Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

Szombat, 1987. július 5. 11 A pedagógiai nyári egyelem előadásai a Szegedi Biológiai Központban. Harmadik szegedi táblakép-festészeti biennálé a Házban^augusztus SS?' Wieber Mariann jelmeztervező művész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20¡K. Papp György grafikusművész tűzzománcai a Paletta Galériában, augusztus 20-ig. Gubcsi Attila festőművész kiállítása az ifjúsági házban, augusztus 31ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai; a Fekete-házban: Vihart aratva; Buday György élete és munkássága; magyar katonai egyenruhák; a vármúzeumban: Szeged múltja, jelene, jövője; a Kass Galériában: Bélyegek, bélyegtervek, mini- és maxikönyvek Kass János műhelyéből. A holdlovag utazasa a Dóm té teren Fesztiválkörkép Amit „ a táncz lejtése" igényel Miután a Kis Herceg megszelídítette a Rókát, és ők ketten barátok lettek, a Róka hálából fontos dolgokat mondott el a barátjának. Például azt, hogy szükségünk van a szertartásokra. Milne felnőtt-meséje pedig arról jutott eszembe, hogy gyönyörködve nézhettem, külsőségeiben is milyen imponálóan nett, szép rendet őrző, apróságokkal elegánssá varázsolt, figyelmességekkel komfortossá tett ez a szegedi néptáncfesztivál. Mindig is ilyen volt, de az általános elnagyoltság, felszervezettség. a lezüllesztett, üressé vált formák napi tapasztalása idején a dolog szembetűnő. A rokonság nyomai A színpadon ismerősök: a lengyel Beskid együttes 1979ben is vendége volt a fesztiválnak. „A lengyel-tancz... lejtése nagy ügyességet, rendkívüli komoly méltóságot és eleganciát igényel" — írta a reformkori magyar táncművészeti kézikönyv szerzője, s e mostani fegyelmezett csapatmunkát látva bízvást mondhatjuk, rokonszenvünk tartós, az idővel nem változott ^ lengyel táncok iránt A szerb' egyiíüést hatalmas ovációval üdvözlik az első sorokból, deszkiek lehetnek — a siker megérdemelt az oláhosért, a Nis környéki táncokért. A bori rézbányászok, vasöntők és diákok után a drezdai műegyetemisták következnek mutatványos számaikkal, meg mazurkával... A szegedi seregszemlék mindig ezer adalékkal toldják meg a népek folklórjának egymásra hatásáról szóló elméleteket, a rokonság nyomaira vezetnek. Ettől van, hogy olyan bensőséges, otthonos hangulatúak az újszegedi esték? S2Ö0Í Csabáék! — hallom a hátsó sorokból, az a tájék általában a szegedi néptáncosok törzshelye, minden fesztiválon élénk rikkantásokkal, füttyökkel kisérik a legpompásabb bemutatókat, lehet adni az .ízlésükre. Itt még most js szegediként tartják számon a dunaújvárosi Vasas együttes művészeti vezetőjét... Az impozánsan nagy létszámú tánckar szép lőrincrévit mutat. Énekes István kompozícióját, és Neuwirth Annamária koreográfiáit. Sikerült fináléja ez az estnek. Tánc a pénz körül •»- Nem lenne szabad megengedni, hogy ilyen fogyatékos világítási- és hangtechnikával dolgozzon a fesztivál. Nem méltó — mondja másnap Szögi Csaba. — Csak egyszer kellene a pénz, nem is túl sok, hogy kiegészíthetnénk ezeket a szerkentyűket — igy a másik régi ismerős. Vastag Attila szcenikus, aki hosszú évekig a „nagy" szabadtéri műszaki vezetője volt, s most itt ül a Dóm térihez képest mini hangosítópult mögött. — Pénz, pénz, mindig a pénz! — Dobóczky Károly nénak, az szmt titkárának kesernyés a hangja. — Úgy kell érteni, ahogy mondom: széles körű társadalmi öszszefogással valósulhatott csak meg az idei fesztivál. — Közadakozásból? — így is nevezhetjük. A