Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

12 Szombat, 1987. augusztus 1. Csepel-autók Egyiptomba A Csepel Autógyár 25 spe­ciális teherautó szállítására kötött megállapodást egyip­tomi partnerével. A jármű­vekhez a Barcsi Unitech Szövetkezet készít törmelék és kommunális hulladék szállítására szolgáló konté­nereket. Egyiptomi megren­delői rendszeresen vásárol­nak a mostaniakhoz hasonló, speciális magyar jármüveket a Csepel Autógyártól, az er­re az évre megkötött üzlet értéke egymillió dollár. (MTI) Gyorsposta A Magyar Posta Görögor­szággal is megállapodást kö­tött a gyorsposta (EMS) Szolgálat bevezetéséről. Au­gusztus l-jétől Görögország valamennyi helységébe lehet gyorspostai küldeményt fel­adni. A küldeményeket a gö­rög posta 24—72 órán belül kézbesíti. Csabai cserép A múlt hét végi jégvihar Baranya megye több telepü­lésén megrongálta a lakó- és a középületek tetőszerkeze­tét, összetörte a cserepeket. A baranyai körzetekben mű­ködő cserépgyárak és tüzép­telepek cserépkészlete ke­vésnek bizonyult a helyreál­lításhoz, de gyors segítség érkezett az ország másik szegletéből: a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Válla­lat békéscsabai üzemeiből. Soron kívül ezen a héten több tízezer tetőcserepet szállítottak a baranyai tü­zéptelepekre. Korszerűsítik a konténeres áruszállítást Az elkövetkező években a Magyar Államvasutak jelen­tős műszaki és technológiai fejlesztéssel tovább növeli a konténeres áruszállítás ará­nyát. A szakemberek ősszel megkezdik a szolnoki konté­ner-pályaudvar korszerűsí­tését, s folytatják a békés­csabai fejlesztést. A legfor­galmasabb vasúti csomópon­tokat különleges darukkal, illetve nagy teherbírású ra­kodógépekkel szerelik fel. A Magyar Államvasutak ebben a tervidőszakban 580 millió forintot költ a konté­nerállomások műszaki szín­vonalának javítására. A be­ruházási összegből nagy te­herbírású rakodógépeket és újabb konténereket vásárol­nak. Bővítik továbbá a köz­úti járműparkot, mert az el­következő- időszakban a MAV növeli részvételét a közúti fuvarozásban is. Tovább folytatják a legna­gyobb forgalmat lebonyolító gépi rakodóállomások, illetve terminálok kiépítését. A na­ponta több mint 100 konté­nert fogadó, illetve továbbító csomópontokon különleges darukat, illetve rakodógépe­ket helyeznek üzembe. Már korábban elkészült a józsef­városi, a miskolci, a debre­ceni, a szegedi, a pécsi, a szombathelyi és a zalaeger­szegi körzeti állomás. Négy évtized egy négyzetméteren Tegnap, pénteken, röviddel a déli harangszó után, le­állítottak két esztergagépet a Tisza-pályaudvar rakodógé­peket karbantartó műhelyében. Nem ebédszünet, hanem egy röpke, ünnepélyes aktus miatt. A MAV nemrégiben újította föl azt a hagyományt, hogy a negyven éve, vagy annál régebben szolgáló fizikai dolgozókat — stílszerűen vasutasemblémával, s mozdonydomboritással díszített — zsebórával ajándékozza meg a vezérigazgató. Várszegi Gyula — Lovász Lázár szegedi vasútigazgató társaságában — ennek az emlékóra-átadásnak apropóján fogott kezet Kádár Antallal és Komócsin Józseffel, majd röviddel utóbb a rókusi állomáson a Békéscsabán dolgozó Balla János és Szilágyi János műszerészekkel. Ok négyen négy évtizednél több időt töltöttek a vasút szolgálatában. Mun­katársunk a két szegedi ünnepelt életútjára volt kíváncsi. Idén tölti be a hatvanat, s úgy tervezi, még egy év­vel tovább dolgozik Kádár Antal. Hét százalékot nyer vele, föltornássza kissé a nyugdíját. Rá is fér—már­mint a nyugdíjra — hiszen 42 évi vasúti esztergálás után is hatezer körüli ösz­szeg van a fizetési boríték­jában. Hogy-hogy nem ment el valami jól fizető szövet­kezethez? — kérdezte a ve­zérigazgató is, s bizonyára nem lepődött meg túlzottan a válaszon: Kádár Antal nem az fajta ember, aki vál­togatja a munkahelyeit. Amely egyébként meg is becsülte őt; megbízva fia­talok nevelésével, kitüntet­ve négyszer a Kiváló Dol­gozó címmel. Kiváló Újító lett a halasi, félegyházi fű­tőházat megjárt esztergályos mester, miután visszakerült az indulás helyére, a Tisza pályaudvarra. Keréklehú­zók, különféle targoncaal­katrészek kerültek ki a ke­ze alól az egyvégtében 27 évi műhelymunka alatt. Amit úgy kell érteni: a vasúton belül sem vándorolt jószán­tából, csak ha másutt volt rá szükség. Olyannyira — szól közbe beszélgetésünk­be a másik „negyvenes", Komócsin József —, hogy szabadságáról is visszavá­gyik a gépe mellé. Kettőjük munkahelye egy­azon műhelyben van már jó ideje. Ügy ismerik egy­mást, mint két testvér. De soha vita, hangos szó nem volt köztük — állítják egy­behangzóan. A jókedelyű. a kisvasutat, mint nagy ked­vencét emlegető Komócsin Józsefnek ezt el is kell hin­nünk, hiszen még az inas­iskolában is együtt jártak — ennyit a családjával sem tölt együtt az ember, mint ők ketten. Hiszen még gé­emkáznak is közösen, he­tente 10—13 órát Két fon tos jelzőt mondtak ki — egymás jellemzéséül. Azt, hogy „böcsületös és jórava­ló". Komócsin Józsefet ar­ról is faggatta Várszegi Gyula, nem unatkozik-e majd hét hónap múltán, amikor 45 évi mávos múlt­tal a háta mögött nyugdíj­ba megy. De hát az alsóvá­rosiak nem afféle leülős emberek, akik nem talál­nak munkát a ház körül, ha nem is olyan egy négy­zetméterre, gép mellett ál­lásra koncentrálódott, mint a javítóműhelyben. Ame­lyért hatszoros Kiváló Dol­gozó cím járt a négy évti­zed alatt, meg Szolgálati Emlékérem, meg jubileumi jutalom, meg most ez az emléknek szánt zsebóra. Csak azt kell megnézniük, van-e egyáltalán órazseb a nadrágjukon ... P. K. Elkészült a rákszűrő autóbusz A rák ellen az emberért, a holnapért alapítványhoz csatlakozva Szeged társadal­mi szervezetei is együttmű­ködési megállapodást kötöt­tek. A helyi alapítvány ter­mészetesen az országos moz­galom szellemében működik, önállósága abban áll, hogy az jtt befolyt pénzeket itt kezelik és itt használják föl. A tavalyi ipari vásár­ról jól emlékszünk még: a jegyek árának egynegyedét erre a célra fizettük, ebből összesen 400 ezer forint gyűlt össze. Magánszemélyek több mint 200 ezer, brigá­dok, üzemek közel 150 ezer forinttal járultak hozzá, két jótékony célú hangverseny bevételéből újabb 45 ezer forinttal gyarapodott az összeg. És egy tavalyi ötlet ny°* mán (az ötlet egyébként a Dégáz Hága László szocialis­ta brigádjáé) egy év alatt el­készült a rákszűrő autóbusz. A Tisza Volán egy kiselejte­zett járművét 450 ezer fo­rintos anyagköltséggel az Autófer dolgozói alakították át mozgó szűrőállomássá. Mintegy 250 ezer forint ér­tékű társadalmi munkájuk eredményét tegnap vette át Oravecz Istvánnétól, az ala­pítvány szegedi koordináci­ós bizottsága titkárától Müller Józsefné, a városi ta­nács elnökhelyettese. A buszt a 11-es kórház fogja működ­tetni, az intézmény egyéb­ként 30 ezer forintot is ka­pott az alapítványtól onko­lógusszakarvos- képzésre. Az ünnepségre meghívták mindazokat, akik valami­lyen módon kapcsolatban állnak az alapítvánnyal. Farkas Ilona, a Budapesti Onkológiai Intézet adjunk­tusa, az alapítvány gondola­tának első meg fogalmazi) ja elmondta: a szegediek az országban szinte az egyetle­nek, akik a koordinációs bi­zottság életrehivása óta min­den találkozáskor újabb eredményről, előrelépésről számoltak be. Juhász György, az alapítvány kura­Schmldt Andrea felvétele tóriumának tagja vázolta: a mai gazdasági helyzetben a gyógyító egészségügy az élet­módminták, az egészséges élet propagálását, a tudati nevelést nem tudja fölvál­lalni, a társadalmi szervek­nek ezért van