Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

I Szombat, 1987. augusztus 1. szegedi ünnepi hetek Verdi: Rigoletto. Előalás a Dóm téren, este fél 9-kor. Rossini: Házassági szerződés. Az egyfelvonásos opera bemutatója a tanáesháza udvarán, vasárnap este fél 9-kor. Ilollay Kereszlély orgonasslje a dómban, vasárnap este 8 órakor. Szegedi ifjúsági napok: délután 5 órakor karnevál, és veterán autók felvonulása a Tisza-parton; népművészeti vásár az Árpád téren; este 10-kor Deák Bili Gyula és a Box együttes koncertje az újszegcdi szabadtéri színpadon; éjféltől a Vigadóban ifjúsági bál. Vasárnap 10 órától strandparty a Liget fürdőben, aszfaltrajzverseny a Klauzál téren; Autófer Rallye Kupa, a veterán autók és motorok ügyességi versenye a Széchenyi téren. Művészeti és pszichológiai napok: narkománia, az AIDS, a szexuális és egészségnevelés problémái Magyarországon. Paul Almásy fotóművész kiállítása a JATE aulájában — augusztus JO-éig. Dokumentumkiállítás (Dugonics tér 12.); amatőr színházi előadás este 6 órakor (JATE bölcsészkar). A harmadik szegedi táblakép-festészeti biennálé a Képtárban és az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Wieber Mariann jelmeztervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20ig. Papp György grafikusművész tűzzománcai a Paletta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsi Attila festőművész kiállítása az ifjúsági házban, augusztus 31ig. Pannonhalmi Zsuzsanna kerámiái a Képcsarnok Gulácsy-termében. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucsképgyűjtemény; Móra-emlékszoba; A Fekete-házban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1915; Buday György élete és munkássága; Magyar katonai egyenruhák; a Vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bélyegtervek, miniés maxikönyvek Kass János műhelyéből. Nemzeti Történeti Emlékpark (Ópusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténeti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szcntmihálytclck). Székely László Xérbosszantói" Trolifesztivál Reggeli idill a trolin. Termetes, szigorú arcú asszonyság száll föl még Újszegeden, végig a hídon izgatott ingerültséggel mustrálgatja a mellette ülő, teljességgel közömbös arcú huszonéves srácot. Már a posta oldalánál vagyunk, amikor láthatóan nem bírja tovább. — így ülni, terpeszkedni itt végig. Ebben a gusztustalan cipőben, ezzel a riherongy frizurával ... A válasz: a létező legtökéletesebb közöny. Bah, hol valának már azok a hatvanas évek, midőn boldog emlékezetű amatőr felügyelők hada csapott le ilyen, s szolidarizált bőszen — mindig azzal is, aki éppen pillanatnyi rosszkedvét, bánatát, ingerültségét kívánta csupán imígyen levezetni embertársain — erkölcs —, és mindenféle egyéb csősz szerepében bizonykodván? A hölgy arcát, ha lehet, még jobban eltorzítja a hisztériás indulat. Hirtelen gondol egy nagyot, körülnéz, még hangosabban: — Es éppen most, hogy az egész városban fesztivál van! Puff neki. Szegény fesztivál, villanna át rajtam jámborul, de ehelyett csak csöndesen az igazgatóság figyelmébe ajánlom az esetet. Kéretik sürgősen intézkedni. Hátha még szebb hivatkozások történnek. D. L. Gi Ida-történetek „Ideális Gilda" — susogták bennfentes operabarátok^ a Rigoletto-főpróba nézői. Meghiszem azt! Szűcs Márta elárulta, már az opera tanszakon kiválasztották, Mikó András félreérthetetlenül adta tudtára: ez a szerepe. 1981-ben Gildával debütált a operaszínpadon. Az öltözőben nyílt arcú, rebber%i mosolyú fiatal r.