Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

11 Csütörtök, 1987. augusztus 20. magazin [DM A gazdaság új alkotmánya A következő év első napjaira várható változásokkal kapcsolatosan eddig elsősorban a személyi jövedelemadó körül alakult ki széles körű vita. Pedig hatásában, horderejében legalább ilyen jelentőségű a vállalatok, vállalkozások költségvetési kapcsolatának várható átalakítása is. Eredeti szándékunk az volt, hogy ezzel az utóbbival kapcsolatosan készítsünk összeállítást. Az anyaggyűjtés közben kiderült, hogy kár lenne csak erre a részterületre visszavezetni beszélgetőtársaink gondolatait. így kerültek a következő írásokba utalások a készülő kormányprogramra, gazdaságunk egészét, sőt társadalmunkat érintő kívánatos és elengedhetetlen változásokra. „Jó kamionra tettünk" Kételyek és optimizmus — Lesznek-e olyan horderejűek azok a változások, amelyek 1988. január elsejétől várnak a magyar gazdaságra, hogy azokat mintegy a gazdasági szféránk új alkotmányának tekinthessük? — kérdeztem Nagy Lajos egyetemi tanártól, a JATE politikai gazdaságtan tanszékének vezetőjétől. — Azt hiszem, ez a megállapítás nem túlságosan nagy sarkítás. Nemrégiben olvastam va-' lahol, és nagyon igaznak érzem a megállapítást: ha kollektív a felelősség és személytelen a kritika, akkor a problémák kiélezve jelentkeznek. Mára már, a valamikor oly pozitív nemzetközi megítélésünkbe is keverednek disszonáns hangok. Hallatszik, hogy a magyar próbálkozás szalmaláng volt csak, a beszéd és a cselekvés elvált egymástól. Az MSZMP KB július 2-i állásfoglalásának elemei az eddigi határozatokban is benne voltak. Az egyensúly helyreállítása, a növekedési pálya elérése, a költségvetési politika visszaszorítása és más fogalmak már régóta visszaköszönnek. Tehát az elhatározások sikere a gyakorlatban dől el. S ez nem megy feszültségek nélkül. Néhány feszültséggóc máris látszik előre. Ezeken vagy úrrá leszünk, vagy elbukik az elhatározásunk. — Kérem, soroljon fel konkrétan néhányat a máris látható feszültséggócok közül! — A cselekvési program a fogyasztás körülbelül 3 éves csökkenésével számol. Tisztázni kellene, hogy ebben az esetben milyen forrása lesz a hatékony termelésnövekedésnek. Erre csak egy megoldás látszik lehetségesnek. Ha a teljesítményelv szerint tovább növeljük a differentiákat a jövedelmekben. A jók nagyobb ösztönzése viszont a szürkék erőteljes „elhanyagolásával" képzelhető el. A gazdagodás—szegényedés ellentétpár pedig — egyesek szerint — máris nagy társadalmi feszültséggel jár. Ügy tűnik, a direkt irányítási módszerek továbbélése is nehezen kerülhető el. Elhatározásnak tűnik, hogy a gazdaságunkat ráállítjuk egy szabályozott piaci pályára. Nemrégiben jelent meg az Országos Anyag- és Árhivatal rendelete, amely a vállalatok ellátási felelősségéről intézkedik. Ez a dolog például egyáltalán nem komform a szabályozott piac elhatározásával. Amit eddig nem tettünk meg, most fokozottan szorít bennünket: például hallatlanul megsokasodnak várhatóan szanálásra kerülő gazdaságtalan vállalatok. Az infláció visszaszorításában eddig sem volt egyértelmű sikerünk. Most pedig ennek elszabadulásával még inkább kell számolni. — A gazdaságtalan gyárak bezárására tudatilag sem vagyunk