Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK í DELMAGYARORSZAG 77, évfolyam, 201. szám 1987. augusztus 27., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Nemcsak a mezőgazdaság ügye Meddig nyílhat az agrárolló? Minden tervezéskor meg­kezdődik a visszaszámlálás — panaszolja egy termelő­szövetkezet elnöke. Előbb kiszámoljuk, hogy a terve­zett területen és az elgon­dolt átlagtermések elérésé­hez mennyi műtrágyára, nö­vényvédő szerre lenne szük­ség, utána megnézzük a mérleg pénzügyi adatait, s máris korrigáljuk számítá­sainkat. Az eredmény a legtöbbször elszomorító: jó, ha a szükséges műtrágyá­nak, növényvédő szernek a felét meg tudjuk vásárolni. Ennek aztán nem lehet más következménye, mint a ter­vezettnél gyengébb termés, ami eleve kisebb bevétellel és nyereséggel jár együtt. A következő esztendőben az­tán megint nem a növé­nyek biológiai szükségletei­ből, hanem saját nyomorú­ságunkból kiindulva kezd­hetünk a vásárláshoz. Drágán termel az ipar Az említett szövetkezeti vezető panasza nem egyedi, bár az sem állítható, hogy minden gazdaságra érvé­nyes. A tapasztalatok sze­rint a mezőgazdasági nagy­üzemeknek mintegy két­harmada küszködik kisebb­nagyobb pénzügyi nehézsé­gekkel, melyeknek csak egyik látható jele a terme­léshez szükséges anyagok, eszközök vásárlásának a fé­kezése. A gazdaságokban .tapasz­talható gyakorlatot igazolja a statisztika is. A mezőgaz­dasági termeléshez szüksé­ges anyagok, eszközök ér­téke a VI. ötéves tervidő­szakban évente átlagosan 166 milliárd forint volt, 43 százalékkal több, mint a ko­rábbi tervidőszakban. A nem mezőgazdaságból szár­mazó anyagok és eszközök aránya 58 százalék jelenleg, öt esztendő alatt 22 száza­lékkal növekedett, megha­ladva az összes termelöfel­használás növekedési üte­mét. Ráadásul e változások­hoz társult az agrárolló nyí­lása, s ez tovább rontotta a gazdaságok pénzügyi hely­zetét. Egy elemzés adatai sze­rint 1970. és 1984. között a mezőgazdaságban felhasz­nált ipari eredetű anyagok és eszközök ára 110 száza­lékkal emelkedett, a mező­gazdasági termékek felvá­sárlási ára viszont csak 69 százalékkal. Ennek egye­nes következménye a jöve­delmezőség romlása, hiszen az ilyen mértékű árarány­eltolódást nem lehet a ter­melési költségek csökkenté­sével kiegyensúlyozni. Az említett másfél évtizedben a 100 forint költségre jutó jö­vedelem 11,9 forintról 7,7 forintra csökkent. Veszélyes garasoskodás Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a gazdaságok nagy részében a szükségletekhez igazodó ter­vezés helyett a kényszerű­ség uralkodik, S ez nem­csak pénzügyi értelemben igaz. Bizonyításához elég megkérdezni egy anyagbe­szerzőt. Elmondja, egy-egy keresettebb alkatrész be­szerzéséhez hány megyét kell körbejárnia, hány he­lyen kell papíron nem ve­zethető ellenszolgáltatást felajánlania. A növényvé­delmi és talajerő-gazdálko­dási szakemberek igazol­hatják, hogy az éppen ke­resett összetételű műtrá­gyához nem lehet hozzá­jutni, az adott növény vé­delméhez leghatásosabb ke­mikália gyakorta hiányzik a kereskedelmi raktárakból. A mezőgazdasági terme­léshez kapcsolódó pénzügyi és kereskedelmi ellentmon­dások következménye, hogy az anyagi-műszaki ellátott­ság nem igazodik a terme­lési célokhoz. A növényter­melés hozamai a legutóbbi évtizedben látványosan ja­vultak, a gabonatermelésben felzárkóztunk a világ él­vonalához tartozó termelők közé, ugyanakkor a terület­egységre jutó műtrágya­felhasználás csökken. Az persze igaz, hogy a hoza­mok növekedésével egy idő­ben a műtrágyaadagok is emelkedtek, de a termésát­lagok megőrzéséhez is szük­ség lenne a talajerő vissza­pótlására. Ezzel szemben például 1983-ban egy hek­tár mezőgazdasági terület­re 241 kilogramm műtrá­gya-hatóanyag jutott, 1986­ban csak 206 kilogramm. Nem jobb a helyzet a ter­melés gépesítettségében sem. 1981—1985. évek átlagában a mezőgazdasági