Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

6 Szombat, 1987. augusztus I. DM| magazin „Magyar tudományoknak Bálint Sándor szentelt oltár" Széchényi Ferenc 1774-ben emlékiratot nyújtott be a kancelláriához és a helytartótanácshoz könyvtáralapitás ügyében. (S már akkor kötelezi a nyomdászokat, hogy minden munkából küldjenek két példányt a könyvtárnak.) Széchényi 1802 márciusában Ferenc császártól engedélyt kér: „Felséges uram! Ifjúságomtól kezdve fáradhatatlan gonddal, nagy áldozattal szereztem meg magamnak azt a gyűjteményt... Méltóztassék kegyesen engedélyezni, hogy ezen gyűjteményt Magyarországnak adományozhassam ... Szabadjon a gyűjteményt életem folyamán a sajátomból továbbra is gyarapítani, és amenynyire csak lehetséges, teljessé tenni." {Felségengedélyt Ferenc" császár reakciós, minden hazafias megmozdulást ellenőrző és akadályozó uralma alatt már csak azért is szereznie kellett, mert az országos muzeum tisztviselőit Széchényi az ő és utódai kijelölése alapján kívánta kineveztetni.) A Magyarországra vonatkozó gyűjtemény 12 ezer nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 nemesi címert, 2675 érmet tartalmazott, továbbá itthon gyűjtött és Bécsben vásárolt régiségeket, képmásokat. Pénzben 160 ezer forintnyi az adomány; összehasonlításul: az ez idő tájt épített soproni, kétemeletes, kettős szárnyú Széchényi palota költségvetése mindössze 40 ezer forint volt. Az alapítólevél a nádorra bízta a gyűjtemény kormányzását. S József nádor közreműködésével már 1803 decemberében a volt pálos kolostorban megnyílott a könyvteremből, olvasószoljából, az érem ép régiségek terméből álló gyűjtemény. A Nemzeti Múzeum megteremtésének gondolatát az 1807-ből való Museum Hungaricum című tanulmány így veti fel: „Ezen Magyar Tudományoknak szentelt oltárt fel kell ékesíteni a hazánkat érdeklő könyvekkel és iratokkal, történetünk eseményeit városainkat és várainkat bemutató ábrázolásokkal, híres férfiak képmásával. Kerüljenek ide a magyar földön talált műemlékek és eszközök, az érmek és pénzek, fegyverek és ötvösművek. A három természet rendeiböl (ásvány-növény és állatvilág) származó természettudományi és ipartörténeti gyűjtemények. A nemesek, a nagy gyűjtemények gazdái nem siettek a múzeum gyarapítására. Az első ajándékozó, Kináli Mátyás pesti szűcsmester 48 könyvet adományozott. 1813-ban vásárolta meg Batthyányi Antal hercegtől a városkapun kívül fekvő 31 ezer négyzetméteres majorságát, a múzeum mai telkét József nádor. Két évtizedig ezek, az egykori forrásokban régi múzeumnak nevezett épületek adtak helyet a gyűjteményeknek. Az 1832—36-os Országgyűlés félmillió forintot ajánlott meg a „nemzeti művelődés díszére", a múzeum építésére, mégpedig úgy, hogy a summa „ne az adózó népet terhelje, hanem egyedül a nemesi rendre fog felosztatni és atA Nemzeti Múzeum főhomlokzata tói lesz beszedendő". Ezen az országgyűlésen határoztak a Jankovich-gyűjtemény megvásárlásáról, amelyre 125 ezer ezüst forintot fordítottak. A 30 ezer kötetet számláló könyv- és kézirattár, 1244 ötvöstárgy, 174 fegyver és 7000 érem megszerzését, mint a múzeum második alapítását tartják számon. A múzeum építésére Pollack Mihály kapott megbízást. (Aki akkor már a nádor alcsuti kastélya, a budai Sándor-palota, a régi pesti Vigadó és a Ludoviceum építésével szerzett hírnevet.) A szép klasszicista oszlopcsarnokos múzeum a kor legnagyszerűbb építészeti alkotása lett. A nádor Pietro Nobile bécsi építésszel, az akadémia igazgatójával vizsgáltatta felül Pollack terveit, s csak „költségkímélés" okáért hagyták el az épület márványburkolatát és szobordíszeit. Csak a timpanon háromszögébe került a müncheni Rafael Monti szobrász csoportja: középen Pannónia nőalakja kezében babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal a Drávát szimbolizálja. Az alapozáshoz — mint a Hazai és a KUlföldi Tudósítások című lap hírül adja — 1837. június 22én kezdtek. A százötven éves évvordulóra most reprezentatív kiállítással emlékezik a múzeum. Bár az építést megzavarta az 1838-i nagy árvíz, mégis 1844 januárjában a főhomlokzat, 1845 júliusában az egész épület körül lebontották az állványokat. Kossuth a Pesti Hírlapban köszöntötte „a várost a Rákos mezejétől uraló nagyszerű alkotást és tervezőjét". A 109 méter hosszú, 70 méter széles, 24 méter magas épület méreteivel is kiemelkedett környezetéből. 