Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-26 / 149. szám

2 Szombat, 1987. június 27. Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás .az 1. oldatról.) gyűlés által jóváhagyott öszszegnek. Joggal igényelték a terv- és költségvetési, az ipari és más bizottságok annak a magyarázatát, miért ilyen nagy az eltérés és a deficit összege. Az okok röviden a következőkben kereshetők: nem jött létre a termelésben a számított teljesítmény, és ehhez az alacsony teljesítéshez nem sikerült a belső elosztást hozzáigazítani. Ezt tükrözi, hogy a költségvetésnek a vállalatoktól és szövetkezetektől származó bevétele 9 milliárd forinttal elmaradt a tervezettől, a támogatások pedig — az elkülönített alapok támogatási többletét is ideszámítva — 16 milliárd forinttal meghaladták az előirányzottat. A kormány az elmúlt évben megvizsgálta négy, rendkívül nehéz gazdasági helyzetben levő terület körülményeit — a szénbányászatét, a vaskohászatét, a magasépítő-iparét és a húsiparét —, s döntött .ai gazdálkodás körülményeinek rendezéséről. A kedvezmények nem mentesítették e vállalatokat súlyos gazdasági és politikai konfliktusok alól. Sajnos, 1987-ben is sokan arra számítanak, hogy az állam a szanálási eljárás keretében a teljes tartozást kiegyenlíti majd. Erre azonban nincs mód. Az eddigi' gyakorlatot — mint azt) a Veszprémi Állami Építőipari Vállalat példája is mutatja — nem kívtfAjftk/ de nem is tudjuk fenntartani. Határozottan kijelenthetem: a kormány arra törekszik, hogy a szanálás állami terheit mérsékelje, és a tartók san veszteséges,? tíépgazdaságilag sem hatékony tevékenységet visszaszorítsa. A — A megnövekedett képviselői aktivitás és felelősségtudat a bizottsági viták során megmutatkozott abban is, hogy számonkérték a jóváhagyott és a megvalósított állami költségvetés nagy eltérését. A kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a jövőben az adott évi folyamatokról, a költségvetést érintő és intézkedéseket igénylő kérdésekről az Országgyűlést az eddigieknél részletesebben tájékoztassa és a szükséges gazdasági lépéssorozatokra felhatalmazást kérjen. Ennek megfelelően a kormány nevében arra kérem a tisztelt Országgyűlést, támogassa a kormány azon törekvéseit, hogy a nemzetközi pénzügyi egyensúly javítása, a belföldi felhasználás mérséklése érdekében a költségvetés hiánya 1987. évben a jóváhagyott 43,8 milliárd forint helyett inkább a 30 milliárd forintot közelítse. Okulva az 1986. évi kormányzati intézkedések néhány kedvezőtlen tapasztalatából, ez évben párhuzamosan vezetjük be a gazdasági teljesítmények növelésére kényszerítő szigorító szabályokat és a különböző ösztönző intézkedéseket. Célunk, még ha kezdetben szerény méretekben is, de a jói dolgozó vállalatoki pénzügyi lehetőségeinek bővítése, a hatékonyan gazdálkodó vállalatok fejlesztési lehetőségének és mozgásterének növelése, az exportérdekeltség fokozása. Mindez rövid távon költségvetési kiadással, bevételelmaradá&sal is járhat, de mégis ezt kell tenni azért, hogy a hatékony területek élénkítésével fokoizódjék a jövedelemtermelés, és később a költségvetési ráfordítások haszonnal térüljenek meg. E lépések kifejezésre juttatják a kormány szándékait, cselekvési irányvonalát, illeszkednek az irányítás fejlesztésének perspektivikus elképzeléseibe. Márciusban leértékeltük a forintot az export ösztönzése érdekében, és az év kezdetétől az átlagosnál jövedelmezőbben gazdálkodó feldolgozóipari vá lilalatok részére nyereségadókedvezményt vezettünk be. Lehetővé tettük az újonnan beszerzett, korszerű műszaki színvonalat képviselő