beruházások 14 százalékkal csökkentek az előző öt évhez képest, s bár a gépesítést előnyben részesítették a gazdaságok, az erre fordított összeg is mérséklődött hét százalék­kal. Közben az eszközök megdrágultak, 1981-ben pél­dául egy traktort átlago­san 322 ezer forintért, egy gabonakombájnt 810 ezer fo­rintért lehetett vásárolni, négy év múlva a traktorára 490 ezer, a kombájné egy­millió-négyszázezer forint lett. A dráguló gépek és a beruházásra fordítható fo­rintok ellentmondásából csak az következhetett, hogy romlott az eszközök mű­szaki állapota. A statisztika szerint a traktoroknak 47, a tehergépkocsiknak 25, a kombájnoknak 33 százalékát nullára leírták a gazdasá­gok, vagyis a műszakilag el­használódott gépeket is kénytelenek üzemben tar­tani. Veszélyes már ez a garasoskodás, a fenntartási költségek növekedésén túl­menően már a termelési biztonságot is rontja. Országos érdek Nem feledhető az a tény, hogy a mezőgazdaságban élő szervezetekkel kell dolgoz­ni, s ezek biológiai szük­ségleteit ki kell elégíteni, el­lenkező esetben eleve a ter­melés mérséklődésével le­het számolni. Csak példa­ként említve, ha vetőgép­hiány miatt késik a vetés, a következő betakarításkor biztosan kisebb termés vár­ható. Tudomásul véve, hogy a népgazdaság fejlődése nem elsősorban a mezőgazdasági termeléstől függ, nem le­het lemondani az élelmi­szer-gazdaság fejlesztéséről sem. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kiegyensúlyozott hazai el­látást adnak, az összes ki­vitelből 22 százalékkal, a nem rubelelszámolású ex­portból egyharmados arány­ban részesednek. Az agrár­termelés megtorpanása te­hát nemcsak a ma még mással nehezen pótolható exportot, hanem a hazai el­látás biztonságát is veszé­lyeztetné. V. Farkas József A mennyiség igen, a minőség már nem Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Mi­nisztérium áruforgalmi je­lentése szerint az év első hét hónapjában a kiskeres­kedelmi forgalom megha­ladta a 336 milliárd forintot, csaknem 29 milliárd forint­tal több volt, mint a múlt év azonos időszakában. Az értékesítés folyóáron 9,4 százalékkal, összehasonlító áron pedig 3,5 százalékkal haladta meg a tavalyit, mindkét számítás szerint a tervezettnél nagyobb mér­tékben. Júliusban a legnagyobb mértékben a vegyes iparcik­kek forgalma növekedett leginkább, ennél valamivel alacsonyabb volt a ruházati cikkeké és a bolti élelmi­szereké. A júliusi élelmiszer­kínálatról a jelentés megál­lapítja: összességében kielé­gítőnek bizonyult. A tőke­hús-értékesítés elmaradt a tavalyitól. A vásárlók első­sorban a száVnyasokat ke­resték, volt is elegendő, ám aprólékból és belsőségekből továbbra sem folyamatos a kínálat. Húskészítményekből a mennyiség kielégítő, de a választék nem mindig iga­zodik az igényekhez, több olcsó készítményre lenne 6zükség. Az üdülőkörzetek­ben elsősorban a szalámi­félék, a tárolható sajtok, az italok, a kávé és az édessé­gek voltak kelendőek. Ug­rásszerűen megnövekedett a sör iránti kereslet, így egyes területeken ezúttal is ta­pasztalható volt sörhiány. A hosszan tartó kániku­lában élénk forgalmat bo­nyolítottak le nyári holmik­ból a ruházati kereskedelmi vállalatok. A női ruhák, a sportöltözékek és a fiúpan­tallók kínálata jó volt, to­vábbra is akadozik viszont az ellátás férfi alsóruházati cikkekből, harisnyafélékből és csecsemőruházati termé­kekből. Változatlanul hiá­nyos a választék gyermek­cipőkből és bébilábbelikből. A vegyesiparcikkek közül a híradástechnikai termékek kínálata kiegyensúlyozott, kivéve a videomagnót és az asztali fekete-fehér televí­ziót, amiből kevesebb van a kelleténél. Mindkét termék iránt igen nagy a kereslet a nagykereskedelem készle­tei azonban alacsonyabbak, mint korábban, s az után­pótlás akadozik. A háztar­tási tartós fogyasztási cik­kek közt több a hiánycikk: változatlanul nincs elég mélyhűtő, fagyasztóláda