Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

Szombat, 1987. július 57. ff DM1 [magazin ® ® Az emberiség gondja INTERJÚ ÁBRAHÁM KÁLMÁN ÁLLAMTITKÁRRAL Az ökológia az élőlények és a környezet viszonyának tudomá­nyos kutatásával fogla'kozó tüdőmányág. Ábrahám Kálmán állam­titkár, az Országos Környezel- cs Természetvédelmi Hivatal elnöke szerint az ökológiai közgondolkodásnak a politika cs a társadalom minden szféráját át kell hatnia ahhoz, hogy az emberiség fennma­radjon. — Hazánkban a politika ki­emelt jelentőségűnek nyilvánítot­ta a környezetvédelmi program megvalósítását. Miért ilyen fon­tos, s miért politikai ügy a kör­nyezet- és természetvédelem? — Ebben a kérdésben az, em­beriség egészp érintve van. Az emberiség történetében még nem volt arra példa, hogy ennyire kö­zös gond legyen valami, ami a politikai rendszerek határain in­nen és túl egyaránt közös cse­lekvésre kényszerit. Az ember megteremtette önmaga elpusztí­tásának eszközeit. Mindenütt a világon fel kell ismerni, hogy a természet határazza meg az ember sorsát, hiszen része a természetnek, de mert egy­úttal társadalmi lény, meg is mentheti a természetet — s így önmagát — a pusztulástól. S eb­ben a politikának elsődleges sze­repe van. — Véleménye szerint mi a leg­nagyobb politikai probléma a Földön, ami a természetvédelem­nek is akadálya? — Az aránytalanság, az egyen­lőtlenség. Es mind több arányta­lan helyzet adódik, amilyen pél­dául a szegénység is. Százmilliók élnek olyan szegényen, hogy leg­elemibb életfeltételeik megte­remtése érdekében pusztítják az emberiség életfeltételeit. A leg­szegényebb országokban a nö­vekvő energiaigény az erdőket irtja ki. A hetvenes években a Föld egyötödén volt erdő, most csak az egyhatodán van, s az ezredforduló utáni első évtized­ben már csak az egyhetedén lesz. Márpedig ez a folyamat az élő­világot sodorja végveszélybe, ha nem sikerül megállítani. — A környezetvédelem mely területén tartja a legszüksége­sebbnek a nemzetközi összefo­gást? — Miden területen szükséges, de ahol a legkevésbé lehet a vé­dekezést egyedileg, ország- vagy akár földrészhatórokon belül megoldani, az a levegő védelme. A levegőbe kerülő anyagokat so­káig nem kontrolláltuk, s renge­teg olyan új anyag kerül a lég­térbe, ami korábban nem, s amelynek valamennyi hatása a légkörfizika művelői szerint még nincs feltárva. De tudjuk például, hogy a széndioxid felmelegíti a levegőt. Kezdetben mintegy fél Celsius-fokkal. De a számítások szerint kétezerharmincra ez a melegedés megközelítheti a négy fokot, aminek a következményei végzetesek lehetnek. Ilyen a jég­olvadás, ami másfél méteres víz­szintemelkedést eredményezhet, s egész városok kerülhetnek víz alá. De ilyen a légtömegek moz­gásának megváltozása, amit az erdőcsökkentés is motivál, s nincs kizárva, hogy ez a változás ha­talmas, korábban csapadékos te­ruleteketvgivataggá szárítson. Még veszélyesebb azonban az ózonré­teg úgynevezett meglyukadása, melynek következtében az ibo­lyántúli sugarak védőhatása meg­szűnik, pedig ez tudományos fel­mérsek szerint már most is egyik oka a börrakos megbetegedések gyarapodásának. Mindezt