ö, bocsánatkérően mentegetőzik, „nehéz nekem ilyenkor, próba előtt beszélni... talán a szünetben", mondja, s aztán belátón, megadóan enged a szelíd erőszaknak, meséli Gildáinak történetét. Hiszen a Dóm téren a negyedikféle Rigoletto-inter pretációban énekel. — Az operaházi, hagyományos előadás után a Skót Opera különleges .produkciójában vehettem részt, négy évvel ezelőtt. — Talán hallotta Pesten egy skót impresszárió? Hogyan került Edinburgh-ba? — Nemcsak ott, Glasgowban, Liverpoolban és más városokban -is jártunk a Rigolettóval, összesen tizenöt előadás volt. És eredetileg nem Pesten, hanem Brüsszelben hallottak énekelni, sokféle náció szakértői, mert énekversenyen indultam a Lammermoori Luciával, s megkaptam a legjobb női énekes díját. A skót opera képviselője később ugyan valóban eljött Budapestre is, s azután kaptam a meghívást. — Mi volt a különlegessége a skóciai Rigolettónak? — A Metropolitan egyik rendezője állította színpadra, valóságos rémdrámát, már-már horrort csinált belőle, egészen naturalista jelenetekkel. Monteronét például szabályosan fölakasztatták, a hercegi udvar mondén, félvilági „berendezkedése" js nagyon hatásos volt. Rigoletto például nem egyszerűen a halott lányát találta a zsákban, bapem fölfedezte a sebemet, mármint Gildáét, folyt a vér — el tudja képzelni? Tulajdonképpen élveztem; valahogy mégsem billent át az ízléstelenségbe az előadás, bár rendkívül erőteljes hatásokra törekedett. Ez volt az én sokkoló Rigolettóm. — A televíziós változat, Horváth Adám rendezése a harmadik változat: csak gondolom — mert hiszen még nem került a műsorba —, a megjelenési közege miatt ennek a hagyományos előadásmód közelében kellett maradnia. — Igen. — Es hogy érzi magát Békés András görög sorsszinpadán? — Szorongásosán. Olyan kevés próbánk volt, s én most szerepelek először szabadtéri színpadon, riaszt, hogy mindig a mikrofonokra kell gondolnom ... — Túlontúl hosszas előmunkálatokra nyilván a külföldi szereplések során sincs mód, s ha jól tudom, eddigi főszerepei közül egyedül a visszhangos Boleyn Anna •előtt vett részt a teljes próbafolyamatban. — Természetesen jól ismerem a mélyvízbe ugrás érzését, nem is panaszkép/ pen említettem az itteni körülményeket. Csak hát: a drukk — óhatatlan. Teljesen kezdő voltam, amikor először a Traviata Violettáját énekeltem és valóban, Anna kivételével mind beállás a többi szerepem, Violetta, Lucia, Norina is a Don Pasqualéban. Nagy örömöm volt ez utóbbiban, hogy Melis György partnere lehettem. Sokat tanultam tőle, •de talán legtöbbet Békés Andrásnak, Erdélyi Miklósnak köszönhetek; rendkívüli hangulatú és intenzitású együttes munka előzte meg a Donizetti-opera bemutatóját. Anna — a kedvencem. Ebben a szerepben éreztem meg igazán, mire képes a zene, milyen mélységű és mennyire árnyalt érzelmeket fejezhet ki, olyasmit, amire tudajdonképpen nincs szavunk. Az ősszel Berlinbe megyünk az Anna Boleynával... Legszívesebben róla, Annáról beszélnék még, olyan erős volt az élményem, de Gildát mindjárt hívják a színpadra, és még sehol a sminkem... Sulyok Erzsébet — Az ön Rigoletto-díszletéröl már a bemutató előtt is sokat vitatkoztak. Elmondaná, milyen elgondolás alapján jött létre ez a szokatlan konstrukció? — A darab történésének ideje a XVI. század, én azonban nem ebből, hanem a zenéből indultam ki. Ügy vélem, Verdi nem a reneszánsz udvar életét komponálta meg, hanem egy sorstragédiát, tehát nekem ennek a színpadát kellett kialakítanom. A díszletszó egyébként nem pontos. Én sohasem arra törekszem, hogy mutatós hátteret fessek a színpadra, hanem, hogy olyan tereket hozzak létre, amelyekben a darab „Bume" a tarisznyában Ha másért nem, már csak azért is kiment az ember a Z'ZI-re, hogy meglássa, mi maradt belőlük. A könnyűzenei sajtó össztüze, úgy tetszett, szitává lyuggatta, s jó időre leírta az együttest tavasztájit, mikor országos turnésorozatuk maradt el, s kéltett ennek híre óriási csalódást az ifjabbik generáció körében. Azt is rebesgették, összekaptak a fiúk a veresegyházi menyecskékkel, örökre oda a „hanki tank bume" (így ám!). Mi történt, mi nem, mindegy .is majdhogy, a lényeg: csütörtökön s pénteken este teljes díszben, épségben felsorakozott a Z'ZI Labor, az asszonykórussal együtt, az újszegedi szabadtéri színpadon. íme, így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk valami bölcset: ami kerek esztendeje a Népstadionban, a Queenkoncert bemelegítőjeként