Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

Szombat, 1987. július 25. 3 Vita a tanácskozási központokban A városi tanács idei tervében szerepel, hogy szeptemberben napirendre tűzi az IKV tevékenységét, értékeli a házkezelői szolgáltatások színvonalát. Mielőtt a testület elé kerül a téma a lakosság is kinyilváníthatja véleményét éspedig, július 27. és július 31. között a lakóterületi központokban. A tanácskozások időpontjai a következők: hétfőn 17 órakor az MSZMP belvárosi székházában (Földvári utca 3), Makkoshízi Altalános Iskolában, a 600as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben (Tolbuhin sugárút 84.). Július 29-én szerdán 17 órakor az MSZMP belvárosi székházában (Viktor Hugó utca 5.), az MSZMP rókusi székházában (Eszperantó utca 1.), az újszegedi pártházban (Rózsa Ferenc sugárút 5.). Július 30-án, csütörtökön 17 órakor az MSZMP Felsőváros II-es székházában (Kereszttöltés utca 13.), a Tarján városrész pártházában (Csongor tér). államtitkári látogatás Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke tegnap a kora délutáni órákban a Csongrád megyei pártbizottság székházában találkozott Szabó Sándorral, a megyei pártbizottság első titkárával és Papdi Józseffel, a megyei tanács elnökével, akikkel megbeszélést folytattak a tanácsi munka aktuális kérdéseiről. Este az államtitkár vendéglátói kíséretében (megtekintette a iXI. Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál gálaestjét a Dóm téren. Száz év a tanyán Idős Dobó István e hónapban töltötte be a századik életévét. Ilona lányánál és vejénél lakik, most öttomösön egy faluhoz közeli tanyán. ÍMikor felkerestük, roó- voltak az f1-——lései, úgy, hogy a bácsi mar kezezni sem kv-iu.t. Egyfolytában mesélt a régi időkről, gondolta, biztos erdekei bennünket is. A családnak, az őt felkereső helyi vezetőknek, az idős korral foglalkozó orvosoknak, statisztikusoknak mindezt már jó párszor elmondta. A nyári melegben a lehúzott redőnyű hűvös szobában épp szunyókálás közben zavartuk meg. A lánya segítségével gyorsan összekapta magát, borotválkozás nélkül dehogy jött volna ki az előszobába. Az embernek mindenkor adnia kell magára. Két bottal még a járás is sikerült, inkább a gyengülő látása zavarta a mozgásban. Talán az új szemüveg segít, most várja, hogy elkészüljön. Papus ka — ahogy a család nevezi — már fennhangon sorolja is azt, amit a legfontosabbnak tart Életének oagyrészét i'tt töltötte Öttömös átokházi tanyavilágában. Szabadkán a kettős templomban keresztelték. A gyerekkorban belecsöppent a paraszti munkába, ez olyan természetes, hogy sok szót nem is veszteget rá. Az őt körülvevő .világgal a {latonaság is>ipertette meg. Először 1938ban még két hónapig tartott csak a szolgálat, de később a történelem alaposan beleszólt az életébe. Acs Sánta Piroskával 1910-ben kötött házasságot, s a következő év nyarán ismét berukkolt. Megjárta a 14-es háború poklát. s Doberdót sem kerülhette el. Amikor a „tengeri vizet" rájuk eresztették. sokan ottvesztek. Túlélte. A feleségével kis hiján 75 évet éltek le együtt, aki két éve, 93 éves korában hagyta magára élete párját. A tizenegy gyerekből kilencet neveltek fel, egy a háborúban esett el, nyolc még ima is él. A népes családból az ország minden részébe jutott. Ilonka néni közben egy újságpapír szélén ki is számolta, 19 unol ka, 30 dédunoka és egy " ükunoka képezi a családja zsengébb hajtásait. Azokról az időkről, amire ő is emlékezik, inkább maga mesél. — Nem sokban különbözött a mi életünk a környékbeliekétől. Sok szőlői, gyümölcsöt termeltünk. A harmincas években idejártak a kofák barackért. A két "hold terméséből jutott a piacra is, anyuka a nagyobb fiúkkal lovas kocsival vitte a városba. Az udvarból kikerült a baromfi, a tojás, a tej, a hízó, s a jelesebb napokát birka vágás tette emlékezetessé. Sok munkával, tisztességgel megéltünk. Abban az időben azért járt ki nekünk az „űri