Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

10 Szombat, 1987. augusztus 15. DM1 mqffqzin Gyilkos időjárás? Ez év nyarán, főleg júliusban, sokat szenvedtünk a kánikulától, növényi kultúráink a hosszan tartó, nyári szárazságtól sínylődtek. Megmosolyogtuk a hőségtől bakizó tévébemondókat, ugyanakkor nagyon is együttéreztünk velük. Másrészt aggódva figyeltük, hogyan alakul a zöldség, a gyümölcs, a gabonafélék termése a kedvezőtlen időjárás közepette. Fölvetődik a kérdés: ha az idén a kemény téli fagyok tönkretették a szőlő- és gyümölcstermésünk jelentős részét, a nyári forróság és aszály további veszteségeket okoztak, mi szab határt az időjárás szélsőségeinek? Vajon mekkora katasztrófákat okozhat nálunk az időjárás? Mielőtt e kérdésekre hazánk vonatkozásában választ keresnénk, tekintsünk túl határainkon, hogy megértsük mi mindenre képes a légkör, milyen szélsőséges időjárási eseményeket produkálhat. Előbb azonban ismerkedjünk meg az éghajlat fogalmával. Szemléletesen azt mondhatjuk: egy adott földrajzi helyen az éghajlat az a keret, amelyben az időjárási események, vagy szélsőséges időjárási kilengések lejátszódnak. Hazánk éghajlati viszonyai között sohasem fordult elő (a legutolsó 200 évben, amióta rendszeres mérések folynak) clyan hideg mint Belső-Ázsiában (—70 fok), sem olyan hőség (+58 fck), mint a líbiai sivatagban; nem esett le egyetlen évben sem annyi eső, mint pl. Skóciában (2000 mm), sem olyan szárazság nem volt, mint Chile keleti felén lévő sivatagban, ahol átlag 1 mm eső esik egy év alatt; nem fordult elő olyan orkán (100-120 m/mp), mint amilyent az USAban mértek. De azért így is eléggé szélsőséges időjárási kilengéseket produkál az éghajlatunk. Ezektől nemcsak szenvedünk, de jelentős kiírókat is okoznak a népgazdaságban. Az anyagi károk mellett azonban — szerencsénkre — ritkán követel emberi életet az időjárás. A Balaton URyan minden évben emberéleteket olt ki, de a balesetek legnagyobb részét vétkes könnyelműség okozza. Egyéb, időjárással összefüggő emberhalál szerencsére — elég ritka hazánkban. Nem így a nagyvilágban! Az éghajlatkutatók érdekes világtérképet készítettek a veszélyes időjárási jelenségek elterjedéséről és helyi gyakoriságairól. Az emberi életre veszélyes: a gyakori és sűrű köd, főleg a tengeri hajózásban, az úszó jéghegyek, a pusztító szélviharok, tornádók, tájfunok, hurrikánok, a rendkívül intenzív és gyakori zivatarok, a lavinaveszély, a településeket elmosó felhőszakadások stb. Első pillanatra meglépő, hogy Magyarország kívül esik valamennyi veszélyes zónán, vagyis nálunk az időjárás nem szed emberáldozatokat! Vagy ha mégis, ezek száma a világ más részeivel öszszehasonlítva elenyészően csekély. És most tekintsünk néhány konkrét példát a veszélyes időjárási jelenségekre. Az USA keleti felén, a Sziklás-hegységtől az Atlanti-partokig húzódó területen évente átlagosan mintegy ezer tornádó keletkezik, mégpedig zömmel tavasszal és nyáron. A tornádók intenzitása nem egyforma Az emberi életre legveszélyesebbek az ún. „gyilkos tornádók", amelyek hevességére jellemző, hogy a néhány száz méter vagy 1-2 km átmérőjű forgószélben mértek 120-130 m/mp, azaz 430470 km/óra sebességű szelet is! Ezek a gyilkos erejű forgószelek az említett területen évente átlagosan 90-100 embei életét oltják ki. 1974 április 4-én 24 óra alatt 148 tornádót figyeltek meg, a halálos balesetek száma 315 volt A legtöbb emberáldozat Oklahoma, Texas. Indiana és Florida államokban fordult elő. Egy akkora területen mint Magyarország, az