Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

I Szombat, 1987. augusztus 1. szegedi ünnepi hetek Verdi: Rigoletto. Elő­alás a Dóm téren, este fél 9-kor. Rossini: Házassági szer­ződés. Az egyfelvonásos opera bemutatója a ta­náesháza udvarán, vasár­nap este fél 9-kor. Ilollay Kereszlély orgo­nasslje a dómban, vasár­nap este 8 órakor. Szegedi ifjúsági napok: délután 5 órakor karne­vál, és veterán autók fel­vonulása a Tisza-parton; népművészeti vásár az Ár­pád téren; este 10-kor De­ák Bili Gyula és a Box együttes koncertje az új­szegcdi szabadtéri színpa­don; éjféltől a Vigadóban ifjúsági bál. Vasárnap 10 órától strandparty a Liget fürdőben, aszfaltrajzver­seny a Klauzál téren; Au­tófer Rallye Kupa, a vete­rán autók és motorok ügyességi versenye a Szé­chenyi téren. Művészeti és pszicholó­giai napok: narkománia, az AIDS, a szexuális és egészségnevelés problémái Magyarországon. Paul Al­másy fotóművész kiállítá­sa a JATE aulájában — augusztus JO-éig. Doku­mentumkiállítás (Dugonics tér 12.); amatőr színházi előadás este 6 órakor (JA­TE bölcsészkar). A harmadik szegedi tábla­kép-festészeti biennálé a Képtárban és az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Wieber Mariann jelmez­tervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20­ig. Papp György grafikus­művész tűzzománcai a Pa­letta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsi Attila festőmű­vész kiállítása az ifjúsá­gi házban, augusztus 31­ig. Pannonhalmi Zsuzsanna kerámiái a Képcsarnok Gulácsy-termében. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csong­rád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs­képgyűjtemény; Móra-em­lékszoba; A Fekete-ház­ban: Vihart aratva — Csongrád megye munkás­ságának élete és harcai 1867—1915; Buday György élete és munkássága; Ma­gyar katonai egyenruhák; a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélye­gek, bélyegtervek, mini­és maxikönyvek Kass Já­nos műhelyéből. Nemzeti Történeti Em­lékpark (Ópusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténeti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szcnt­mihálytclck). Székely László Xérbosszantói" Troli­fesztivál Reggeli idill a trolin. Termetes, szigorú ar­cú asszonyság száll föl még Újszegeden, végig a hídon izgatott inge­rültséggel mustrálgatja a mellette ülő, teljesség­gel közömbös arcú hu­szonéves srácot. Már a posta oldalánál va­gyunk, amikor látható­an nem bírja tovább. — így ülni, terpesz­kedni itt végig. Ebben a gusztustalan cipőben, ezzel a riherongy frizu­rával ... A válasz: a létező leg­tökéletesebb közöny. Bah, hol valának már azok a hatvanas évek, midőn boldog emlékeze­tű amatőr felügyelők hada csapott le ilyen, s szolidarizált bőszen — mindig azzal is, aki ép­pen pillanatnyi rossz­kedvét, bánatát, inge­rültségét kívánta csu­pán imígyen levezetni embertársain — er­kölcs —, és mindenféle egyéb csősz szerepében bizonykodván? A hölgy arcát, ha le­het, még jobban eltor­zítja a hisztériás indu­lat. Hirtelen gondol egy nagyot, körülnéz, még hangosabban: — Es éppen most, hogy az egész városban fesztivál van! Puff neki. Szegény fesztivál, villanna át rajtam jámborul, de ehelyett csak csöndesen az igazgatóság figyel­mébe ajánlom az ese­tet. Kéretik sürgősen intézkedni. Hátha még szebb hivatkozások tör­ténnek. D. L. Gi Ida-történetek „Ideális Gilda" — susog­ták bennfentes operabará­tok^ a Rigoletto-főpróba nézői. Meghiszem azt! Szűcs Márta elárulta, már az ope­ra tanszakon kiválasztották, Mikó András félreérthetet­lenül adta tudtára: ez a szerepe. 1981-ben Gildával debütált a operaszínpadon. Az öltözőben nyílt arcú, rebber%i mosolyú fiatal r.