még kacéran bizsergett, mára bosszantó. A nagy ötletek többnyire ismételhetetlenek, igazából csak még eredetibbel múlhatok fölül, nemde? Nus, a Z'ZI Labor ilyetén próbálkozásai, mármint meglovagolni a „zseniális blöff", az asszonykórus-visszhangozta Honky Tonk Woman tüneményes sikerét, lelombozóan erőtlennek hatottak. Kezdve a nyitó ex-KC and the Sunshine tíand számmal, folytatva a jobb improvizációkat megért Ali right nota-val, és a mélyponton a No woman, no cry című reggaevel. Persze, van itt más is a tarisznyában (nádtetős, vakablakos háttérhez, parasztsüveghez: végtére is ez illik): Dmoll toccata és fúga, szamba, va|amint Hej, Dunáról fúj a szél; feldolgozások mind. Melyek az egyre csüggedtebb hallgatót önvizsgálatra késztették: ha a várt fanyar irónia helyett prezentált bohóckodásra nem vágyik, mit is remélhet — több száz, nem kimondottan pubertáskorú nézőtársával egyetemben ... Alaposabban körültekintvén, hamar kiderült: a felnőtthad óvodáskorú csemetéknek párnául szolgál csupán... Akik, bár a publikum jelentősebb hányadát alkották, a közepe táján már békés álamba merültek, nem örvendhettek hát a dalnak, melyet Rád bízom címmel, a Z'ZI Labor direkt nekik énekelt. Varjú Erika Társadalmi fórumok Tegnap tartották meg az első nyilvános, fórum jellegű vitat a Művészeti és pszichológiai napok elnevezésű rendezvénysorozatban. Ezen magyar és külföldi szakemberek közreműködésével a szexuális nevelés — egészségnevelés — fiatalkori párkapcsolatok témáiról volt szó. Ma délelőtt 10-kor a JATE aulájában Marék Kotansky, valamint hazai szakértők részvételével a narkománia elleni küzdelem esélyeit és lehetőségeit taglalja a második nyilvános fórum. Délután 3-kor, ugyanott, az AIDS elleni társadalmi összefogás lehetőségei adják a fórum témáját Ugyanebben az időpontban mindazok, akik segíteni szeretnének a narkomániában szenvedőkön, Kotanskyval, lengyelországi mintára, „élő láncot" alkotnak a Tisza-parton, demonstrálva a társadalmi összefogás szükségességét és halaszthatatlanságát megtörténhetik. A színpadot falakkal, oszlopokkal, lépcsőkkel tagolom. Ezeket én csak térbosszantónak hívom, mi.vel feldarabolják, részekre hasítják a teret. — Hogyan fogalmazná meg a darab szcenikai alapproblémáját? — A legfontosabb volt a nagy színpad — kevés szereplős jelenétek ellentmondás föloldása. Erre szolgál a görög színházi lépcsősor, amelyen nagy tömeg jelenhet meg, a kör alakú, tulajdonképpen kicsi, előrehozott térben pedig kellően koncentrálódnak a fontos események. Ennek a teátrumnak a másik oldala végsősoron a nézőtér, ilyenformán maga is a színpad része. A másik probléma a külső és •belső terek dinamikája. A második és negyedik képben egyszerre kell egy belső, zárt és egy külső, nyitott teret létrehozni. Erre találtam ki a két oldalról ferdén begördülő falakat. — Ezek és az oldalsók: téglafalak. Nem gondolja, hogy ez a konkrét anyag nem illeszkedik a többi elem elvontságához? — A Dóm téren csaknem minden fal vakolatlan téglából épült. Ügy éreztem, ehhez valahogyan kapcsolni kell a színpadot. A díszlet hatását végsősoron a világítási effektusok adják meg. Sajnos, ebben a tekintetben erősen meg van kötve a kezünk. Sokkal jobban volna, ha a világító tornyok mozgathatók lennének. Sok esetben a költségvetés kényszerített olcsóbb, kevésbé látványos megoldásra, máskor meg a fölöslegesen szigorú szabályok nyomorítanak bennünket. Az eredeti villámlástervünket például a tűzoltók betiltották. Kicsit félek, egyebek mellett a szabálytiszteletünk is segít tönkretenni Magyarországon a művészeteket. Márok Tamás Kóruskoncert, Svájc előtt Vasárnap indul Sváj :ba a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának vegyes kara. A Berényj Bogáta vezette kórus a Neuchatelben augusztus 5-én kezdődő nemzetközi kórusversenyre kapott meghívást. Erre az alkalomra készült programjukat ma, szombaton este 7 órakor — az utazás előtti főpróbaként — a főiskola nagytermében mutatják be. t