Dobó" titulus, mert anyám tisztin járatott bennünket, s még evőeszköz is akadt a háztartásban. A padlós szoba valóban nagy szó volt akKoriban. Apám közmegbecsülését jelentette, hogy a Hangya szövetkezetnek egy időben ő volt az ügyvezető elnöke. Aztán újra a történelem szólt bele a gazdálkodéh évszázados menetébe. Az első téesz szervezésekor 29 és fél holdat adtak be a csoportba. Aztán, hogy az szétugjmtt, e különben is gyanakvással nézték a korábban tehetősebbnek számítókat, egy kis időre i'thagyták e vidéket. Pista bácsi dolgozni járt, majd 1954-ben újra visszajöttek, megint a paraszti munkába. Az 1961-es téeszalakuláskor már idő6, járadékos korú volt. Ezt a menetet már a gyerekeinek kellett elkezdeni. Amíg tehette, nem szeretett más kenyerén élni. Két-három éve még feleségével együtt el tudták magukat látni, még a tüzelőt is maguk készítették be. A gyerekek azért sűrűn rájuk néztek, besegítettek. Pista bácsi ma is igyekszik hasznossá tenni magát Az ősszel még segített paprikát fúrni, s közben számolta is, mit ér a munkája. Ezek után azon sem lepődöm meg, hogy 60 éves korában megnyerte az ötiömösi futóversenyt Akkurátus ember, határozott kézfogása erőt sugárzó. Tóth Szeles István Élünk, mint eddig? H

iába emelték az árát, és hiába fuldoklunk reggelente a köhögéstől, a cigarettát egyre csak szívjuk. A harmincöt fokos kánikulában való sülés-j fövés sem gátol meg bennünket abban, hogy kiizzadt kalóriáinkat zsíros-húsoi ételekkel, minél több söritallal, hideg fröccsökkel pótoljuk. Átmenetileg megijedünk ugyan, ha a rohanó élettempóban felpörgetett motorunk „szaggatni kezd, ha szivünk szúr, ha mellkasunkban szorítást érzünk, zsibbadunk és csorog rólunk a hideg veríték — aztán, ha megszűnik a rosszullét, rohanunk tovább, s még csak nem is az orvos irányába. A hajtásban néha-néha panaszkodós hangulatúra megfáradva azon kapjuk magunkat, hogy nincs kivel beszélgetnünk, ám ez akkor bármilyen rosszul esik, nem tud afelé vinni bennünket, hogy rendszeresen igényeljük az emberi szót, az érzelmi kötődéseket. Megdöbbenünk, ha a szomszéd hasonló korú gyerekéről roszszat hallunk, mégsem foglalkozunk többet a magunkéval. Rémülten, a fenyegetettség érzésével állunk alig negyvenéves barátaink ravatalánál — és ott megfogadjuk, hogy az övékéhez nagyon is hasonló életmódunkon változtatni fogunk, hiszen mi élni akarunk ... S ha elmúlik a fuldokló köhögés, a kánikulai gyomorrontás, az alkoholos másnaposság, a nyomás a mellkasunkból, a beszélgetési kényszer, a gyerekgond, ha távolabbról fúj a halál szele — akkor minden marad a régiben: élünk, mint addig. Többnyire rossz, egészségtelen életmóddal! Amin a többségünk — valljuk csak be! — szinte képtelen változtatni. Egyik napról a másikra meg pláne nem. Még akkor sem, ha a változtatás az önvédelmet jelentené. S akkor sem, ha meghirdettük, hirdetjük az egészségmegőrzés társadalmi programját. A keretében indított propagandakampányban elhangzó elrettentő adatok egészségtelen életvitelünkről és betegségeinkről éppúgy nem jelentenek igazán visszafogó erőt, mint a dohányosnak a reggeli köhögés. Citálhatják az egészségnevelők a nemzetközi statisztikákat — miszerint elsők vagyunk a halálozási arányszám emelkedésében, másodikok a keringési rendszer betegségeinek gyakoriságában, s élen járunk az idült betegségekben is —, apellálhatnak, egyéni és társadalmi felelősségre, cselekvésre, a legtöbbünk életmódja marad, mint volt. — S gyanítom, maradna akkor is, ha a mostanság kissé még egyoldalú egészségre nevelési gyakorlatunkon változtatva nagyobb teret adnánk a rizikótényezők között a társadalmi, pszichológiai faktorok felemlegetésének is. Pedig — az individuális tényezők mellett — valahol éppen ezekben vannak a hatásos társadalmi terápia, az igazán eredményes életmód-változtatás föltételei is. Hiszen a civilizációs betegségek, testi és lelki nyavalyák szaporodásában igencsak nagv, sőt