állóeszközök gyorsított amortizációelszámolásátl, ami ugyancsak] az adókedvezmény új formája, s a legjobbaknak ad lehetőséget a technika fejlesztésére. A vállalati szektort és a lakosságot közvetlenül érintő intézkedések mellett idén sem mondhatunk le a költségvetési intézmények pénzügyi előirányzatának szűkítéséről. Az Országgyűléstől kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács a központi költségvetési szervek háromszázalékos támogatási tartalékát elvonta, s hasonló módon járt el az egyszázalékos tanácsi támogatási tartalékkal is. A belföldi felhasználás tervezett szintjének tartása érdekében további mérséklések is szükségessé váltak, mind a központi, mind a tanácsi költségvetési intézmények körében. Ennek keretében kérem az Országgyűlést, járuljon hozzá a tanácsi támogatásoknak a törvénytervezetben előterjesztett kétszázalékos, mintegy másfél milliárd forintos csökkentéséhez. Egyúttal tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a költségvetési tehervállalás mérséklése érdekében a Minisztertanács a költségvetési intézményrendszer szervezetének. gazdálkodásának, finanszírozásának átfogó felülvizsgálatát indította el. A fő gond abból ered, hogy az adó- és árreformra meglehetősen kedvezőtlen gazdasági helyzetben kell felkészülnünk, s a hátteret jelentő szociálpolitikai elláPillanatkép az ülésteremből tási rendszerek fejlesztésére csak kevés . pénzügyi forrás áll rendelkezésre. De mivel fontos követelménye az adóés árreform bevezetésének a szociális biztonság megőrzése, ezért a bevezetés időpontjában széles korú, az idős korúakat és a gyermekes családokat érintő kompenzálást kell megvalósítanunk. Hosszabb távon az ösztönzést, az igazi társafiaimi értékrendet csak a jó bérrendszer kjépes közvetíteni. Ezt a további munka során lehetőségeinkkel összhangban figyelembe vesszük. Az 1986-os költségvetés számai is világosan mutatják, hogy a gazdaság problémáit — beleértve az életszínvonalét is —, nem az adó- és árreform okozza, legfeljebb az itt bekövetkező változások a feszültségei ket nyíltabban felszínre hoz zák. De éppen ez segít létrehozni a gondok; megoldásának lehetőségét is. A jövőt tervezve, és erre stratégiát kialakítva, azzal is számolni kell, hogy gazdasági helyzetünk stabilizálása, fejlődésünk megalapozása érdekében olyan lépések is szükségesek, amelyek érdekütközéseket váltanak ki. Ezek feltárásához és szocialista elveinkkel egyező megoldásához is kérjük az Országgyűlés támogatását. A társadalom energiáinak, szellemi teljesítőképességének, megújuló készségének teljes megvalósítására van szükség ahhoz, hogy a stagnálás után az előttünk álló konszolidációt tartós, az egész társadalomnak távlatokat nyújtó kibontakozási szakasz kövesse. Ezt kell szolgálnia az élet minden területén a reformok továbbfolytatásának is — mondotta végezetül a pénzügyminiszter. A költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz, a hozzászólásokra Medgyessy Péter válaszolt. Határozathozatal következett: az Országgyűlés az 1986. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot — öt) ellenszavazattal és tizennégy tartózkodással —• elfogadta. sok, amelyek új büntető tényállások megalkotásával, a már meglevő tényállások kiegészítésével, valamint új minősítő körülmények beiktatásával kiterjesztik, illetve fokozzák a büntetőjogi védelmet. Ezután a törvényjavaslatok legfontosabb jellemzőiről szólt a miniszter: — A büntetőtörvénykönyv a büntetések és a bűncselekmények miatt alkalmazható intézkedések olyan rendszerét alakította ki, amely a nemzetközi összehasonlítás mércéjével is korszerű. A