felkészülve. — Egyetértek. Mivel ez a valóságban alig következett be, ezért a feszültségek sem tudtak a felszínre törni. Ezt 1977 októbere óta mondogatjuk, de a cselekvés elmaradt, ez a tény pedig a köznapi tudat közömbösségét hozta magával. A jövőben elengedhetetlen az egymásra mutogatások megszüntetése. Az egyik ilyen a politika és a tudomány vitája: ki miért felelős. és miben kell lépni? A politikának több megrendelést, forrást, erkölcsi és anyagi elismerést kell adnia, a tudománynak pedig többet kell produkálnia. A másik egymásra mutogatás pedig a politika és a vállalatok között van. Döntő, hogy a gazdaságpolitika végre rászánja-e magát a központi, operatív beavatkozás minimális, optimális szintre való visszaszorítására? Tud-e a vállalatoknak a jelenleginél lényegesen nagyobb mozgásteret adni? Elszántuk-e magunkat végre arra, hogy csak a szabályozott piac méri csak a vállalatokat? Ha igen, akkor jönnek majd a változások. A struktúraváltás, a hatékonyság mind ezzel kapcsolatos dolgok. — Baj van a kritika eltűrésével is. Például az új adórendszer kidolgozói közül néhányan szűkebb-tágabb nyilvánosság előtt is nehezményezték, hogy a kételyek, ellenérvek sokasága merült jel a sajtóban, a tömegkommunikációban, egyes testületekben. — Pedig a nyíltság elengedhetetlen. A társadalmi-gazdasági kibontakozási program első verzióiban a társadalmi változásokkal foglalkozó rész kevésbé volt kidolgozott. Mára ez — éppen az észrevételek hatására — megváltozott. De még most is hiányzik a pontos elképzelés az állami politikai mechanizmus reformjára, az országgyűlési és kormányzati demokrácia fejlesztésére. Ellentmondás, hogy a nem beleszólást hangsúlyozzuk, de a központi irányítás változatlan szervezetben marad. Megoldatlan a vezetői rotáció kérdése is. — Amióta a változtatási elképzelések újra megfogalmazódtak, sok-sok központi hivatalban vezetői és beosztotti szinteken a székféltésnek különböző, szaporodó jeleit lehet tapasztalni. — Jogilag túlszabályozott az igazgatásunk. Nagy kérdés az is, hogy ezzel a terjedelmes bürokráciával képesek vagyunk-e megbirkózni. Változás csak akkor várható, ha a gazdaságpolitika egész célrendszere megvalósulhat. A részmegoldások nem vezetnek eredményré, ez az utóbbi években többször bebizonyosodott. Ha a központi irányítás és a vállalatok viszonya nem változik, és a szabályozott piac nem nyer teret, akkor minden részelem hatástalan lesz. 1984 után a kis növekedés és kis struktúraváltás útjára léptünk. — Nagyon rosszul állunk a tulajdonosi szemlélettel. — A készülő kormányprogramban benne van a vagyonérdekeltség elterjesztése. Ez jó dolog. Ma még két rendszer szerepel az elképzelések között: az önigazgatás és a menedzseri irányítás. Nem nehéz megjósolni, hogy a kettő valamiféle ötvözete a jövő útja. A vállalati tanácsok megjelenésével nem járt együtt az állam és a vállalatok, a piac és a vállalatok viszonyának megváltozása. Ezért nem változtattak a vállalati érdekeltségi rendszeren semmit sem ezek a szervezetek. Most is a munkavállalói érdekeltség a központi kérdés. A nyereségből viszszafelé számolnak, a munkabér még mindig a fix — mindenképpen elszámolandó — költségek között szerepel. A bázisszemlélet is a folyó nyereségérdekeltségi rendszert erősítette. A vállalati tanácsok nem tudtak túllépni a saját árnyékukon. Ma is kísért a „mindenképpen mi fejlesszük, ha nem is olvan hatékonyan" szemlélet. A tőkeáramlás nem indult meg a gazdaságban. A kormányorogram szól a vagyonjegyekről és a vagyonnövekményben való érdekeltség bevezetéséről. Ez a nyereség és a vagyon viszonyának gyökeres megváltozását ielentheti. összefoglalva: nem újdonság, de az elhatározások, a gazdaság sorsa is a gyakorlat sikerén műlik BÖLE ISTVÁN A társasutak szervezésétől a szoftvereladásig, a könnyűszerkezetes házak építésétől a vasipari bérmunkáig sok újdonsággal rukkolt elő az elmúlt években a Tisza Volán. A szállításban is igyekeztek sajátos karaktert kialakítani, próbálták azokat a „lyukakat" megkeresni a fuvarpiacon, ahol a legérdemesebb próbálkozni. A társadalmi-gazdasági átalakítás programja, a tervezett új adórendszer bevezetése a volánosokat is új helyzet elé állítja jövőre. Most ők is számolgatnak, mit, hogyan lesz érdemes tovább folytatni? Hol kell „erősíteni", milyen tevékenységgel kell esetleg végleg felhagyni? — A piac. az egyik területen számunkra jobb, a másikon rosszabb. Ezért az elmúlt években arra törekedtünk, hogy sok forrásból jöjjön a bevételünk. Ha az egyik terület kevésbé sikeres, így akkor sem kerülünk bajba — mondja Kardos János igazgató. — Melyik a legerősebb „lábuk"? — A nemzetközi fuvarozás lényegesen jobb jövedelmet biztosít nekünk is, a népgazdaságnak is a többi ágazatunknál. Az áruszállításban továbbra is kínálati piacra kell számítanunk, ezért a kevésbé jövedelmező pontokon visszavonulunk. — Eddig a közlekedésben is az elvonások és támogatások bonyolult rendszere szabályozta a munkát. Mi lesz jövőre, amikor az új adórendszer a mainál homogénebb közgazdasági feltételeket teremt? — Nem félünk az új adórendszertől! Sikeres évek vannak mögöttünk, ha az eddigi többletmunkát sikerül a jövőben is hoznunk, akkor biztosan megállunk a lábunkon. A tervezgetést komolyan veszik. Saját számítógépes részlegük már jó előre szinte minden variációra kidolgozta a programokat. Mit mutatnak a számok? Az máris biztos, hogy a vállalatnál kisebb lesz a nyereség, de ebből kevesebbet is vonnak majd el. A mai 85 százalékos „befizetési" kötelezettség körülbelül 65 százalékra csökken. — Melyik területen szeretnének erősíteni a jövőben? — Ügy tűnik, eddig is jó lóra, akarom mondani, jó kamionra tettünk. Tavaly 3 millió dollárt hozott a nemzetközi fuvarozás, 1990-ig ezt szeretnénk megduplázni. — Miért? — Ma egy év alatt „kitermeljük" egy kamion árát. Ez a vállalkozás most is kedvezményezett. Hiszen a nemzetközi fuvarozás ilyen értelemben „tőkés exportnak" minősül. Jövőre pedig várhatóan „nulla" adókulcsos lesz. — Vállalkoznak-e majd más, nem volános munkára? — Ha megéri, miért ne? Most van asztalon egy kérelmünk, a nemzetközi szállítási jog megszerzésére. Raktározás, gyűjtóforgalmazás és harmadik piaci fuvarozás szerepel az elképzeléseink között. Az ipari tevékenység fejlesztésében is vannak terveink. Már az idén gyártunk néhány darab rácsos kis konténert az NSZK vasút számára A partner az eddigi szállításokkal elégedett, várható, hogy jövőre ez a piac is bővül. A Volvó céggel közösen, kettes, esetleg hármas kooperációban