olyan anyagok okozzák, amelyek sem­milyen módon nem oldódnak, s a sztatoszférába jutva rombolnak. Magyarországon korábban hét­nyolc ilyen anyag levegőbe kerü­lését tiltottuk, ebbe a tilalmi kör­be azonban január elsejétől már háromszáz anyag tartozik. Nyil­vánvaló, hogy a levegővédelem csakis nemzetközi szinten lehet eredményes. A levegőbe kerülő szennyező anyagok nem ismernek országhatárokat, s hogy már most •mennyire veszélyeztetik az em­bert, az megfigyelhető például a havon, ami főleg a városokban gyorsan megfeketedik. Ez a szennyeződés a tüdőt károsítja, de az élelmiszerláncba kerülve is sújt minket, s a vizeinkbe jutva is károsít. En magam sem akar­tam elhinni eleinte, amiről ké­sőbb megbizonyosodtam, hogy évente nyolcszáz tonna nitrogén a levegőből kerül bele a Balaton­ba. Ez a/l is mutatja, ltogy a környezetvédelemnek nincsenek egymástól szigorúan elhatárolha­tó területei, igy minden termé­szetvédelmi probléma egyúttal nemzetközi is. — Milyen gondolkodásbeli vál­tozást tart szükségesnek? — Meg kell szabadulni a tév­hiteinktől. Korábban például úgy véltük, hogy az egy főre jutó ivó­vízfogyasztás növekedése jelzi az adott ország fejlődését. Kiderült, hogy ez nem igaz: a fejlett orszá­gok ésszerűen korlátozzák a fo­gyasztást. Valaha úgy véltük, hogy a természet körforgása meg­tisztítja a vizeinket, de kiderült, hogy a legnagyobb vízfolyások sem képesek a jelenlegi szennye­zést károsodás nélkül befogadni. Még az sem mindegy, hogy hova helyezzük el a hulladékot, mert a földbe szivárogva az is szeny­nyezi a vízfolyásokat, s Magyar­országon az utóbbi tíz évben megduplázódott a hulladék mennyisége. Kiderült, hogy a fel­ső vizadó réteg igénybevétele csökkenti a talajvízszinteket. És így tovább. Tévedés volt például élettelennek gondolni a talajt, amelynek állapotát élő szerveze­tek milliárdjai tartják fenn, s azokat pusztítva a föld termőké­pességét pusztítjuk el. Tudatla­nul olyan föltáratlan folyamatok­ba avatkozunk be, amely meg­bontotta az élővilág egyensúlyát. Három-négyszáz évvel ezelőtt évente csak egy-két faj pusztult ki, mára ez a folyamat felgyor­sult, és ezres nagyságrendben pusztulnak ki a fajok. Van olyan áHatv*amely egyetlen növéífffyW táplálkozik, s ha az kipusztul, be­láthatatlan következményű lánc­reakció veszi kezdetét. Olyan élő szervezetek vannak veszélyeztet­ve. mint az algák, amelyeknek pedig fontos szerepe van az em­beriség jövendő élelmiszergond­jninek megoldásában. A levegő, a víz, a talaj, az élővilág sorsa a mi sorsunk, megmentésükhöz ökológiai gondolkodásmódnak kell meghonosodnia. Az ember a tudásával, tudatos munkájával diadalmaskodott a természet erői fölött, s a győzelem mámorában nem vette észre, hogy a termé­szet úgy védekezik, hogy pusz­tul... és pusztít. Mérnök létem­re vallom, hogy a technikai for­radalom ilem élvezhet elsőbbsé­get többé, a tiszta levegő, a tisz­ta víz fontosabb. — Elegendö-e a gondolkodás­mód megváltoztatásához, hogy az ember veszélyhelyzete növek­szik? — Nem elegendő, s nem is any­nyira a veszélyérzet tudatosításá­ra kell törekedni, hanem inkább arra, hogy az emberi életfelfogás változzék