és automata mosógép. Elénk volt a forgalom a tüzép-telepeken, elsősorban az építőanyagok voltak ke­lendőek. Az építkezők az elmúlt év azonos időszaká­hoz képest falazóanyagokbót, tetőc6erépböl, tetőfedő le­mezből és fenyőfúrészáruból átlagosan 40 százalékkal többet vásároltak. Százötvenezer első osztályos Új tanév az iskolákban A most kezdődő tanévben mintegy 150 ezer első osztá­lyos kisdiák kezdi meg ta­nulmányait az általános is­kolákban. Ez lesz az első olyan évfolyam. amelynek diákjai már az új tanköte­lezettségi rendelet szerint, a gyermekek fejlettségéhez, testi és szellemi érettségé­hez jobban igazodó iskola­kezdési rendszerben lépik át a tantermek küszöbét. A tapasztalatok szerint — mint azt a Művelődési Mi­nisztériumban elmondták — a várakozással ellentétben nem nőtt meg ugrásszerűen a nevelési tanácsadókra há­rított döntések, vizsgálatok száma. Enyhültek a beisko­lázással kapcsolatos korábbi feszültségek: a szülők is kedvezően fogadták a gyere­kek fejlettségével számoló iskolakezdés új rendjét. Az óvodák, óvónők munkájuk elismerésének tartották, hogy a gyermekek érettségé­nek megítélése szakvéle­ményük alapján törlént, a visszajelzések szerint ugyan­akkor jogos igényük egy olyan módszertani segítség, amely a gyerekek folyama­tos megfigyelését, az óvodá­ban visszamaradok differen­ciált, egyéni foglalkoztatását még eredményesebbé lenné. Gyufagyártók Sok-e, vagy kevés 244 millió doboz gyufa? Min­den bizonnyal ez a mennyi­ség 10 ezer erős dohányos­nak is kitartana egész éle­tében. A Szegedi Gyufagyár­nak azonban ez mindössze csak jó féléves teljesítmé­nye. Ennyit gyártottak ugyanis az év első hét hó­napjában. Ez összesen 9 és fél millió dobozzal több, mint tavaly ilyenkor. Ki gondolná, hogy a szomszé­daink is a mi gyufánkkal „tüzeskednek"? Pedig így van! 1 millió 200 ezer szál, húsz centiméter hosszú, szí­nes kandalógyújtót gyárta­nak ugyanis az idén Szege­den, osztrák megrendelésre. A hosszúra nyúlt gyufák testét géppel készítik, de a festést, a mártást, a csoma­golást gondos kezek végzik. Talán ezért Is elégedettek a megrendelők. Jövőre ugyanis még többet kérnek az égetni való portékából. Nagy László felvételei Az idei beiskolázás másik újdonsága volt a szabod is­kolaválasztás lehetősége: en­nek lebonyolítása azonban — elsősorban a népesség­nyilvántartás pontatlanságai miatt — több helyen gondot okozott. A helyi tanácsok­nak — különösen Budapes­ten — sok esetben nehézsé­get jelentett a más körzetbe felvett gyermekek regisztrá­lása abban az esetben, ha erről a körzeti iskoláknak nem volt tudomása. Az első év tapasztalatainak elemzé­sével, a nyilvántartásban előforduló hibák kiküszöbö­lésével, szükség esetén az is­kolai körzethatárok jobb megállapításával jövőre ezek. a feszültségek valószínűleg kiküszöbölhetők. Az új tanévben az óvo­dákban és az általános isko­lák alsó évfolyamain egyéb­ként tovább csökken a gye­reklétszám. Mint ismeretes, a legnépesebb korosztály ta­valy már a felső tagozatban tanult. Idén például a VII. osztályban vannak a legtöb­ben. A jelentős fejlesztések­nek — tanteremépitéseknek, -bővítéseknek — köszönhe­tően, valamint a demográ­fiai helyzet alakulása miatt idén ezért már érezhetően csökkennek a gondok az alapozó évfolyamokon. Így reális esély van arra, hogy az iskola kezdő szakasza az oktatási rendszer tartalmi megújításának, minőségi fejlesztésének megbízható alapjává váljék. Az első és második osztályokban már egy-két éve nem oktatnak kepesitós nélküliek, s tavaly az általános iskolákban az előző tanévj 4,4 százalékról, 4 százalékra csókkent a nem pedagógusi végzettségűek aránya. Az új tanévben mintegy ezerötszáz pedagó­gus áll munkába, s így való­színűleg tovább csökken, s egy-két éven belül az alsó tagozatban várhatóan meg­szűnik a pedagógushiány. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents