Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

12 Csütörtök, 1987. augusztus 20. ® ® © DM magazin L

ovas kocsi állt meg a házunk előtt, ráfhúzásoktól széthullani készülő kerekekkel, zötyögő lőcsökkel, hozta maga után a szállongó port, melyet a kerekek meg a lovak patái kavartak ÍÖI a kocsiútról. Forró, esőtlen volt a nyár, a kukoricák íurulyáltak. a tök levelei kókadtan lapultak a földre, hátul, a kertben, gyorsan megértek a mákgubók, sietve hajították le magukról a gyenge, rózsaszínű szirmokat. Huszla Laci bácsi dobbantott előttem, nyitotta a kiskaput, lóbálta a cifra, sallangos ostort. — Apádek? — Itthon vannak! Válogatják a krumplit! Laci bácsi nagygazda Térváron, hozta a bátyám szennyesét. Lóbálja az ostort, másik kezében szakadozott tápéi szatyor, benne Jóska bátyám egyheti szenynyese. Apám előkászálódik a színből, porolja kezével a nadrágot, szájában kialudt cigaretta. — Aggy' Isten, Gyura bácsi! — Aggy' Isten, Laci! — Ehol nl! — mutatja föl a szatyrot —, küldte a gyerök! Anyám is előjön, kissé jobban leporolta magát, egy asszonynak mégis szégyen, ha olyan látszatot kelt, mintha most érkezne a kéménylyukból Megörül a bátyám holmijának. — A Jóskámé? Vártam mán ténnnp! Me ténnapra mondta! A napokban, amíkó fókütted a faluba, hazaszaladt égy kicsit! Laci bécsi mosolyog, keselyűarca van, fekete villogó szemekkel. — Nem baj, szaladjon! Hanem üzenettel gyüttem! — A Jóska? — A, dehogy! Ilonka üzent, az asszony! Ideadnák-é Gyuszát egy-két hétre? Így, az asszony mellé? Apám mosolyog, tréfának véli az egészet. — A Gyuszát? Mire használnátok? Há' Iszen még gyerök! Így igaz, decemberben múltam tizenegy éves, a bátyám is még csak kisbéres Laci bácsiéknál, fele bért kap, mint az öregbéres. — Nem baj az! E-csetlene-botlana az asszony körül! Szödjük a krumplit, aztán zsák száját tartani, vízé mönni, pucóni a krumplit a főzésnél, egyszóva segítene égy kicsit Ilonkának, amfg a nagyja dologgá möglöszünk! Nem bízunk rá nehezebb munkát, csak égy nyaralás az egész! Apámék egymásra tekintgetnek, bátorítóan teszi hozzá; — Jó helyet csinálunk majd neki az istállóban, ott alszik a kiscsikó mellett! Jóskáva! Majd kiugrok a bőrömből, itthagyhatom a libapásztorkodást! Máris mennék, ha lehetne, anyám tétovázva rámtekint, nem tudja, elengedjen-e a házlót, gyerekfejjel ? — Elmék! — mondom sietve, Laci bácsi nevet, villogtatja össze-vissza álló fogait. — Tudtam! ... Tudtam, hogy ezt feleli! — hozzám fordul: — Ne félj, olyan helyed lösz a kiscsikó mellett, mögemlögetöd! Anyám észbekap, gyorsan mondja az akadályokat. — Gyönge még a gyerök! Mög a legkisebb! . Nem vót nckiszorftva sémminek! , Kérés, figyelmeztetés, semmi nem használ, anyám csomagot készít, apámék rágyújtanak az eperfa alatt. — Háború lösz, Gyura bácsi! Apám bólogat. — Lőhet éppen! Mostanában ugyan kapkodják be az emböröket! — Mit akar ez a Hitler? — Nem tudom! Me ehhön mink buták vagyunk! Apró batyut nyomnak a kezembe, benne tiszta ing, frissen kimosott klottgatya, sietve indulok, lábaim rúgják a port a jövő-menő szekerek között. Térvár felé. Kétoldalra eresztett vendégoldalak, hordják a gabonát, a lovakon fehéres tajték, csapkodják a tömérdek legyet a farkukkal. Eltérek a kocsiúttól, szamártöviseket kerülgetek a gyalogcsapáson, amelyik toronyiránt vág neki Térvárnak, végig a