egyre növekvő szerepük van az életszemlélet torzulásainak; a racionális. az anyagi értékek eltúlzásának; az esztétikai és morális labilitásnak; az anyagi és biológiai szükségleti szempontoknak alárendelt „lelki nyomor"-nak. Éppen ezért ezekre sokkal nagvobb fiigyeimet — egyénit és társadalmit egyaránt — kellene fordítani! Alaposan végiggondolva, hogy kinek-kinek mit is jelent. milyen is az életmódja. Azaz. meg kellene vizsgálgatni azt hogyan is élünk. Mit is jelent valójában — a lassan a sok „Változtass raita!" fölszótítástól már-már eredeti értelmét veszítő — életmódfogalmunk? Nem mon(dom én, hogy a szociológiai meghatározás értelmében vizslassuk. (Bár valószínűleg nem lenne haszontalan, ha többen tudnák, hogy „az életmód az egyén alkalmazkodása a termé&zeti és szociális környezethez, melynek során aktívan elsajátítja, bensővé változtatja, élete szerves részévé teszi azokat az anyagi, kulturális, szociális és természeti feltételeket, amelyek között él. Ennek során szükségleteinek leginkább megfelelő életkörülményeket igyekszik teremteni az egyen, az élettevékenységének különböző területein végbemenő cselekvések rangsorolásával személyes létét, személyiségét ir.egűjít)ja.") Tudományoskodás nélkül, egyszerű, mindennapi kalkulációval is számba vehetjük. Hiszen tudjuk, hogy az életmódunk a létfeltételek, a társadalmi tényezők és a személyiségi és az individuális tényezők alapján alakul ki — s azok alapján változtatható. Ha lenne ereje kinek-kinek amúgy őszintén felmérni, hogy e tényezőkből neki mire futja, már meg is tenné az első lépést az annyira áhított változtatás felé. Mert ez a „szembenéző" bizonnyal azt jelentené, hogy több figyelem jut az individuális tényezőkre, az egyén szükségleteire, felismerődé, tudatosítandó érdekeire. Amiknek alakithatóságán, formáihatóságán áll vagy bukik az össznépi méretekben meghirdetett életmód-alakító, egészségmegőrző társadalmi program. Az egyéni létfeltételek (képzettség, munkakör, jövedelem, lakásnagyság ró -felszereltség, kor, családnagyság, egészségi állapot) és személyiségtényezők (szükségletek, érdekek, igények és műveltségi szint, beállítottság, szokások, értékorientációk) mint individuális tényezők szerepe az életmód-alakításban ugyanolyan jelentős, mint a társadalmi tényezőké. Az életmód jellege éppen abban mutatkozik meg, hogy mit tart az egyén fontosnak, elvégzendőnek, és mit elhanyagolhatónak. Ez akkor is így van, ha a társadalom vagy az egyén új helyzetbe kerül. Csakhogy az új helyzethez igazodó életmód kialakításához idő kell. Nem lehetséges egyik napról a másikra új fontossági, cselekvési, netán lemondási rendek meghatározása. De nem lehetséges új helyzetben. új feltételek között a régi életmód folytatása sem! A problémával — például nálunk, ma — szembe kell nézni. S valóban változtatni kell. Kinek-kinek a lehetőségei és a feltételei szerint. Amiket — vegyük végre tudomásul! — nem lehet számba nem venni; nem lehet hozzájuk nem alkalmazkodni. Mert ha nem ezt tesszük, akkor könnyen járhatunk úgy, hogy egy csúf reggelen kiesik a cigaretta a kezünkből.., T

essék végiggondolni, kit-kit hova vezet, ha nem tudja mérsékelni káros szenvedélyeit; ha továbbra isi csak az anyagi javakat hajszolja méritéktelen önkizsákmányoló és önpusztító munkatempóval kergetve magát a sír szélére; ha ahelyett, hogy felmérné a realitásokat, a lehetőségekhez próbálná igazítani az életmódját, elrugaszkodik a valóságtól. Ugye „látatlanban megegyezünk", hogy jó felé nem vezet. A rossz felé meg minek mennénk? (Nem elég, hogy jön az felénk magától is?) Itt az ideje, hogy ezen az úton többször álljunk önmagunk és mások elébe! S ne csak arra az egykét percre, míg tart a köhögési roham, a gyomorrontás, a másnaposság, a szívszoritás. fáj a magány, vagy megdöbbent a hirtelen halál... Szabó Magdolna Jönnek a Lada Samarák és a Marutik A Mogürt Külkereskedelmi Vállalat újabb 7300, különböző