Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

Szombat, 1987. június 6. 6 DM! mafJMto # M

ondják, hogy a gedói általános iskola most ünnepli fönnállásának negyedszázados évfordulóját, s ennek kapcsán fölvetődött némelyekben. hogy valakiről el kéne nevezni. Most kapott nevet a Dugonics András Altalános Iskola, most vette fői Jerney János nevét a dorozsmai 2. sz. általános iskola, így a láncreakció elve szerint elérte az elnevezési hullám a gedóit is. De azt is hallottam, hogy egy korábbi hasonló tervet Bálint Sándor kérelme odázott el: szépen kérte az illetékeseket, hagyják mejj ezt a szép és jellegzetes szegedi nevet az iskola nevében. Nem kell mindent uniformizálni, nem kell minden iskolát valakiről elnevezni. Amilyen helyénvaló volt Dorozsmán, hogy szülöttéről, a jeles történettudósról és Keletkutatóról nevezték el az egyébként is a Jerney János utcában fölépült új iskolát; s amilyen régi adósság volt, hegy a Dugonics utcai általános iskolát (a hajdani Dugonics András polgári leányiskola utódát), amely hetvenöt éve éppen a tüzes magyarság naniának szülőháza helvén emelkedett föl: olyan helytelen lenne a gedói iskolát bárkiről is elnevezni. amikor a város egyik hagyományos nevű részének őrzője. Az iskola helyén állott a Víz (1879) után, a húszas évek elejéig a Gcdó-kert, röviden Gcdó, amelyről a környék, ez a városrész a nevét kapta. Nem Gedó, hanem Gcdó — így tzübb, ahogy Tömörkény mondaná. Jellegzetes vezetéknév A Délmagyarország 1956. szeptember 20-i számának első oldalon nagy betűkkel adta tűdtől: Felosztják a Gedót. S alcímében Új lakótelep létesül Felsőváros legmagasabb részén. Azóta nem csak Gedó, hanem tarján, sőt Makkosház is beépült, benépesült. De lássuk, miről kapta Gedó a nevét. Bár már — úgy látszik — kiveszett Szegedről, régi fölsővárosi család neve volt. A Gedeon beceneve, akár a Gede meg a Gedó, csak mélyhangű változatban. Ebben bizonyára szerepe volt a rövid zárt c-nek. Ugyanezért lett Dugonics András regényhőse Etelka (mélyhangű kicsinyitőképzővel), és nem Etelke, mint Petőfi versciklusának címében Balla Antal 1777. évi várostérképén 618. sz. alatt szerepel Gedó Mátyás, 877. sz. alatt Gedó Pál. 11a valaki ráér, keresse vissza a család őseit a fölsővárosi plébánia anyakönyveiben. Magam megelégedtem annyival, hogy Gedó János (1815 —1905) és felesége. Nagy Rozália (1820—1911) adatait megtaláljam. Gedó Jánosról fiának születésekor, 1843-ban azt írta a mi'norita barát: közrendű hajóslegény. Halálakor viszont gazdálkodónak jegyezték be. Gyémántlakodalmuk alkalmával, 1898. január 18-án a Szegedi Naplóban Móricz Pál hajdani hajókormányosként emlegeti, s megírja róla, hogy Zsótér Andor hajóján acélosodott meg a karja. Kulinyi Zsigmond Szeged új kora című könyvéből (1901) az is kiderül róla, hogv a királynapok alkalmával (1883) a Vízkor és az újjáépítésben tanúsított emberbaráti tevékenysége és áldozatkészsége miatt ő is belügyminiszteri elismerést, köszönetet kapott. 1887-ben pedig kivette részét a fölsővárosi templom renoválásából: egy mellékoltárt és a szószéket az ő költségén újították meg. Az alapító Gedó Kis-Tisza utcai bormérőt említi. 1884. február 26-án a Napló hírt ad a halászok farsangi báljáról Gedó Márton Maros utcai polgári bormérőnél. „A mulatság, melyen a takaros menyecskék és leányok majdnem teljes számban megjelentek, a legkedélyesebben folyt le, s egész virradatig tartott. A bálban a polgárőrség tagjainak nagy része is részt vett." Először 1888. .szeptember 7-én találtam a Naplóban adatot „a Gedó (ezelőtt Csúri)-féle mulatókertről", ahol a dohánygyári lányok rendeztek másnap, Kisaszszony napján, saját munkatársa- * ik megsegélyezésére zárt körű táncvigalmat, 50 krajcáros belépődíjjal. Ez az adat elárulja,, hogv a Gedó eredetileg Csúri Józsefé volt, s Gedó Márton „benősült" a tulajdonába. 