Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

10 Szombat, 1987. augusztus 15. Schönberg—Boublil— Krctzmcr: Nyomorultak. A rockopera előadása a Dóm téren ma és holnap este fél 9-kor. A harmadik szegedi táb­lakép-festészeti hiennálc a Képtárban és az Ifjúsági Házban, augusztus 20-ig. Dcr István, Lóránt Já­nos, Nóvák András, Pál Mihály és Zombori László közö<r kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Köz­pontban. Wieber Mariann jelmez­tervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban augusztus 20-ig. Papp György grafikus­művész tűzzománcai a Pa­letta Galériában, augusz­tus 20-ig. Szabó Erzsébet üvegtár­gyai a Képcsarnok Gulá­csy Termében, augusztus 22-ig. Gubcsi Attila festőmű­vész kiállítása az Ifjúsági Házban, augusztus 31-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Csong­rád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-kép­gyűjtemény; Móra-emlék­szoba; a Fekete-házban: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának éle­te és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága; Magyar ka­tonai egyenruhák: a Vár­múzeumban: Szeged múlt­ja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bé­lyegtervck, mini- és maxi­könyvek Kass János mű­helyéből. Varga Mátyás kiállító­háza (Bécsi körút 11/A). Nemzeti »Történeti Em­lékpark (Ópusztaszer). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (Tápé). Kenderfonó gyártörténcti kiállítás (Rigó utca 5—7.). Paprikamúzeum (Szent­mihálytelck). Schönbergék Szegeden Javért felügyelő: Makrai Pál gr ».»•­a-i A Rock Színház tavalyi Jézus Krisztus szupersztár­bemutatójának egyik legem­lékezetesebb énekesi-színészi teljesítménye volt Makrai Pálé. Az Atlasz, az Apostol, a Korál együttes hajdani tagja ismét főszerepben lép a dómszinpad közönsége elé: Javért felügyelót alakítja. — Kiugrást jelentett a pá­lyáján a Jézus Krisztus szu­persztár-beli siker? — Hogy egészen őszinte legyek: többet vártam ... Júdás szerepét mintha itt­hon nem értékelték volna annyira, mint külföldön, pe­dig úgy érzem, elég jól si­került. őszintén örülök, a személyes barátságon túl is, hogy Sasvári Sanyinak igazi népszerűséget ho­zott Jézus. A kritikák nagy része rólam is elismerően szólt, nem pa­nászkodhatom. De valahogy a szakmai elismerés tűnt kevésnek. Azokra a fóru­mokra gondolok, mint a rá­dió, tévé, film, amik a szí­nészt éltetik. Néhányszor ki­sebb szerepekben felbukkan­tam azért a televízióban, egyszer a Nézzük együtt! cí­mű ajánlóműsort is vezet­tem. — Felfedezhettünk a szí­nész-zenekar tagjai közt is ... — Ez a társaság pusztán •kedvtelésből alakult, ősztói azonban rendszeresen fo­gunk játszani, valószínűleg a Tháiia Színházban. Eddig jobbára csak az Illés-; Ome­ga-, LGT-emlékkoncerteken léptünk fel, a későbbiekben ónálló számokat is terve­zünk Évek óta dolgozom a Nokedli együttessel, a Prím pedig a közeljövőben alakul, a hasonló nevű menedzser­iroda égisze alatt. Persze mindenekelőtt a színház az első... — Javért szólama hálá­sabbnak tűnik Júdásénál? — Júdás kétségtelenül énektechnikai szempontból, emez színészi leg nehezebb. Hosszú időt ölel fel g törté­net, 30—40 év is eltelik,, s ezt semmiképp sem elég sminkkel érzékeltetni. Már­pedig különösebb viselke­désbeli változásra nincs le­hetőség, hisz a felügyelő életének egyetlen célja és rendező elve a törvényesség. Nos, itt érzem az egésznek a színészi buktatóját, mégsem válhat egysíkúvá. — Mit tart a darab zenei stílusáról? — Amikor először hallot­tam, még kazettáról, szép­nek, romantikusnak talál­tam .. . Igaz, hiányzott az előadás teljessége. Aztán kétszer láttam Londonban, meggyőzött. Egyébként is, ha valami első hallásra megtetszik, gyorsan kihul­lik belőlem. Amj viszont fo­kozatosan nyeri el a tetszé­semet, jóval mélyebb nyo­mot hagy. A Szupersztárral is így voltam. A Nyomorul­taknak erős a hangulati ha­tása. Ma túl sok a száraz, modern dolog, ezért nagy az emberek igénye a jóízű ro­mantikára. Varjú Erika A Nyomorultak tegnap esti premierje al­kalmából Szegedre látogattak a mű szer­zői: Claude-Michel Schönbcrg. Alain Boub­lil, Herbert Kretzmer, valamint Camerron Mackintosh producer. A vendégeket az előadás megtekintése előtt hivatalában fo­gadta Papp Gyula, a városi tanács el­nöke. Képünkön: Mackintosh, Schönberg és Boublil. Vezényel: Makiári László A barikádon A forradalmárok között a kis Gavroche — és Javért felügyelő. (Makiári Lászlót sokféle ,A!