Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
Szombat, 1087. július 11. v'+yj magazin |DM Bűnök - bűntelen? A képlet ismerős cs heves vitára ingerlő. Milliárdos értekeket termelő vállalat csődbe jut, s az egyszemélyi felelősséggel tartozó igazgatót nyugdíjazzák. Munkását, aki mondjuk néhány ezer forintos értéket elemel valamelyik raktárból, a bíróság a jog szabályait keményen érvényesítve több hónapi börtönnel sújtja. Ki vetett nagyobbat? Melyik ember okozott több kárt a népgazdaságnak, vett ki több pénzt a közösből, vagyis tízmillió zsebből. Engedjék meg. hogy most ne válaszoljak. Inkább ajánljam az olvasó szíves figyelmébe ezt a beszélgetést, amelyet Nagy Lászlóval, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárával folytattam a közelmúltban. A téma: vezetői felelősség. A tanulság... Remélem kiderül. — Tehát az alaphelyzet: rosszul gazdálkodó, hibás döntésekkel milliós kárt okozó igazgató nyugdíjba megy, kis értéket eltulajdonító munkás börtönbe... — A sokszor hallott felvetésre röviden így válaszolhatok: az egyszerű ügyeket, mint például az előbb emiitett lopás, könnyű kibogozni. Azt viszont, hogy hány döntés, milyen mulasztások juttattak csődbe egy vállalatot, már sokkal nehezebb. Különösen Magyarországon, hiszen nálunk — be kell vallani — nem alakultak ki a gazdálkodás átfogó kérdéseit Számonkérő szabályok. Most pedig hadd fejtsem ki bővebben! A vezetői felelősség elbírálásakor két dolgot kell tisztázni : a döntéssel járó kockázatvállalás megengedett határait és a felelősségvállalás módját. A rossz döntésnek — leegyszerűsítve a kérdést — pedig három alapvető oka lehet. Az első: elképzelhető, hogy a vezető mindent elkövet a jó eredmény eléréséért, de tehetségét meghaladja a feladat. Sem vétkességet, sem gondatlanságot nem állapithat meg a bíróság, így büntetőjogilag felelősségre nem vonható. A kézenfekvő megoldás: le kell váltani! Ez az egyik véglet. A másik: képzeletbeli igazgatónk lop is, csat is. Ha ezt sikerül bizonyítani, már egyértelmű, hogy a bírósági ítéletet nem kerülheti el. Ezek az egyszerűbb, és tegyem hozzá — ritkább esetek. Legtöbbször az TrtÉdul 'felC'hogjP a Vezető se. Példával ezt így magyaráznám: ha egy igazgatót csak öt évre bíznak meg. aligha vág bele olyan fejlesztésekbe, amelyek ugyan később busásan megtérülnek, de az első időszakban csak viszik a pénzt. Nem kockáztat, mert népszerűségét, no meg igazgatói székét veszítheti. Ügy érzi, nincs biztonságban. Enélkül pedig képtelenség alkotni. Ez az egyik oldal. A másik pedig: ha egyértelműen kiderül — a vezető alkalmatlan feladatai ellátására, le kell váltani. Ez a döntés nem halogatható, mert csak halmozódnak a bajok. Es áthelyezéssel sem megoldható, mert csak újabb vállalatot veszélyeztetünk. Sajnos, Magyarországon mindkettőre találunk számtalan példát. Hadd említsem, mert ide tartozónak érzem, a labdarúgóedzők esetét. Elképzelhető, hogy egyesülete többéves szerződést köt vele, de hamar kiderül, alkalmatlan a meghatározott célok elérésére. Ilyenkor ugyebár elküldik, de a kialkudott fizetést a szerződés lejártáig felveheti a pénztárban. Vagyis a munka elvállalásakor nemi anyagi biztonságot kapott. Én ezt a rendszert követhetőnek tartom a gazdaságban is. Az igazgató biztonságát, hasonló