büntetési rendszer továbbfejlesztését most mégis szükségesnek tartjuk. A javító-nevelő munkát a büntetőtorvénykönyv 1950ben megalkotott általános része vezette be. Ez a büntetés módot ad a bíróságnak arra, hogy azokban az enyhébb esetekiben, amikor a büntetés célja a rendszeres munka és a nevelés együttes hatásával elérhető, ne alkalmazzon szabadságvesztést. A javító-nevelő munka végrehajtásában sok a formális elem, kevéssé érvényesül a munkahelyi közösség nevelő hatása, ezért nem mindig alkalmas arra, hogy az elítéltet újabb bűncselekmények elkövetésétől visszatartsa. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a közélet tisztasága elleni — más szóval: korrupciós — bűncselekmények kedvezőtlen társadalmi megítélése erősödik. A törvényjavaslat bűncselekménnyé nyilvánítja azt a jelenleg szabálysértést megvalósító cselekményt, amikor az állami szerv vagy a gazdálkodó szervezet dolgozója — aki nem hivatalos személy — a működésével kapcsolatban előnyt kér. Mind gyakrabban fordulnak elő ugyanakkor a bűnszövetségben, illetve az üzletszerűen elkövetett korrupciós bűncselekmények. Az ilyen elkövetési módnak a veszélyessége fokozott, ezért indokolt, hogy súlyosabb büntetések fenyegessék őket. Gazdasági viszonyaink változása szükségessé tette, hogy a hitelezők megkárosításával kapcsolatos szabályozást újból átgondoljuk. A magánvállalkozások szabadságával egyesek ugyanis visszaélnek, a vállalt munkát nem végzik el, a felvett előleget, anyagköltséget — és így tovább — saját céljaikra fordítják. A megrendelők számára viszont nem biztosít kellő jogvédelmeit az, hogy a bíróság igazukat elismeri, a vállalkozót a felvett öszszegek visszafizetésére és kártalanítására kötelezi, amit azonban nem, vagy csak hosszú évek múlva lehet végrehajtani. Ezért a törvényjavaslat a tartozás fedezetének elvonását bűncselekménnyé nyilvánítja. Következő témaWént a büntetőeljárás gyorsításával és egyszerűsítésével foglalkozott Markója Imre, megemlítve, ihogy ez már aiz 1973. évi I. törvény megalkotásakor is alapvető célkitűzés volt. Az ügyészt megilleti az a jog, hogy a nyomozások időszerűségét ellenőrizze, és egyes nyomozási cselekmények elvégzésére határidőhöz kötött utasítást is adhat. A törvényjavaslat a nyomozás egyszerűsítése érdekében megszünteti az ügyészi jóváhagyás rendszerét. Üj javaslatok vannak az előzetes letartóztatással kapcsolatban is. A büntetőeljárás egyszerűsítését több módosítás szolgálja: A szülői felügyeleti jog megszüntetésének a jelentősége megnőtt a Családjogi Törvény 1986. évi módosításával, mert a kiskorú állami nevelésbe vételének az a feltétele, hogy a bíróság megszüntesse a szülői felügyeleti jogot. Jelenleg erre csak polgári perben kerülhet sor. Ha azonban a szülői felügyeleti jog megszüntetésének az az alapja, hogy a szülő a gyermeke sérelmére szándékos bűncselekményt követett el, az eljárást gyorsítja és egyszerűsíti, ha emiatt nem kell polgári pert indítani, hanem a bűncselekmény miatt eljáró büntető bíróság szünteti meg a vádlott szülői felügyeleti jogát. A törvényjavaslat megteremti ennek a lehetőségét. Kitért a miniszter arra, hogy van a törvényjavaslatoknak egy új szabályozása, amely mind a büntető törvénykönyvet, mind a büntetőeljárásról szóló törvény érinti. Ez a jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó személyek felelősségre vonásához kapcsolódik. A hatályos szabályozás szerint a büntetőeljárás a jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó terhelt távollétében lefolytatható, az ügyész indítványára a bíróság tárgyalást tart, ítéletet hozhat, büntetést