A Dobrudzsa együttes SZOT, 1975 óta nem tudta emelni a támogatás összegét. Elképzelhetetlen, mennyi fejtörés, számolgatás, tárgyalás, kilincselés előzte meg és 'kíséri ezeket a napokat. — Azt rebesgetik, ezután csak háromévenként lehet megtartani a fesztivált... — Visszalépni nem szaszabad, mert az első hátralépés után jön a második. Ilyen népszerű, értékes, nemzetközileg' is számon tartott,-művészeti és politikai szerepkörű esemény rendezéséről nem mondhatunk le most, amikor sok mindenről egyébként le kell mondanunk. Hanem? Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, miután megnyitotta a fesztivált, azt mondta a szegedi rendezőknek: viszontlátásra két év múlva! Donald kacsa Európában És mj újság a kultúrában — másutt? Mireille Guézénec agilis asszony; a CGT Párizs környéki, lile de Francé tartományi szervezetében betöltött tiszte szerint a művelődés, a művészet ügyeivel foglalkozik. — Franciaországban a kultúra ügyeit elvágták a szakszervezeti élettől, a munkahelyekről kiszorult, az elitnek van fönntartva. A jelenlegi kormálny miniszterei jobboldali beállítottságú emberek. A munkahelyeken a kulturális élet aktivitásához nélkülözhetetlen szubvenciókat megvonták, A CGT szakszervezet ellenzi ezt; akárcsak a francia kulturális életben mindenütt, de főképpen Párizsban tapasztalható amerikanizálódást, kommercializáIódást, .egy európai Disneyland fenyegető kialakulását. A nagy szabadidőparkok sztárjai, a Walt Disneyfigurák nekünk nem rokonszenvesek, a francia kultúrát igyekszünk támogatni. Azzal is, hogy tiltakozunk a kvalifikált embereket nem igénylő és rosszul fizetett munkahelyek tömeges létrehozása ellen. Táncház Temesvárott Tulcea város együttesével itt van a román szakszervezetek kulturális osztályának munkatársa, Ciurlak Aurel. — Romániában több nemzetiség él együtt. Milyen lehetőségek szerint, milyen formákban és szervezetekben ápolják nemzeti hagyományaikat? — Tévedés azt hinni, hogy a fiatalok eltávolodtak a folklórtól. Azt tapasztalom, hogy akárcsak régen, ma is szülőről gyermekre hagyományozódik a szokás világ, a táncok, a zenék ismerete. Temesvár központjában, a Bánát munkásklubban például vasárnap délutánonként igazi falusi táncházakat láthatunk. A másik út a tudományos feltárás: a folklór értékeinek feldolgozására és őrzésére külön intézményünk var., ahol minden nemzetiség táncait és zenéit gyűjtik, megörökítik, a kutatók rendelkezésére bocsátják. A „Megéneklünk Románia" elnevezésű évenkénti országos fesztiválokon szívesen fogadják mindazokat a nemzetiségi együtteseket, akik beneveztek ebben a nagyszabású versenybe. Eseménynaptár Szombaton délután a tömeg egyre nagyobb a Dugonics téren, a lettországiak enekelnek — magyarul. Mesélik, hogy a barátsági esten, a Vigadóban még hajnali 4-kor is ropták. IVajon .irriikor alszanak? Szombaton este a Furiant nevű csehszlovákiai együttes farsangi népszokásokkal szórakoztatott, a párizsiak közép-franciaországi táncokkal; a Tomá|niai Dobrudzsa nehéz lánctáncokat mutatott, a nyomdászok Gutenberg együttese». Diószegi László és Gaug Ágnes csapata pompás haidaut, udvarhelyszéki összeállítást, amit a Hegedős Együttes — a fesztivál eddig legjobb — zenei produkciója emelt meg. Novak Ferenc irányításával 6zinte az első perctől folynak a gálapróbák. Gyilkos az iram a nem enyhülő hőségben. Mégis: a lengyelek folyton énekelnek, a franciák kipróbálták az omnibuszt, és mindenki ott volt a városházán is, a fogadáson, melyen Papp