szerződés garantálná, s még mindig jóval olcsóbb elbocsátás után fizetését tovább borítékolni, mint viselni a hibás döntések következményeit. — Tudom, a szocialista gazdasági elvek' alapjárt'működő máelhatároz valamit, Szándékai' he-m'-J ffijar gazdasagot rtefifiz egy kápilyesek, de valami miatt (például J ' megváltozott piaci Viszonyok, más vállalat gyorsabb teljesítése, vagy akár egy géptörés) á várt eredmény elmarad, a cég veszteséget termel. A mai szabályok szerint akkor vonható felelősségre, ha a döntés meghozatalakor gondatlanul járt el. Mondjuk figyelmen kívül hagyott olyan dolgokat, milyen kapacitással. mennyire képzett szakembergárdával, milyen minőségű alapanyaggal rendelkezik, hogy csak néhány általános példát említsek. De elvileg felelősségre vonható akkor is, ha roszszul mérlegelt. Vagyis minden tényezőt figyelembe vett a döntés előkészítésekor, csak a tényekből rossz következtetésre jutott. Nos, épp az ilyen esetek felderítésére nincs megfelelő magyar gyakorlat hisz például az sem világos, milyen lényeket kell megvizsgálni egy-egy határozat hozatala előtt. A büntetés másik komoly akadálya az úgynevezett kollektív döntés. Szinte képtelenség feltárni, kinek a hibájából üt be a baj, ki mérlegelt rosszul. Minél nagyobb vállalatot vizsgálunk, annál szembetűnőbb a tehetetlenség. — Ez úgy hangzik, mtntha elképzelhetetlen lenne megoldást találni... — No. azért erről szó sincs. Könnyebb lenne például már akkor felelősségre vonni, ha az alapvető döntéseket' dokumentálnák. vagyis papíron rögzítenék — mi alapján mérlegeltek Persze, amikor minden áron fejvesztést követelünk, valamiről ne feledkezzünk meg! Ha a jog szabályait már az első hibánál érvényesítjük, elriasztunk minden vezetőt magától a döntéstől. Hiszen ki mer kockáztatni olyan gazdasági, jogi légkörben, ahol a büntetés veszélye nap mint nap fennáll. Jó néhány példát hozhatnék föl arra. hogyan vált „langyossá"' egy gazdaság épp ilyen okok miatt. — Ne haragudjon, de egyre bonyolultabbá válik az a bizonyos alapkiplet. Vagyis büntessünk is, meg ne is ... Vizsgáljunk, de türelmesen. Mint munkajoggal foglalkozó elméleti szakember végül is mit tanácsol? — Vezetők esetében alapvető feladat a hosszú távú érdekeltség, a vagyoni biztonság megteremte SÁRÁNDI JÓZSEF Lét és tudat Aki gondolkodni akar, annak ennie is kell. P. Teilhard de Chardin Megjelenés előtt mire mindig elfogy az előző közlés honoráriuma a szellemi erőnlét kérdése foglalkoztat Meddig lehet pirítóson élni? Mi juthat eszembe a fokhagymától? A kert ahol megterem? Tavasztól őszig müvelem miköz ben ö is müvei engem Akár a fokhagyma türelemre tanít ha nőne vérnyomásom RfiKASSY CSABA GRAFIKÁJA LKultúrák kertje káig a történelmiek voltak túlsúlyban. Szabályozóink és intézményeink hálózata pedig úgy alakult, hogy a viszonylag egységes, megszilárdult értékek és tatista országéval összevetni. Mégis, befejezésül arra kérném: vázolja, hogyan oldják meg ezt a sokat vitatott problémát a fejlett nyugati államokban? — A nagy részvénytársasági >knál általában nem határozott időre nevezik ki az igazgatót, s bizony előfordul, hogy pillanatok alatt kapun kívül találja magát, ha nem szállítja a remélt.