szabhat ki. Törvényességi szempontból ez aggályos, mert a vádlott távollétében szabnak ki büntetést. Ez a büntetés rendszerint nem hajtható végre, viszont az elítéltet visszatarthatja a hazatéréstől. A törvényjavaslatok ennek a megoldását új alapra helyezik. Az mindenképpen szükséges, hogy az ügyet felderítsék, a bizonyítékokat rögzítsék akikor is, ha a bűncselekménnyel gyanúsított személy jogszabály megszegésével külföldön tartózkodik. A nyomozást tehát le kell folytatni, majd az ügyész az eljárást felfüggeszti és annak folytatására akkor kerülhet sor, ha a gyanúsított az elévülési időn belül hazatér. Előfordulhat azonban olyan kivételes eset, amikor a cselekmény súlya indokolttá teszi a bírósági eljárás lefolytatását. Ebben az esetben a bíróság a vádlott távollétében ítéletet hozhat, az ítéletben a bűnösséget megállapíthatja, de a büntetés kiszabását — közügyektől eltiltás és vagyonelkobzás kivételével — mellőzi. Egyébként ez a szabályozás nem idegen a magyar büntetőjogtól. A felszabadulás utáni években a háborús és népellenes bűntettek, valamint a demokratikus államrend elleni bűncselekmények esetében lehetőség volt arra, hogy a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott bűnösségét megállapítsa, de büntetésként. csak vagyonelkobzást mondjon ki. Befejezésül Markója Imre a Minisztertanács nevében kérte, hogy az Országgyűlés a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárásról szóló törvényt módosító törvényjavaslatokat vitassa meg, fogadja el, és iktassa aMagyar Népköztársaság törvényei közé. Ábrahám Kálmán beszámolója Markója Imre előterjesztése Markója Imre bevezetőben — egyebek között — hangsúlyozta, hogy a javasolt módosítások nem célozzák a jogterület átfogó felülvizsgálatát, sem az alapelvek, illetve az intézményrendszer gyökeres reformját, és nincs szükség a büntetőpolitika átalakítására sem. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azokat a társadalmi-gazdasági változásokat, amelyek a szóban forgó törvények megalkotása — 1973, illetve 1978 — óta bekövetkeztek. A társadalmi-gazdasági reform egyre inkább kibontakozó folyamata, a politikai intézményrendszer folyamatos megújítása, nemzetközi kapcsolataink kiszélesedése, a turistaforgalom jelentős bővülése természetesen elsősorban pozitív eredményekkel járt. Ugyanakkor ezzel az átalakulással és az életviszonyok változásával szükségszerűen együttjáró társadalmi feszültségek és konfliktusok száma is nőtt, s például a szocialista értékrendben, a társadalom morális felfogásában, a törvényesség tiszteletében bizonyos zavarok keletkeztek. Társadalmunk ezen gondjainak kezelése, a konfliktusok feloldása nem tűr további halasztást, és az erre irányuló társadalmi erőfeszítések között a büntetőjogra is jelentős szerep hárul. Különösen azért, mert az elmúlt években hazánkban a bűnözés alakulása mind mennyiségi, mind minőségi összetevőit illetően kedvezőtlen irányzatúvá vált. Markója Imre ezután a beterjesztett két törvényjavaslat részletes elemzésével és indoklásával folytatta beszédét: — Elsődleges célunk az volt, hogy a jogalkotás eszközeivel javítsuk a bűnüldöző szerveknek a bűncselekmények felderítésére irányuló tevékenységét, és fokozzuk a büntető felelősségre vonás visszatartó hatását. Erre többféle lehetőség kínálkozott. Egyrészt a büntetőeljárási törvény egyszerűsítésével, a felesleges bürokratikus vonások kiküszöbölésével csökkenthetjük a bűnüldöző szervek felesleges munkaterhét, s ezáltal jelentős erőket szabadíthatunk fel a bűnözés által leginkább veszélyeztetett területekre. Az eljárásnak ez