cselekvőképes környe­zetvédelmi magatartássá. Ehhez a környezetvédelemnek át kell sző­nie a politikát, a gazdaságot és a társadalmat. A politikának reá­lis követelményrendszert kell ki­alakítania, amely nemcsak ki­mondja, hogy például szennyvíz­tisztítás nélkül tilos fejleszteni, hanem lehetőséget teremtve eh­hez, egyúttal szabályozza a fo­lyamatot. Esetleg úgy. hogy a bank kizárólag olyan beruházást finanszírozzon, amely nemcsak nyereségesnek, hanem környezet­kímélőnek is ígérkezik, s ezt a beruházó előre igazolja. Egyéb­ként, hogy a környezetvédelem előnyeit nemcsak a jövőben él­vezheti az emberiség. hanem azonnali társadalmi haszna is van. arra éppen a gazdaság ad példát. Az exportképes berende­zések közül a környezetkímélő térmékökneft a világpiacon* már-1 is'magasabb ára van, többet fi­zetnék értük. KAUAK marta S42AGHLSMU ot>rúvi«í + -Ab LHOP" NAH «.AB Biy PÁK0L1TZ ISTVÁN Sümegen A sümegi várfal tönében pedáloz egy suttyó serényen: váz alatt kalimpál a kölök, az abrincsban „nyolcas" lödörög. Hol a műút eltér Bazsinak s gágázik egy csapat vadliba, gyémantszikrás fénnyel elpereg a csámpás bicigll kereke. Simon Pista nyomja a pedált, végső hajlékára rátalált: hazaéri — és ncmc.safc fiaísiba, hanem a menny-égi lagziba; ahol napszállattól reggelig tücsök-citeráját pengeti, s a rozoga bringa külleje tüzet fog, mint Illés szekere. Színek és helyek SZÁJSZÉLZSIBBADÁS Amikor a régi közúti hídon átballagok Újszegedre és feltűnik a SZUE zöldnövényzettel vegyitett kerítése, akaratlanul is elmoso­lyodom. Nem csupán azok a rések, kisebb-nagyobb lyukak ötlenek rögvest eszembe, amelyeken át a női öltözők legrejtettebb titkaiba lehetett — ha csupán másodpercekre is — bepillantani. .. Hanem eszembe jut az én drága jó Sisák barátom is (a nevét, jól felfogott szeméremből, megváltoztattam e hasábokon), ez az aranyos bohém srác. az ötvenes évek első felének jogaszpalántája, aki — mint mondani szokás — mindenben benne volt (Így természetesen néha még „abban" is.) Sisák barátunk rendszeresen látogatta a szögedl kiskocsmákat (és kevésbé rendszeresen a tanórákat — az aránypár két tagja, no­ná!, okozati összefüggésben állt egymással). S ha az elfogyasztott nagyfröccsök elértek — benne — bizonyos szintet (ez Sisak eseté­ben úgy a tizediket követően realizálódott), a kocsmában épp soros zenekar prímása már rá is zendített a nótára. Hogy aszongya: Nem ütik a jogászt agyon... Es Sisák már kántálta is a maga feledhe­tetlen — inkább maiigánfokban mérhető — baritonján: — Ságha higó hozmahingos galambom... — Mire mi: — Miért te?! — Mire ö: — Meht kiughik az ablakon, ságha higó hozmahingos galam­bom ., Amiből kiviláglik, amit eddig elfelejtettünk közölni: Sisak ba­rátunk erőteljesen raccsolt Majdnem vagy inkább kábé úgy, mint á... — •• sV De ez a iaccsoíás csak .tovább, növelte — különben is meglett^ tősen karakterisztikus — charme-ját. Mondom egyszer neki: — Te Sisák, jo lesz elkotródni innen, mert holnap följelentenek bennünket a besúgók RámnézeU. így csak Sisák tudott nézni. Fölülről lefelé S va­lahogy mégis szemben. — Ugyan máh. Nem kell betojni. Majd letagadjuk. — De a