USA-nak ezen a részén évente 3-15 emberhalált okoznak a tornádók. „Szelídebb" változatai a Balaton délnyugati partja mentén, továbbá a Dunántúl délnyugati részén olykor hazánkban is felbukkannak. Pontos számadataink nincsenek előfordulásuk gyakoriságáról, de általában évtizedenként 2-3 olyan nyár van, amikor hazánk említett részén tornádót észlelnek. A hurrikánok, tájfunok — a tornádókkal ellentétben — mindig az óceánok felett, mégpedig az egyenlítőhöz közeli zónában keletkeznek, és innen mozognak enyhén ível pályákon előbb ÉNy, maj EK irányában. E forgószelek átmérője néhányszor tíz, vagy néhány száz kilométeres, és ha lakott területeket, szigeteket, partvidékeket érintenek, pusztító hatásuk nem annyira a heves szélviharokban, mint inkább az őket kísérő felhőszakadásokban van. Ezek után térjünk vissza hazánk éghajlatára. Az imént felsorolt veszélyes időjárási jelenségek közül azok, amelyek nálunk is előfordulnak (köd, zivalar, tornádó), ritkábban és aránylag szelídebb változatban jelentkeznek. Vegyük sorra őket. A kód, a mi éghajlatunkon november és március között a leggyakoribb. Különlegesen sűrű köd esetén a látástávolság 20-30 méter alá csökken. Egy 80 km/óra sebességgel haladó gépkocsi másodpercenként kb. 22 métert tesz meg. Ha vezető 20 méterrel a járműve előtt akadály vesz észre, fél másodperces reflexidőt föltételezve, mire fékezni kezd, már alig 9 méterre van a veszélyt jelentő akadálytól, ez pedig kevés — bekövetkezik a kávámból. S ha a karambolozott kocsi mögött újabb járművek száguldanak, ami gyakran előfordul, tucatszámra rohannak egymásba a gépkocsik. A köd (és a könnyelműség) tehát súlyos, vagy halálos közlekedési baleseteket okozhat. A ködös napok száma novemberben általában 512, december ugyanennyi, januárban és .februárban, 5-10, márciusban ennél valamivel kevesebb. A felsorolt hónapokban tehát átlagosan minden 6-ik illetve 3-ik napon van köd. A szélviharok nálunk ritkán és akkor is aránylag szelíd formában jelentkeznek. Széladataink szerint hazánkban ezer óránkénti átlagosan egy órán át fúj 15 m/mp-t meghaladó, azaz viharos fokozatot elérő szél. tehát kb. 42 naponként egyszer. Rekord szélsebességet Budaőrsön mértek 1940. március 15-én, 42 m/mp szélerősséget. 35 m/mp erősségű szelet mértek Siófokon is. A szélviharok a Balatonon a legveszélyesebbek. A tornádók Magyarországon, mint említettük, eléggé ritkán alakulnak kí, akkor is inkább szokatlan látványt jelentenek, mint tömeges tragédiákat okozó veszélyt. Azért nincs kizárva, hegy a hazai tornádó is halálos balesetet okozzon. Hasonló a helyzet a zivatarokkal. Magyarországon ugyan egy-egy helyen evente 20-30 zivataros nap fordul elő, a zivatarok jórésze azonban intenzitásban messze elmarad a trópusi vidékek vagy akár az USA területén kialakuló zivatarok hevességétől, így a lecsapó villámok száma is jóval kevesebb. A villám a szabadban tartózkodó emberre veszélyes, s bár erről sincsenek pontos adataink, mégis megkockáztatjuk azt a kijelentést, hogy villámókozta halálos szerencsétlenség nálunk ritka. A halálos veszélyt okozó időjárási események felsorolását azonban ezzel még nem fejeztük be. Az egyik ilyen veszély a fagyhalál. Az emberek öltözködése lakóhelyük leggyakoribb időjárásához alkalmazkodik. Magyarországon a téli hónapokban a hőmérséklet túlnyomórészt +5 és —15 fok között alakul, a —20 fokos, vagy ennél alacsonyabb hőmérséklet aránylag ritka. A hagyományos téli ruházatunk is ezekhez a hőértékekhez igazodik, nyilván egészen más ruhákat vinnénk