Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEIMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 177. szám 1987. július 29., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Tudósítás a megyei tanács vb üléséről Vita a forgalmi és személyi jövedelemadó törvénytervezetéről A Csongrád Megyei Tanács Végrehajló ,Bizottsága, Papdi József tanácselnök vezetésével, tegnap, kedden Szegeden ülésezett. A tanácskozásnak egyetlen napirendje volt: az általános forgalmi és személyi jövedelemadó törvénytervezetének vitája, amelyen részt vett Calántai Pál, az Állami Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnökhelyettese is. Katona István, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője elöljáróban szólt az adóreform szükségességéről, a tervezett intézkedések leglényegesebb elemeiről. Rámutatott arra, az elmúlt évek bizonyították, hogy irányítási, szabályozási rendszerünk mai módszereivel nem lehet fokozni a teljesítményeket. Sem az ösztönzés nem elég nagy és hatékony, sem a kényszer nem megfelelő ehhez. A mostani rendszer erősen fékezi a teljesítmények javulásához nélkülözhetetlen jövedelemnövekedést, valamint a technika megújulását szolgáló felhalmozást. Ugyanis igen nagy a jövedelmek centralizációja, ez bénítja a valóban eredményes gazdálkodókat. Jelenleg a jövedelemszabályozás a különböző csatornákon 100 forint nyereségből 88-at elvon. A sokféle támogatás konzerválja a gyenge teljesítményt. Ezenkívül gazdasági életünket jellemzi a sokféle egyedi beavatkozás. Kivétel, mentesség az egyik oldalon, míg szigorítás, fék, tilalom a másikon. Annyira összekuszált a pénzügyi rendszer, hogy képtelenség objektíven megítélni az egyes gazdálkodók eredményeit. A vállalatok szövetkezetek. intézmények különböző feltételek között vesznek részt a versenyben, adóztatásuk meglehetősen eltérő, és eléggé áttekinthetetlen. Azonos teljesítményre. jövedelemre attól függően jut a közteher, hogy az milyen szektorban, szervezeti formában jött létre. Jelenleg az adóztatás módja tizenkétféle. Ha ehhez hozzászámítjuk az árrendszer torzításait is, eltérő, s á népgazdaság érdekeivel gyakran ellentétes érdekeltségi viszonyok születnek, nem ritka a teljesítményvisszatartás. így a cégek nem használják ki lehetőségeiket, s nem a követelményeknek megfelelően takarékoskodnak az élő munkával, anyaggal, energiával. Mindezek következtében versenyképességünk, cserearányaink nem javulnak, hanem romlanak. Az irányítók sokszor csak utólag tudnak beavatkozni a gazdasági folyamatokba. A sok gondot, ellentmondást a jelenlegi eszközrendszer iOldozgatásával, foltozgatásával már nem lehet csökkenteni, ezért az adórendszer reformja szükséges. Az új adóval az állami költségvetés nem jut többletbevételhez. A tervezett változtatások nemcsak az adórendszer korszerűsítését, hanem az adó- és árrendszer egyidejű reformját szolgálják. Bevezetésével új feltételek teremtődnek a gazdasági folyamatok érvényesítéséhez, A tervezetnek egyik lényeges eleme, hogy az adó u piaci versenyben egyenlő feltételeket teremt az állami vállalatok, szövetkezetek és a magánvállalkozók között. Másik fontos szempont, hogy a korábbiaknál nagyobb mozgásteret biztosít a gazdálkodóknak a fejlődésükhöz. Mostani számitások szerint a jelenleginél 170 milliárd forinttal kevesebbet kell majd befizetniük a költségvetésbe. Am ez nem jelenti azt, hogy minden vállalat a korábbinál kedvezőbb helyzetbe kerül. Az egyes ágazatok, cégek 6<>rsa a különböző támogatások, kedvezmények leépítésének függvényében eltérően alakulhat. A személyi jövedelemadó' bevezetésével az a cél. hogy a munkabér mindenütt ugyanannyiba kerüljön, a