kanális mellett. Térvár egyetlen házsor, egy apró kis domb tetején, másfél-két kilométerre a falutól. Forróságot lehelő földek mindenfelől, talpamat égeti a keményre döngölt csapos, mintha kemencefenekén Egy régi nyaralás járnék. Kétfelől barnára égett füvek, középütt, a békanyálas vízben világoszöld nádtenger; baliák, pipacsok, hunyor, pörjefű, békarokka, mindnyájan megégtek már a forróságban, csak a nádak zöldellnek még a pocsolya közepén. Fecskék röppennek elő valahonnan, rátelepednek a zsombékok tetejére, isszák a meleg, posványos vizet. A mohóbbak fürdőt vesznek, aztán csicsergő, csivitelő hangon elköszönnek. Nyomukban zajongva jönnek a verebek, fölöttük gólya kóvályog, ők is sietve fölröppennek, gyors suhogással igyekeznek a falu felé. Gyikok ugrálnak a lábamnál, már fölismerhetők a térvári épületek, szélről a Kiss Ferkóék báza, aztán a Fülekié, Károssi, Fibi Anti, Laci bácsiék háza. Juhász Miska, a Hegyköziek, Józok, Dabri Pista, végül a Barna Antiék, meg a Szakáll Imre. A házak alatt, az udvarok végében az artézi kút, Jóskát keresem a szememmel, hátha meglátom a kút körül. Délután még kijövünk a régi dögtér oldalához, számolatlanul feketéllenek a varjúfészkek arrafelé az akácfákon. Holnap meg idejövünk, a kanálishoz, fogok majd néhány kecskebékát, beleteszem a Kiss Ferkó kabátja ujjába, akit leginkább ismerek a térvári gyerekek közül. Eh, itt is van a Kiss Ferkó, libákat legeltet a búzatarlón. öltözéke egyetlen klottgatya, karja, hasa, lábai, egyadta sár, kezében hosszú, spárgából fonott ostor. Suhogtatja az ostort, felém igyekszik, fenyegetően csapkodja a tarlót. Mellette Barna Anti, ő is sietve közeledik, mindketten messziről kiabálnak. — Várjál csak, szigeti bicskás! Mindjá mögkapod a magadét! Mi üthetett ezekbe, nem tudhatom, kapkodom a lábaimat. a két fiú a nyomomban. Nehezen futnak a tarlón, mire kiérnek a csapásra, jókora egérutat nyertem. Hátranézek, föladják egyelőre az üldözést, hadonásznak az ostoraikkal. — Gyere csak hazafelé! Majd kilesünk, né félj! — Külüfejű. Külüfejű! — kiabálom vissza Ferkónak, neki széles, gyapjas üstöke van, izmos, jókötésű gyerek, de nehezen fut, ösztövér lábfeje van, lúdtalpakkal. Megint csak futnak utánam, de mindjárt kifulladnak. — Megállj csak! Majd hazafelé! Nem tudják, hogy máma nem fogok visszajönni! A csapás a legelőbe torkollik, vezet az artézi kúthoz, ez már Térvár, fönn, az emelkedő legtetején, Laci bácsiék háza Lenn, az udvar végében deszkából összeszegezett nagykapu, néhány lépéssel odébb, a kazlak tövében, birkák szemezgetik az elhullott, száraz lucernaleveleket. Alig lépek néhányat, kiugrik közülük a kos, vad vágtatással felém rohan. — Jóska, Jóska! — rémülten ugrok egy boglya mögé, de a kos folytatja az üldözést. Futok a kukoricagóréhoz. oda is utánam jön, megkerülöm az akolt, ő csak utánam, egyszer-kétszer meg is lök, felbukom, azonnal talpra ugrom. Menekülök, futok előle míg észreveszem, hogy a boglyához rövid kis létra támaszkodik. Fölugrom valamelyik fokára, oda már nem tud követni, egyszer még megböki fejével a létrát, végül otthagy, megyviszsza a birkákhoz. Idegesen ugatnak a kutyák, Ilonka néni jön ki a konyhából, meglát, védekezően tartja kezét a birkák felé. — Gyere csak, gyere! Majd adok én a kosnak, ne félj! Minden porcikám reszket, alig tudom a számat