típusú szovjet gépkocsi behozataláról írt alá szerződést partnerével, az Avtoexporttal. Ily módon az idén egyedül Ladákból 41 500 érkezik hazánkba;, ami hat év óta a legnagyobb tétel. Az idei szállítmányban 3310 Lada Samara típus is szerepel. A Mogürt idei gépkocsiimportja 20 százalékkal meghaladja a tavalyi szintet, a behozatal 145 ezer autó. A hagyományos csatornákon kívül 5 ezer Polski FIAT 126-os kiskocsit szereztek be terven felül, mégpedig egy kínai cég közreműködésével, háromoldalú, magyar—lengyel—kínai elszámolás keretében. Hasonló módon sikerült vásárolni 3500 Skoda gépkocsit is. Az indiai M,- céggel B (vállalat már korábban hosszú távra szóló kooperációs megállapodást kötött, ennek értelmében magyar műszerfalakért cserébe az őszi hónapokban megérkezik az első 500 Maruti kocsi hazánkba. A Mogürtnél az idei gépkocsiimporttal kapcsolatban azt is elmondták, hogy több nagy szállítójuk nem tartotta be szerződésben vállalt szállítási ütemezését, s ezért akadozott az utóbbi időben a járművek átadása a Merkur-telepeken. A külkereskedelmi vállalat intézkedése nyomán a szállító partnerek vállalták, hogy a lemaradásokat szeptember végéig pótolják, s valamennyi ez évi szállításra rendelt gépkocsi karácsonyig beérkezik az országba. (MTI) Délidőn a Kárász utcán felpillant az ember a hőmérőre, kereken negyven fok. Egy percre se érdemes megállni, mert a tűsarkak rögtön elkezdenek süllyedni a bitumenbe. Ilyenkor a csizmások járnak jól, legalább bizten állhatnak a lábukon. (Egyébként kánikula ide, hőség oda, melyik nőnek ne fájna a szíve a Burdá-ban forrón ajánlott, csipkézett, magas szárú surranókért?) Szóval, baktatunk a Széchenyi tér árnyasnak hitt fái felé. A platánok kornyadoznak, mint mi magunk. Mit nem adnánk egy jó kis viharért, zivatarért?! Sokadszorra fohászkodunk a fentiekhez, amikor hirtelen vízsugár veszi célba a hátunkat. Első reakciónk: mi a fene ..., de jól esett. Majd dühösen körbenézünk, nem messze egy röhögő brancs. % Vízipisztolyoznak, gondoljuk. Megvető pillantással konstatáljuk a hülyéskedést. Mire újabb vízsugár, ezúttal a lábunkra. Hátracsapjuk a fejünket, és mit ad az ég, a srácok kezében egy-egy fél szál kolbász. Rajtuk szabályosan a címke is. Es mintegy vezényszóra, elkezdenek velük maguk elé spriccelni. Oltári röhögés. Lám, megszületett az idei nyár slágere, a locsoló kolbász. De lehet, hogy a következő sarkon már feltűnik a locsoló zöldpaprika is. (Milyen jól mutatnának egymás mellett, arról már nem is beszélünk, ha ott teremne mellettük a locsoló kenyér...) Elképzelhető, hogy a Horváth Mihály utcai irodaház előtt pedig megjelennek a locsoló pálmafák, rajtuk bájos locsoló majmok. Félreértés ne essék, nem a Sajtóház közelsége miatt lenne ez ajánlatos, hanem csupán azért, mert pillantgatva az épületre, feltűnő, nem jutott mindenkinek légkondicionálás. A maradéknak is kellene valami enyhet adót nyújtani. Egy fröccsöntő kisiparos talán még az idei szezonra vállalná a locsoló pálmafákat. Esetleg hosszabb távon lehetne gondolkodni az úgynevezett munkahelyi locsolószobák kialakításán is. Belépnénk, halk zene szólna. hűs vízsugarak — lehetne illatos is — verdesnék az ember bőrét. És a szeszmentességhez tartva magunkat, jégkockákkal szervírozhatnánk a locsoló narancsok illatos levét. De félre a képzelgéssel, egyelőre érjük be a locsoló kolbásszal! Hát, nem aranyos? B. E. Az alacsony Tisza — duzzasztolt A kánikulát a Tisza vízállása is jól mutatja: alacsonynak tűnik, és a megszokottnál keskenyebbnek. Hogy mikor volt ilyen legutóbb? Nehéz kideríteni, ugyanis a folyó most duzzasztott. A jugoszláviai Törökbecsénél működő vízlépcső miatt az ilyen hőségben elvárhatónál másfél két méterrel magasabb. A víz hőmérséklete 28 fok. A Maros is hasonlő. A mellékfolyó vízállása mínusz 40 centiméter. Makónál. Ezt a szintet ősszel szokta elérni. Ha elmaradnak az esőzések, gázlókkal is találkozhatunk.