jövedelmeket azonos nagyságú adó terhelje a vállalatoknál, szövetkezeteknél és a magánszférában. A közteherviselés igazodik az állampolgár összes bevételéhez, és biztosítja a jövedelmekkel arányos adófizetést. Így megszűnik a lakossági adórendszer ellentmondásos, igazságtalan jelenlegi állapota, valamint a kelesetszabályozás ma még fejlődésünket fékező hatasa. Ami eddig a főmunkaidő leértékelését, a teljesítmény vizsszatartását mozdította elő, mert előnyben lészesült az elaprózott forrásokból való jövedelemszerzes. A végrehajtó bizottság tagjai a Pénzügy- és az Igazságügyi Minisztériumtól kézhez kapták az adóreformra vonatkozó előzetes elképzeléseket. így felkészülve tanácskozhattak. és elöször az iránt érdeklődtek: az adóreformot megelözte-e egy modellkísérlet; a főmunkahelyen miként biztosítják az eddig elért jövedelmet; a tervezett paragrafusok milyen irányban tudják befolyásolni, illetve előmozdítani a népgazdaság szerkezetváltoztatását; tudják-e az illetékesek, hogy az új adó könyvelése a különböző cégeknél milyen költségekbe kerül majd; a fizetések bruttósításához miből teremtik elő az anyagi fedezetet; a személyi jövedelemadó mennyire veszi figyelembe a szociális helyzetet; és a legfontosabb kérdés talán, a reform miképp ösztönöz a többletteljesítményre, mert ennek garanciáit a közvélemény nem látja, nem érzékeli. A testület tagjai véleményüket is elmondták a törvénytervezetről. Többen hangsúlyozták, a törvénytervezet eddig bizalmatlanságot és félelmet is szült a lakosság különböző rétegeiben. Kevés információt kaptak és nem mindenki tartja megfelelőnek a sajtó felvilágosító munkáját. Ugyanakkor kifogásolták, hogy a készülő törvény nyelvezete nem megfelelő, érthetetlen, nem érti az állampolgár. Többen is aláhúztak, ne legyen kicsinyes a törvény, mert nagyon alacsonynak találják az adómentesség 48 ezer forintos felső határát. Sokan a megélhetés kínjaival küszködnek, ezért módosítani kellene a sávhatárokat. Remélhető, hogy az új adórendelet nem lesz olyan rosszul kivitelezett, mint a településfejlesztési hozzájárulás. Javasolták, az Országgyűlésre már egyértelműbb. áttekinthetőbb, világos programmal kell kiállnia a törvény előkészítőinek. Szerencsésebb lenne, ha az adóval együtt a bérreformot is végrehajtanák. Kellemetlen hatású lesz a reform, ha a lakosság egy idő után nem tapasztalja a gazdasági kibontakozást, A hatékonyság növelésének feltételei az előkészítés jelenlegi szakaszában sem tapasztalhatók még. Sok vállalatvezető nem tud előre tervezni, a kibontakozás elemeit nem látja a paragrafusok szelleme mögött. Volt, aki aggodalmát fejezte ki: az adóreform még rosszabb helyzetbe taszítja az eddig is hátrányos körülmények között élőket, és a láthatatlan jövedelmeket nem tudja megfogni, elvonni. Volt, aki annak adott hangot, egy külföldi modellt veszünk át, de a transzplantáció más viszonyok közölt történik, s nem tudni, hogy a társadalmi tulajdonra milyen hatással lesz. Elhangzott olyan vélemény is, miszerint igazságtalan a 8 órai munka utáni, erőn felüli tevékenységet adó alá vonni. Felmerült a kérdés, miért lesz ezután érdemes többet dolgozni. Más vélekedés szerint. nincs más választásunk. a 10 éve tartó kedvezőtlen folyamatot csak ezzel a változtatással állithatjuk meg. Ez a kényszerhelyzet a lakosságtól is áldozatot kíván, ha most nem lépünk, még visszább csúszunk. Természetesen jobb lett volna, ha a reformot akkor vezetik be. amikor kedvezőbb a gazdasági helyzet, s akkor talán kevesebb ellenállásra talált volna a lakosság körében. Felvetődött néhány javaslat is, a sportolók, művészek az adózásnál ne kapjanak kedvezményeket. a többi magyar