kinyitni. — Dicsértessék a Jézus! — Mindörökké! Elengedtek édösapádék? Csak a fejemmel bólogatok, ó bátorít, jókora botot nyom a kezembe. — Itt van, aztán add ki neki, ha kerülget! Jóska érkezik a nyári jászoltól, poros a ruhája, ami egy ingből meg egy klottgatyából áll, törli a verejtéket az arcáról. — Ittmaradsz éccakára? — Itt hát! Elengedtek! — Gyere! — előre indul — Mönnyünk az istállóba! £n is fürdők a verejtékben az előbbi izgalomtól meg a melegtől, ledobom az inget, egyetlen klottgatya az öltözékem. Mindjárt indulni szeretnék a varjúfészekhez, Jóska legyint a kezével. — A, dehogy a fészkek! Kezdődik az ötetés! Etetés, itatás, trágyázás, krumpliszedés, szénagyűjtés, udvarseprés, a kisbéres sohase ér rá, csak ha elszökik valahová, vagy elbújik. Az istállóban a jövőbeni fekhelyem a terményes mellett, amely léckerítéssel körülhatárolt terület, ilyenkor üres, de télen itt szecskázzák a szalmát, szénát. Kevés abrakkal, meg szelt répával összekeverik, ló tehén, üsző, csikó, kedvenc eledele. Most üres az istálló, sarkig kitárva az ajtó. Az alomszalmán szürkésbarna pokróc az alvóhelyem, a földön szénalevél, törek, a tenyérnyi ablak üvege kiütve, nem baj, így is fülledt meleg van az istállóban. Száraz, fojtó meleg az udvar, a nap most ereszkedik a tarlókra, megjön az öregbéres a másik fogattal. Árpát hord a részes aratóval, jelentik Ilonka néninek, a Bojánból behozták az utolsó kévét. Hajas krumpli a vacsora, sült szalonnával, négyen ülünk az asztalnál; Ilonka néni, Jóska, én. meg Pista bácsi, az öregbéres. Laci bácsi, a gazda, meg nem érkezett, a részesnek meg dolga van otthon, siet hazafelé. Friss vizet iszunk a vacsorára, megyek az istállóba, a lovak, tehenek, kinn éjszakáznak az udvaron, Jóska fekhelye a sarokban, én a terményes mellett alszom, az alomszalmán. — Eccaka belopakodik a kiscsikó, de röggelre mén az anyjához! Kicsit pákosztos, mán a kabátom ujját is mögrágcsálta! Ezt Jóska mondja, aztán kimegy, nyitja a nagykaput. hajtják az öregbéressel a jószágokat az ártézi kút itatójához. Szúnyogok cincognak a fülemnél, ledőlök a pokrócra, álmos vagyok, kimerített a futás Kiss Ferkóék elől. meg a kos Mire besötétedik, » Jóska megérkezik, már alszom. Éjszaka egyszerre fölébredek, ijedten hallgatom, amint valami jószág ennivalót ropogtat a fülem mellett. Csak rá ne lépjen a fejemre, a lábak tiz-húsz centire állhatnak, biztosan a csikó, fújja, prüszköli a port az arcomba. Semmit se látok, nem merek szólni Jóskának, végül a csikó otthagy, indul a jászol felé. Óvatosan mozdítom a kezem, törölgetem magamról a verejtéket, meg a szénport, a sötétben még árnyakat se látok, végül elalszom. Aztán megint csak fölébredek, újra a dermedt rémület. Topognak a lábak a fejemnél, a szivem nagyokat üt e mellkasomban. A paták fenyegetően koppannak, kivédhetetlen álmosság környékez, aludni szeretnék, de a félelem folyton ébren tart. Kívül már hajnalodik, kakasok kukoríkolnak az ólakban, álomba zuhanok, akkor is alszom, amikor a nap már besüt a kitört ablakon a jászol tetejére. Ilonka néni rázza a váltam, paskolja gyengén az arcomat. — Ébredje, Gyusza! Mögéheztek a rigók! Nyitogatom a szemem, keresem a batyut, kézbe veszem, kinézek az istálló ajtajából. Ilonka néni a konyhában, lopózom a nagykapuhoz, az utolsó métereknél már futok, ugrom a nagykapu