szeretnénk a szegedi nemzetközi kamionparkoló mellett egy vegyes vállalatként működő szervizt létrehozni. Az új adórendszer ugyanis várhatóan jobb pozíciókat teremt a mainál a nemzetközi fuvarozásba való bekapcsolódáshoz. Ez még aktívabb piacpolitikára sarkall bennünket. — Es idehaza? — Sok a bizonytalanság. Várhatóan nő a vállalat bevétele, csak az a kérdés, mennyit visznek majd el? Ha sikerül az előzetes számításoknál nagyobb nyereségre szert tennünk, azt a járműpark felfrissítésére fordítjuk — ráférne. Ügy kalkulálunk, hogy jövőre is pénzünknél leszünk. — A helyi tömegközlekedést ma még jelentősen támogatja az állam. Mi lesz jövőre? — Várhatóan ez a segítség meg is marad. A világon mindenütt így megy. A nemzetközi fuvaroknál megszűnik a mai kedvezmény, de a helyi közlekedésben és a belföldi ifjúsági különjáratoknál várhatóan nem. RAFAI GÁBOR Aki megáll, lemarad Több szövetkezeti vezetőt faggattam az elmúlt hetekben, mit várnak az 1988-as nagy változásokat hozó esztendőtől. Nem sokkal lettem okosabb, hisz ebben az időszakban a tervezett adóreform részletei még igen képlékenyek voltak, így arról megalapozott véleményt várnom az én naivitásom. Maróti Antalnak, a zsombói Gyümölcsös Szakszövetkezet elnökének szavai inkább arról győztek meg, a leglényegesebb változásokat nem az adminisztrációs, könyvelési játékszabályok jelentik. A lényeg maga az ember, jelen esetben a paraszt, vagy ha úgy tetszik, termelő, mezőgazdasági munkás. A népgazdaság célja errefelé nem újdonság: azt termelni, ami megéri. S hogy mi az, elég megnézni a háztáji gazdaságokat. Ez a legérzékenyebb kontroll, azonnal reagálnak, s ha drasztikus, nem átgondolt a beavatkozás, a válasz sem kíméletes. Tétovázni egy pillanatra sem lehet, aki megáll, lendületét veszti, még jobban lemarad. Az értelmes ember hajt, vagyis termel, hogy önmaga, vagy egy közösség céljait valóra váltsa. Dőreség azt hinni, hogy könnyebb lesz ebben az ágazatban megélni. Mert mi itt a lényeg? Csakis az érdekeltség. Amíg a kiugró teljesítményeket nem lehet kimagaslóan honorálni, belép a teljesítmény-visszatartás fékje. Az elnöknek akkor is nagy dicséret jár, ha 5 millióval nő a nyereség, de ha tízzel nőne. akkor sem lehet jobb a fizu. Amíg bértömeggel, állományi létszámmal kell bíbelődni, az óvatosság ára a lehetségesnél mérsékeltebb teljesitményfelfutás. A kereskedelemben nagy fantázia van még mindig. A termelő, ha ebben nem is szakértő, de talán józanabbul, távlatokba láthat, s nem ül fel a manipulált piaci hullámzásoknak. Sok tanács jön kívülről, hogyan kell ezt jól csinálni. Csak annak a szavát szabad komolyan venni, aki a következményekért legalább annyit veszthet, mint a termelő. Pár hónapja még az volt a látszat, hogy a csirke bombajó üzlet, most nehéz eladni. Az igazság valahol a félúton lehet. A fejlesztésekben nem árt a józan paraszti ész. Megalapozott elképzelést végrehajtani igazán csak az tud, akinek van tartaléka, ha időlegesen veszít, nem a létét veszélyezteti. Amikor a vezetőnek gazos a háztáji paradicsoma, a tag legyint: ugyan, ez akar nekem papolni. Személyes példamutatás nélkül nem megy, ha kihasználja apró előnyeit, csodálkozhat-e azon, hogy a magtáros sem vigyáz a közös vagyonra? Amint meglesznek az új szabályok, késedelem nélkül kell azok szellemében gazdálkodni. Ne feledjük, a hangsúly akkor is a munkán, a termelésen, a gazdálkodási fegyelmen marad. T. Sz. I. Feloldandó feszültségek A Szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezet immár tartósan a város jól gazdálkodó szövetkezetei közé tartozik. Tiszteletre méltó eredményt ér el évről évre egy olyan ágazatban, amely országosan rendre elmarad a vele kapcsolatos teljesitményelvárásoktól. Készítenek itt fogyasztási cikkeket és termelőberendezéseket, küldik áruikat belföldre, szocialista országokba és tőkés piacokra. A szövetkezet elnöke Frányó Antal. — Az új vállalati szabályozás tervezete azt igéri, hogy a nyereségesen gazdálkodó szervezeteknél az adók kifizetése után az eddiginél több pénz marad. Ez lehet-e ok az optimizmusra a Szevafémnél? — Egyszerűen jósolni sem merek. A jelenünkben tartósan gondot jelent az alapanyagaink mennyisége, minősége, a szállítók határidő be nem tartása. Az utóbbi időben már az árakkal is vannak bajaink. Egy éven belül is egyre gyakrabban fordulnak elő áremelkedések. Ezt mi 'nem tudjuk továbbhárítani a fogyasztókra, illetve a megrendelőkre. Emlékszem, a jelenlegi ipari miniszter hivatalba lépéséhez közeli beszédére, ami Szegeden a Technika Házában hangzott el. Ott az ellátás gyors megoldását ígérte. Ma már a szerszámellátásban is óriásiak a gondok. Kritikán aluli az úgynevezett kereskedelmi áruk; a csavarok, csapágyak, szimeringek választéka és minősége. Ha bennünket, készárutermelőket nem tudnak jobban kiszolgálni, mint jelenleg, képtelenek leszünk előbbre lépni. Ez a helyzet zavarja az exportunkat is. Jelentős tőkés megrendeléseknél ilyen okok miatt nem tudjuk tartani a szállítási határidőt. Állítólag Magyarország az alumínium hazája. Körül kell nézni az alumíniumlemez beszerzési lehetőségeinél. Jó, ha 50 milliméteres átmérőjű helyett 70 milliméterest kapunk, de azt is csak hónapok múltán. — Szóval itt kellene kezdeni a rendcsinálást? — Van másik nagy gondunk is. Ez a munkaerőhelyzet. Nálunk a 8 óra nagy része munkával telik el. Ez a környezetünkben általában nem jellemző. — A bérszabályozás várható változásainak irányelveit a közelmúltban nyilvánosságra hozták• — Szükséges a változás. A jelenlegi feszültségeket fel kell oldani. Az új szabályozókról pedig talán majd jövő ilyenkor kellene véleményt mondani. Különben úgy gondolom, ha folyamatosan termelhetünk, akkor nem lehet gond a bérrel sem. Esetleg beszűkül a piacunk. — Ügy érzi, a gazdaságunk eljutott a működésképtelenség közelébe? — A fejlődés már tavaly végképp megállt. A feszültséggócok onnan hallatlanul gyorsan szaporodtak. A kisvállalkozások a nagyüzemi termelés fejlődését nem tudták pótolni a látszat ellenére sem. Az arányos teherelosztásra ezentúl folyamatosan figyelni kellene. Szívesen dolgozunk akkor, ha ez a népgazdaságnak és nekünk is jó. — Ha lehetne egy kívánsága? — Majdnem mindegy, a jóváhagyó szervezet, de jó lenne, ha a gazdaságirányítás magasabb szintjén is belátnák, az elengedhetetlen változásokra nem szabadna éveket várni. Ezzel csak a saját helyzetünket nehezítjük meg. Nem beszélni kellene az elvégzendő feladatokról, hanem végre elindulni valamerre. B. I. íwSlií-. J artwfa* mőMtJ* fcw