szemünkbe fogják mondani ... — No és? — folytatja fennsöbbsegesen. — Ennél hövidebb és egyszehübb úton úgysem győződhetünk meg hóla, hogy kik Is so­hainkban a besúgók ... Hát ilyen volt Sisák. Szerelte a bort, a sört, a pálinkát és a nemesebb likőröket. (Jobb híján.) Ha demizsont szorongatott a ke­zében, sose lehetett egyértelmű pontossággal eldönteni, vajon benne lötyög-e több rizling vagy a fonatosban? Egyszer azt mondja nekem: — öhegem, be kék kapni néhány kohsóval a Tóthnál. A Tóth vendéglő akkor is ott honolt, ahol m<»st. Csak akkor még hivatalosan is „Tóth"-nak hívták. „A SZUE-val shévizavé" ahogv Sisák mondta volna. S a nagytermen kívül üzemelt egy kis söntése is. Direkt az ilyen — és hozzánk hasonló — kispénzű nyug­hatatlanok számára célirán.vositva. Sisák aznap vette föl a bankban, akarom mondani .. . miket is beszélek... a tanulmányi osztályon... épp esedékes ösztöndiját. Jómagam ugyanezt cselekedtem otthoni vizeken a havi apanázzsal. Úgyhogy ez volt az a pillanat, amikor az ember — napóleoni ba­bérok és múlt híján is — a világ urának képzeli magát. — Kél mathózfhöccsot — adla ki a parancsot Sisák a Tóth­sönlés pultjánál. Nem tudom, tisztóban vannak-e önök a matrózfröccs mibenlé­tével? Ha netán mégsem, mindjárt közlöm, hogy ismereteim sze­rint a . matrózfröccs többféle elegy receptjét jelöli. A miénk: egy korsó frissen csapolt sör fél deci portorikó rummal. (Arakat nem közlök, mert nem szeretnék izgató hírébe keveredni.) — Noheimál. A csapos szerintem nem értette a szót. Ára a helyzet oly fél­reérthetetlen volt. hogy minden zökkenő nélkül megkaptuk a má­sodik matrózfröccsöt is. Mit is mondjak hirtelenjében? Kissé zavarban is vagyok. El­végre dehogy is akarok én ebben a íenejózan világban alkoholdi­csérővé torzulni Mindazonáltal tény. hogy a frissen habzó ser és a rubinpiros portorikó. összevegyültem sajátszerűségében is igen kellemetes aromát produkált. A rumtól a sör valahogv — jobb, ideillőbb kifejezést nem tudok rá — kezdett megbukesodni. Ennekelőlte nembelileg nem találkoztam a matrózfröccsel, sem mint fogalommal, sem mint folyadékkal. Ezért a vele kapcsolatos teendőkről sem volt fogalmam. Sisák az ötödik ..matróz" utón adta ki a jelszót, — Ihány a SZUE. Szép, tavaszváró délelőtt volt. A SZUE hivatálösan még nem nyitotta meg kapuit, (Mi azért bementünk.) A medencebői már ki­takarítva a falevelek, elvégezve — klórral — a fertőtlenítés mű­velete. A betonteknő már csak arra várt, hogy teleeresszék vízzel. — Majd meglátod, milyen hemok lesz. Lépcsőn ereszkedtünk alá. A nap szépen sütött. E szélvédeít helyen a beton már egészen átmelegedett. Leültünk, nekivetettük a hátunkat. Felbámultunk a bárányfelhős ájerbe — Na, zsibbad-e mar a szádszéle? — kérdezte Sisák kisvár­tatva. Én még nem tudtam, amit ó ellenben már annál inkább, hogy a matrózfröccsböl úgy következik a zsibbadás, mint a fölbukásból a hasraesés. Egyszer aztán megszólaltam. — Most már zsibbad Am Sisák ekkor már aludt Közben meg ez a jo oreg SZUE. ez. a kivenhedt betonteknő árvízi hajósokkent ringatott bennünket R PAPP ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents