek, ame­lyek akkor sem lehetnének könnyen megvalósíthatóak, ha külső erők nem akarná­nak beleszólni valóra váltá­sukba. Nehezen lehet párhu­zamot vonni a jórészt maga erejére támaszkodó salvado­ri fegyveres ellenzék és az amerikai zsoldban álló nica­raguai ellenforradalmárok között. Éppen ez magyaráz­za azt, hogy Washington mi­ért fogadta fenntartásokkal a guatemalai megegyezést. Az amerikai kormánynak elég kellemetlen volt az is, hogy a közép-amerikai ál­lamfők nem voltak hajlan­dók a csúcstalálkozó előesté­jén nyilvánosságra hozott amerikai rendezési tervvel foglalkozni. A Fehér Háznak azonban azt lenne igazán ne­héz elfogadni, hogy a rende­zési terv felszólítja a térsé­gen kívüli hatalmakat: sem­miféle támogatást ne nyújt­sanak a törvényes közép­amerikai kormányok ellen harcoló fegyveres csoportok­nak. Reagan elnök már a ta­lálkozó előtt kijelentette: ha Nicaragua nem fogadja el az amerikai feltételeket, akkor újabb 150 millió dollárt fog kérni a törvényhozástól a ni­caraguai ellenforradalmá­rok támogatására. A Guatemalavárosban el­fogadott béketerv nem ír elő — nehezen is tehetné ezt — kötelező erejű utasításokat más országok számára. Azt viszont érvényes okmányba foglalta, hogy a közép-ame­rikai országok maguk sze­retnének egymás közti viszá­lyaikat rendezni. Ebből a szempontból mindenkép­pen látványos kibékülést ho­zott a csúcstalálkozó. A bé­kének adott lehetőség most már valóban csak akkor vág­hat valósággá, haz az Egye­sült Államok elfogadja, hogy a Közép-Amerikában élő né­pek dönthetnek jövőjükről. Ennek pedig még a leghal­ványabb jele sem látszik. Gózon István Reagan a titkos akciókról # Washington (AP) Reagan amerikai elnök pénteken ígéretet tett az amerikai kongresszusnak ar­ra, hogy a jövőben tájékoz­tatni fogja a törvényhozást az amerikai titkosszolgálatok akcióiról. Reagan ezt az amerikai szenátus hírszerzési ügyekkel foglalkozó bizottságának írt levelében közölte, majd ké­sőbb újságírók előtt is be­jelentette. Az amerikai elnök a jövőben a titkos akciókról azok megkezdése után 48 órán belül tájékoztatja a képviselőházat. Bejelentette azonban azt is, hogy ettől „rendkívüli események" al­kalmával el fog térni. Az újságíróknak arra a kérdésé­re, hogy ez a határidő meg­gyorsitja-e a tájékoztatás eddigi rendszerét, az elnök nem válaszolt. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség értékelése szerint a lépésre az iráni fegyvereladási ügyben kirob­bant botrány késztette az amerikai elnököt. Az iráni fegyverszállításokról a Fehér Ház, mint ismeretes, nem tá­jékoztatta a képviselőket. Rádiótelex ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke a Szingapúri Köztársaság nemzeti ünne­pe alkalmából táviratban üdvözölte Vi Kim Vi elnö­köt. KIUTASÍTÁS Több iráni személyt ki­utasítottak, illetve kitiltot­tak szombaton Nyugat-Ber­linből a nyugati megszálló hatóságok „a város belső biztonságával kapcsolatos kötelezettségeikre" hivatkoz­va. A CÉL: 60 GYEREK Nem halhatok meg, amíg legalább 60 gyermekem nem lesz — ebben áll egy ma 44 éves Abu Dhabi-i férfiú életcélja. Szalim Mubarak eddig tizenegyszer házaso­dott és 32 gyermeke van. Egyszerre azonban mindig csak négy felesége van: tisz­teletben tartja az iszlám rendelkezéseit, hiszen fog­lalkozása — müezzin. >ra fotó KREINER. Szeged, Attila u. S. TELEFON: 10-230. Megnyitottuk a Bartók Béla tért PIC-NIC büfét OJdonsággal várjuk kedves vendégeinket, Dörer Kebab, törökös melegszen dvlcsek, kávé, íldítö, hot-dog. debreceni szendvicsekkel várjuk kedves vendégeinket. Az UN1ÈP Építőipari Kisszövetkezet, Szeged, Napos úti Irodájába továbbá SZTK-, bér­es munkaügyi ügyintézőt kapcsolt munkakörbe. Jelentkezni lehet Írásban: Szeged 1. Pf.: 664. 6701. A Szegedi Ékszerész és Könnyűfém Kisszövetkezet a Szeged, Szt. István tér 2. szám alatt levő, 49 négyzetméter alapterületű üzlethelyiségének bérleti jogát közület vagy magánszemély részére rövid határidőn belül átadja. Érdeklődni: a 10-165-ös telefonon lehet, munka­napokon, fl árától 14 áráig, Napos- és előnevelt csibe állandóan kapható Szabadkai üt 0. szám alatt. Telefoni 10-799, 29-931, A Vasutas Ifjúsági Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet VERSENY­TÁRGYALÁST HIRDET kb. 500 ezer forint összegű épülcUukatuH munka elvégzésére. Érdeklődni lehet a Szeged, Deák F. u. 22. szám alatti irodánkban.

Next

/
Thumbnails
Contents