1890. szeptember 5-én azt olvassuk, hogy a hűvös idö ellenére „egy pár úri család" rendezett mulatságot' a Gedó-kerthelyiségben. Az első négyest negyven pár táncolta. „Tudósítónk a következő szép lányokat jegyezte föl: Párniczky Ella, Grasselly Hajnal és Ilonka, Pap Margit, Heszlényi nővérek. Gerencsér Jolán, Gerle Etelka és Vilma." 1891. február 3-án arról tudósít a Napló, hogy a szegedi hajósok betegsegélyezö és temetkezési egylete újból Gedó Mártont választotta elnókenek. Kulinyi 1901-ben meg azt írja, hogy a halászegylet élén „azelőtt Gedó Márton állott". 1893. január 4-én ifj. Hodács János legszebb kivitelű úri szánkóit hirdeti a Naplóban: kovácsüzlete a Gedó-féle házban, a Maros u. 43. sz. alatt volt. Másfél év múlva, 1894. október 21én viszont Wöber Lajos ügyvéd (Pillich-féle ház. Szent Mihály u. 7.) hirdeti eladásra Gedó Mártonnak és nejének Maros utcai, vendéglőnek berendezett házát, a Róna utcában álló üres háztelkét, a Makkos-dűlőben és NagyTarjánban levő szóló- és szántóföldjeit. Mintha tönkrementek volna Gedóék! Ennek viszont ellene mond, hogy 1895. október 19-én Gedó Mártonné azt hirdeti, hogy átvette és másnap megnyitja a Szent György téri Mónus-féle Erzsébet-kertet. Halász főzte halpaprikás és túróslepény várja a vendégeket, „kitűnő szegedi és hegyi borok, úgyszintén friss csapolású sör, hideg és meleg ételek állnak a n. é. közönség rendelkezésére". Jellemző a korra az aláírás: „Számos látogatásért esedezik Gedó Mártonné vendéglős". Fél év múlvn, 1896. április 27én, 53 éves korában, tüdővészben elhunyt Gedó Márton. Két hónap múlva, június 20-án követte a felesége; 48 évesen, hashártyagyulladás vitte el. Jellemző a kor egészségügyi viszonyaira, s a család kiveszését is magyarázza, hogy Gedóéknak hány gyerekük halt meg kiskorukban. 1871-ben Lajos, 1872-ben Márton és Rozál, 1879-ben a két és fél éves Teréz és a hatéves Ferenc. 1880-ban újból Ferencnek keresztelték gyereküket, de ez egy órát élt mindössze. 1889ben János fiuk hunyt el. 1893ban viszont Mariska lányukat feleségül vette Szűcs Kopasz Ferenc halász és földbirtokos, az azonos nevű gazdag halászmester fia. ök örökölték a Gedó-kertet. EGY KERT REGÉNYE Sziklatörés Tulajdonos: Kopasz Ferenc A Gedó nevét — jó érzékkel — megtartotta. S voltaképpen a kerthelyiség fölvirágzása ezután, a századfordulón következett be. Erről a korszakáról írta Sz. Szigethy Vilmos Régi szegedi kocsmák című cikksorozatában, a Délmagyarország 1942. december 30-i számában, hogy akkoriban ott zajlottak le a legsikeresebb népünnepélyek. „Vasárnap feltétlenül volt tánc, míg a hétköznapok méla hangtalanságban teltek $l.".„Itt szeretett ebédet rendelni fővárosi vendégei tiszteletére Lázár György polgármester, a tiszta szabad levegő és a csendes környezet rajongója ..." A Naplóból tudjuk azt is, hogv 1900 őszén Kopasz Ferenc a nyári mulatóhelyiségböl télre a Bálóféle kocsmába (a Római korút és a Vásárhelyi sugárút sarkára) helyezte át italmérését. 1913-ban meg azt olvastam, hogy húsvét napján zenével és tánccal nyitja Kopasz Ferenc a Gedó-kertet. Nyilván így volt ez minden évben. De hogy meddig? — arra nem találtam megbízható adatot. Az 1913. évi szegedi telefonkönyv még közli Kopasz Ferenc háztulajdonosnak, földbirtokosnak és bormérőnek a Felsővárosi feketeföldek 22. sz. alatt levő mulatókertje telefonszámát (2-73); az 1921. évi Szegedi kompassz-ban is szerepel még Kopasz Ferenc Gedó-kertje és lakása (Dugonics u. 21.) — az 1927. éviben azonban már nem lelem. Ekkortájt halhatott meg, s enyészhetett el a Gedó-kert, amelyet lassan-lassan körülölelt a város, a táguló Fodor-telep. Az ötvenes évek végén kezdett Gedó is beépülni, őrizze a múlt emlékét, az oly jellegzetesen szegedi nevét legalább a városrész és iskolája. PÉTER LASZLÖ Szabad-e az írónak saját könyvét ajánlani olvasóinak? Ez mostanában