-hasznot. Érdekeltségi rendszerük ugyanis sokkal közvetlenebb — a részvényesek hosszú ideig nem tűrik a hibákat, hisz azonnal zsebre megy. Viszont ilyen esetekben akkora végkielégítés kifizetése is elképzelhető, amekkora akár évekre biztosítja az elbocsátott vezető nyugodt megélhetését. De ha már szóba került a nyugati gazdaság, hadd szóljak egy másik, minket is érzékenyen érintő problémáról. Egy-egy tőkés nagyvállalat vezetője maximális döntési szabadságot kap, autonómiáját felső döntés csak ritkán, leginkább törvénysértés esetén korlátozza. Ez a szabadság ma még hiányzik nálunk. Szabályozók. szervezetek állítják fel különböző okokra hivatkozva a korlátokat. Ez nemcsak azért baj, mert gátolja az 'egyén tehetségének kibontakozását. Hiba azért is, mert még inkább eltűnik a számonkérés lehetősége, még könnyebb másra hárítani a felelősséget. BÁTYI ZOLTAN T alán száznyolcvan önálló országot számlálnak a világon. Háromezernyi nyelvet. Az élő történelmi és új kultúrákat fölbecsülni is lehetetlen. Igazában persze a tartósan együtt élő kultúrákra szükséges figyelni, azok erősíthetnek vagy gyöngíthetnek, fejleszthetnek vagy silányithatnak közösséget és s/.emélyiségej. Változóban van azonban ez az együttélés is. Nyomtatásban, filmen, szalagon, lemezen, rádióban, televízióban gyorsan átvihető és átvehető a kultúra sok tárgyiasult hordozója. Köztük az is, ami átlép a nyelvi kötöttsé- mértékek fenntartásának kedvegen: a kep. a,zene,.* tano, a-szer-...*^ GyaknrfóWaf & száb'Üv'meg tartas, a szokás., a viselet, a sport. közösségi és kültürális 'érdeklődés éd tevékenység átlagos keretét. Készületlenül érte emiatt ezt a berendezést az. 1960as és 1970-es évek rohama, mikor az élő világkultúra ezerféle tartalma, értéke, mértéke, járuléka beáramlott és működni kezdett. Folyamatos és szerves kapcsolat híján, beáramlás és fogadás nem felelt meg egymásnak. Zavaros, ellentmondásos helyzet támadt, a hirtelen és oktalan eltaszitás, illetve a lelkendező és elvakult azonosulás szélsőségeivel. Nem kevés történt azóta a tisztázás és a földolgozás javára. Beáramlás és befogadás megfelelésében mégis késésben vagyunk. Két területet emeljünk ki ezúttal: a természettudományos-műszaki kultúrát, és a félig-meddig szubkultúráját. Távol esnek egybezárkózó csoportok, rétegek mástól, igaz. Hazai újdonságuk és tétova fogadtatásuk hasonlósága indokolhatja a társítást. Fokozzák mindezt az utazók, munkavállalók, tanulók ide-oda hullámzó rajai. Manapság nirrcs határ a kultúrák közt. Csakhogy akkor az értékek, a mértékek közt sincs. Keringenek és keverednek az erkölcsi, szellemi, társadalmi gondolkodás és magatartás tartalmai, elemei. Veszít fontosságából az, amit egyegy körben eddig követendő mintának elfogadnak. Fontossá válik az, ami új, legfontosabbá, ami legújabb, és ez szinte napról napra ismétlődik. De az értékek és mértékek keveredése nem pusztán mennyiségi kérdés. Itt magában nem áll az a szólás, hogy minél több, annál jobb. Természetesen jó, ha sokféle kultúra sokféle értéket és mértéket teremt. Ugyanakkor kívánatos, hogy a sokféle érték és mérték szintje együttesen emelkedjen, ne pedig süllyedjen. Végül is a kultúra az emberi haladás pótolhatatlan hajtóereje és megtestesülése. Túl a mindenkori dologi föltételeken, erkölcsi, szellemi, társadalmi érték és mérték szerint alakul nemcsak a közösségi és egyéni gondolkodás, magatarí tás és életmód, hanem a szűkebo és tágabb környezetés: a család, az emberi kapcsolat, a munka, a közélet, a település. Ilyen széles az összefüggés, ilyen nagy a tét. Nálunk a történelmi és az újkeletü kultúrák arányában soA természettudományos-müszaki kultúra valójában teljes rendszer, megnyilatkozik az egyéni. közösségi, társadalmi élet minden részében és szintjében. Itt és most azonban még hiányosan és egyenetlenül terjed. A gyakorlatban sebesen hódit. A szellem övezetében kiegyensúlyozatlan szerepig jutott: az általános műveltségben és a világnézetben több es rangosabb részeGYORKE ZOLTÁN Beesteledett egy repülőgép kondenzcsik-cippzárral isten összevarrta s hold-lakatra zárta a nyitott eget s lehúzta a nagy éjszínű rolót rajta a csillagok ezüst szegfejek — beesteledett REKASSY CSABA GRAFIKAJA sedés illetné, saját helyzettudatát, értéktudatát viszont teljesebb kitekintéssel kellene formálnia. Utóbbin az értendő, hogy szabadulna ki az egysíkú technokrata szemlélet kalodájából. A technokrata, belterjes érték és mérték épp a természettudományosműszaki kultúra történelmi hivatásának betöltését gátolja, jelesül, hogy korunk egész világkultúráját újítsa, gazdagítsa. Benne a magyar nemzeti kultúrát. Egyébként a természettudományos-műszaki kultúra sincs védve attól, hogy szét morzsolódjon, söl elfhjuljoh. Torz, s&félyfe formái régóta folbükkannak bizonyos csoportok, rétegek tevékenységében (motoros, videós, CBrádiós galerik). Ez a szubkultúra képződésének egyik útja. Vagyis, hogy az új jelenségek tömegességre alkalmas mozzanatait (tárgyát, külsőséget, jelszószerü eszmetöredéket, szertartást, viselkedést) kiszakítja az egészből, aztán saját helyzetéhez idomítja, saját értelmezésével ruházza föl. A másik út ellentétes irányú, de rokon természetű. Régi, meghaladott kultúrák törmelékeit igyekszik mesterségesen élesztgetni, saját helyzete magyarázatára és kifejezésére (misztikus, vallásos, etikai, politikai színezetű csoportok). Egy-egy csoport vagy áramlat szubkultúrájának kiterjedése és kidolgozottsága eltérhet, szerepe és hatása mégis egy mederben marad. Bezárkózó és kirekesztő, önmagyarázó és önigazoló szerep és hatás ez. Mint érték és mérték azonban nem mozdulatlan. Kérdés, hogy mi ellen és mi mellett véd, támad, igazol és magyaráz. Hazai szubkultúráink többségét fiatalok éltetik. Legújabban azok, akik a punk névre hallgatnak. De nem mindent meghatározó dolog a név, a jelvény, a viselkedési és viseleti szokás. Inkább az vizsgálandó, hogy az egyes csoportok, áramlatok értékei és mértékei valójában mennyiben férnek vagy nem férnek össze, a humanista, szocialista, nemzfti értékekkel. Főleg egyén, csoport, közösség. társadalom viszonyának finomabb földerítésébe^ és rugalmasabb tökéletesítésében várható innen adalék és tanulság. Ha így lehetne, lenne, az a szubkultúrák érdemi megítélésében, életképes tulajdonságaik kiválasztásában és gyümöLcsöztetésében új szakaszt nyithatna. Egyik legműveltebb és legtürelmesebb szellemünk, Babits Mihály figyelmeztetett, hogy „örült kertész" az, aki a sokféleséget föláldozná az egyféleségért. A kultúra, a kultúrák kertjére gondolt. Igen, ebben a kertben nem az irtás, hanem a nemesítés az első feladat. SZÉKELYHÍDI ÁGOSTON /