Gyula tanácselnök köszöntötte Szeged vendégeit. Sulyok Erzsébet A családi legendárium szerint valamikor a hatvanas évek legelején, úgy tízéves korom táján, bensőmből bizonyos parodizáló hajlamok előretörvén, két karom rézsútosan az égboltozat felé löktem, s imigyen (is) próbáltam imitálni egyik korabeli nagy slágerével Németh Lehelt: „reszket a Hold a tó-ó vizén..." Fenti, bűnösen szubjektív példázat pusztán amiatt érdemel említést, mert Edmond Rostand klasszikus müvének, a Cyrano de Bergeracnak címszereplője s az éji égitest között fennálló, közismert és konzekvens kapcsolat romantikája a mindenkor lehetséges Cyrano-interpretációkra legalább annyira rímel, amenynyire az én néhai suta kis holdas produkcióm is (feltehetően) a gyermeki romantikavágy, ki tudja miféle mélylélektani áttételekkel érvényesülő létére rezonált. Cyrano, a holdlovag most mindenesetre a Dóm térre, közvetlenül a holdsa csillagok alá érkezett. A Madách Színház előadásának e szabadtéri változata valójában a holdlovag látványos utazása: sajátos vizsgálódási pontokat cipelvén a minősítéshez. Magának a romantikának lehetséges alakváltozatsorozata kerül a középpontba. Annál is inkább, mert Lengyel György rendező leplezetlenül szembe kívánt nézni a népszínházi környezet, a látványosság, no meg a prózai előadások „dómtalansági" tényezőiből fakadó ellentmondásokkal. Igaz: a romantika mindig első fokon kiköveteli magának a lehető legplasztikusabb színi előadásoknak legalábbis az ígéretét, természetéből fakadóan elsőként hangsúlyozván, hogy kérem szépen, igenis reszket a hold a tó vizén, és ettől kéretik sürgősen meghatódTáblakép-festészeti biennálé A szegedi ünnepi hetek hagyományaihoz híven a szabadtéri premiert követően nyílik a hazai táblakép-festészetet reprezentáló kétévenkénti tárlat. Az idei, harmadik táblakép-festészeti biennálé — mely a korábbi szegedi nyári tárlatok két évtizedes értékei re-tapasztalataira alapozódik — ünnepélyes megnyitója tegnap délelőtt volt a Képtárban Papp Gyula, a városi tanács elnöke beszédében arról is szólt, hogy a biennálé más is, több is, mint ugyancsak rangos elődje volt. A magyar táblaképfestészet élvonalát bemutató, teljes áttekintést nyújtó kiállítás két helyszínén, a Képtárban és az ifjúsági házban 130 alkotó 150 műve kapott helyet. A megnyitón a díjakat felajánló szervezetek és intézmények képviselői a következő művészeknek adták át Nagy László felvitele Zoltánfy István Szegedi festőművész a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának díját vette át a dijakat és munkajutalma- Kovács László, Zoltánfy Istkat: M. Nóvák András, Eigel ván, Szirtes János, Galambos István, Nagy B. István, Ta- Tamás, Bráda Tibor, Kovács kács Klára, Bikácsi Daniella, Péter, Szentgyörgyi József. A Szegedre utazott Cyrano mindenekelőtt erre a megfelelésre, erre a hűségesnekmaradásra akart hangolódni. Még az előadás dinamikai egyenetlenségeivel, egymástól meglehetősen eltérő erőterekkel rendelkező részleteivel együtt is. Fehér Miklós diszlert-ei olyan összbenyomást keltettek, mint valami gondosan megválogatott koloniál garnitúra: az ilyesmire mondhatjuk, hogy stiláris összhangjában lehet tőlünk idegen, de formai logikája meggyőző, harmóniája vitán felüli. Ebben a jellegzetes és mindenképpen koherens szcenikai környezatibén Ábrányi Emil magyarított Rostandja, sajnos, változékony hatásfokkal érvényesül: az első rész, különösen a címszereplő megjelenéséig tartó első percek zavaróan