deszkáira. Átvetem magam, kivülról nagyot esek a gyepes földre, fölpattanok, futok tovább, aK kanális felé. Ilonka néni kiabál utánam, nem fordulok hátra, rohanok előre, amennyire erőmből telik, futok, sietek hazafelé. Otthon szinte beesek a kiskapun, anyám összecsapja a kezét. — Hát te? Eddig tartott a nyaralás? — Eddig! — mondom szégyenkezve. — Hazaszaladtam! Anyám tréfának veszi ez egészet. — Ugyan möglaktad üket! Majdnem egy napig! Aztán látja, hogy itt-ott lement a bőr a térdemről — Ejnye mán. milyen a térRyed? Tán bántottak? — Nem bántottak! Csak a csikó! Mög Kiss Ferkóék! Mög a kos! Nem faggatja a részleteket, elveszi a batyut a kezemből. — Nem baj, jó, hogy hazagyütté! Hónap möntök a Tisza szélire szénáé, Marci bátyád fogatjáva! Apáddá' Dollár, u nagyszőrü pulink is elémáll, figyel, ráül a hátsó lábaira. Néz rám a csillogó kutyaszemokkel, okosan, leffegő nyelvvel, elégedetten MOLNÁR GYÖRGY Az Országház Rejtvény A dolgozó nép államhatalmának kifejezője ez a múlt századvég magyar építészetének nagyszerű épületóriása. VÍZSZINTES: L 1885 októberétől 1904 nyaráig építették az Országházat, melynek építési költsége 37 millió aranykorona volt, és összterülete 17 745,45 ml Ki tervezte az épületet? 11. Az Országház számos festményének készítője. 13. Zenére lejtő. 14. Érme. 16. Néma érv! 17. Ultrarövidhullám. 19. Mesterséges nemzetközi nyelv. 20. Zakó egynemű betúi. 21 Tóth Árpád verse. 23. Vörösmarty írta itt legszebb bordalát. 25. Még lejjebb 26. Légzőszerv. 27. Csomót bont. 29. ... kó)dex, magyar nyelvemlék a 15. századból. 30. Görög betű. 31. A létezés alapfeltétele. 33. Oreg bácsi. 34. A „c-dur" ötödik hangja. 35. Neves. 36 ..Ben. 38. Lengyel gépkocsi jelzés. 39. Üjra elmond. 42. Színész volt (Imre). 44. Neves norvég matematikus (Niels Heinrich 1802—29.). 45 Benzinféle. 47 Idejében kijut. 49. Kiismerhetetlen. 51. Knock out. 52. Rászokik. 55 Kripton vegyjele. 56. Hímző része' 57 Tölt 59. Kesernyés üdítő ital 61 Ellenérték 62 Indiai légitársaság 63 B<»ntó. 64. Másnéven ÜJ-Guinea 67 Részben kinyit! 68. Határozórag. 70. Etiópia autonóm területe a Vörös-tengernél 73 194« óta az Országházban osztják kt a legmagasabb állami kitüntetéseket, többek között ezt FÜGGŐLEGES:!. A hadművelet tudománya. 2. Magyarországon először az Országházban alkalmaztak ilyen fűtést 3. Kiejtett betű. 4. Női becenév. 5. Ibsen mű. 6. D. L H. 7. Igavonó állat 8. Minisztertanács. 9. Az olasz rádió névjele. 10. Olimpiai bajnok japán tornász. 11. Lutécium vegyjele. 12. Pillér. 15. Állóvíz. 18. Ruhaakasztó 22. Holland úszónó (Kok). 23. Kárpitozott karosszék. 24 Odébbnyom. 25 Szülő. 27. Bérbe vesz. 28. Lóicsemege. 31. Irodalmár 32. Az Országház szobraínak anyaga. 35. Borszívó. 37. Ünnepi öltözék. 38. Világcsatorna. 40. Friss. 41. Bakonyi hegy 43. Igazgató, közvetlen modorban. 46. A panasz szava. 47. Valamicskét ért hozzá. 48. A „Víg özvegy" egyik főszereplője. 50. Vad. 51. Milliós könyvállománnyal rendelkezik az Országgyűlési ... 53. Magyar film címe. 54. A hajnal előjele az ég alján. 58, Morze hangok. 60. Szép fekvésű. 05, Portéka. 66. Pest megyei város. 60. Személyes névmás. 71 Tájékoztatási Hivatal. 72 Tojás németül F. I. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1., 11., 73., és a függőleges 2., 32., és 51 számú sorok megfejtése 5/{ m 5* 58 63 ~ t >