az ésszerűsítése ugyanakkor jelentősen gyorsítja is az eljárás lefolytatását, ami szintén fontos jogpolitikai és törvényességi követelmény. A másik lehetséges megoldás, amellyel növelhetjük a büntetőjogi fellépés hatékonyságát, ha a felelősségi rendszer továbbfejlesztésével olyan eszközöket adunk a jogalkalmazók kezébe, amelyeket eredményesen használhatnak fel a társadalomellenes magatartások elleni küzdelemben. E körbe tartoznak azok a módosítáElöi járóban kiemelte: a környezetvédelem ügye az Országgyűlés által alkotott törvény végrehajtásának megkezdése óta egyre jobban felértékelődik. Mindez kifejezésre jut abban is, hogy a törvényhozó testület >a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság munkájára támaszkodva rendszeresen foglalkozik a környezetvédelem átfogó kérdéseivel. A továbbiakban arról szólt: korunk új jelentősége, egyben gyors ütemben kibontakozó cselekvése a környezetvédelem. Egyre fokozódó ütemben használjuk fel a termeléshez, a fogyasztáshoz a természeti erőforrásokat, és eközben szennyezzük a termőföldet, a vizet, a levegőt, átalakítjuk tájainkat. A beavatkozások hatásait a természet öntisztuló képessége nem tudja kellően ellensúlyozni. labilissá válik a társadalom és a környezetének hosszú idő alatt kialakult egyensúlya, drágul és csökken a természeti erőforrások igénybevételének lehetősége, romlanak az élet minőségét lényegesen befolyásoló feltételek, körülmények. Erre a kihívásra a társadalom egyre érzékenyebben és határozottabban reagál. Egyrészt követelményeket támaszt a politikai vezetéssel, a kormányzattal szemben az egészséges, kulturált környezet megteremtése érdekében, másrészt fokozza aktivitását az ártalmak csökkentése, illetve megszüntetése céljából. A társadalom a környezet állapotának javítására vonatkozó igényeinek és szükségleteinek lehetőségeinkkel összehangolt és fokozatos kielégítése a pártnak és a kormánynak eltökélt szándéka. Ez kifejezésre jut például a különböző döntésekben, a konkrét cselekvést szervező programok megalkotásában. A környezetvédelem — mondotta — nemcsak az egyes országok, hanem az egész emberiség közös problémája, a nemzetközi politika és a gazdásági kapcsolatok fontos kérdése. A társadalmak érzékenyebbé váltak a földi életre leselkedő veszélyekre és értékrendjükben előtérbe került az élet minősége, illetve az ahhoz elengedhetetlenül szükséges megfelelő környezet. Az ENSZ őszi ülésszaka tárgyalja az ezredfordulóig terjedő, illetve az azt követő időszak környezeti problémáit, valamint a Környezet és Fejlesztés Világbizottság „Közös jövőnk" című jelentését. A 21 nemzet által delegált politikusokból, tudósokból álló testület — amelynek magyar tagja is volt — megállapítja, hogy többféle társadalmi rendezerben élünk, de csak egy Földünk van. Ezt pedig óvni kell a környezeti ártalmaktól, mert ezzel az emberiség érdekeit védjük. Felhívja az országok figyelmét a kiegyensúlyozott fejlődés szükségességére, ennek középpontjában a gazdasági és környezetvédelmi követelmények eddiginél jobb összhangjának megteremtése áll. E cél például azzal lenne elérhető, ha a fegyverkezésre fordított milliárdokat — a szocialista országok leszerelési törekvéseit szem előtt tartva — környezetkímélő fejlesztésekre használnák fel. A jövőben csak olyan fejlesztéseket szabad tervezni, amelyek nem veszélyeztetik az életet fenntartó természetes rendszereket, a légkört, a vizet, a talajt és az élővilágot. Lehetőségeink határain belül eddig is megtettük és a jövőben is megtesszük mindazt, ami a szomszédos országokat, az euiópai kontinenst és az egész Földet