magunkkal, ha Szibériába vagy a sarkvidékre készülnénk. A szokatlanul erős hideghullám akkor veszélyes, ha förkészületlenül ér; az eszkimók —40. —50 fokon is életben maradnak, Olaszországban egészen enyhe fagy is okozhat tragédiát, Vietnamban pedig +8 fok alatti hőmérséklet esetén bezárják az iskolákat, mert nem tudják megvédeni a tanulókat a hidegtől. Az ellenkező véglet a napszúrás és a hőguta. Mérsékeltövi éghajlathoz szokott embereket mesterséges klímakamrákban helyeztek és komfortérzet kísérleteket végeztek velük. Kiderült, hogy kb. 40 fokos melegben, ha ehhez sugárzott hő is járult és száraz volt a levegő, napszúrás, ha igen magas volt a relatív nedvesség, hőguta tünetei kezdődtek. A hírek szerint az idén júliusban tbbb százan meghaltak Görögországban a 40—45 fokos hőségtől. A kísérletek során 20 és 25 fok közötti hőmérsékleten tapasztaltak normális komfortérzetet, míg —4 fok mellett a melegen öltözött és fizikai munkát nem végző kísérleti személyek hidegtűrő képes legfeljebb 6 óráig terjedt. A legnagyobb meleget Magyarországon, Pécsett mérték 1950. júliusában, amikor is 41,3 fokot mutatott a hőmérő. Végül még az árvizeket okozó időjárási viszonyokat kell megemlítenünk. Árvízveszélyt jelent, ha nagyobb folyóink télen befagynak, majd jégzajlás megindulásakor a folyó alsó szakaszán megtorlódik a jég és torlaszt épít a víz lefolyásának útjába. A folyók jegesedése és befagyása kapcsolatban áll az ún. „negatív höösszeggel", amit úgy kapunk, hogy a fagypont alatti napi kőzephőmérsékleteket összeadjuk. Ha a negatív hőösszeg túllép egy küszöbértéket (pl. —21 fokot), akkor megindul a jegesedés a Dunán, ha egy további küszöbértékét (pl. —70 fokot), akkor beáll a folyó. A jeges árvizek tehát az előző napok, hetek negatív hőmérsékletétől függnek. A környező hegyeken meginduló hóolvadás, továbbá tartós esőzések okozhatják, a tavászi—nyári árvizeket. 1970. május közepétől június közepéig a Kárpát-medence keleti részén szinte megszakítás nélkül esett az eső, a Tisza mellékfolyói kiléptek a medrükből. Szerencsére a Dunántúlon ugyanekkor nem' volt számottevő eső, így szinte az egész ország erőit mozgósíthatlak a Tiszántúl védelmére. így is rengeteg pusztulást okozott ez a nyári árvíz. A nagy árvizektől legtöbbet a főváros szenvedett 1838ban, továbbá Szeged 1879-ben és a már említett 1970-es nyári árvíz idején a Tiszántúl nagy része. KOPPÁNY GYÖRGY tanszékvezető egyetemi tanár POLNER ZOLTÁN Dal Gyönyörű átok ül már rajtam, menyegzös nyár jár velem. Megjelölhetsz már varázsoddal holtig tartó szerelem. Szavaid fényes udvarából beszólítom a napot. Tűz pávái a kék magasban szivemen ragyogjatok! Bosszú Minek szájalsz, Minek nyelvelsz? Verekedni, hocfgha nem mersz, minek koslatsz erre? Dühös élű késem alkuszik véredre. Dühös élű késem vak hőségben, halálfonó rokka, fészkes fene hívott az ivóba! Egy embernek egy a párja, egy istent az egy anyádba, ha legény vagy, húzd ki! Más kezén Simogató kezem hajadon, csontodon. Nem is az én kezem hajadon, csontodon. Csak a tolvaj-hideg, aki szived látja. Akárki gyógyítson vissza nem csinálja. Járhatsz — felhők alatt, járhatsz Pondrós kutya kísérget már izzó napsütésben. Küldjön egy képet! Nagy Zsigmond (Hont Ferenc utca 12/B) juttatta el hozzánk e két képeslapot. A dorozsmai szélmalom lapját 1943-ban adták postára, míg a Széchenyi tér északkeleti oldaláról készült lap 1921-ból való. Lám, milyen gyönyörűek voltak akkor a villamos-felsővezetéket tartó oszlopok... Szeged , Széchenyi-ter ii m § A,/ iki't .»/ é t