Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

8 Csütörtök, 1987. augusztus 20. lM| [magazin ® Ünnepi hetek '87 Megint eltelt egy nyár — mondják az örök morózusok; megint itt volt a fesztivál, az öröm, az izgalom, a mozgalmasság napjai, a szórakozás alkalmai, a művészetek ünnepei — mondjuk szivesebben, akik a nyári varázslatok, az oldott hangulatok, a tarka, nyüzsgő sokadalom, a barátkozások, találkozások hatása alól nem tudjuk, nem is akarjuk kivonni magunkat. Aikiknek kell a fesztivál, a szertartás, az ünnep: akiké az örökös vágy: az utolérhetetlen — másságra. Megpóbáltuk még egy pillanatra itt tartani az ünnepet, amely persze nem volt ugyanaz, mint vágyainkban. Mégis jólesik idézni pillanatait, értekeit, szépségeit — és gondjait. Könnyedségét és komolyságát — képpel (Nagy László felvételei), szóval, már ahogy mi tudjuk ... Természetszerűen szubjektív válogatással, hiszen a bőség zavarával küzdhettünk e nyárban, szerencsére: és nem feledve a fesztivál dátumát, kissé komor „jelentéstartományával"... Jean Valjean szupersztár Mindenki rá várt a legjobban ezen a nyáron. Még csak a tavasz hónapjait szemelgettük, amikor már egyre-másra szaporodtak a nekem (is) szegezett kérdések: milyen lesz? Mikor is lesz pontosan? Hány előadás? Tényleg igaz. hogy...? És az. hogy.,.? Claude-Michel Schönberg és Alain Boublil rockoperája, a Nyomorultak kétségkívül szenzációszámba menő produkciója volt az idei szabadtéri játékok programsorozatának. Az sem kétséges, hogy a felfokozott várakozás a jól ismert lélektani séma szerint alakította a mindenkori publikum-pszichózist: előbb egyre fokozódó, mindent váró, mindent akaró, lelkesült és kíváncsi érdeklődés, ezzel párhuzamosan jó akaratú, befogadni kész áhítat és tisztelet. Később, a tapasztalatok sokasodván, mind több és több kritikus megjegyzés, elemezgetóboncolgató elmélkedés, merengés egyéni teljesítményeken. rendezésen, díszleten, zenén, összhatásún. Nem is baj, hiszen így szokott ez lenni mindig — annál inkább figyelemre méltóbb viszont, hogy egy, a középiskolás kor olvasmányélményeiből (no meg a már klasszikus. Jean Gabin főszereplésével készült filmből) ismert főhős, a fegyencből hőssé nemesülő Jean Valjean miként válhatott igazi musicalszuperszlárrá. A zenés darabok különféle előadásai gyakran teremtenek a legfőbb karakter rokonszenves vonásaiból es a figurát megelevenítő művész személyes kvalitásaiból egyaránt táplálkozó, „műreelőadásra-mitizált" Hősöket: ilyen lett Ted Neely a Szupersztár filmváltozatának Júdásaként, vagy éppen Colm Wilkinson, a Nyomorultak l!lH5-ös. Bnrbicnn-béli előadásának Valjeanju. Most pedig... VikiUál Gyula. DOMONKOS I.ASZ 1.0 Az innováció barátot keres Rádió és kiállítóház. Kct intczmcnnyel. két szép épülettel, kétféle értékkel is gazdagabb lett a város ezen a nyáron. A szegedi rádió immár gyakorlottan számolt be az ünnepi hetek eseményeiről — és a Del-Alföld napi életéről, Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervező kiállítóháza, benne fel évszázados alkotómunka értékei sok száz látogatót vonzottak az elmúlt hetekben. Az innováció kifejezésnek nincs pontos magyar megfelelője, leginkább talán azt jelenti: fogadóképesség. Mivel ez a szó meghatározott gazdasági-ideológiai helyzetben keveredett be nyelvünkbe, alatta a műszaki, tudományos és technikai befogadókészséget kell érteni. Nem régi a történet, talán még ismerős is. Egy magyar cég kutatói kifejlesztettek egy rendkívül elmés eljárást a vizesedő, ázott falak szigetelését elősegítő fürészelésre. Ahol eddig fúrtak vagy a téglákat elemenként emelték ki, ott most egy fűrészgéppel biztosítanak helyet a szigetelő anyagoknak. Ez az eljárás olcsóbb és rövidebb munkaidőt igényel, mint a többi hagyományos. Előnye még az is. hogy olyan anyagok fúrészelésére is alkalmas — például: beton —, melyeket