nem szokás, én mégis ezt teszem, hiszen örökké fülemben cseng már régen meghalt édesanyám mondása: „Kisfiam, hogy rólad miket írnak más lapokban, az engem nem érdekel, azok nem jutnak el hozzám, mi csak a Délmagyarországot olvassuk." S mivel én máig szegedinek vallom magam, noha 1949-ben elkerültem szülővárosomból, számomra fontos, hogy szegedi rokonaim, barátaim, ismerőseim, tanáraim, iskolatársaim tudjanak rólam, s honnan máshonnan, mint e lap hasábjairól.' Az ünnepi könyvhétre megjelent tizenhetedik könyvem, a Sziklatörés. amely úgy szegedi, hogy hőse Vér Bálint, akiben mindig édesapám alakját idézem fel. A történet Szentendrén játszódik, a Tyúkos-tetön, a hétvégi házam és a kertem története, és persze édesapámé. Apám remek regényfigura volt, amolyan igazi szókimondó, nyakas, a dalt és a szépasszonyokat szerető ember, aki büszkén viselte hajdani vöröskatonáskodása terhét és örömét Amikor megírtam róla — 197!k-ben jelent meg — az Apám, a vöröskatona cimú könyvemet, boldogan vitte, mutatta, ajándékozta ismerőseinek, barátainak, hogy lám, a fia milyen könyvet irt róla. Es apám nekem örök és kimeríthetetlen regényalakom. Egy másik—.még meg nem jelent könyvben — megírtam második házassága történetét is, és készülök megírni halálát is. Mert elment már e földi világból, 1983 őszén, nem érte meg e könyv megjelenését, amelyre pedig nagyon készült. \ A Sziklatörést nem sokkal apám halála előtt írtam, eleinte azt a címet dédelgettem magamban: Vér Bálint utolsó csodája, de azután mégis ezt a másik cimet választottuk a regény fölé. Valahogy úgy vagyok a könyveimmel, mint a szülő a gyermekével: mindig a legkisebb a legkedvesebb. Én most ezt dédelgetem, ezt ajánlom jó szívvel az olvasóimnak. Mitől szegedi ez a könyv? Apámtól, aki ízes „szöged!" nyelven beszéli végig a történetet, azt a nyolc napot, amelyet fent tölt Szentendrén, a Tyúkos-tétón, a hétvégi faházamban. De mivel a regény regény, és nem a valóság, így bizony jó. hogy npm érte meg o könyv megszületését, mert szokása volt minden leirt szót igaznak venni. Félek, hogy a szomszédaim ugyanezt teszik, hiszen szerepélnek könyvemben, felvonulnak, s olyanok, amilyennek én látom őket. És ez nem azonos azzal a képpel, amelyet ők ismernek magukról. De hát a regény valóságos és elképzelt jelenetekből áll öszsze, az íróban kialakuló rend szerint. Csak éppen kölcsön veszem a valóságot, hogy átlényegitsem olyanná, amilyenné szeretném. • Még valamit hadd mondjak el könyvem ürügyén: nemcsak azért szeretem, mert a legfrissebb, hanem azért is, ment merőben más minden eddigi könyvemnél. Akik ismernek, s végigkísérték eddigi irodalmi munkásságomat, tudják rólam, hogy szeretem a történelmet, és jó néhány könyvemben idézem fel a magyar múltat. Nagyon messziről érkeztem el a máig. S most, néhány éve, félretettem a történelmet, és a mai világot irom, mint ebben a könyvben is. En rendkívül élvezem ezeket a most születő regényeimet. Örömet okoz az írásuk. Már elkészült a két esztendeje sikert aratott, „Halló, Tartsay lakás?" cimú könyvem folytatása, amely Ördögárok címmel jelenik meg, és megírtam a trilógia harmadik kötetét is, amely Szegeden játszódik 1947-ben, s azt a cimet viseli: Oroszlánok az Oroszlán utcából. De előrefutottam az időben. Most ennek a könyvemnek örvendezem, s ajánlom jó szívvel olvasóimnak. Tréfából azt szoktam mondani: nem könyvet írni nehéz, hanem dedikációt. Ugyanis nerr. szeretem a szokvány ajánlásokat. A hajdan volt költö munkál bennem ilyenkor, s barátaimnak verses dedikáció kíséretében nyújtom át könyvemet. Hogyan ajánjam ezt szegedi olvasóimnak? íme, ezzel a néhány sorral: „Apám regénye ez, neki ajánlom ] túl életen és túl már a halálon / nem a való, de annak égi mása / s fölötte csillog Szentendre varázsa." TAKÁCS TIBOR Gedó Jánosnérói azt írta nekrológjában a Napló, hogy ő volt alapítója és tulajdonosa a Gedó-kertnek. Ennek ellentmondanak alábbi adataim. Fiuk volt Gedó Márton (1843—1896), akit hajótulajdonosként és vendéglősként emleget a Napló. Felesége Csúri Rozália (1849—1896), Csúri József leánya. A Vízkor a város szélén még csak három mulatóhelyet említ a Szegedi kalauz: a Makkos-erdőt, az újszegedi népkertet, „s a nép számára az ún. alsóvárosi tánchelyet", amelyet a nép Gyöpruginak hívott, s ott volt a tompái kapui — azaz a hattyasi — vasúti átjárónál. Az 1883. évi Szegedi kalauz Gedó Mártont mint 5