tempótlannak, jószerével érthetetlennek tűnő időszaka után fokozatosan lett mind élvezetesebb a büszke és becsületes gas.cogne-i szellembajnok. Cyrano de Bergerac Dóm téri utazása. A franciás könnyedség e klasszikus hőse igen fontos kérdéseket hozott úti pogygyászában: miként, mennyire képes hatni a kissé- avíttas textus nem éppen aktuális humora és költőísége, patetizmusa és bonyolult mondatfűzése? A tér kötelezően előirt kihasználásán és a mű vibráló dialóguspárbajokra épülő alapjain menynyire teremhető valamifajta egység? Az érzelemdús mondandó, a sok-sok romantikus szavalat mennyire elégséges egy ilyen nagyságrendű szegedi produkció sikeréhez? Huszti Péter Cyranója egyenesen a nézőtérről, a Dóm téri széksorok közül lépdel elő. Nem tehetek róla: jelképesnek érzem ezt a megoldást. Alighanem ezáltal, e megjelenés és megjelenítés révén szimbolizált öszszefüggésekben válik lehetővé, hogy reszkethessen a hold a tó vizén (vagy akárhol). Ez a tulajdonképpen egyszemélyes darab igy most azt is megmutatta: az útitáskában található kérdésekre a feleleteket elsősorban maga a főhős megformálása hordozza magában, szinte a kizárólagosság t igényével. Huszti Péter teljesítménye kifejezetten érzelemgazdag, a jeles szinészegyéniségeké között helyet követelő alakítás. Persze, szó ami szó. Huszti néha Horváth Tivadar, máskor mintha Latinovits Zoltán hanghordozását, hangszínét. hanglejtéseit idézné — node ki állíthatja bizton, hogy az összes tudatos vagy ösztönösen követett mester hatásmechanizmusa mindenféle titkos csatornákon érvényre jutva, nem fedezhető-e föl bármikor egyegy, máskülönben mégoly eredetinek minősithetö színpadi teljesítményben is? Hiszen a színész az „avult" stilt s a már-már megmosolyogtatónak nevezett mondandót a lehetőségek maximumáig a tér adottságaihoz igazítja, a szöveg legtöbbször az ő tolmácsolásában ér el érdemi hatást a nézőtéren, sőt, gyakran kamarajellegű jelenetekben, egy-két partnerrel, intim, vagyis végső soron a Dóm tér specialitásainak homlokegyenest ellenkező közegben juttat bennünket az előadás legemlékezetesebb pillanataihoz. A holdlovag utazásának e rejtélye persze nem rejtély: megfejtése természetesen szemléletben, értelmezésben található. Huszti bevallottan nem ért egyet Szerb Antallal, aki szerint Rostand romantikája „olcsó", és így korszerűtlen Az. Igazi romantika sohasem olcsó, sugallja, az érzelmesség meg talán nem is kéne, hogy öszszetévesztendő legyen az „elegáns" cinizmus mind idegesítőbb divatjával. Éppen ezért az ekképpen fölfogott, „divatellenes" Cyrano, már amennyire most a térre utazva érvényesülhetett, üdvözlendő. Szerelmetes Roxanja — Moór MaVianna túléretten csorduló, hűsítő alakításában — végső fokon ezért tiszteleghet éppúgy előtte, mint a Juhász Jácint által higgadtan, egyenletes megbízhatósággal megjelenitett barát, Le Bret, és Vass Gábor Cyrano-szellemben részeltetett, daliás Christianja vagy Csemáfc János ércesen szárnyaló Guiche grófja és Horesnyi László stílusosan hű Ragueneau-ja. Ne szánakozzunk hát túlzottan ezen a becsületébe halt, a holdat néző, a holdból érkező s oda távozó klasszikus lovagon. Inkább próbáljunk csak újra megbarátkozni vele, mint kitartóan, hosszú-hosszú évtizedek során a világ színjátszása annyiszor. Higgyük el: egyáltalán nem a legroszszabb megoldás. Sőt: reszkető holdjával egyetemben szeretni ajánltatik. Mert mint tudjuk, a holdnak fénye például rettenetes módon hisztérizálja — a kutyákat. Domonkos László