korábban nem tudtak „megdolgozni". A fűrészhez nyugati alkatrészekre volt szükség, egy német vállalat jelentkezett a leggyorsabban. Ajánlották: mire elkészülnek a fűrészgépek, ők piacot is kutatnak, konkrét munkákat szereznek, sőt magyar munkaerőt is alkalmaznak magas bérért. A gépek elkészültek, piac is volt, Észak-Afrika több országában érkeztek el oda, hogy szigeteléssel védekezzenek a vizesedés ellen. Mondhatni: minden adott volt a keleti és nyugati fél boldog házasságához, de még a termékeny nászúthoz is. Csakhogy: a világszínvonalú technológiát kikísérletező magyar cég oly kicsiny és jelentéktelen volt a honi Hatóság bürokráciától hályogos szemében, hogy nem adta meg a külső munkavállalás jogát. Azt a jogot vonta meg tehát a kis vállalattól, amelyet bármelyik magyar munkavállaló megkaphat. A Hatóság azt javasolta, hogy a németek előbb Magyarországon bizonyítsák becsületes üzleti szándékukat, s ha szimpatikusak lesznek, akkor kiengedik velük a mi fiainkat. A német fél először azt hitte, hogy a magyarok idő közben másik céggel léptek kapcsolatba és ezért húz.zák-halogatják a remek üzlet elfogadását. Később — megismerkedve a helyi viszonyokkal — csak annyit mondtak: nevetséges eljárás. Lassú, döntésképtelen mechanizmus veszi körül a legjobb szándékot is. Ez a legáltalánosabb tanulság. De a részleteket is megvizsgálhatjuk. Abban például, hogy a keleti engedélyező bizalmatlan a nyugati ügyféllel, egy régen meghaladott ideológia újraéledését láthatjuk. Ugyanakkor a köz éppen ennek ellenkezőjéről tud: a jól szervezett nyugati vállalkozó ütemtelenül jut hozzá a kevésbé hatékony keleti munkához, s ezért ma már joggal lehetne bizalmatlan. Skizofrén tudat ez. Talán még a Hivatal dolgozója is tud erről a valóságról, a kártyaasztalnál, baráti körben el is meséli milliárdos károkat okozó rémtetteit. Döntése azonban szigorúan „ideológiai", valamint a tehetetlenség kibogozhatatlan indítékú törvényei által motivált. Mivel érdektelen, felelőtlen is. Következésképp: ha majd minden téren elismerjük, hogy léteznek érdekek, akkor kialakulnak az érvényes felelősségi viszonyok is. A föntebbi történet másik tanulsága — ha megvizsgáljuk a részleteket — az, hogy a tőke be akar áramolni. A világgazdaság története erről js szól: a fejlettebb, koncentráltabb, tudatosabb tőke a centrumból a perifériák felé árad, működő tökévé lesz, majd tovább halad. Igaz, ez utóbbi fejlődési szakasz a magyar történelemben először is meghiúsult — legfájdalmasabban az első világégéskor —, de a história azért a tanítómester, hogy valamit ellessünk tőle. Például azt, hogy a tőke — különösen egy ilyen politikai konstellációban — önmagában nem ellenség, hanem barát. Innováció-baráttá kell tenni társadalmunkat — hallatszik egyre tóbb társadalmi fórumon. E folyamat szükségességét hangsúlyozók ma már nem kizárólag a hallgatóság széksoraiban foglalnak helyet. A szónokok is sürgetik a változtatást. Legutóbb a TIT múvelődéselméleti nyárt- egyetemén hallhattunk ilyen gondolatokat. A Szegedi Biológiai Központ előadójában diagnózist és terápiát ls kaptunk. A gazdasági és társadalmi élet vérkeringésében sok az érszűkület, ezért kevés tápláló erő jut a művelődésbe. A kultúra vérszegénysége szédülést, rosszullétet okoz a gazdaságban. Terápia: az egész test fölerősítése, frissítése a politikai és gazdasági reform kemény edzéseivel. DLUSZTUS IMRE Tények, tervek, tanulságok A hivatalos összegzésre, mérlegkészítésre még várnunk kell, hiszen az idén nem augusztus 20-án zárul az ünnepi hetek eseménysorozata, a szabadtérin hátra vannak még — a Misék. Vagyis pontos és beszédes számokkal ha akarnánk se tudnánk terhelni most az olvasót, ám a kérdés már jogos: milyen volt az idei szabadtéri szezon? Közelítsünk a kínálat felől: ez volt az első év, hogy a Dóm térit két másik helyszínen — a