óriási jelentő­ségük. Az áladóünnepségen jelen volt Vitray Tamás is, az alapítvány kuratóriumá­nak elnöke. A rákszűrő autóbusz fal­vak és peremkerületek, va­jamint üzemek, gyárak dol­gozóinak szervezett szűrő­vizsgálatát látja el. R. E. Autósáradat a Balatonnál A kánikulát megszakító esős, hűvösebb időjárás nem szegte kedvét a Balaton ra­jongóinak. Pénteken is tö­megesen érkeztek a tópartra az előre bejelentett vendég­csoportok, de nem csökken azoknak a száma sem, akik tranzitutasként csak néhány napot időznek a Balatonnál A nagyobb kempingekben már 20—30 ország zászlaja került fel az árbocokra. Hir­telen megsokszorozódott az NSZK-ból érkező vendégek száma, ami jelzi, hogy ott most kezdődtek meg a nyári nagy szabadságolások. Ha­sonlóan megnőtt a skandi­náv és a Benelux-ogszágok­ból érkező turisták száma is, A Balaton 800 ezerre be­csült július végi átlagnépes­sége, a már pénteken meg­indult víkendforgalommal együtt, a hét végén várható­an meghaladja az egymilliót. A szállodák és a kempingek megteltek. A kempingeknél sorbanállnak a megüresedő szabad helyekért a bejelen­tés nélkül érkező vendégek. A recepciókon CB-rádión szerzett információk alapján igazítják útba az új vendé­geket, bár legtöbbjüket már csak a kisegítő táborok fel­szabadult helyeire tudják Félve mondom megint. Attól félek, amíg kimon­dom, valahol, ahol vasút találkozik az országúttal, és ahol lámpa jelzi a vas­úti veszedelmet, megint a vonat elé veti valaki ko­csiját, magát és minden utasát. Ahogy a múltkor Vásárhely határában egy motoros, és ahogy most, ismét Győrnél, egy kami­on tette. Régóta mondom, olyan lelki rugó dolgozik az emberben, amelynek mű­ködését még mindig nem ismerjük. Tudja valaki, hogy ott a vasút, hiszen látja, tudja, hogy nemsoh kára jön a vonat, hiszen pislog a piros, mint ve­szett macska fölváltva villanó két szeme, mégis belemegy a tilosba, ön­gyilkossági szándék nélkül. Minden esetet szakértők hada vizsgál meg, és a ru­góra mégse találnak rá? A civil ész ugyan azt mond­ja, elmaradtunk a ko­runktól, vagy nagyon elő­re szaladt a technika. Saj­náltuk a fizetést a bakter­tól, leszereltük a szakállas sorompókat, később a fél­karúakat is. Ha mi elkez­dünk rohanni, akkor egy vacak lámpa, akármilyen fineszesen van is kitalál­va, meg nem állíthat ben­nünket És megyünk, rá se rántva, hogy a következő pillanatban fölismerhetet­len húscafat-halott lesz belőlünk. Ennyire meg­hibbantunk volna? Bevallom, eddig egyetlen olyan kocsiban ültem, Orrba veregető? amelyiknek a masinisztája akkor nyomta legjobban a gázpedált amikor a fék­re kellett volna lépnie, ahogy a kókorszaki szaki teszi a filmben, de szeren­csénk Volt később ért csak oda a vonat Első gondolatom most: nem azért történnek ezek a ki­csi ésszel se érthető, na­gyon bolond és nagyon ér­telmetlen balesetek, mert nagyon nagy rátartással dolgozik a vasút? Minden­ki tudja, olyan messze van még a vonat nem is látl­szikl de már piros. Azt mondja erre az okos vas­utas és közutas. csak biz­tosra szabad menni, tehát bele kell kalkulálniuk azt is, hogy valakinek! éppen a sínek között romolhat el a kocsija. Legyen ideje kitolni is onnan. Én meg azt gondolom, kellene oda valamilyen előre jelző ké­szülék is, mint a régi so­rompónál a kolomp volt. Aki bajba kerül, hallja előre a kolompot és sies­sen, aki viszont minden­áron rohanni akar, még hadd suhanjon át Mond­juk, megfelezném ai piros idejét és az első felét ko­lomphanggal vagy dudával cserélném föl. Nem mon­dom persze, hogy jobb lenne így, mint a szakál­las sorompó,, de be kell látnom, nem tudunk mi már itt se visszalépni, akár csak az áremelésben. A napokban, sínek felé közelítve látom, masinisz­tánk lassít körülnéz, és csak akkor engedi neki & kocsiját amikor két sze­mével látja, hogy se jobb­ról, se balról nem jön semimi. Eszembe jut né­hány utcai kijárónkat zö­työgősre építették át a közelmúltban, illetve elha­saló bukkanókkal raktak] tele, hogy sietni tengely­törés nélkül ne lehessen. Mondom neki, nem len­ne-e jó hasonlókat telepí­teni a vasúti átjárók elé is, befestve élénk sárgára, hogy látni lehessen éjjel Ls, de- azt mondja, itt már az se segítene. Aki képes behajtani, az olyan hatal­mas marha, azt már csak egy megoldással lehetne megállítani. Orrba verő gépet kellene fölszerelni a fényjelző karójára. Megy az autó, látja a pirosat, de nem áll meg, durr, az or­rára egy nagyot! Akkorát, hogy fölnagyítva maga előtt lássa az egész Teji­utat. Jön a másik, az se áll meg, durr, oda, annak is. Lehetne az orrba vere­gető'olyan lóbáló golyó is, amelyikkel gyárfalakat is le lehet döntögetni, de más szerkezet is elképzel­hető. Fotocella érezné, hogy átlépte a határt, durr! Ahogy régen a met­rónál is levágódott a kar, akkor ls, ha valaki csak a bőröndjét tartotta maga elé. Tagadni nem lehet, jobb megoldás lenne, mint a döcögtető, és meg is va­lósitható, hiszen ugyanaz a jel, amelyik parancsot ád a lámpának, hogy pi­rosat pislogjon, az orrba veregetőt is bekapcsolhat­ná, de ahogy csökkenne a temetők munkája, mert ennyivel is kevesebb ha­lott teremne az utakon, úgy emelkedne a bírósá­goké. Azt, hogy megha­lunk, vagy azt, hogy örök­re nyomorékok maradunk, könnyebben elviseljük, mint azt, hogy valaki be­verje szélvédő üvegünket. Röghöz kötött gondokodá­sunkból még az életvesze­delem se billenthet ki bennünket Sajnos, tudom, semmit sem használ se az én öt­letem, se a masinisztán­ké. Leírtam mégis, mert bízom benne, lesz egyszer olyan okos ember is, aki olyan megoldást is tud találni, amit végre elfo­gadnak a hivatalból dön­tő, és eddig hivatalból rosszul döntő emberek is. Addig legalább azt ve­gyék észre, még mindig nem fásultunk bele any­nyira a hétköznapi csata értelmetlen veszteségeibe, hogy szót se ejtsünk róla. És hadd hallja meg az is, akinek a legjózanabb ész szerint is az orrba verés járna. Van, aki helyette is. érte is kinyitja a szá­ját. Ha már a szeme csukva van. Horváth Dezső irányítani. Sok százan par­kolnak és vernek sátort ma­gánházak udvarain, és erdei tisztásokon. A helyhiány miatt megnőtt az érdeklődés a háttérterület falvaiban bérbe vehető szálláshelyek iránt is. Pénteken az esős, fürdés­re kevésbé alkalmas időjá­rásban mozgásba lerylült a több százezres balatoni ven­dégsereg. Becslés szerint jó­val több mint 100 ezer autó lepte el az üdülővidék és ki­ránduló környékének útjait. A parti utakon 10—20 kilo­méteres konvojokba torlód­tak össze a Jármüvek, ame­lyek Siófokon, az új terelőút ellenére is csak sokszori megállással, araszolva ha­ladhattak tovább. Targoncából tolókocsi Lépcsőjáró tolókocsi húsz­darabos nullszériájának elő­állítását kezdték meg a Hő­villnél, a Nógrád Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat le­ányvállalatánál. Ebben az üzemben amerikai licenc alapján motoros targoncákat gyártanak, s az egyik tar­goncatípusból fejlesztették ki a nemcsak sík terepen, hanem lépcsőn való közleke­désre is használható, kézi meghajtású tolókocsit, moz­gáskorlátozottak részére. A prototípus kipróbálását a Mozgáskorlátozottak Buda­pesti Egyesülete vállalta, s az ennek alapján végrehaj­tott módosítások után kezd­ték meg a nullszéria gyártá­sát. Az országban jelenleg mintegy 400 ezer mozgáskor­látozottat tartanak nyilván, s közülük a becslések szerint legalább húszezren jól tud­nák hasznosítani a szerkeze­tet. A kézi meghajtású toló­kocsi ára az előzetes kalku­láció alapján nyolc és fél ezer forint körül lesz V

Next

/
Thumbnails
Contents