állampolgárhoz hasonlóan adóztassák a jövedelmüket. Az ipar területén a kereskedelemhez és a szolgáltatáshoz hasonlóan jó adópolitikával támogassák a magánkezdeményezéseket. Az albérletekre is rójanak ki adót a törvénytervezet szándékával ellentétben. Tudósításunkban nincs hely és mód, hogy minden véleménynek helyet adjunk. Am a kérdés nincs lezárva, több fordulóban dől el az adó sorsa. Azonban az ilyen, és ehhez hasonló társadalmi viták valószínűleg megkönnyítik a, törvényelőkészítők munkáját. Halász Miklós Szlovéniai küldöttség látogatása A Művelődési Minisztérium meghívására július 27 és 28-án hazánkba látogatott Szlovéniából a lendvai és muraszombati magyar érdekközössegek küldöttsége. A jugoszláviai vendégek megbeszéléseket folytattak az együttműködés továbbfejlesztéséről, a művelődési tárca és az Országos Közművelődési Központ vezetőivel. Elhatározták, hogy a jövőben fokozott gondot fordítanak a szlovéniai magyarság anyanyeilvi képzéséMagyar—osztrák szerződések A magyar—osztrák megállapodások szerint az os/.i•ák fővállalkozásban épülő Nagymarosi vízlépcső kivitelezőiében a magyar váltálatok jelentős értékű szá'litásokkal és munkával vesznek részt. Az osztrák és a magyar vállalatok között folytatott versenytárgyalások eredményeként a Ganz-MAVAG gyártja és szereli a duzzasztómű és a hajózsiLipek acélszerkezetét, valamint a vízlépcsőn átvezető közúti hidat. a Ganz Villamossági Művek [>edig transzformátorokat és kapcsolóberendezéseket szállít. Az 540 millió schilling értékű külkereskedelmi szerződéseket julius 27-én és 28-an írták alá az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat és az Oesterreichisehc Donau Kraftwerke AG vezetői. A szigorú minőségi és határidőfeltételekkel kötött szerződések teljesítése a két vállalattól jelentős műszaki fejlesztési munkát, korsze'ü technológiát és technológiai fegyelmet követel. A teljesítést a magyar vállalatok exportjaként kezelik, azt osztrák részről készpénzben, schillingben egyenlítik ki. Napirenden a napraforgó Háromnapi® napraforgótermesztési tanácskozás kezdődött kedden a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézetben. az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete — a FAO — napiraforgó-kutatási koordinációs központjának rendezésében. mintegy 50 ország 150 szakemberének részvételével. Hayati Olez, a FAO európai területi ügyvezető igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd liobóczky István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tartott előadást. Mint többek között elmondta, hazánkban a napraforgó-termesztés az elmúlt évtizedben a mezőgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává lépett elő. Ez idő alatt a napraforgó hazai vetésterülete négyszeresére növekedett, és ma már eléri a 400 ezer hektárt Magyarország a terméshozam szempontjából is előkelő helyet foglal el a világ napraf<irgótermelö országai között. A miniszterhelyettes bevezető szavai után Szániel Imre főigazgató a gabonatermesztési kutatóintézet munkáját Ismertette, azután pedig a nemzetközi napraforgó-szervezet különböző munkacsoportjainak vezetői számoltald be az utóbbi két évben végzett tevékenysévgükról. A. V. Vranceanu, a Liaison Centre fókoordinátora tartotta meg beszámoló jelentését az 1984 óta folyó napraforgó-termesztési kísérletekről. A kutatási munkában 27 ország — tizenöt európai és tizenkét Európán kívüli — vett részt — kezdte előadását Vranceanu. A koordinaciéis központnak öt alhálózata van. úgymint a napraforgóhibridek ellenőrzésével. az integrált növényvédelemmel. a vad fajok hasznosításával, az alkalmazott genetikával és az ökofiziotógiávul foglalkozóak. Az