zakácskönyvet ír az ingyenélő. Nagy húsokról, habos süteményekről álmodik. Kever, kombinál. Legjobb süteményreceptje így kezdődik: „Lopj nyolc tojást!..." * Két öreg hűsöl a parkban. Ülnek a padon, néha megszólalnak. Csinos fiatalasszony kopog el előttük. Az egyik felfigyel. — Nézd csak, micsoda bomba nő! — Mit nézzek rajta? — soványodik a másik. — Hiszen tizenkét éve nem volt dolgom nővel! — Megértelek! — sóhajt a fiatalabbik. — De nekem még csak hat éve!... Egyik kedves szomszédom körzővel és vonalzóval veti kiskertjében a krumplit, babot, gyökeret, répát, borsót. A másik inkább sörrel vagy pálinkával. — Rend a lelke mindennek! — magyarázza az egyik. — Ha ezt a két sor borsót megszondáznák. eldurranna a fiola! — nevet a másik. S milyen igaza van. Tizenkét maligános kilengésé van a csíknak. Groteszkek Mit ér a tapasztalat? Amikor az egész országban nem volt vécépapír, egy háborút megélt ember magyarázta: pazaroltunk ... S elmondta: a nagy harc után nem lehetett író papírt kapni. Ami kevés volt, annak mind a két oldatára írtak! * Nagy csavarás a régi igazságon: nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal . . . * Kollektív vétkeinkért mindig egyes fejeket akarunk venni. * Isten mindenhatósága fölötti vitában ajánlatos kérdés: tud-e a Mindenható akkora követ teremteni, amit nem bír 'fölemelni? Tud? Akkor nem mindenható, mert nem képes fölemelni. Nem tud? Már megint nem mindenható, mert lám, még csak nem is tud ... * Honnan veszi a. bátorságot ez a Szerényi? Rájöttem, hogy ez senkinek se valakije! * Isten nem ver bottal! — mondja egy tanár ismerősöm. Isten Ifjúsági Magazinnal ver! — Mennyi az órabére a vállalatánál? — kérdi a magániparos. — Huszonnégy forint — mondja az álláskereső. — Nálam kaphat negyvenet. De figyelmeztetem: itt szigorúan dolgozni kell! — Maga viccel! Gondolja, hogy tizenhat forintért megszaladok? * Már József Attila megírta: „Az adó hosszú..." * * Különleges életfilozófiával találkoztam. Azt mondja: „En tem a múltamból élek. mert nekem nincs jövőm." * — Halloltad? A pénzügy vette meg a kék házat,., — Nem félek. hogy nem tudja kifizetni... Abban a kényelemben majd csak kifundálja ... * A súlyfogyasztás mestere büszkélkedik, hogy már napi 1200 kalóriára le tudta szorítani a szükséglétét. Ahogy elne zem, nemsokára talán a nulláig is leszorítja. Megvennénk-e a regényét? — jött egy ember. Köszönjük, nem közlünk regényeket... — mondtuk neki. Kíséretében levő feleségére nézett. ,.Akkor csak a Stern marad. vagy a Trud..." — fordult hozzá A Sternet ajánlottuk neki. Ez a mi bosszunk. * S ha már a valutánál tartunk... Panaszolja Konzum Borcsa, hogy valami betegséget kapott a pénzes olasztól. Micsoda idők! — borzongott bele Prosti Tuci: Kemény valutáért lágy fekélyt... * Hol ittál? — támad rá a feleség# a kimaradt férjre. Itt ni! — mutatott rá a férj az orra alatti lyukra. y * A Gyógyít(6)atlan után elolvastam az Ez a Vég(h) cimú opuszt is. Kényelmetlenül éreztem magam. Valahogy úgu. mintha két undok, szőrös és sikamlós ragadozó birkózik. Ugyan melyiknek drukkoljak? * Jeles pénzügyi szakember odanyilatkozott, hogy az új nyugdijtörvényt igen várja a lakosság. Analóg eset: két férfi sétálgat az állomáson. Az egyik: Maga az anyósat varja? A másik: En nem várom! Jón' Sz. S. 1.