1846 márciusaban megnyílhatott az első kiállítás a Pyrkerképtár anyagából. S még az év augusztusában az ipari kiállítás tizenkét teremben és az udvaron 516 kiállítóval. Kubinyi Ágoston igazgatása alatt az új épületbe szállították a muzeális anyagot, berendezték a termeket. Az első emeleten 14 Amiuéhiai Anna és III. Relu Fölvételeink »z alapkőletétel 130. Maréi sírjának leletei (másolat évfordulójára rendezett Uiállívalók termet kapott a Széchényi Könyvtár. Nyolc terem az érem- és régiségtárnak, a második emeleten a természeti tárnak 14 helyiség jutott. A földszintet lakásnak használták. A könyvtár élére Mátray Gábor polihisztor zenetörténész került. Kiss Bálint festőművész képtárőri megbízást, Blaskovich Béla ügyvéd és Ramis Antal írnoki alkalmazást nyert. A múzeum tudományos személyzete az igazgatóval együtt 7 főből állott. Alighogy elkészült a múzeum, viharos események színhelye lett. Történelmi szerepe 1848. március 15-étől ívelt. Az épület lépcsőjéről szavalta el Petőfi a fellelkesült tömegnek a Nemzeti dalt. Innen, a lépcső bal támfaláról mondták el a Mit kíván a magyar nemzet? kiáltvány 12 pontját. E múzeumudvaron fogadta később a pesti ifjúság a bécsi egyetem küldöttségét, amely Mátyás király testörségének pajzsát hozta ajándékba a múzeumnak. A második emeleti díszteremben ülésezett az első népképviseleti országgyűlés. Később a Nemzeti Múzeum dísztermét használták ülésteremnek, egészen az Országház felépítéséig. Budavár bevétele után, 1849. május 27-én, az első emeleti rotondában a pesti polgárság lakomán látta vendégül a győzedelmes honvédséget. A nemzeti kormánynak legválságosabb időkben "is hajléka volt a Nemzeti Múzeum. Kossuth Lajos mint pénzügyminiszter a volt kamaraelnöki lakásból 78 festményt adott át, s mint a Honvédelmi Bizottság elnöke úgy rendelkezett, hogy a sáncásásoknál előkerülő régészeti leleteket küldjék a múzeumba. Mészáros Lázár honvédelmi miniszter fegyvereket, zászlókat adományozott. (Amikor az osztrákok bevonultak, eljöttek rekvirálni a múzeumba is, s a régi fegyvereket, a famodelleket is begyűjtötték.) Buda ostromakor, május 23-ánbomba robbant a homlokzat előtt, de kár nem esett az épületben. 1849. július ll-én a múzeum udvaráról indultak Arad felé az utolsó népfelkelő csapatok. Néhány nap múlva, július 19-én Haynau csapatai megszállták a múzeumot, kaszárnyának, raktárnak használták, kincseit Bécsbe akarták szállítani. Évek során, a szabadságharc bukása után ismét gyarapodott, bővült a múzeum anyaga. Sokan adományozással, alapítványokkal tettek hazafias érzésükről tanúságot. A múzeumkert telepítésére a díszteremben hangversenyeket rendeztek. Ezeket a „zenélyeket" többször Erkel és Liszt vezényelte. Kazinczy születésének 100. évfordulóján, 1859-ben a múzeum dísztermében rendezett ünnepség az abszolutizmus elleni tiltakozás impozáns megnyilvánulása volt. 1861-ben a díszteremben ülésező képviselőház mondott utoljára nemet Becs beolvasztó politikájára. Mostanában csendes a Múzeumkert. Egy-egy kiállítás megnyitása jelent csak nagyobb eseményt, vagy az évenkenti március 15-i koszorúzás, ott balra a főlépcsőtől, uz emléktáblánál... E. S. hazahűsége Nincs kerek évfordulója: ma 83 éve született. De Szegednek századunkban született legnagyobb fiáról mindig szólnunk kell, ha újat mondhatunk róla. A Tiszatáj augusztusi számát Bálint Sándor emlékének szenteli. A szerkesztőség megtisztelő kérésére az emlékszám élén fölvázoltam pályaképét, életrajzát. Terjedelmesre sikerült, megsem mondhattam el róla mindent, amit szerettem volna. Nem aknázhattam ki kedvem szerint azt a gazdag levelezésgyüjteményt sem, amelyet Bálint Sándor tanítóképzős diákja, Lang Ernő adott ki 191.4-ben Ausztráliában ötvennégy levél — negyvenöt válasz címmel. Ebben rendkívül fontos vallomásokat olvashatunk Szeged tudósától. 