elmúlt ihárom évben hatvanra emelkedett a napraforgé>-termesztés kutatásában részt vevő intézmények száma, de ebbe beletartoznak a félaktív, illetve szórványtevékenységet folytató csoportok is. Az elmúlt tízenkét évben 30 hibridfajtával, hat kétéves ciklusban kísérleteztek u kutatok, 172 hibridet teszteltek. Az alhálózatok munkája kiterjedt a hektáronkénti termésátlag felmérésére. a fiziológiai sajátosságok feltárására, az olajtartalom növelésének vizsgálatára, s értékelték a hibridadaptációk. genetikai hordozóit is. Beszámolójában Vranceanu felvázolta a szervezet jövőbeni kutatási programját is. Mint hangsúlyozta. a főbb kutatási irányokat továbbra is megtartják, dc új •témák bevonására is szükség van. Több figyelmet kell fordítani a fajtcsztclésre, a környezethez való alkalmazkodóképesség kutatására és a napraforgófajták kórokozókkal szembeni viselkedésének tanulmányozására. A genetikai alhálózat új kutatási irányába vonjak be a biotechnikát, az embrió és szöveti kultúrák vizsgálatát. Végezetül uz. előadó a szervezeti változtatások szükségességét is felvetette. Mivel a FAO regionális szervezete részéről már korábban megfogalmazódott az a kérés, hogy csökkentsék az alhálózatok számát, indítványozta, vonják össze a genetikai es a vad fajokkal foglalkozó alhálózatokat. n Liaison Centre-t pedig helyezzék át Újvidékre vagy Prágába. A tanácskozáson ma beszámolóké hangzanak el a napraforgór kutatás eredményeiről, csütörtökön szekcióülésekre és a szervezeti kérdések tárgyalására kertil sor. pénteken tanulmányi kirándulással fejeződik be a FAO európai napraforgó kutatási hálózatának idei konzultációja. A kibontakozási programról A Kereskedőimi. Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozóit Szakszervezetének központi vezetősége a gazdasági-társadalmi kibontakozási programmal kapcsolatos szakszervezeti feladatokat vitatta meg kedden, a KPVDSZ székházában. Vas János főtitkár szóbeli előterjesztésében ismertette a SZOT-nak a kibontakozási programhoz kapcsolódó határozatát majd az ágazati sajátosságokkal foglalkozott. Mint mondotta, különítsen nehéz szakasznak ígérkezik a program edsö fele. amikor is. a fogyasztás mérséklődésével és ezzel együtt az életszínvonal csökkenésével kell számolni. Mindez sok konfliktust teremt majd. amelyek feloldásában igen fontos szerep hárul uz ágazati szakszervezetekre. A KPVDSZ-hez tartozó szakmákon belül előreláthatólag kisebb lesz a munkaerőmozgás, mint egyéb szakmákban, de a munkaerő racionális foglalkoztatásának követelménye jtt is teremt bizonyos feszültségeket. A szakszervezet feladata tesz, hogy megismertesse és megértesse a dolgozókkal az átmeneti időszakban várható nehézségeket, valamint az, hogy lehetőség szerint feloldja a konfliktusokat, s keresse a megoldásokat a vitás kérdésekben. Továbbra is az érdekvédelem és az érdekképviselet marad a szakszervezeti munka fő jellemzője. de figyelembe kell venni, hogy ez csak akkor lehet igazán hatékony, ha a gazdaság szilárd. Szólt a főtitkár a kereskedelmi szakmát érintő gondokról. Mint mondotta. pillanatnyilag nyugtalanság, bizonytalanság jellemzi a kereskedelmi dolgozók hangulatát, s ez elsősorban annak a következménye, hogy meg rem születtek meg a végleges döntések. Az új adórendszer bevezetése nehez időszak elé állítja a kereskedelemben dolgozókat, hiszen sok százezer cikk leltározása, átárazása vár rájuk. Nagy a felelősségük: az átállás nem okozhat zavarokat a lakosság ellátásában. Az már biztos, hogy a feladat végrehajtásához sok túlmunkára lesz szükség, amjnek ellenértékét a vállalatok nem tudják kigazdálkodni, központi bérpreferenciát kellene kapniuk. *