tanácsházudvaron és az újszegedi szabadtérin — tervszerűen összehangolt eseménysorozat egészítette ki. Ahogy a Játékok igazgatója, Nikolényi István a szezon folyamán többször is elmondta. kísérletnek szánták az „új" játszóhelyek bekapcsolását, kipróbálták, veszi-e a közönség az újszegedí szórakoztató és az udvari zenés produkciókat. Mert ha igen, folytatás következik, hiszen praktikus célok is rejlenek e „bővítés" mögött. A Dóm tér tehermentesítése tudniillik. Hiszen csakis így válik lehetővé a megszokottnál próbaigényesebb müvek bemutatása, mint az idén volt a Nyomorultak; így lehet az operaelőadások közé legalább egy szünnapot iktatni, hiszen az énekesek igazsága szerint egymás után két előadás is rendkívül megterhelő a „hanggyilkos" téren. A publikum érdeklődését Viszont illik ébren tartani. Nos, ha egyenetlen színvonalúra sikerült is az első újszegedí sorozat, az igényességre törekvés nem tagadható, gondoljunk csak a kaposváriak Ubüjére, a jazzestre. vagy a nagy apparátussal összeállított Dankó-műsorra. A könnyed szórakoztatást alighanem ezentúl is szívesen fogadja itt a közönség, akárcsak a zenés műfajokat, kisoperát, ária- és dalesteket a tanácsházudvaron. Ugyancsak a jövőre tekintve is újabb tanulságokat hozott a Dóm téri program. Például: várakozáson fölüli jó fogadtatásban részesült — az esős előadást kivéve telt házakkal ment — a Rigolettó. Mert népszerű opera, mert először került a műsorba, mert a nemzetközi szereplőgárda révén egyedi jelleget kapott az előadás, mert talán vitatható, de semmiképpen nem színvonaltalan rendezői koncepció szerint került színre, mert a szegedi opera legjobb erőinek közreműködésével kiegyenlített színvonalú produkcióvá válhatott. Tanulságok? A nyári színházak közötti kemény konkurenciaharc előírja, hogy sehol másutt nem látható előadások szülessenek, a külföldi énekesek meghívása garancia nemcsak a másságra, arra, hogy a téli szezon arcai és hangjai után kitekinthessünk, hanem az egyszeriség, az egyediség vonzása is így teremtődik. (Megérdeklődtük: a jövő évi Don Carlos után — mely a kisszámú „ide való"-jelzős operák egyike — a Turandot van a tervben, „kinézett" külföldi szereplőkikel...) A néptáncgálák hagyományos sikere az idén is megjött (s a népszerűség arra késztette a szabadtéri igazgatóságát, hogy a néptáncfesztivál nélküli években is gondoskodjon folklórműsorról:, Szörényi Levente lesz a fő mozgatója a Duna menti népek folklórját fölvonultató műsornak a jövő nyáron). Az összes eladott jegyeknek több mint a felét a Nyomorultak nézői vették meg! Ügy tetszik tehát, a „rockvonal" divatja tartós. A szezon legkevésbé kultivált darabja a Cyrano volt, eleve rossz csillagzat alatt került ide — tán ez is befolyásolta langyos fogadtatását. A jegyforgalom adatai minden bizonnyal rekordot mutatnak majd, elsősorban a rockoperának (nyolc előadás!) köszönhetően. Ám változatlan tény marad, hogy a szabadtéri műsor „előállításának" folyton növekvő költségei csakis állami támogatással — méghozzá egyre többel! — fedezhetők. Az is biztos, hogy — tekintve a konkurenciát — a jobb, előre tekintőbb, tervszerűbb műsorpolitika és közönségszervezés: létkérdés. Szoros függőségekről van "szó, hiszen pénz (valuta!) nélkül legföljebb álmodozni — és nem gyakorlatilag tervezni — van lehetőség. Emez összefüggésekről való gondolkodáshoz (és nyomában a cselekvéshez) nem mi, s talán nem is a szabadtéri igazgatóság hivatott „szempontokat" adni. Mégis, megkockáztatunk egy ritkán figyelemre érdemesített. tényszerű összehasonlítást: az idén a margitszigeti Aida annyiba került, mint a szegedi szabadtéri mostani szezonjának teljes állami támogatása: a három budapesti szabadtéri játszóhelynek együttvéve sincs akkora nézőtere, mint a Dóm téri; s ezt körülbelül tizenkétszer kisebb városban kell megtölteni... SULYOK ERZSÉBET «