0 Katolikus meggyőződését, ez ismeretes1, soha meg nem tagadta. Ezért vált megbízhatatlanná az ötvenes években, vonták meg tőle egyetemi előadói jogát Csak 1957-ben taníthatott újra. Lang Ernőnek küldött első levelében, 1958. január 211-án így számolt be helyzetéről a csaknem két évtized után fölbukkant tanítványának: „Igen visszavonult életet élek, és teljesen a tudományos kutatásnak, könyvirásnak szentelem szinte minden időmet, amelyet hivatalos körök is méltánylással, elismeréssel kísérnek." Akik közel álltunk hozzá, tudjuk, némi szépítés van ebben a megfogalmazásban Igaz, ekkor jelent meg a Szegedi szótár, és szerződése volt a Szeged városa című könyvére, tehát panaszra valóban nem volt oka. De az öt körülvevő légkör mindig is a bizalmatlanságé volt. Ahogyan később, 1964-ben, amikor már jobban megnyílt Lang Ernő előtt is, leplezetlenül megvallotta: „embertelenül nehéz az életem". A politikai börtön levegőjében élni rettenetes dolog, ha az atmoszféra az utóbbi években sokat javult is. Állandóan érezni, hogy csak megtűrik: nagyon nehéz dolog." Annak ellenére, hogy ilyennek érezte akkoriban anyagi gondoktól is terhes mindennapjait tárgyilagosan ítélte meg az ország, a szocialista világ és Nyugat helyzetét. 1959. november 27-én ezt irta: „A világnak ebben a felében, ahol én élek, kétségtelenül vannak nehézségek^ bár odaát is vannak. Egy azonban igen nagy figyelmet és együttérzést érdemel: az emberek, minden ember nagykorúságáért, személyes erkölcsi tudásáért folytatott küzdelem." Ezt megisméftelte 1961. december 3-án, s ez mutatja, mennyire szilárd meggyőződésé volt: „Korunk egyik legnagyszerűbb jelensége és folyamata az emberi nagykorúságért folytatott küzdelem, akár a polgári államokat, akár a szocializmust építő társadalmakat nézzük." Ma divat a panelházakat ócsárolni. Bálint Sándor ezt is — még a virágkorában — tárgyilagosan értékelte: „Csak típusokban tudunk, szinte gondolkodni Persze, ennek a szabványosításnak óriási szociális érteke is lehet, ha például a világszerte mutatkozó lakáshiányra, ennek kielégítésére gondolunk." Elfogulatlanul méltányolta szülővárosának fejlődését. 1962. október 17-én arról számolt be barátjának, hogy a gyönyörű őszben sokat sétált az ..újabban gyönyörűen gondozott" újszegedi ligetben. „Jó operatársulatunk is van" — újságolta, s elismeréssel szólt Mozart Szöktetés a szerájból című operájának szegedi előadásáról. 2. Ugyanabban a levelében, amelyben a legkeserűbben panaszkodott az öt körülvevő bizalmatlanságról, a Német-Szövetségi Köztárr saságban és Ausztriában tett tanulmányútja végén ezt a mindennél többet mondó vallomást rögzítette le: „A »szabad« világ nagy, széles horizontjaiban érzem azonban a korlátokat, problémákat is. Itt érzem igazán Bécsben, illetőleg külföldön: nagy szégyen, emberi összeomlás volna — bár ez egy pillanatra sem merült föl bennem —. ha kint maradnék." Megismételte ezt 1976-ban, amikor Svájcból tért haza: „Mégis jó volt ebbe a Széchenyi féltő, szerető szavával: csúnyácska hazába megjönni. Talán azért indul útnak az ember, hogy Flusi Szent Miklósnak módjára megérkezzék, és megmaradjon a maga helyén." Meg is magyarázza hasonlatát: Svájc szentje ( + 1487) tízgyermekes paraszt volt: harcolt hazájának függetlenségéért, majd remeteként — mindenét odahagyva — imádkozott érte, mintegy végrendeletül hagyva, Bálint Sándort idézem: „az embernek nem mindig kell a szülőföldtől elvándorolnia, társadalmi kötöttségeiből kiszakadnia, hogy megtalálja szentté hivatott önmagát". 1967. november 22-én meg ezt a költői hasonlatot írta Bálint Sándor: „A mi hazánk nem olyan mutatós, mint mondjuk Ausztria vagy Olaszország, de edestanyánkat sem a szépségéért szeretjük." 1970 júniusában beszámolt az árvízveszély elleni küzdelemről is. „Ilúsvét óta az ország, benne elsősorban Szeged, komoly árvízveszélyben forgott. A Tisza félelmetes arányokban áradt meg. A feszült, izgalmas helyzet egész júniusban eltartott, csak most kezdünk a lassú apadással túl lenni a legnehezén. A társadalom a helytállásból k:tűnöen vizsgázott." 0 „Nagy dolog az otthon, a legnagyobb emberi ajándékok egyike" — irla egy helyt, s ez nem csak a lakásra, a házra érvényes, ahol az ember födele van. hanem a városra, «»rszágra is, amelyekhez Bálint Sándor az őt ért minden sérelem ellenére is ajnározó szeretettel ragaszkodott, s amelyeknek egész élete müvét ajándékozta. PÉTER LÁSZLÓ DÓMJÁN GÁBOR: Május a Komarov utcában Az orgona elvirágzik Regenyéék költözködnek A szomszéd följelentései virágszirmok p Legfőbb Hivatal asztalán A szomszéd művész de legalábbis zongorahangoló Kié az igazság nem tudom — Az orgona elvirágzik Regenyéék költözködnek üres lakás a május: több mint egymillió $ 9