Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

í 8 Szombat, 1987. július 4. I 8 DM| magazin Zamfiri es a hullócsillag 0 0 Hajdanában-danáhnn, midiin még nem cserélődtek föl a pólusok, kék,, volt az ég és zöld a föld: kedvelt hősünk, Zamflrl úgy élt, amint hal a vízben, nem beszélve a strandolásról, amit már elkezdett közepén a tavasznak, pedig ekkor még hús szél borzongatta a hideglelős folyó hátát, s bár az égen 7 nap sütött, Zamflrin ,kívül a parton senki, de senki nem és nem tartózkodott. Mit csinált a parton Zamfiri? Lazított. — Közel már, egyre közelebb a fölvételi napja, ugyanezért rendszeresen végigtanulta a csillagos éjt, napközben pedig félig alva kóborolt a városban, sós-köményes péksüteményt evett, presszókávét ivott, utóbbinak azonban nemcsak hatása, de visszahatása is van, Zamfiri tehát megérkezve otthonába, fürdövizkésziléshez fogott, a vízszint emelkedésének ellenőrzéséről elfeledkezett, a víz meg csak folyt — folyt, folyt-folyt, folytfolytfolyt világgá, egészen addig, amig az egy emelettel lentibb lakók észre nem vették a mennyezeten éktelenkedő vízfoltokat, melyek egy idő után diszkréten csöpögni kezdtek, sőt .. — Hozzak egy lavórt? — faggatta az árvízkárosultakat Zamfiri, előbb azonban beúszott a fürdőszobába, a szaporább halfajok állományát megritkította, a vízcsapot elzárta, feltörölte a feltörlendöket, továbbá mozgósítva lett a fél ház. Az alant lakó mennyezettulajdonosok azonban lemondtak a lavórról, sőt magát Zamfirlt is visszaküldték a harmadik emeletre. Zamfiri szót fogadott, azután pedig megfürdött. Az eset azonban, ahogy mondani szokás, „nem jellemző"; kiváló hősünk, a tavaszi strandoló dide(vacogva)regve ül s -dögéi a szabadstrand partjain, majd két bokor közt felöltözik, trolibuszra pattan, hisz' jegye van a fél hármas előadásra egy dobogó deszkapadlójú, nyikorgó kis moziban, ahol mindig elszakad a film: „A lángban álló szigettenger", — „A Kekséges Valami", illetve — az. esti órákban — „A grósz.mama meg a prosztata".., A film végén, miután fölkattantak a fények, tehát elhalványul a fölirat a vásznon: MOKÉP. föltápászkodik á közönség, dobognak a lábak, háttámlának puffanlk az. összes ülőfelület, Zamfiri hazafelé indul, hiszen a rendszeres tanulás mindig, igen minden esetben, s aztán újra meghozza gyümölcsét! — „Még ma megtanulandó a reneszánsz költészet, plusz Cs. V Mihály költői világa." — Megy, megyeget, mendegél hát Zamfiri a. világ útjain, napokat számlál, tételt sorol, s közben egy meteort szippant vonzáskörébe a Föld, a meteor nem nagy, de nem is kicsi: éjszaka esetén mint hullócsillagot észlelné az emberiség párosan andalgó hányada, gyorsan kívánni is akarnának valamit, de elkésnének, mert közben eltűnne. „Holnap: Berzsenyi : költészetének eszmei és művészi értékei. Forr a világ bús tengere... Sat. Megy ez, megy ez. menni fog." (A meteor zuhan-pörög-sistereg). „Holnapután Katona: Bánk bán, továbbá . Kölcsey, a félszemű, lírája és értekező prózája. Az alaktani elemek használatának szabályai, a magyar fonémák szisztémája, hangrendszerünk törvényszerűségei." (A meteor tdöközben fehéren izzó vasgolyóvá olvadt, majd egy «ürü létrétegnek ütközve száz szilánkra fröccsent, az egyik szilánk pedig — igen! — épp a mi Zamfiri nk feté tart. süvít. Egek: irgalom!) „Holnapután-után Vörösmarty, Petőfi, Arany. A stílus fogalma, a stílrétegek és árnyalatok jellemzése, az íráskép stilisztikai vonatkozásai." (Az égi köböl már kiégett, mi kiéghetett: füstölt-porzott és zuhant, akár a fejsze vasa. Csak most, most meg ne torpanj Zamfiri! Menj, szaladj, fuss') Ekkor egy anyóka toppantZamfiri elé, éveinek száma száz, foglalkozása — alighanem — teremőr a Régi Korok Tárgyai Tárában, tehát ő maga is múzeumi darab. — Fiatálember, megmondaná nekem, merre van a patika? — Háromnegyed egy. (— ó, Zamfiri, te figyelem nélküli, álmodó .szalamandra!) — Köszönöm, kedves kém. (— Ó. a dobhártya, mely rezegni képtelen!) — És megmondaná nekem, drága a pontos időt? — A patika? Tessen idefigyelni... El tetszik menni addig a sarokig, ott be tetszik fordulni jobb kéz felé (a meteorszllánk, gyilkos közét, égi < tépöfog. fogyott, fogyott, tehát gyorsult, már csak akkora volt, mint egy puskagolyó, s egyenesen Zamfiri felé tartott) a/tán balra, megint jobbra, megint balra. és már oda is tetszett érkezni 0 LŐDI FERENC Cinkosok A rigófütty, hej, az ám a szép, unokám, Erted szól, értem, mesefa ág-bogán és hallgatom, már erre csillapultam összevissza-jövet csillagos útban. Azt fütyülték... Higgyem? Ne? A mindenét! Róka tépte volna? Ugyan, semmiképp. Üj nadrágod feneke már lyukacsos, alighanem — veszed észre? — huzatos. Azt hallottam, fütyülték a kapuban, pléhböl szabnak rád nadrágot csakugyan. Mit szólsz ehhez, kisunokám, Attila? Vasból készül ezután a favilla. Az a nadrág zörög ám, majd elárul, amerre jársz, kikiabál betyárul. Mászhatsz benne fára, csúszhatsz a jégen, nem szakad el, ki sem kell majd cserélnem. Nézel, ugye, hogy a rigó mese-nép jóságod is keveselli, nem elég. Nem fogadsz szót. nyelvelsz, mint a papagáj, azért jár el szigorral a fakanál. Koppant a szó, közénk ült a csönd, a mély, s néztük egymást. Ki szól előbb? Hátha fél. Cinkos voltunk rigófüttyben nevetés, kitaláltuk, fele játék, fele méz. — Édes Tatám, nekem is szólt a rigó, nem is az a fészkén ülő pirinyó — igy a gyerek. Mit olvas rám? Köcsögét! S oldalamba böki — Figyelj! — könyökét. — Rólad fütyült az a rigó, az enyém, szomorú vagy, Tatam. kedves, te szegény. Látom, boros, sörös üveg ürül itt..-. Tévednék tán? Ezt a rigók fütyülik. Mit mondhattam? Ültem szótlan, cinkosom rigófüttyben megfiirödve kint oson. Mégiscsak a miénk a fütty, ö meg én formáztuk meg, így lett ez a költemény. — Köszönöm, gyermekem — monda az anyó, s tovatipege:. a meteor szétporlá Zamfiri feje fölött, „hapci" tüsszent Z.. („ez is igaz!") a csillagközi portól, majd pedig: — Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok — mondta magában, s azóta is jária a világ útjait. FARKAS CSABA Poznani pillanatok RAFAI GÁBOR FOTÓI