ö, bocsánatkérően mentegető­zik, „nehéz nekem ilyenkor, próba előtt beszélni... ta­lán a szünetben", mondja, s aztán belátón, megadóan enged a szelíd erőszaknak, meséli Gildáinak történetét. Hiszen a Dóm téren a ne­gyedikféle Rigoletto-inter p­retációban énekel. — Az operaházi, hagyo­mányos előadás után a Skót Opera különleges .produk­ciójában vehettem részt, négy évvel ezelőtt. — Talán hallotta Pesten egy skót impresszárió? Ho­gyan került Edinburgh-ba? — Nemcsak ott, Glasgow­ban, Liverpoolban és más városokban -is jártunk a Rigolettóval, összesen ti­zenöt előadás volt. És ere­detileg nem Pesten, hanem Brüsszelben hallottak éne­kelni, sokféle náció szakér­tői, mert énekversenyen in­dultam a Lammermoori Luciával, s megkaptam a legjobb női énekes díját. A skót opera képviselője ké­sőbb ugyan valóban eljött Budapestre is, s azután kap­tam a meghívást. — Mi volt a különlegessé­ge a skóciai Rigolettónak? — A Metropolitan egyik rendezője állította színpad­ra, valóságos rémdrámát, már-már horrort csinált be­lőle, egészen naturalista je­lenetekkel. Monteronét pél­dául szabályosan fölakasz­tatták, a hercegi udvar mondén, félvilági „beren­dezkedése" js nagyon hatá­sos volt. Rigoletto például nem egyszerűen a halott lá­nyát találta a zsákban, ba­pem fölfedezte a sebemet, mármint Gildáét, folyt a vér — el tudja képzelni? Tu­lajdonképpen élveztem; va­lahogy mégsem billent át az ízléstelenségbe az előadás, bár rendkívül erőteljes ha­tásokra törekedett. Ez volt az én sokkoló Rigolettóm. — A televíziós változat, Horváth Adám rendezése a harmadik változat: csak gondolom — mert hiszen még nem került a műsor­ba —, a megjelenési közege miatt ennek a hagyományos előadásmód közelében kel­lett maradnia. — Igen. — Es hogy érzi magát Bé­kés András görög sorsszin­padán? — Szorongásosán. Olyan kevés próbánk volt, s én most szerepelek először sza­badtéri színpadon, riaszt, hogy mindig a mikrofonok­ra kell gondolnom ... — Túlontúl hosszas elő­munkálatokra nyilván a kül­földi szereplések során sincs mód, s ha jól tudom, eddigi főszerepei közül egyedül a visszhangos Boleyn Anna •előtt vett részt a teljes pró­bafolyamatban. — Természetesen jól is­merem a mélyvízbe ugrás érzését, nem is panaszkép­/ pen említettem az itteni körülményeket. Csak hát: a drukk — óhatatlan. Teljesen kezdő voltam, amikor elő­ször a Traviata Violettáját énekeltem és valóban, Anna kivételével mind beállás a többi szerepem, Violetta, Lucia, Norina is a Don Pasqualéban. Nagy örömöm volt ez utóbbiban, hogy Melis György partnere le­hettem. Sokat tanultam tőle, •de talán legtöbbet Békés Andrásnak, Erdélyi Miklós­nak köszönhetek; rendkívüli hangulatú és intenzitású együttes munka előzte meg a Donizetti-opera bemuta­tóját. Anna — a kedvencem. Ebben a szerepben éreztem meg igazán, mire képes a zene, milyen mélységű és mennyire árnyalt érzelme­ket fejezhet ki, olyasmit, amire tudajdonképpen nincs szavunk. Az ősszel Berlinbe megyünk az Anna Boleyná­val... Legszívesebben róla, Annáról beszélnék még, olyan erős volt az élményem, de Gildát mindjárt hívják a színpadra, és még sehol a sminkem... Sulyok Erzsébet — Az ön Rigoletto-díszle­téröl már a bemutató előtt is sokat vitatkoztak. Elmon­daná, milyen elgondolás alapján jött létre ez a szo­katlan konstrukció? — A darab történésének ideje a XVI. század, én azonban nem ebből, hanem a zenéből indultam ki. Ügy vélem, Verdi nem a rene­szánsz udvar életét kompo­nálta meg, hanem egy sors­tragédiát, tehát nekem en­nek a színpadát kellett ki­alakítanom. A díszletszó egyébként nem pontos. Én sohasem arra törekszem, hogy mutatós hátteret fes­sek a színpadra, hanem, hogy olyan tereket hozzak létre, amelyekben a darab „Bume" a tarisznyában Ha másért nem, már csak azért is ki­ment az ember a Z'ZI-re, hogy meglás­sa, mi maradt belőlük. A könnyűzenei sajtó össztüze, úgy tetszett, szitává lyug­gatta, s jó időre leírta az együttest tavasz­tájit, mikor országos turnésorozatuk ma­radt el, s kéltett ennek híre óriási csaló­dást az ifjabbik generáció körében. Azt is rebesgették, összekaptak a fiúk a veres­egyházi menyecskékkel, örökre oda a „hanki tank bume" (így ám!). Mi történt, mi nem, mindegy .is majdhogy, a lényeg: csütörtökön s pénteken este teljes dísz­ben, épségben felsorakozott a Z'ZI Labor, az asszonykórussal együtt, az újszegedi szabadtéri színpadon. íme, így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk valami bölcset: ami kerek esztendeje a Népstadionban, a Queen­koncert bemelegítőjeként még kacéran bi­zsergett, mára bosszantó. A nagy ötletek többnyire ismételhetetlenek, igazából csak még eredetibbel múlhatok fölül, nemde? Nus, a Z'ZI Labor ilyetén próbálkozásai, mármint meglovagolni a „zseniális blöff", az asszonykórus-visszhangozta Honky Tonk Woman tüneményes sikerét, lelom­bozóan erőtlennek hatottak. Kezdve a nyi­tó ex-KC and the Sunshine tíand szám­mal, folytatva a jobb improvizációkat megért Ali right nota-val, és a mélypon­ton a No woman, no cry című reggae­vel. Persze, van itt más is a tarisznyá­ban (nádtetős, vakablakos háttérhez, pa­rasztsüveghez: végtére is ez illik): D­moll toccata és fúga, szamba, va|amint Hej, Dunáról fúj a szél; feldolgozások mind. Melyek az egyre csüggedtebb hall­gatót önvizsgálatra késztették: ha a várt fanyar irónia helyett prezentált bohócko­dásra nem vágyik, mit is remélhet — több száz, nem kimondottan pubertáskorú nézőtársával egyetemben ... Alaposabban körültekintvén, hamar kiderült: a felnőtt­had óvodáskorú csemetéknek párnául szolgál csupán... Akik, bár a publikum jelentősebb hányadát alkották, a közepe táján már békés álamba merültek, nem örvendhettek hát a dalnak, melyet Rád bízom címmel, a Z'ZI Labor direkt ne­kik énekelt. Varjú Erika Társadalmi fórumok Tegnap tartották meg az első nyilvános, fórum jelle­gű vitat a Művészeti és pszichológiai napok elnevezésű rendezvénysorozatban. Ezen magyar és külföldi szakembe­rek közreműködésével a szexuális nevelés — egészségne­velés — fiatalkori párkapcsolatok témáiról volt szó. Ma délelőtt 10-kor a JATE aulájában Marék Kotansky, va­lamint hazai szakértők részvételével a narkománia elleni küzdelem esélyeit és lehetőségeit taglalja a második nyil­vános fórum. Délután 3-kor, ugyanott, az AIDS elleni társadalmi összefogás lehetőségei adják a fórum témáját Ugyanebben az időpontban mindazok, akik segíteni sze­retnének a narkomániában szenvedőkön, Kotanskyval, lengyelországi mintára, „élő láncot" alkotnak a Tisza-par­ton, demonstrálva a társadalmi összefogás szükségességét és halaszthatatlanságát megtörténhetik. A színpadot falakkal, oszlopokkal, lép­csőkkel tagolom. Ezeket én csak térbosszantónak hí­vom, mi.vel feldarabolják, részekre hasítják a teret. — Hogyan fogalmazná meg a darab szcenikai alap­problémáját? — A legfontosabb volt a nagy színpad — kevés sze­replős jelenétek ellentmon­dás föloldása. Erre szolgál a görög színházi lépcsősor, amelyen nagy tömeg jelen­het meg, a kör alakú, tulaj­donképpen kicsi, előrehozott térben pedig kellően kon­centrálódnak a fontos ese­mények. Ennek a teátrum­nak a másik oldala végső­soron a nézőtér, ilyenformán maga is a színpad része. A másik probléma a külső és •belső terek dinamikája. A második és negyedik kép­ben egyszerre kell egy bel­ső, zárt és egy külső, nyi­tott teret létrehozni. Erre találtam ki a két oldalról ferdén begördülő falakat. — Ezek és az oldalsók: téglafalak. Nem gondolja, hogy ez a konkrét anyag nem illeszkedik a többi elem elvontságához? — A Dóm téren csaknem minden fal vakolatlan tég­lából épült. Ügy éreztem, ehhez valahogyan kapcsolni kell a színpadot. A díszlet hatását végsősoron a világí­tási effektusok adják meg. Sajnos, ebben a tekintetben erősen meg van kötve a ke­zünk. Sokkal jobban volna, ha a világító tornyok moz­gathatók lennének. Sok esetben a költségvetés kény­szerített olcsóbb, kevésbé látványos megoldásra, más­kor meg a fölöslegesen szi­gorú szabályok nyomoríta­nak bennünket. Az eredeti villámlástervünket például a tűzoltók betiltották. Kicsit félek, egyebek mellett a szabálytiszteletünk is segít tönkretenni Magyarorszá­gon a művészeteket. Márok Tamás Kóruskoncert, Svájc előtt Vasárnap indul Sváj :ba a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola szegedi tago­zatának vegyes kara. A Be­rényj Bogáta vezette kórus a Neuchatelben augusztus 5-én kezdődő nemzetközi kórusversenyre kapott meg­hívást. Erre az alkalomra készült programjukat ma, szombaton este 7 órakor — az utazás előtti főpróbaként — a főiskola nagytermében mutatják be. t

Next

/
Thumbnails
Contents