-repben" láttam már — még „szegedi korában" az ütőhangszerek között, szim­fonikus koncertet, rockope­rát, operettet vezényelve, beszélgetve alkotótársakkal a Fesztivál elnevezésű ven­déglátóipari egységben... Nem láthattam sokféle „sze­repben", például tanítás közben a színművészeti fő­iskolán, külföldi impresszá­riókkal való tárgyaláson, nem láthatom az isztambuli <íperában, ahol majd ven­dégkarmester lesz, se Mün­chenben, se Zürichben, se otthoni zenehallgatásai közr ben, se elektroakusztikai szerkentyűket válogatva va­lamelyik nyugati világcég boltjában .:. Ezért és ennek ellenére is biztos vagyok benne: bármit csinál, kedv­vel, örömmel, intenzíven, kíváncsian, energikusan, igényesen teszi. Ilyen em­ber. Riportalanynak is ideá­lis; fürgén és logikusan sorjázó mondatait a „máso­dik jelzőrendszer" gazdag eszköztárával kiséri, meg­győző, szuggesztív, em­patikus és kellemesen köz­vetlen. így hát meg is álla­píthatom magamban: a Fő­városi Operettszínház zenei vezetője, az itthon és kül­földön egyaránt „kapós" karmester — ugyanolyan ember, mint volt, valami­kor, ifjú szegedi zenész ko­rában.) * — Mit gondol a •karmes­ter: mitől világsiker a Nyo­morultak? — A show-business vilá­gában egy jó menedzser, producer sikert csinálhat — akármiből. Sokan azt mond­ják, a Nyomorultak is a rockvonalba illeszkedik, s mint ilyen, ennek a speciá­lis üzletágnak világsikerű terméke. Én azonban azt gondolom, hogy azért sike­res, mert a világon végig­söprő nosztalgiahullámmal érkezett, az általános ro­mantika felé fordulás ide­jén. Siker, mert olyan, mint egy nyitott képeskönyv, Jean Valjean mindenütt ér­vényesíthető modellfigurá­jával, a forradalmár és sze­relmes Marius-ideállal. Egy­általán nem utolsósorban azért, mert a kor divatja szerinti, kitűnően megcsi­nált a zenéje. Sokféle stí­lust ötvöző, sokfelől merítő, operai és popelemeket ve­gyítő ez a Schönberg-mu­zsika. — Nyugat-európai kriti­kusai közül sokan eklekti­kusnak mondták .. . — Lehet mondani. a szó­nak abban az értelmében — ami miatt egyébként számomra nagyon is vonzó —. hogy sokféle stílusjegy ismerhető föl benne. — Sokoldalúságot kíván az előadóművészektől? — Pontosan. Engem kife­jezetten inspirálnak az ilyen jellegű, összetett művek; erőpróbára késztetnek, a különféle előadói stílusok­ban való jártasságot igény­lik. Ugyanez a helyzet az énekes színészekkel. — Mi lenne, ha hagyomá­nyos operai hangokkal ad­nák elö? — Szokványos daljáték lenne. Azt kell mondanom, rockmylttal rendelkező éne­kes színészeket kíván ez a mű, akik a bel canto és a torkosabb rockstllust képe­sek vegyíteni. Sem az a fajta keményebb rockhang, amit például a Jézus Krisz­tus igényel, sem a hagyo­mányos operai éneklés nem jó ide, hanem a kettő ele­gye, amely énektechnikai­lag nehéz feladat elé állítja a szereplőket. — Mennyiben minta a londoni előadás? — Mindenben. Háromszor láttam. Mi ugyan nem tu­dunk 50 milliót költeni a hangrendszerre, de azért si­kerülnie kell... Ha az elekt­ronika most csődöt mond, ha a technikai közvetítés nem sikerül, féléves munka veszik kárba. Szerencsére ritkán gondolok erre. hiszen Várkonyi Mátyás már a Jé­zus Krisztus idején is olyan hangot tudott produkálni, mint soha, senki még a Dóm téren, s most is: ze­neszerzőként konstruálja meg a hanghatást, tehát nem pusztán technikai, hanem jóval összetettebb munkát végez. Erősen bízom benne, hogy minden technikai za­var nélkül megy le az elő­adás, akkor pedig lehet a nézőtéren sírni és örülni; mert lehet, nem kell szé­gyellni ... — Szeretném kihasználni az alkalmat, és az Operett­színház megújítási törekvé­seiről kérdezni. Höl tarta­nak? — Többlépcsős tervünk van három éve ... Azóta évente hosszabb turnékat bonyolítunk, a müncheni Deutsches Theaterrel kötött hosszú távú szerződés alap­ján. Most is kint van már a társulat a Csárdáskirály­nővel, naponta telefonon tartjuk a kapcsolatot. Sze­gedről egyenesen München­be megyek én is. Két és fél, három hónapos kinti elő­adás-sorozataink anyagi hasznából a színház techni­kai és társulatfejlesztését tervezzük, erre pedig azért van szükség, mert komplex zenés színházat, sokféle műfaj magas szintű előadá­sára képes társulatot sze­retnénk. Minél előbb, mert a zenés műfajok népszerű­ségét már csak az nem ve­szi észre, aki nem akarja, s nem lenne jó, ha még hosszabb ideig kellene el­nézni a publikumnak az előadói színvonal egyenet­lenségeit. * (Tulajdonképpen egészen hihető, hogy a „szakmai kö­rökben" kissé lenézett mű­faj, az operett is visszanyeri hamarosan eredeti rangját a zenei világirodalomban. S tán a jövendő lexikonokban a műfaj magyarországi meg­újítói között ott lesz a név: Makiári László ...) Sulyok Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents